Mire is volt szükség a kosárfonáshoz?

- Az igényre, hogy a használathoz létrehozzon egy tárgyat, amire szüksége van.

- 1-2 saját maga által készített szerszámra.

- A természetben megtalált alapanyagra.

- A paraszti leleményességre.

- Szorgalomra

A gabonához fűződő hagyományainkat a honfoglalás előtti, honfoglalás kori és a kereszténység felvételével követőidőkben kialakult szokások hatásai alakították.

Az évről-évre visszatérő egyházi és világi szokások lehetővé tették az áldás ismételt megkérését a jó termés, a gyarapodás, az egészség, a siker elérése érdekében maguk és közösségük számára.

Az 1700-as években már kosárfonó mesterek dogoztak saját műhelyben, többnyire segédekkel.

Az 1800-as években szövetkezések jönnek létre és fontos szerepet kap az alapanyag termesztése is.

Az 1900-as évek második felében az alapanyag termesztés országos irányítást kap, ami 1990-ben sajnálatos módon megszűnik, mely visszavetette a biztonságos anyagellátást. Azok a területek, ahol a vessző mindig is megtermett, sok jeles kosárfonóval büszkélkedhetnek. Így pl. Békés, Tiszaalpár, Tiszafüred, Dráva-mente, Őrség, Rába, Szigetköz és Fertő tó vidéke.

A kosárfonást minden paraszti család művelte akár szegényebb vagy módosabb sorsú volt. A kosárfélékre nagy szükség volt: nélküle sem a gazdálkodást, sem a gazdaságot nem lehetett ellátni. A kosárkötés téli kiegészítő foglalkozás volt, ekkor volt rá idő mivel a mezei munkák elfogytak és a hozzávaló alapanyagot is a csak a tél beálltával az első fagyok után lehetett gyűjteni. Erdei növények, pl. mogyoró, iszalag, kőris, nyár, vadakác, juhar, szederinda vesszeiből is lehetett kosarat fonni, de a legmegfelelőbb mégis a fűzvessző.

A legrégibb és talán a legszebb kosárféleség a kávás vagy bordás kosár. E kosár különbözőméretekben kerek vagy ovális formában is készíthető. A váza vastagabb fűzbotból, mogyoróvesszőből, akácból vagy vadrózsaágból hajlított káva, amihez a bordák kapcsolódnak.

 A kosárfonás és fonott-bútor készítés folyamatosan megújul a szakmáját szerető igényes mesterek segítségével, akik megértik és megértetik tárgyaikon keresztül a régmúlt üzenetét.

Hagyomány és felelősség.

Székely Éva: Hagyományos forma, és mintakincs napjaink tárgykultúrájában c. munkája alapján