Bár többféle, a paraszti háztartásokban használatos edényt készítettek, a gömöri fazekasok leginkább keresett edényfélesége a mázatlan tűzálló edény, a fazék, amely a legkülönbözőbb méretben korongoztak. A szabadtűzhelyen, kemencében, később sparhelten főzéshez olyan kerámiaedényekre volt szükség, amelyek tűzálló agyagból készültek Ezeket az főzőedényeket olyan helyen készítették a fazekasok, ahol tűzállóagyag-lelőhelyek helyezkednek el. A Kárpát-medencében a legnagyobb ilyen terület Gömör megyében található, az Alföldön pedig sehol sem. Annak ellenére, hogy a bihari Rév községben is állítottak elő sütő-főző edényt, így fazekakat is, az egykori Bihar vármegye területén is használtak nagy számban gömöri edényeket a népi háztartásokban, amelyeket a fazekasoktól, illetve a fuvarosoktól vásároltak egészen a trianoni békediktátum életbe lépéséig. Az egykori Bihar vármegye napjainkban Magyarországra eső részén fekvő települések kisgyűjteményeiben, illetve a tájegység múzeuma, a Bihari Múzeum népikerámia-gyűjteményében fellelhető edények tanúsítják a gömöri népi kerámia bihari elterjedtségét.

A gömöri fazekasok legkorábbi időktől kezdve alapterméke lehetett a nagyméretű fazék, amely keskeny fenekű, kétfülű forma. Ezek a főzőedények díszítettségükben szerények, de megkülönböztetik a révi fazekaktól, amelyek teljesen dísztelenek.  Jellegzetes díszítési mód a barna földfestékkel festett csíkok, illetve a domborműves csík, az egy vagy két ujjbenyomással kialakított ún. abroncs (amely a kifutó étel tűzbe csorgását is akadályozta). A nagyméretű fazekak lakodalmakon voltak leginkább használatosak, erre utal itteni elnevezésük: „csigafőző fazék”. Azt, hogy a gömöri fazekasok ilyet megrendelésre is készítettek, bizonyítja többek között a hencidai helytörténeti gyűjteményben, illetve a nagyrábéi tájházban őrzött nagy fazék, amelyekre a fazekas rákarcolta a megrendelő nevét, illetve a készítés évszámát (Kiss Gáborné asszonynak, 1905, illetve Szilágyi Jánosné, Torda, 1905).

A Biharban elterjedt gömöri fözőedények között megtaláljuk a 19. században megjelent széles fenekű széles fenekű fazekakat, amelyek a szabadtűzön való főzéshez alakult formát fölváltották. A széles fenekű fazekak is különböző méretben készültek, találunk köztük egy- és kétfülű formát is. Leggyakoribb díszítésük a barna, illetve fehér földfestékkel festett, fülnél körbefutó csíkozás, illetve az ún. zsinórozás.

A kerámiaedények megbecsültségét mutatja, hogy a repedt, néhány helyen kilyukadt edényt a házaló „drótos tót”-okkal megdrótoztatták, megfoltoztatták.

A gömöri edénynek alföldi piacának a trianoni határok meghúzása vetett véget.

Az agyagedények használata a 20. század közepén a gyári fémedények elterjedésével háttérbe szorult, a bihari háztartásokban a korábbi főzőedények másodlagos funkcióba kerültek: a fazekakban elsősorban szilvalekvárt tároltak körülbelül a 70-es évekig.