Szakmai beszámoló

2. műhelymunka 2018. június 01-02.

Agyag a fazékban, fazék az agyagban-az agyag felhasználási területei

A gömöri fazekasok termékei az Alföld nagy részén elterjedtek, sok helyen árulták és használták az ott készült korsókat, agyagedényeket. Az Alföldön nem készítettek főzésre is alkalmas tűzálló edényeket megfelelő alapanyag híján. Évszázadokon keresztül folyt a kereskedelem. Az alföldi városok múzeumaiban ma számos Gömörben készült edényt tanulmányozhatnak az érdeklődők.

Térségünkben is sokaknak ismerős a fehér színű korsó, amely nagyon elterjedt volt, sokszor nem is tudták, honnan érkeztek ezek a kedvelt fazekas edények.

A Bihari Múzeumban is található korsókat is bemutatva dr. Krajczárné Sándor Mária múzeológus kalauzolta a résztvevőket térben és időben a témát körüljárva.

Előadásának címe:  A gömöri kerámia Biharban. Bár többféle, a paraszti háztartásokban használatos edényt készítettek, a gömöri fazekasok leginkább keresett edényfélesége a mázatlan tűzálló edény, a fazék, amely a legkülönbözőbb méretben korongoztak. A szabadtűzhelyen, kemencében, később sparhelten főzéshez olyan kerámiaedényekre volt szükség, amelyek tűzálló agyagból készültek Ezeket a főzőedényeket olyan helyen készítették a fazekasok, ahol tűzállóagyag-lelőhelyek helyezkednek el. A Kárpát-medencében a legnagyobb ilyen terület Gömör megyében található, az Alföldön pedig sehol sem. Annak ellenére, hogy a bihari Rév községben is állítottak elő sütő-főző edényt, így fazekakat is, az egykori Bihar vármegye területén is használtak nagy számban gömöri edényeket a népi háztartásokban, amelyeket a fazekasoktól, illetve a fuvarosoktól vásároltak egészen a trianoni békediktátum életbe lépéséig. Az egykori Bihar vármegye napjainkban Magyarországra eső részén fekvő települések kisgyűjteményeiben, illetve a tájegység múzeuma, a Bihari Múzeum népikerámia-gyűjteményében fellelhető edények tanúsítják a gömöri népi kerámia bihari elterjedtségét. A Biharban elterjedt gömöri fözőedények között megtaláljuk a 19. században megjelent széles fenekű széles fenekű fazekakat, amelyek a szabadtűzön való főzéshez alakult formát fölváltották. A széles fenekű fazekak is különböző méretben készültek, találunk köztük egy- és kétfülű formát is. Leggyakoribb díszítésük a barna, illetve fehér földfestékkel festett, fülnél körbefutó csíkozás, illetve az ún. zsinórozás.

A kerámiaedények megbecsültségét mutatja, hogy a repedt, néhány helyen kilyukadt edényt a házaló drótos tótokkal megdrótoztatták, megfoltoztatták.

A gömöri edények alföldi piacának a trianoni határok meghúzása vetett véget.

Az agyagedények használata a 20. század közepén a gyári fémedények elterjedésével háttérbe szorult, a bihari háztartásokban a korábbi főzőedények másodlagos funkcióba kerültek: a fazekakban elsősorban szilvalekvárt tároltak körülbelül a 70-es évekig.

Az előadás után Balázs Józsefné etnográfus gasztronómiai szempontból járta körül a témát, betekintést nyújtott a paraszti étkezési és ételkészítési szokásokba.

Másnap a résztvevők gyakorlatban is kipróbálhatták, hogyan lesz az agyagból edény. Megnézték, hogyan formálódnak a korongon a gyakorlott kezek alatt a tálak, bögrék. Sok vidám pillanatot okozott az agyag, amely bizony nem akart mindig engedelmeskedni és önálló életre kelt a még csak először próbálkozó tapasztalatlan kezek alatt.