Úgy kell aludni is a jószág mellett, hogy ha bármi történik, az „a mi lelkünkön szárad”. Erzsébet-nap után a saját állataimat teleltetem, a többit tavasszal kapom vissza. Jó, hogy van egy huszonhat éves, lelkes bojtárom, mert a jószágokat egyetlen napra se nem lehet egyedül hagyni. Sántázás, férgelés, elletés, billogozás, legeltetés – ez bizony akár huszonnégy órás munka is lehet, ha úgy alakul. Magunk nyírjuk, nyúzzuk az állatokat, és a szerszámainkat is magunk készítjük, hogy minél kevesebb kiadásunk legyen. Bevételt a bárányból és a gyapjúból szerzünk, amit legtöbbször a helyszínre érkező felvásárló fizet ki. Nekünk az a „pihenés”, ha azt látjuk, hogy minden úgy megy, ahogyan kell. Akkor nyugodtak vagyunk. Ha testileg ott is hagyjuk az állatokat, lelkileg akkor is a pusztában maradunk. Harmincnyolc éve ezt csinálom. Míg a fiam kicsi volt, éjjel-nappal kint volt velem, de sajnos nem viszi tovább a mesterséget. Ha bárki Angyalházán jár, látogasson meg: nyolcszáz juh, egy ló, egy öszvér és a kutyák körében megtalál.

forrás: https://ujember.hu/terelgeti-nyajat-fujja-furulyajat/