SZAKMAI BESZÁMOLÓ

4. tanulmányút

Érmelléki körút

2018. október 5.

A vénasszonyok nyarát kihasználva indultunk el az Érmellékre, hogy azokat a népművészeti, néprajzi gyűjteményeket végiglátogassuk, ahol olyan tevékenységek eredeti darabjai jelennek meg, melyeket tematikus műhelymunkáinkon a gyakorlatban is megismerhettek a résztvevők. Székelyhídon keresztül értük el a vidéket, ahol első állomásunk Ottomány, a Komáromi-Lovass kúria volt. A közelmúltbeli felújítás révén az épületben ma öt kiállítótér és egy konferenciaterem működik. A kiállítóterek a helytörténet mellett egy érdekes tárlatot mutatnak be arról, hogy az ember miként okozott drámai változást az egykor itt uralkodó láp életében, továbbá a Sebes-Körös, a Berettyó és az Ér növény-és állatvilágát, mely szervesen befolyásolta a hagyományos foglalkozásokat. Ezek közül is kiemelkednek a halászati eszközök, valamint a helyben gyűjtött sással bekötött ülő- és fekvőbútorok. Innen Szalacsra mentünk tovább. Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a 19. század közepén épített szalacsi zsellérház. A meredek völgy két oldalát teraszosították, és az így létrehozott három szintre házakat és pincéket építettek. A 2011-től látogatható tájház alapítója és működtetője Dr. Kéri Gáspár, az Érmelléki Agroturisztikai Társaság vezetője. Az udvart sövénykerítés, a kertet garádja övezi. A tájházhoz tartozik az utca másik oldalán található tölgyfahomlokzatú, 1880-ban készült borospince. Elsősorban a szálasanyag-felhasználás újabb módjai, valamint a kádár- és a kovácsmesterség tárgyai tanulmányozatók itt nagy számban. Ugyancsak Kéri Gáspár volt a házigazdánk Gálospetriben, az Érmelléki Tájházban. Az 1870-ben épült lakóház mellett megtalálhatók a gazdasági épületek is: háromosztatú istálló, árnyékszék, szénásszín, háromrekeszes disznóól, gémeskút és szőlőspajta pincével. A tájház udvarán kacsákat nevelnek. A kerítés, a kapu és az utcafronton elhelyezkedő góré még létező 20. század eleji ácsmunkák hiteles rekonstrukciója, úgyszintén a kertfelőli sövénykerítés is. A háromosztatú lakóház nádfedeles, könyöklős tornáccal ellátott, vert falas épület. A később hozzáépített kamara vályogból készült. A nagyház berendezése ó- német stílusú fenyőgarnitúra, öntött vaskályha, a pitaré pedig csikósspór, stelázsi, kamaraasztal, gyékényszékek. A hátsóház kemence szája a pitarba nyílik. A hátsóház berendezése: flóderes deszkaágy, gyékénykanapé, gyékényágy, gyékényszékek, diófaasztal, festett atúzsér (felső részén polcos kredenc), vizes pad és berakott spór. A tornác végén nyílik a kamra, melyben a háztartásban használt eszközök találhatók.

Érmelléket sokáig hívták Debrecen szőlőskertjének, ami jelenleg –a bakator szőlőfajta visszatelepítésével, valamint a Debrecen–Berettyóújfalu–Nagyvárad közötti együttműködések által reneszánszát élő folyamat. Ennek a térségnek volt a borászati központja Bihardiószeg, ahol tanulmányutunkat zártuk. Az egykori Zichy-kastély felújított szárnyában kaptak helyet az egykori érmelléki borászat, illetve vincellérképzés tárgyai, melyek újbóli előállítása a borvidék felfutásával komoly lehetőségeket jelenthet.