A művelődés hete - a tanulás ünnepe magyarországi eseménysorozata a '90-es évek közepétől a  Magyar Népfőiskola Társaság kezdeményezésére honosodott meg, mára a világ több mint 100 országában emlékeznek meg a felnőttkori tanulásról.
Berettyóújfaluban 2001 óta szervezzük meg a rendezvénysorozatot. 
 
„A művelődés hete – a tanulás ünnepe véghezvihető álmok beteljesüléséhez kíván utat mutatni. Lehetőségeket teremt arra, hogy felismerjük a tanulásban rejlő változtató erőt és önművelésünk segítségével megváltoztassuk életkörülményeinket akár egyéni, akár közösségi szinten. Ahogy Jacques Delors, az UNESCO- "Nemzetközi Bizottság az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről" elnöke megfogalmazta: "Az egész életen át tartó oktatás a kulcs, amely által birtokba lehet venni a XXI. századot"; amellyel leküzdhetővé válik az egyéni tehetetlenség, meggátolható egy kedvezőtlen élethelyzetben való megrekedés, orvosolhatóak a család hétköznapi gondjai. Az ünnep középpontjában a felnőtt tanuló áll, akár az, aki szorgalmas tanulással befejezi hiányos iskolai tanulmányait, kitanul egy új szakmát, vagy elsajátít egy idegen nyelvet, vagy "csupán" szélesíti érdeklődési körét, elmélyed hobbyjában és elvégez egy tanfolyamot. A rendezvény számtalan sikeres példát állít elénk és konkrét megoldásokat kínál a tanulni vágyóknak, életkörülményeik, készségeik, tapasztalataik, kvalifikáltságuk függvényében ahhoz, hogy továbblépjenek jelenlegi munkájukban, érdeklődési körükben, vagy változtassanak hátrányos helyzetükön. Hirdeti, hogy sosem lehet késő kilépni az analfabétizmus csapdájából, vagy idős korban megismerkedni, új távlatokkal és ezzel javítani az életkorból adódó szellemi, mentális és fizikai hátrányokon.
Találkozási pont. Önmagunk és a bennünk rejlő lehetőségek között, munkánk és hobbynk számára, vagy közösségi szinten az érdeklődés és az elsajátításra váró készség, képesség között. Kapcsolódási teret ad szervezeteknek és intézményeknek közös munkaterületek feltárására, illetve megteremti a párbeszéd lehetőségét a kormányzati és a civil szektor között, s nem utolsó sorban azon igyekszik, hogy mindezekről tájékoztassa a médiát és minél nagyobb teret hódítson a médiumok műsoridejében vagy lapjain a felsorolt sokrétű tevékenységek bemutatására. Fontos felismernie minden fejlődni kívánó társadalomnak, hogy az ünnep olyan szükségszerű feladatok ellátásának eszköze, amely független az aktuális politikai irányzatoktól, többnyire a vallási meghatározottságoktól is, ezért minden országban különleges hangsúlyt kap pártoktól és politikai ideológiáktól független volta, civil, ökomenikus jellege.”
[1]     2011. október 18-án A művelődés hete - a tanulás ünnepe találkozóra hívtunk kilenc hallgatót, akik részt vettek a népfőiskolánk Kulcskompetenciára épülő alapkészség fejlesztő 120 órás programján. A találkozón a volt hallgatók fókuszcsoportos beszélgetésen vettek részt. A beszélgetés moderátorai Bazsó Diána, Szabó Istvánné és Porkoláb Lajos voltak. A beszélgetést rögzítettük és annak szerkesztett változatát itt közöljük.

1.      Milyen tapasztalataitok voltak az iskolarendszerű oktatással kapcsolatban pro és kontra, élmények és kudarcok? 
Zsóka: „Szerettem iskolába járni, ott találtam meg a közösséget, ma is szeretek tanulni. Szerintem a pedagógus emberileg legyen jó, gyerekként nem a szakmaiság a fontos, például a történelem tanáromat iskolában nem kedveltem, ez a mai napig kihat rám és történelemtudásomra.  Jó tanáraim voltak, a rejtett képességeimet fejlesztették. A zene és a tánc élménye a pedagógushoz köthető.
Ica: „Biharkeresztesen tanultam, jó osztályközösségünk volt, az általános iskolában a sportban kiemelkedő sikereim voltak. Kudarcélményem, hogy „magolós” voltam és emiatt akadtak problémáim. A gimnáziumban is jó osztályközösségem volt. Építőtáboroztunk nyaranta, ez gazdag élményekkel szolgált számunkra, pedig ezek a táborok a munkáról is szóltak.”
Laci: „Csak jó élményeim voltak, a humán tantárgyak nem érdekeltek, csak a reálok. Nem volt említésre méltó kudarcélményem tanulmányaim során.”
Tündi: „Problémáim a német tanárom személyiségével voltak. Ez végigkísért engem a tanulmányaim során. A humán tárgyakat szerettem és valamennyit élményként éltem meg.”
Olga: „Általános iskolában az orosszal „hadilábon” álltam. Sakkozásban volt pozitív élményem, az ipari iskolát sokkal jobban szerettem a gyakorlatok miatt. Voltunk egy tanulmányi versenyen, ahol nyertünk és elmehettünk kirándulni a Balatonhoz.”
Ani: „Nincs kudarcélményem sem az általános iskolában, sem az ipari iskolában. Szerettem a tanáraimat, egy tanulmányi versenyen elért teljesítményünkért még a Velencei- tóra is eljutottunk. „
Gyöngyi: „Nem kimondottan kudarcélmény, de nehezen viseltem, hogy nagyon alacsony növésű voltam. Az ipariban kereskedelmibe jártam és a német nyelvvel megszenvedtem. Az orosz nyelvet szerettem, de a német kudarcom miatt minden idegen nyelv tanulásától húzódozom, ezért nem tudok a gyermekemnek sem segíteni a nyelvtanulásban.”
Adél: „Nagyon szerettem az általános iskolát, mely számomra „szájbarágós” volt, míg a középiskola már egyéni aktivitást is követelt. Kudarcélményem, hogy az érettségi magyar dolgozatomra kettest kaptam egy olyan tanártól, aki nem ismert, nem is tanított. Pedig a négy év alatt minden évben ötös voltam. Szóbelire mindent alaposan megtanultam, így aztán jól is érettségiztem.”
Olgi: „Általános iskolában jó emlékeim voltak. Középiskolában a „skatulyázás” jelentett negatív élményt. Az egyik szakmai tárgyból engem igen alacsonyra értékeltek, de szerencsére a többi tantárgy ezt kiegyenlítette.” 
2.      Vesztek-e részt olyan szervezett képzésben jelenleg, ami nem formális módon zajlik?
Jelenleg senki sem vesz részt nonformális képzésben.  
3.       Hogyan emlékeztek vissza a kulcskompetencia képzésre?
Olgi: „Azért volt jó, mert nem a szokványos tanulási formában történt a képzés. Sokkal gyakorlatiasabb volt.”
Ica: „Jó volt újra járni valahová, már régen álláskereső vagyok, most volt miért eljönni, kimozdulni otthonról. A trénerek is jók voltak.”
Zsóka: „Főként az önismereti része volt számomra pozitív, most is visszacsengenek a tesztek eredményei. Szórakoztatóan, könnyedén sok információhoz jutottam. Bekerültem egy idegen csoportba, mely a csapatépítés során egységgé kovácsolódott. A trénerek közül mindenki más volt, mindenki a saját személyiségét vitte bele a képzésbe. Szívesen jönnék ide máskor is tanulni.”
Adél: „Újdonságokat is megtanulhattam, például önéletrajzírást, illetve önismereti teszteket tölthettem ki. A legfurcsább az volt, hogy nem frontális módon folyt a képzés, számomra ez egy teljesen újfajta tudásátadás volt. Nehezebb volt kihámozni a lényeget.”
Zsóka: „Ez egy olyan képzési forma volt, ahol életemben először arra is kíváncsiak voltak, hogy én mit gondolok.”
Gyöngyi: „Csak pozitív véleményem van, sok újat tanultam, még a „játékokból” is. Az állásinterjúkra is sokkal fölkészültebben tudok menni. „
Olga: „Sok érdekes dolgot tapasztaltam, tanultam, nagyon jól éreztem magam.”
 4.      Mit jelent számotokra a tudás, a megszerzett tapasztalat
Olgi: „Be tudom építeni az életembe, meg tudom oldani a helyzeteket.”
Zsóka: „Nekem nem passzív tudást jelent. Valakinek át tudom adni. Számomra az a tudás, ha felhasználom, ha átadom. Úgy gondolom, hogy a tanulás nem mindig válik tudássá.”
Ica: „A tudás nekem az, amit tudok hasznosítani, tudok vele élni. Például itt van a kosárfonás, amelyet megtanultam, s mostmár nem kell pénzért venni ezeket az eszközöket.”
Laci: „Számomra eszköz, hogy a mindennapjaim egyszerűbben menjenek.”
Adél: „Örömet okoz számomra a tudás, mintegy visszajelzés nekem, hogy nem volt hiábavaló az elsajátítása.” 
5.      Hogyan hasznosítod munkádban, a családodban vagy a környezetedben, amit eddig megszereztél tudást vagy tapasztalatot?
Zsóka: „Kíváncsivá tesz a tudás és nyitottabbá a világ dolga felé.”
Olga: „Rejtvényfejtéseknél használom, és nagy örömet okoz számomra.”
Olgi: „A kompetenciaképzésben szerzett tudásomat átadtam a gyermekemnek, megtanítottam vele, hogy az önéletrajzhoz mindig csatolunk motivációs levelet is.
Adél: „Mindig hasznosítom a tudásomat s a meglévő tudásom újabb kérdéseket is felvet a számomra.” 
6.      Van-e olyan képességed, amire különösen büszke vagy?
Ani: „Nem tudom.”
Zsóka: „Tudok zenélni, jó a kézügyességem és mindig én sütöm a családban az ünnepi tortákat.”
Laci: „Büszke vagyok a búvárvizsgámra és a főzőtudományomra.”
Ica: „Én horgászom és horgászversenyekre is járok. Nemrégiben helyezést is értem el.”
Adél: „Zongorázni tanultam, de már sajnos nincs zongorám. Most kötök és horgolok.”   
  7.      A megszerzett tudásotokhoz, tapasztalatotokhoz, képességeitekhez mit szól a közvetlen környezetetek, hogyan reagálják le?
Olgi: „ Meglepődnek rajta, s egyben örülnek is neki, például az önéletrajzírásnál a fiam szót fogadott, s azóta így küldi az önéletrajzait.”
Zsóka: „A párom családjában van, aki nem értékeli ezt a tudásomat és nem is fogadja el, míg a párommal építő jellegű vitákat folytatunk. Hiszen ő is szeret tanulni.”
Ica: „Mindenki örül neki, én például a húgomnak készítettem vesszőből kaspót.”
Laci: „5-6 éve már, hogy engem hívnak a barátaim és az ismerőseim, ha bográcsban akarnak főzni. Tehát elismerik a tudásomat.”
Tündi: „A kompetenciaképzés után elmeséltem, milyen szituációs gyakorlatot végeztünk és meglepődtek rajta.”
Olga: „Nem reagáltak pozitívan.”
Gyöngyi: „A kompetenciaképzésen először a férjem nevetett, de miután hazavittem a feladatokat, megváltozott a véleménye.”
Adél: „2006 májusa óta jógázom, ebben sikerélményeim vannak, de a családom nem fogadja el a jóga hasznosságát.”   
 8.      Hol és hogyan szeretnél tanulni, ha lehetőséged lenne rá?
Zsóka: „A számítógép-kezelői és könyvelői tanfolyamokon végzettekből már le lehetne rekeszteni a Dunát. Így ezek az emberek nem is tudnak elhelyezkedni. De például a bőrdíszműves, vagy kosárfonó tanfolyam hasznos lehet, mivel ezt kiegészítő tevékenységként is végezhetjük otthon. Ebből profitálni tudna és jövedelemhez juthatna az, aki elvégzi.”
Ica: „A pár hónapos képzések felhígítják a szakmákat, nem tudnak az emberek ezzel elhelyezkedni. Most szociális gondozó tanfolyamra járok, ennek, úgy látom, lesz értelme ebben az elszegényedő és elöregedő társadalomban.”
Laci: „Búvárakadémián szeretnék tanulni Budapesten, sajnos ez nagyon sokba kerül.”
Tündi: „Nyelvet szeretnék tanulni, de csak helyben tudnám vállalni.”
Olga: „Van egy alapfokú angol szóbeli nyelvvizsgám, de az írásbelit is szeretném hozzá megszerezni. Jogosítványt is szeretnék szerezni, illetve valamilyen főiskolára járni.”
Gyöngyi: „Helyben vagy Debrecenben egy dajkaképző tanfolyamot szeretnék elvégezni.”
Adél: „A Munkaügyi Központoknak olyan tanfolyamokat kellene szervezni és finanszírozni, hogy utána el lehessen azzal helyezkedni és meg is lehessen belőle élni.”
Ani: „Szakácstanfolyamon szeretnék részt venni, akár Debrecenben is.”
Olgi: „Minél közelebb, akár rövid képzési idejű tanfolyamra is járnék, bizonyos életkorban nem engedheti meg magának az ember, hogy sok időt töltsön egy szakma tanulásával.” 
9.      Mi lehet az oka annak, hogy sok felnőtt nem tud, vagy nem akar tanulni?
Olgi: „Nem képesek rá.”
Ani: „Nincs önbizalmuk, úgy gondolom, előbb el kellene végezniük egy olyan kulcskompetencia képzést, mint amilyet mi is.”
Gyöngyi: „Sokakat nem is érdekel, pedig mindenfajta tanulás nagyon hasznos.”
Zsóka: „A kulcskompetencia képzés lehetne sok képzés alapja, különösen akkor, ha az emberek már rég tanultak. Itt ismét megtapasztalhatják a közösséget és a rendszerességet. Sok emberben nincs meg az a vágy, hogy több akarjon lenni. Sztereotípiák élnek az emberekben, hogy öregek már a tanuláshoz, vagy az a legfontosabb számukra, hogy mennyi pénzt kapnak a tanfolyam ideje alatt.”
Gyöngyi: „Kevés információ jut el az emberekhez a képzési lehetőségekről. Általában félnek az emberek a tanulástól.”
Ica: „Sokan családi elfoglaltságra hivatkoznak. A tanuláshoz több erőfeszítés kell és így mindent meg lehet csinálni mellette is.”
Laci: „Sokan nem is tudnak a képzési lehetőségekről.”
Tündi: „Jelentkeztem egy német középfokú felkészítőre, de vissza kellett lépnem, mert a családi hátterem nem tette lehetővé a részvételt.”
Olga: „Nincs elég információja az embereknek, emellett nagyon sok pénzbe kerül egy tanfolyam.”



[1] Körkép a felnőtt tanulók hetéről, szerk. Fesztbaum Zsófia, MNT, Budapest, 2003.

Dátum / Idõ

 

Online

vendég: 10, tag: 0 ...

legtöbb 59
(tag: 0, vendég: 59) - 11 szept : 20:02

Tagok: 20
Legújabb tag: elzso66
Adatbázis lekérdezés: 19. Memória használat: 4,932kb