SZAKMAI BESZÁMOLÓ

2. tanulmányút

Sárréti körút

2018. július 25.

A Bihari-Sárrét tájegységen elsősorban a fonható szálas anyagok, valamint a pásztorkodással összefüggő mesterségek és a gyapjúfeldolgozás kellékeit és produktumait tudtuk tanulmányozni. Furtán a Juhász Erzsébet Hagyományőrző Egyesület volt a házigazdánk, akik a híres furtai hímzés hagyományát viszik tovább. Eredeti darabokból álló gyűjteményük megtekintése mellett kipróbálhattuk az alapvető fogásokat is. Bár a furtai hímzés a századfordulón még igen elterjedt volt, a második világháború után csak szórványos emlékei maradtak meg. Elsősorban férfi ruhadarabok, ing, kötény díszítésére hasz­náltak, de női ruhák, fehérneműk alját, az ingvállat is kihímezték. A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével. Innen Füzesgyarmat következett, ahol elsőként a tájházhoz kapcsolódó, egykor Gidai József kovácsmester által építtetett és működtetett kovácsműhelybe tértünk be. A vidék legjobban rendezett és látogatható kovácsműhelye, amely ráadásul az egykori lakóházzal együtt „in situ” tekinthető meg. A városban működik Galambos Sándor hintó- és fogatkészítő műhelye, ahol a hagyományos kerékgyártó mesterség technikát és a modernizált kocsigyártást is meg lehet ismerni. SárrátudvaribanPusztainé dr. Madar Ilona néprajzi gyűjtései nyomán maradt fenn jelentős gyékény- és csuhéfonó tudás, ezt a gyakorlatban – helyben, majd továbbhaladva Biharnagybajomban – Madarné Szőke Erzsébet és André Sándor mutatták be. A biharnagybajomi önkormányzat – a közmunkaprogramban dolgozók munkaidejét valóban hasznosítva – Bajomi Portéka márkanév alatt készíti és értékesíti a hagyományos, és ma is használható gyékénytárgyakat és edényeket. Biharnagybajomban található a „Sárrét tudósa”, Szűcs Sándor egykori lakóháza, mely ma a kiváló néprajzosnak, illetve az általa kutatott vidék hagyományainak állít emléket. Az 1930-as években ismerkedett meg Györffy Istvánnal és egy életen át a tanítványává vált. Ezzel bekerült a magyar néprajzkutatók nagy családjába. Egyidejűleg a népi írók is felfigyeltek rá. Az 1940-es évek elején Karcag város szociális titkára lett. Ettől kezdve a Nagykunsági Lapokban jelentek meg a Kunsággal kapcsolatos cikkei. Később megalapította a Sárréti Népfőiskolát Bihartordán. Tankönyvet is írt, ebből taníthatott. 1944 után Bajomban tanítóskodott. Szűcs Sándort később, mint szabadművelődési segédtitkárt Berettyóújfaluba osztották be. Így projektünk szempontjából olyan módszertan-történeti forrást is jelent az ő munkássága, melyet érdemes volt személyesen, a helyszínen tanulmányozni.