Témakörök

Üdvözlet

Felhasználónév:

Jelszó:




Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
[ ]
Nincsenek események a hónapban.

HKSCPSV


12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930


A kommunikációs folyamatok osztályozása


(Szerző: Kenyeres Attila Zoltán)

A kommunikációs folyamatok osztályozása

A kommunikációs folyamatok több szempont szerint osztályozhatók. Szabó és Bokor a következő felosztást javasolják:
 
1. a kommunikációban részt vevő személyek száma szerint: intraperszonális, interperszonális, csoport- és tömegkommunikáció
2. az alkalmazott jelrendszer alapján: verbális és non-verbális.
3. a közlő szándéka szerint: szándékos és nem szándékos
4. a közölt információ természete és a befogadóra tett hatás szerint: kognitív és affektív-emocionális, vagy praktikus (gyakorlati), irányító és szórakoztató kommunikáció
5. a felek közti kapcsolat jellege és szervezettsége alapján: személyes, vagy tömegkommunikáció, intézményes, vagy nem intézményes. Ezek kombinálhatók is: személyes-intézményes (pl. búcsúztató beszéd), személyes-nem intézményes (köznapi beszélgetések), tömegkommunikáció (csak intézményes).
A kategóriák nem választhatók el élesen egymástól, együtt járhat egyik a másikkal. (Szabó-Bokor, 2000).  
 
Galambos a következő felosztást ismerteti a kommunikáció kapcsán: 
1. A társadalmi kommunikáció szerkezet szerint lehet:
személyes és tömegkommunikáció
intézményes (pl. vőfély, hivatalok, színpad, templom, tömegkommunikáció stb.)
nem intézményes (pl. személyes beszélgetés, pletyka, csevegés, baráti levél stb.)  
 
2. Az információcsere módja szerint: 
- közvetlen: a partnerek személyes kontaktusban vannak, térben és időben egy helyen. A befolyásolásra ez a leginkább alkalmas, 5 érzékszerv segíti, valamint a non-verbális eszköztár is. 
- közvetett: az adó és vevő nem találkozik személyesen, csak 1-1 érzékszerv, és 1-1 kommunikációs jelrendszer dominál. Ide tartozik az úgynevezett autokommunikáció is, amikor valaki saját magának küld üzenetet, hogy pl. el ne felejtsen valamit.   
 
3. A kontaktust hordozó ingerek alapján lehet: 
- verbális
- nem verbális.   
 
4. A többszintűség elve szerint lehet: 
- tartalmi (direkt információs) 
- viszonylatbeli (indirekt, metakommunikációs)   


Az intraperszonális kommunikáció 
 
Ez a szituáció hiányos, mert csak egy személy vesz benne részt, annak belső monológja. Az adó a közlő egy konkrét személy, de a vevő már fiktív lény, információcsere nem történik, nincs visszacsatolás. A szakemberek egy része nem is tartja kommunikációs folyamatnak. (Szabó-Bokor, 2000).   


Interperszonális, személyközi kommunikáció
 
Ez a legősibb információcserélési forma. A folyamat során a vevő és feladó szerepe állandóan cserélődik, a szereplők egyenértékűek. A köztük lévő szimmetriát azonban megbonthatja a társadalmi közeg, amelyben mozognak, pl. főnök-beosztott, tanár-diák közti kommunikáció stb. (Szabó-Bokor, 2000). 
Galambos szerint az interperszonális kommunikáció, tehát a társas interakció minden esetben társaságban zajlik. Ugyanakkor a térbeli érintkezés nem feltétele, hiszen történhet telefonon, levélben, e-mailben stb. De lehet térbeli közelség interakció nélkül is, például egy buszon utazók, vagy egy szónok hallgatósága. A társas interakció a hagyományos módon bemutatkozássalkezdődik, melynek fontos szabályai és konvenciói vannak, melyeket a szociális tanulás során sajátítja el az ember. A 2. életévtől kezdve jelenik meg az embernél a biológiai szükségletektől független interakciós kedv, amely kommunikációs kedvvé alakul. 
 
Az emberek közötti interakció kialakítását és fenntartását többféle elmélet is magyarázza. Galambos szerint a legfontosabbak a következők:
1. Társadalmi szint (makroszociológia): a viselkedést az adott társadalmi, gazdasági, politikai rendszer és annak normái nagymértékben befolyásolják. A viselkedés függ az egyének társadalmi osztályban betöltött helyétől, a jövedelemtől, stb.
2. Egyéni szint (pszichológiai megközelítés): a neveltetés, intelligencia, megjelenés, személyiség, kommunikációs jártasságok stb. határozzák meg az interakció minőségét.
3. Interakciós megközelítés: a társas interakciók során alakul ki. a személyiség és az egész társadalmi rendszer is. (Galambos, 1997).

kommszintek.png

6. ábra: a kommunikáció szintjei (Forrás: Forgó, 2011)
 

A személyiségvonások 

Jung svájci pszichológus a külvilággal való kapcsolat alapján kétféle személyiségtípust különít el: 
1. Extravertált: szociábilis típus, szereti a társaságot, mindig igényli, hogy legyen vele valaki. Nem szeret magányosan olvasni, de még tanulni sem. Kedveli a kockázatokat, az izgalmakat, keresi a veszélyt, impulzív, a pillanat hatására cselekszik, kedveli a humort, a tréfákat, mindenre van kész válasza, örül a változásoknak. Gondtalan, optimista, szeret nevetni, vidám lenni. Hajlamos az agresszivitásra, önuralmát hamar elveszíti, érzéseit nem korlátozza, van, amikor nem megbízható. 
2. Introvertált: visszahúzódó, halk típus, számára a könyvek fontosabbak az embernél, csak a legközelebbi barátait fogadja el. Előre tervez, és gondolkodik, mielőtt cselekszik, elveti a pillanatnyi ötleteket. Minden dolognak megvan a komolysága nála, távol tartja magát az izgalmaktól, fontos a jól szervezett életmód. Nem veszti el önuralmát, megbízható, kissé pesszimista, az etikai normák abszolút értéket képviselnek (Szabó-Bokor, 2000).   
 
A társas viselkedést magyarázó elméletek 
1. Hedonizmus (örömelv): az ókori görögöktől származó irányzat (neves képviselője Epikurosz volt), amely szerint az élet legfőbb célja a testi örömök és élvezetek megszerzése. Ennek megfelelően a viselkedést is az öröm keresése és a fájdalom kerülése motiválja. 
2. Csereelmélet: az emberek kiszámítják a viselkedésük várható „költségeit” és „hasznát” az érintkezés során. Az interakció pedig addig marad fenn, amíg az előnyök túlsúlyban maradnak. 
3. Hatalomelv: a hatalom, az ellenőrzés és a tekintély iránti igény is megjelenik a társas interakciók fenntartásának indokaként. 
4. Alturizmus elmélet: az emberek belülről fakadó szükséglete, hogy jót tegyenek társaikkal, velük szemben önzetlen, áldozatkész magatartást tanúsítsanak, ellenszolgáltatás nélkül segítenek. 
5. Racionalizmus: a társas viselkedés szabályait az emberek józan gondolkodásával, intelligenciájával, gyakorlatias döntéshozatalával magyarázza. 
6. Attribúcióelmélet (tulajdonítás): az embereket mindig is a viselkedés megfigyelése, az a mögött álló okok keresése és naív jóslások megtétele jellemzi (Galambos, 1997).   


Interperszonális kommunikációs helyzetek 
 
A kommunikáló feleknek tudati képpel és ítéletekkel kell rendelkezniük a másikról. Ennek kialakulását szolgálja a személyészlelés (percepció). Ez olyan megismerő tevékenység, amely az adott társra irányul, és fontos jellemzője a pontosság és a gyorsaság. A kapcsolatok többségében a gyorsaság érvényesül, ennek többféle technikája létezik:
1. A társ külső jellemzők alapján történő megítélése. Gyors, de pontatlan módszer.
2. A megítélés csak néhány jellemzőn alapszik, így csak részletek alapján történik véleményformálás az egész emberről. Ilyenkor előtérbe kerülhetnek a sztereotípiák és előítéletek (pl. aki kövér, az kedélyes, aki hangosan beszél, az agresszív stb.).
3. Polarizáló (sarkító) technika: gyors, de pontatlan módszer, azonnali véleményt ad. Például valaki szép-csúnya, utálatos-szeretetreméltó, lelkiismeretes-lelkiismeretlen, stb.
4. Beskatulyázás: egy már kialakított vélemény állandónak tekintése, ezen már nem szívesen változtat az illető, és nehéz is megváltoztatni a negatív képet.
5. Viselkedés-centrikus ítéletek: az adott helyzetben történő viselkedés alapján ítélnek meg valakit. Ez torz eredményre vezethet, hiszen ha valakivel épp akkor találkozunk, amikor ingerült, akkor könnyen elkönyvelhető egy agresszív, türelmetlen személyként, pedig lehet, hogy csak a foga fájt, vagy más miatt volt éppen rossz passzban.
6. Burkolt személyiségelméletek: a megítélő a saját elképzelései olyannak látja az illetőt, amilyennek látni szeretné. A megítélő saját elképzelései érvényesülnek a tények helyett. (Galambos, 1997).
 
Forgács szerint az emberi kapcsolatok legfontosabb jellemzője a partnerek bevonódásának és elkötelezettségének mértéke. Ilyen lehet a szeretet, intenzitás, bizalom, kiszámíthatóság, stb. (Idézi: Galambos, 1997). Levinger és Snoek kapcsolatfejlődési modellje szerint a bevonódás a legfontosabb tényező az interperszonális kommunikációban. Ennek szakaszai: 
- nincs kontaktus 
- egyoldalú észrevétel (csak az egyik van tudatában a másiknak, nincs tényleges interakció) 
- felszínes kapcsolat (felszínes, személytelen interakciók) -        kölcsönösség (valódi, mélyreható interakció) (idézi: Galambos, 1997).  
 
A kapcsolatteremtés változói: 
- térbeli közelség: aki a közelben van, hamarabb észrevehető, a barátság, házasság kialakulásában nagy szerepe lehet ennek a tényezőnek. 
- társadalmi, demográfiai közelség: nagyobb valószínűséggel vesz az egyén észre olyan valakit, aki családi háttér, foglalkozás, vallás, beosztás, stb. alapján hasonlít rá. 
- testi vonzerő: a külső megjelenés, öltözködés, frizura, szépség is befolyásolják az észrevételt befolyásolják. A jó megjelenésű embereknek általában pozitív személyes jellemzőket tulajdonítanak. 
- attitűdbeli hasonlóság és vonzalom: a közös attitűdök aránya összefügg az egymás iránti vonzalommal. 
- egymást kiegészítő igények: a hasonló embereket keresik az egyének, de az ellentétek is vonzzák egymást stb. Általában intelligens, sikeres emberekhez vonzódnak, a rokonszenv, a szeretetreméltóság, a kiegyensúlyozottság fontos tényező.   
- én-feltárás: a kapcsolat elmélyítésére szolgál. A társak kiadják magukat, feltárulkoznak, mélyebben megismerik egymást. A túl bizalmas, vagy bizalmaskodó feltárás viszont ellenező hatást érhet el (Galambos, 1997; Szabó-Bokor, 2000).   


Multiperszonális kommunikáció 
 
Ez a kommunikációs forma mindig kettőnél több ember integrált interakcióját jelenti. Ilyen lehet egy tantestület, focicsapat, iskolai osztály stb. Az ember társas lényként igényli a társas kapcsolatokat, erős szorongáshoz vezet ezen késztetés kielégítetlensége a szociálpszichológiai kísérletek szerint. A multiperszonális kommunikációhoz kapcsolódó fogalmi meghatározásokat Galambos gyűjtése alapján ismertetjük, aki többféle definíciót is ismertet. Mérei szerint az emberi kiscsoport olyan alakzat, amely sajátos és különös tulajdonságokkal bír, közös szokások, hagyományok alakulnak ki a tagok együttes élményei során, ezeket az egyének a személyiségükben hordozzák, és más viszonyaikban is referenciaként használják. Kulcsár értelmezésében a csoport nem más, mint egymáshoz funkcionális interakciókkal kapcsolódó emberek összessége, akik a csoporton belül formálisan vagy nem formálisan meghatározott státuszokat töltenek be, amelyekre a csoport céljaiból, értékeiből fakadó elvárások vonatkoznak. Pataki azt írja, hogy a kiscsoportra az a jellemző, hogy általában korlátozott számú tagjai (2-25 fő) vannak, akik tartós, személyes kontaktusban élnek a szabad társ- és csoportválasztáson, vagy a személytelen társadalmi betagozódás alapján. A tagok tevékenységei egymásra vonatkoznak, kölcsönösen függenek egymástól, e tevékenységek szerveződését és megosztását azonos cél szabja meg. 
 
Morton Deutsch szerint a csoport több személyből áll, akik: 
- egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek 
- a tagok önmagukat minden mástól megkülönböztető egységként szemlélik 
- bizonyos célok és érdekek pozitív kölcsönös összefüggésének tudata él a tagokban 
- a tagok interakcióban állnak egymással 
- a tagok céljai egymást kölcsönösen feltételezik, és e célok elérésére együttesen törekszenek 
- a huzamos időn át fennálló csoportokban normarendszer alakul ki, amely szabályozza és irányítja a tagok interakcióit 
- szabályok során alakul ki, amelyek mindegyike a tagok meghatározott tevékenységeit, kötelezettségét és jogait feltételezi. (Amennyiben az összes jegy jelen van, szervezett csoportról beszélünk) 
 
David W. Johnson – Frank P. Johnson szerint a csoport definiálható úgy is, mint két vagy több egyén, akik: 
- interakcióban vannak egymással 
- kölcsönösen függenek egymástól 
- önmagukat és mások őket olyannak definiálják, mint akik egy csoportba tartoznak 
- osztoznak a normaalakításban, a közös érdeklődéshez kapcsolódó ügyek esetén részt vesznek az egymásba kapcsolódó szereprendszerben 
-  befolyásolják egymást 
-  a csoporttagságot jutalmazónak találják 
-  közös célt próbálnak elérni (idézi: Galambos, 1997). 
 
A csoport formái: 
1. vonatkoztatási csoport: az egyén ennek értékrendjéhez, normáihoz igazodik, és ehhez viszonyítva ítéli meg önmagát. 
2. formális csoport: ennek felépítése hierarchikus, intézményes, nem önkéntes alapon szerveződik (pl. iskolai osztály, munkacsoport stb.) 
3. informális csoport: spontán módon jön létre, a tagok önként csatlakoznak, felépítését a tagok alakítják. 
 
A csoportok funkciói: 
- normatív funkció: a csoport normákat és értékeket hordoz, és tartat be. 
- viszonyítási funkció: a csoporttagok a csoport értékrendjéhez és normáihoz képest értékelik önmagukat (Szabó-Bokor, 2000). 
 
Ennek megfelelően lehet a formális és az informális kommunikációt is elkülöníteni. Formális kommunikáció az, amikor valamiféle hivatalos keretek között, intézményes formában történik az interakció a felek között, pl. iskolában a tanárok és a diákok között, a munkahelyen a főnök és a beosztott között, a hivatalban az ügyfél és a hivatalnok között stb. Ennek megfelelően az informális kommunikáció pedig a mindennapos tevékenységek, a nem hivatalos keretek között végzett tevékenységek során zajlik, amelynek szintén vannak szabályai, de jóval kötetlenebb, mint a formális kommunikáció. 

Véletlen Képek

Chatbox

Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj



Fodor Emőke
okt 14 : 16:50
Sziasztok!
Nem működik a honlap, vagy én nem tudom hogyan kell megnézni a gyakorlatokat? Emőke