A gyapjú útja a legelőtől a rokkáig

 22 ápr 2019 : 15:26

3. műhelymunka

 

2018. június 22-23.

 

Téma: A gyapjú útja a legelőtől a rokkáig- Tapasztalatok a gyapjú alapanyag előállításában, illetve a nyersgyapjú feldolgozásában

  

Az első nap két előadással kezdődött. A kezdő előadás a Bihari szűrök címet viselte.

Gyönyörűné Erdei Judit sárándi szűrrátét készítő, Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere a 3 Műhelymunka keretében fotókkal gazdagon illusztrált előadásában végigvezette a juh nyírásától a szűr díszítéséig a legfontosabb munkafolyamatokat képet adva így a magyarlakta területek (beleértve Erdélyt is) egykor legjellegzetesebb felsőruházatáról.

A hosszú szőrű racka (a pásztorok nyelvén a juh) gyapját ősidők óta feldolgozzák, míg a merinó (a pásztorok nyelvén a birka) később került a haszonállatok sorába. Megtapinthattuk a szövött szűrposztót, amely a kallózásnak, ványolásnak köszönhetően nyerte el tartósságát. Még az „elkallódott” szó eredetére is fény derült előadásában.

Megismertük a szűrök szabását, amelyek 16 darabból állnak. Előadónk külön kitért a befenekelt ujj funkciójára.

Érdekes volt a fotók alapján a jellegzetes szűrtípusokat is végigtekinteni: a díszítmény nélküli szegett szűrt, a hímzett cifraszűrt (jeles kutatója Győrfi István volt), a posztóvirágos/rátétes szűrt, amelyet elsősorban növényi ornamentika és címer díszít. Különleges volt a csücskők közötti különbségeket is felfedezni. Rácsodálkoztunk a jellegzetes kalotaszegi szűrök gazdag díszítésére.

A bihari rátétes szűr díszítőelemeit élőben is megcsodálhattuk: a kehelylevél és a szegfű, a címer, a bokorvirág motívum a három dohánylevéllel és az életfa bihari specifikumok. Külön kitért a hajdúböszörményi szűrökre előadónk, hiszen azoknál a rátétes és a hímzett díszítés együtt van jelen.

Felidéztük jellegzetes szólásunk: „a kitették a szűrét” eredetét és a szűr, mint szimbólum jelentőségét. Megtudtuk azt is, hogyan lehetett vásárláskor a posztó/ a szűr minőségét leellenőrizni.

Bemutatta azokat a mestereket, akiktől szívesen tanult: Erdei Lajost és fiát (Derecske), ifj. Szidor Jánosnét, Sárközi Bélánét, Vak Zoltánt és Sebestyénné Győrfi Annát.

Gyönyörűné Erdei Judit előadása végén bemutatta saját tervezésű mintáit és az általa többször alkalmazott alárakásos díszítési technikát is. Élethivatásának tekinti a szűrrátét továbbéltetését, mint ahogy teszik azt népművész társai: Tóth Lajos, Mezei András és Porkoláb Ferenc.

 

Ezután következett a„Nemezen” múlik, avagy a legelőtől a nemez készítéséig című előadás

 

Dobosné Hajdú Anikó Hímző Népi Iparművész, nemezkészítő (Hajdúnánás) előadásában áttekintést kaptunk a nemezkészítés ősi mesterségéről, amely egyedülálló a környező népek között.

A nemezkészítés magyar emlékei között kell megemlítenünk a jurtát, más néven a hajlékot (a kör lakú sátrat), a süveget, a szűrt, a gubát, a nemeztakarót és a különféle lábbeliket. Hagyományosan a kalákában végzett munkában születtek a nagyobb felületű használati eszközök, pl. a takaró. A középkorban gyapjúból szőttek, s ezek emlékei a mai napig megmaradtak. itt kell megemlíteni a székelyek abaposztóját is, amely racka szőréből készült durvább posztó, napjainkban is használatos.

Azonban lényeges különbség, hogy a szűr nem posztóból, hanem nemezből készül. A nemez ugyan több nyelvben is létezik (angol: felt, olasz: feltro, német:Filz), de elterjedése a magyarlakta területeken kiemelkedő. A felsőruházati darabok és sátrak mellett a mindennapi élet egyéb területein is jelen volt, készítettek belőle pl. a lovakra izzasztót, gyermekeknek szőrlabdát.

Érdekes része volt az előadásnak, amikor a nemezeléshez értékes szőrt/gyapjút adó állatfajták kerültek szóba: az angórakecske, a hortobágyi racka, a gyimesi/erdélyi racka, a cigája és a merinó, hiszen mindegyik gyapjának más és más a kártolási minősége, a lenyírt gyapjú mennyisége.

Említésre kerültek azok a hagyományos foglalkozások is, amelyek a feldolgozáskor igen fontosak: a csapók, a kalaposok, szűrszabók stb. munkája.

Kezünkbe vettük a szalaggyapjút, amely elsősorban a takarók, ékszerek alapanyagai és a bundagyapjút, amely pl. a szőnyeg és a süveg készítéséhez kiváló.

Dobosné Hajdú Anikó saját ötlete a nemezbe bújtatott házi szappan is nagy sikert aratott a hallgatóság körében.

 

3. Műhelymunkánk első napjának zárásaként látogattunk el Derecskére. Vendéglátóink: Sápi József és Zsákai Ildikó, a Derecskei Fenséges lekvárcsalád megalkotói csodálatos környezetben kitűnő fogadtatásban részesítettek bennünket. 2000 óta foglalkozik a pedagógus házaspár a vállalkozásukkal, amelynek nagy lendületet adott a 2013-ban elnyert pályázati támogatása: a Derecskei Fenséges eszközbeszerzésen alapuló technológiai korszerűsítésére. Bekerülve a piacra, 2016 óta családi vállalkozássá nőtte ki magát, amely nemcsak a környéken és a megyében ismert, hanem Budapesten is keresettek termékeik. Minden terméknek egyedi neve van, így ajándékba kapott sárgabarack lekvár az Ölelés nevet kapta.

Nemcsak a szépen fejlődő vállalkozásról kaptunk ismertetőt, hanem megízleltük a házigazda ezüst érmes vegyes pálinkáját, a zamatos hárslevelű szőlőpárlatot, a felkínált csodálatos ízvilágú birkapörkölt mellett a hozzá remekül illő othellót. A bodza, citromfű, feketeszeder szörpök, valamint a finom túrós és lekváros béles mindannyiunkat elkápráztatott.

A 11 éve működő Derecskei Citerazenekar 174. fellépésének is részesei lehettünk: bihari katonadalokat, csúfolódókat és egy hortobágyi csokrot nyújtottak át a lelkes közönségnek. Zenéjükre Nagy László és Széles Anna könnyed, szép tánca tette fel a koronát az esti programra.

 

 

A második nap kezdéseként egy filmet néztek meg az érdeklődők- A gyapjúlepedő szövése és ványolása Gyergyóremetén-amely elkalauzolt bennünket Erdély egy kis falujába és végig kísérhettük a gyapjúlepedő készítésének hagyományos módját a gyapjú nyírásától, tisztításától, fonásától a szövőszék előkészítésén keresztül a lepedő-takaró szövéséig és ványolásáig. A film a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készült.

 

Ezt követte a Benő Nagy Réka nemezkészítő irányításával zajló foglalkozás, ahol a sokat emlegetett gyapjút kézbe vehettük és a résztvevők is megtapasztalhatták ennek a természetes anyagnak a sokat emlegetett tulajdonságait. A gyúrás, simogatás, formázás után kis gyapjúvirágok nyíltak mindenki nagy örömére. Ezzel a személyes sikerélménnyel zárult a szakmai program.