• Általános
• Tájékoztatás

 

„Biharországtól Gömörországig”

 

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak erősítése

transznacionális együttműködéssel

  Az EFOP-5.2.2-17-2017-00002 azonosítószámú pályázati program

eredményeinek szakmai összegzése

 Berettyóújfalu

 2020

Tartalomjegyzék

 Bevezetés                                                                                                                          3

 A projekt bemutatása                                                                                                         3

1. A projekt célja:                                                                                                                 3

2. A projekt célcsoportja                                                                                                      4

3. A támogatást igénylő szervezet bemutatása                                                                   4

4. Az együttműködő külföldi partnerszervezetek bemutatása                                              5

 A projekt keretében megvalósult tevékenységek                                                                6

1.   A tanulmányozni kívánt terület, szolgáltatás (módszer, eljárás) nemzetközi
      együttműködés keretében történő megismerése                                                           6

2.   Nemzetközi hálózatépítés                                                                                              8

3.   A nemzetközi együttműködés keretében megismert szolgáltatás (módszer, eljárás)
      tapasztalatainak feldolgozása, jó gyakorlatok leírása                                                     8

4.   Kutatás és összehasonlító elemzés megvalósítása                                                        8

5.   A nemzetközi együttműködés keretében kompetenciafejlesztés, tréning,
      terepmunka megvalósítása                                                                                              8

6.   Közös szakmai programok szervezése, megtartása a partnerekkel                               10

  6.1. Bihari Számadó Napok I. (2018) - Interetnikus kapcsolatok a népi kézművességben         

  6.2. Bihari Számadó Napok II. (2019) - A népi kézműves szakképzés jelene és jövője

  6.3. A magyar kultúra napja I. (2018)

  6.4. A magyar kultúra napja II. (2019)

  6.5. Bihar-Gömör Népművészeti Fesztivál. (2018)

7. Szakmai műhelymunkák                                                                                                 15

8. Szakmai tanulmányutak                                                                                                  24

 

Módszertani-szakmai összegzés és szakmai ajánlások megfogalmazása                         31

1. Adatgyűjtés, dokumentációs rendszer működtetése                                                       31

2. A projekt eredményeinek széles körű megismertetése                                                   31

   2.1. Kutatási zárójelentés                                                                                                 32

   2.2. Honlap                                                                                                                       32

   2.3. Ismeretterjesztő film készítése és terjesztése                                          

   2.4. Kiadványsorozat                                                                                   

   2.5. Zárókonferencia                                                                                    

 3. Szakmai ajánlások                                                                                                         33

    3.1. A tárgyalkotó népművészet jövedelemtermelő képességének javítása     

    3.2. A népművészeti oktatás helyzetének javítása                                                    

    3.3. A tárgyalkotó népművészeti tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében    

    3.4. A szervezetek működőképességének javítása                                                   

    3.5. Konkrét szakmai javaslatok

 

 

Bevezetés

 

„Biharország” és „Gömörország” a történelmi Magyarország két tekintélyes vámegyéje, sajátságos közigazgatással, gazdasági és társadalmi háttérrel, változatos vallási és etnikai összetétellel. Ma már három ország osztozik a két egykori megye területén és lakosságán. A XX. században többször módosultak felettük az országhatárok, sőt, többféle lakosságcsere, kitelepítés is sújtotta őket. Szűk száz év alatt többször kellett megtanulni az együttélés szabályait, levetkőzni a kialakult vagy mesterségesen gerjesztett ellentéteket, és megvalósítani egy olyan európai életformát, mely ma, a 21. század első harmadában számos lehetőséget is magában rejt. A transznacionális együttműködések így nem csak különböző államok, hanem a különböző államokon belül élő különböző nemzetiségek és felekezetek együttműködéseit is jelenti. Ez pedig az élet minden területén fellelhető és tovább gondolható jelenségek összességét jelenti.

Az általunk megvalósított szakmai programban arra kerestük a választ, hogy a két hasonló adottságú, egykor hasonló funkciókat betöltő, ma viszont már három ország területén elhelyezkedő és eltérő fejlődési utakat követő térség hogyan tudja megőrizni hagyományait, tárgyi kulturális örökségét. Ez a tudás megőrzendő az utókor számára, ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt az örökséget megismerjük és továbbadjuk.

 

A kiválasztott vizsgálandó térségek – Gömör és Bihar – azért is különlegesek, mert jelenleg két-két ország területén található az egykor egységes néprajzi térség, ezért összehasonlító vizsgálatuk különösen fontos. Megjegyzendő továbbá, hogy Magyarország és a szomszédos országok között több ilyen – a trianoni határok által elválasztott – egykor egységes térszerkezet található, ezért a projekt keretében megszerzett általánosítható tudás és megszerzett tapasztalat, az összegyűjtött jó gyakorlatok a többi magyarországi konvergencia régióban is hasznosítható, adaptálható ismeretet jelenthet.

 

A projekt bemutatása

1. A projekt célja:

A hagyományos tárgyi kultúra és a hozzá kapcsolódó komplex hagyományrendszer feltárása, megőrzése, majd piacképes, közösségi és szakmai szempontok alapján is korszerű tudás átadása, kölcsönös tapasztalatcsere a történeti Bihar és Gömör megyék belső mikrotérségei, települései, valamint a két régió között.

Az elérni kívánt részcélok közül projektünk az alábbiakhoz kívánt hozzájárulni:

-       A kultúra megőrzésével, ápolásával és terjesztésével kapcsolatos speciális szakmai tudásanyag bővítése

-       Együttműködés erősítése a Duna Stratégia országai és a visegrádi országok szakpolitikai szakértői között (mindhárom érintett ország a Duna Stratégia országai közé tartozik, Szlovákia és Magyarország a V4-ek közé is)

-       A kapcsolódó tudásanyag és a projektben végrehajtott kutatás eredménye olyan formában elérhetővé válik, amely segíti a jövőbeli szakpolitikai tervezést és végrehajtást, a szakmai ajánlások megfogalmazásával pedig a mindennapos szakmai munkát is segíteni tudjuk.

A projekt keretében az alábbi, meghatározott beavatkozási irányokhoz kapcsolódunk elsősorban

-       Kulturális civil szervezetek és intézmények hálózati együttműködése a multikulturális sokszínűség megóvása és ápolása, az együttműködések tartalmának kibővítése, tapasztalatcserék erősítése érdekében

-       Közösségfejlesztő szervezetek, egyházak hálózati együttműködése, tapasztalatcserék erősítése

 

2. A projekt célcsoportja

Elsődleges, közvetlen célcsoportunk volt mindazon szakemberek köre, akik a kultúra, a hagyományőrzés, hagyományápolás terén állami és nem állami intézményekben, civil szervezetekben tevékenykednek, és hozzá tudnak járulni ahhoz az ismeret-átadáshoz, amely a projekt céljainak elérése érdekében szükséges.

Közvetett célcsoportunk volt azon magyarországi konvergencia-régióban élő népesség, amely a projekt keretében rendezett műhelymunkákon, tanulmányutakon átvett jó gyakorlatokat, tapasztalatokat a közvetlen célcsoportba tartozó szakemberek közvetítésével megismerhették, annak eredményeit kipróbálhatták, a későbbiekben pedig saját környezetükben továbbadhatják.

 

3. A támogatást igénylő szervezet bemutatása

A Bihari Népfőiskola az 1990-es évek elején alakult meg a berettyóújfalui Városi Művelődési Központ munkatársainak kezdeményezésére. Tevékenységébe igyekezett bevonni a település értelmiségét, elsősorban az oktatási, kulturális intézmények helyi ügyek iránt érdeklődő, nyitott munkatársait. Kapcsolódtunk az akkori újjáéledő népfőiskolai mozgalmakhoz, ezen belül is a Magyar Népfőiskolai Társaság kereteiben működő Megyei Népfőiskolai Tanácshoz. Kezdetektől tudatosan felvállaltuk az 1920-as években Brózik Dezső által szervezett gazdasági népiskolák és az 1946–48 között működött bihartordai Sárréti Népfőiskola szellemiségét, örökségét. Reméltük, vállalásunkat méltóan tudjuk teljesíteni, hasznára leszünk nemcsak a bihariaknak, hanem tágabb környezetünknek is. A szervezetet 2000-ben jegyeztettük be önálló egyesületként, bízva abban, hogy ezáltal hatékonyabban végezzük munkánkat. Legfontosabb célnak a kistérség forrásteremtő képességének a javítását határoztuk meg. A forrásteremtő képesség növelésének egyik lehetséges módját a helyi értelmiség „szürke állományának” aktivizálásában láttuk. Ennek megfelelően elsősorban a helyi humánerőforrás fejlesztésére, illetve aktivizálására törekszünk azóta is. Fontosnak tartjuk, hogy a hatékony munkavégzéshez hálózatokat hozzunk létre, ebbe szükség szerint vonjuk be nem a szűkebb vagy akár a tágabb térségben tevékenykedő szakembereket. Ennek szellemében dolgoztunk együtt korábbi projektjeinkben a megye és az ország hasonló célokat szolgáló szervezeteivel, felsőoktatási intézményekkel. Céljaink közül néhány, az alapító okiratban is megfogalmazott tevékenység:

- Berettyóújfalu és a Bihari tájegység területén népfőiskolai tevékenység szervezése, végzése.

- Az élethosszig tartó edukációk (oktatás, nevelés, képzés) elősegítése.

- Iskolarendszeren kívüli oktatás, képzés folytatása.

- A népfőiskolai hálózaton belül horizontális és vertikális kapcsolatok ápolása.

- Az önműveltség fokozatainak megerősítése.

- Szociális, illetve kisebbségi programok tervezése és erőforrás gyűjtése.

- Szociokulturális animáció.

- Foglalkoztatással kapcsolatos tevékenységek szervezése

- Közművelődési/közösségi művelődési tevékenység végzése, művelődő közösségek, művészeti csoportok támogatása

Az Egyesület regionális hatáskörben végzi el feladatait. Az elmúlt évek során Hajdú-Bihar megye több járásában (Püspökladány, Balmazújváros) végzett kultúraközvetítő tevékenységet, azonban fő működési területe a Berettyóújfalui járás. A Bihari Népfőiskola bírósági bejegyzésére 2000-ben került sor. Az évek során folyamatosan gyarapodott a szakmai kapcsolatrendszere az Egyesületnek, szektorközi együttműködéseket alakított ki. A kulturális, oktatási intézmények mellett önkormányzatokkal együttműködési megállapodásokat kötött a szervezet. 2008-ban Biharkeresztes és Szentpéterszeg,2017-ben pedig Berettyóújfalu önkormányzatával került sor közművelődési közfeladat-ellátási megállapodás megkötésére. Ezáltal azonos közfeladat-ellátási rendszeren belül működik együtt a Berettyó Kulturális Központtal és a Bihari Népművészeti Egyesülettel. Egyéb kultúraközvetítő tevékenységeivel is hozzájárul a szervezet a térség kulturális kínálatának gazdagításához. Tárgyi alkotó közösség rendszeres összejöveteleihez biztosít helyet, kiállítási lehetőséget, rendhagyó órákat szervez általános és középiskolásoknak. Nyári szünetben napközis táborokat szervez elsősorban alsó tagozatos gyermekek részére. E tevékenységeit pedig a jelenlegi országhatárokon túl, kiterjedt partnerkapcsolati rendszerben is végzi.

 

 

4. Az együttműködő külföldi partnerszervezetek bemutatása

A projekt megvalósításába bevont külföldi civil partnerek cselekvő, aktív szervezetek, amelyek a helyi és térségi közösségük számára olyan kulturális tevékenységet folytatnak, melyek segítik a külhoni magyar kultúra ápolását, erősítik a helyben maradást.

Különös fontosságú, hogy tudásukat megosztják a magyarországi partnerekkel, az együttműködéssel mélyülnek a kapcsolatok az anyaországi és határon túli magyar kulturális szervezetek között. A partnerszervezeteket olyan térségekből választottuk, ahol a külhoni magyarság lélekszáma magas, egyúttal jelen van a különböző nemzetiségek és vallási felekezetek közötti együttélés, így amellett, hogy a tudásukat meg tudják osztani a magyarországi konvergencia régiókban működő szakemberekkel, ők maguk is tapasztalatokkal gazdagodhatnak, amelyet az ottani jelentős számú magyarság körében és az interkulturális közegben is terjeszthetnek.

Tanoda Egyesület – Nagyvárad (RO)
2007-ben, nagyváradi székellyel alakult meg a Tanoda Egyesület, mely több műfajt átfogva, elsősorban a lokális identitás erősítését szolgáló tevékenységeket végez. A hely- és hadtörténet, a Bihar megyei tájegységek néphagyománya egyaránt megjelenik általuk az ismeretterjesztés legkülönfélébb eszközeivel történő népszerűsítésben. Korosztályonként más-más módon adják át élményszerűen az ismereteket. Hagyományos rendezvényeik mellett gyakran megjelennek új aktivitások. A Nagyvárad és Biharország történetéről rendezett konferenciasorozat 2017-ben a negyedik állomásához érkezett. 10 éve rendezik partnerségben a berettyóújfalui székhelyű Bihari Múzeum Baráti Körével az immáron 42 éves múltra visszatekintő Bihari Honismereti Tábort. Biharfélegyházán – a Stafírung Egyesülettel közösen – tájházat és népművészeti foglalkoztatót működtetnek. Hagyományos rendezvényük a Szacsvay Imre Általános Iskolában évenként megtartott magyar népi kultúra napja, valamint a „Nyüstölő” néprajzi vetélkedősorozat. A Bihar-Bihar kapcsolatok építése érdekében a táborszervezésen túl folyamatos társszervezői a Magyar Kultúra Napja, valamint a Festum Varadinum rendezvénysorozatok egyes programjainak. Tanulmányutakat, emléktúrákat szerveznek, a legfiatalabbaknak műveltségi és rajzversenyeket hirdetnek. A nagyváradi várban állandó emlékkiállítást rendeztek be a megye és a város két világháborúban elesett hőseinek.

Érmelléki Agroturisztikai Társaság – Gálospetri (RO)
Elsősorban a gálospetri és szalacsi tájházak felújítására és működtetésére hozta létre dr. Kéri Gáspár az Érmelléki Agroturisztikai Társaságot, majd ennek működése az elmúlt években egy komplex tájegységi értéktár létrehozását célozta meg. Az Érmellék mint földrajzi, gazdasági és kulturális tekintetben is elkülöníthető tájegység hagyományos életmódja, gazdálkodása, piaci viszonyai évszázadok alatt alakultak ki, és a 20. századi diktatúra alatt sem vesztek ki nyomtalanul. Az Érmellék elsősorban borászatáról vált híressé, de a különböző mesterségek – elsősorban a táj adottságai nyújtotta fonható és beépíthető szálasanyagok – hagyományos feldolgozása kiemelkedően gazdag. A közgyűjteményekben történő bemutatás (Székelyhíd, Szalacs, Gálospetri, Ottomány), kiállítások rendezése mellett igyekszik felkutatni a még élő, az eleven hagyományozás révén aktív mestereket, és tudásuk átadás-átvételéhez megnyerni mind több érdeklődőt. Így a környező települések mellett a nagyvárosokban (Nagyvárad, Bukarest) és magyarországi településeken (Biharkeresztes, Berettyóújfalu, Nagyrábé) is építik kapcsolataikat. Az Érmellék hagyományos életmódját minden részletében kutatják és dokumentálják és bemutatják, mindeközben pedig törekszenek az elhalóban lévő mesterségek életben tartására, népszerűsítésére és a mai kornak megfelelő alkalmazására. Kiemelkedő szerepet kap a borkultúra és a hozzá szorosan kapcsolódó mesterségek, valamint gazdálkodási elvek felelevenítése.

Stafírung Egyesület – Biharfélegyháza (RO)
Hivatalosan 2014-től működik a Biharfélegyháza székhelyen bejegyzett egyesület, mely a település térségének – az itt találkozó Érmelléknek, Bihari Hegyköznek és a középső Berettyó-völgynek a táji, történeti és települési hagyományaival foglalkozik. Bihar megye gazdasága, sokrétűsége Biharfélegyháza környékén hatványozottan is jelen van, így igen nagy a feltárható értékek tárháza. Tényleges tevékenységet még öntevékeny csoportként kezdtek végezni, több mint másfél évtizede. Azóta megannyi élménnyel, tudással és új tagokkal gazdagodott a közösség, melyet közösségi rendezvényeken, hagyományőrző napokon kamatoztatnak. Kiemelt fontosságú számukra a népi kézműves hagyományok feltárása, melynek érdekében rendszeresen tartanak foglalkozásokat. Ezeket a felnőtt tagok vezetik, de már a nagyobb gyerekek is gyakran bekapcsolódnak az oktatásba. Több meghívást is kapnak, számos településen segítettek már a gyerekeknek, felnőtteknek a különféle kézműves technikák elsajátításában. Bihar megyében többek között Nagyváradon, Érmihályfalván tartottak bemutatókat. Folyamatosan fogadnak iskolai osztályokat a Biharfélegyházán kialakított interaktív tájházban, olyan különböző településekről érkező osztályközösségeket, amelyek többek között a kézműveskedés keretében szeretnék megismerni a vidéket. Tevékenységüket a professzionalista szemlélet helyett a különböző anyagok és technikák – korosztályokon átívelő – népszerűsítése, a szabadidő hasznos eltöltése jellemzi.

Gömöri Kézművesek Társulása – Várhosszúrét (SK)
A Gömöri Kézművesek Társulása 2002-ben alakult polgári társulásként Várhosszúréten. A társulás célja a hagyományos mesterségek újjáélesztése és oktatása. A Gömöri Kézműves Központ 2006. augusztus 5-én nyílt meg, ahol igazi otthonra leltek a kézműves tevékenységek. A kézművesház Várhosszúréten az elmúlt évek alatt újabb rekonstrukciókon esett át, így most már szálláshelyet is tud biztosítani. A Gömöri Kézművesek Társulása 15 éves tapasztalatra tekint vissza. Kézműveseinek száma több mint 100, akik rendszeresen képezik magukat különböző szakmai konferenciákon, programokon, továbbképzéseken.
Az elmúlt években több magyarországi népművészeti egyesülettel vette fel a kapcsolatot és működik együtt (hegyaljai, bükkaljai, palóc, Fügedi Mátra és Sajó-menti). Ezen egyesület tagjainak egy része tagja a Gömöri társulásnak is. 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben sor került a „Pásztorok áldomása“ című Pásztortalálkozóra, melynek megszervezésében és lebonyolításában nagy szerepet vállaltak. A társulás megalakulása óta kerülnek megrendezésre a várhosszúréti gyerektáborok, ahol naponta több mint 100 gyereknek tartanak foglalkozásokat. Minden évvel nő a tábor iránti érdeklődés. 2006-ban megrendezték az első Gömöri Kézműves Vásárt, mely azóta nagy hírnévre tett szert és az egész gömöri régió kézműveseinek rangos találkozóhelye lett, ahol már nemcsak hazai és környékbeli árusok kínálják portékájukat, de Magyarországról is nagy az érdeklődés az eladók körében. A Gömöri Kézművesek Társulása a gömöri régió magyar identitástudatának őrzésében és ápolásában is fontos szerepet játszik. Nemcsak egyesíti a hazai és külföldi kézműveseket, hanem olyan valódi hagyományőrző értéket teremtett, amely ma példaértékű lett fiataloknak és időseknek egyaránt. A Gömöri Kézművesek Társulása megalakulása óta intézményes háttér nélkül, valódi civil szervezetként működik.

 

 

A projekt keretében megvalósult tevékenységek

1.   A tanulmányozni kívánt terület, szolgáltatás (módszer, eljárás) nemzetközi együttműködés keretében történő megismerése

A projekt keretében a kultúramegőrzés és hagyományápolás területén történt a jó gyakorlatok, tapasztalatok átadás-átvétele a bevont partner-szervezetek, illetve egyéb, a projekt sikeres végrehajtása érdekében meghívott szakemberek, magyarországi és környező országokban élő szakértők segítségével. A partnerszervezetek eddigi együttműködése, tevékenysége kiegészülhetett olyan feladatok ellátásával, amelyek illeszkednek a pályázati felhívásban foglaltak szellemiségéhez.

Fontosnak tartottuk, hogy a műhelymunkákon, tanulmányutakon a megfelelő szakmai és helyismerettel rendelkező szakértők bevonásával bemutassuk be a célcsoportnak a vizsgált térségek társadalmi problémáit, annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítsunk magyarországi és külföldi szakembereknek a jó gyakorlatok, tapasztalatok átadására, amelyek alkalmasak lehetnek a térségek felzárkóztatására.

A fejlesztés a projektbe bevont szervezeteknek is hasznos lehet akár a jövőben is, mert olyan új módszerek sokaságát sajátíthatták el, amelyeket hatékonyan tudnak alkalmazni a saját szervezetük életében is, kilépve a saját eddig megszokott keretükből. A projekt eredményeként az emberek széles rétegei megértették azt, hogy mit is jelent a hagyományápolás, s miért hasznos kulturális örökségük megőrzésében, a tradicionális tapasztalatok, eljárások mai alkalmazhatóságában gondolkodnunk.

Projektünk eredménye a szakértők, szakemberek közötti együttműködés erősödése is, hiszen a partnerséggel, a műhelymunkákon és tanulmányutakon történt részvétellel tovább erősödtek a hagyományápoló szervezetek és szakembereik közötti szakmai kapcsolatok. Ezáltal tudásuk piacképesebb, társadalmi szerepvállalásuk erősebbé vált.

A magyarországi szakértők a tapasztalatcsere révén ötleteket meríthettek szűkebb pátriájuk közösségfejlesztési, identitáserősítő és kultúra-megőrzési lehetőségeihez, azaz e műhelymunkák és tanulmányutak a magyarországi konvergencia régiók mindegyike számára lehetőséget biztosítottak a közösségépítés fejlesztésére.

Projektünk megvalósításának kezdeti, első lépéseként – összhangban a Felhívásban foglalt követelményekkel – kutatás végrehajtásába kezdtünk a kulturális értékek megőrzési lehetőségeinek feltárása érdekében. Ennek során Magyarország, Románia és Szlovákia területén országonként 100-100 érintett körében végeztünk kérdőíves felmérést. A romániai és szlovákiai felméréshez az ottani partnerszervezeteink működtek közre, illetve a kutatás elvégzésével megbízott Nemzetstratégiai Kutatóintézet nyilvánosan is végezte a felmérést.

A projekt eredményeit igyekeztünk mind szélesebb körben közzétenni, nyomtatott kiadványok és online felületek útján egyaránt. Fontos és újszerű elemként egy disszeminációs élményfilm is elkészült. Ennek szerepe meghatározó a projekteredmények terjesztésében. A statikus, tudósítás jellegű, kevésbé figyelmet lekötő, hagyományos filmtípus helyett, dinamikus, érzelmekre is ható, kreatív dramaturgiával és csúcstechnikával alkotott, hatásos rövidfilm készült el, annak érdekében, hogy a megvalósított tevékenységek eredményei és élménye együttesen kerüljön átadásra a magyarországi szakemberek körében, valamint a projekt szempontjából fontos, további érdeklődő, vagy érdekeltté tenni kívánt célcsoportok részére.

 

2. Nemzetközi hálózatépítés

 

Valamennyi résztvevő szervezet több nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, más – leginkább a közvetlen szomszédos területen lévő – partnerszervezettel működik együtt. A jelenleg öt, a projekt keretében formálisan is együttműködő szervezet a már meglévő kapcsolatait is bemutatva, hozzáadva a megvalósított tevékenységekhez bővíteni tudta az együttműködési kört, ezáltal valódi kapcsolati hálót alakítottak ki, mely túlmutat a jelen projekt megvalósításán is. Számos olyan közösségi rendezvény valósult meg a közreműködő szakmai szervezetek által, amelyek már ezen projekt szakmai programján kívül esnek – mind tartalomban, mind időben –, és ezek során előkerültek olyan megoldási javaslatok is, melyeket az elmúlt hónapokban, együttesen dolgoztak ki.

 

3. A nemzetközi együttműködés keretében megismert szolgáltatás (módszer, eljárás) tapasztalatainak feldolgozása, jó gyakorlatok leírása

 

Mind a technikai – mesterségbeli –, mind pedig a közösségi, társadalmi közelítésből megszerzett ismeretek, tapasztalatok leírása megtörtént. A korábbi, a projekt keretében megvalósult, majd a jövőben kialakítható konkrét együttműködések a rögzítésükön túl már a gyakorlati térben is fellelhetők. Az eddig két-két országban, szomszédos területen lévő kapcsolatok kiterjesztése megtörtént. Egymás népszerűsítése, a több területen is fellelhető mesterségek közös szakmai fejlesztése, az egy vagy több területen hiányzók bevezetése is elindult, és további népszerűsítő programok szervezésével, illetve az online térben jelenleg is zajlik.

 

4. Kutatás és összehasonlító elemzés megvalósítása

 

A feltételeknek megfelelő kutatás elvégzését vállaltuk magyarországi, romániai és szlovákiai célcsoport-tagok között. Indokoltnak tartottuk, hogy a legnépesebb külhoni nemzetrészeket, valamint a velük együtt élő, jelenleg többségi nemzet képviselőit együttesen vonjuk be a kutatásba, hiszen a hagyományőrzés, hagyományápolás terén különösen fontos szerepük van. A magyarság kisebbségbe került képviselőinek az elmúlt évtizedekben gyakran igen mostoha körülmények között kellett tevékenykedniük. A bihari és gömöri szervezetek kiválasztásánál szerepet játszott az is, hogy történelmi szempontból egykor egységes régióról van szó, a korábbi egységet a trianoni határok vágták ketté. Megvizsgáltuk, hogy az azóta történt eltérő fejlődés miként hatott a kulturális értékekre, annak megőrzésére milyen eszközök állnak rendelkezésre a határ két oldalán. Ezen túl pedig komoly hangsúlyt kapott a különböző területeken élő különböző nemzetiségek együttélése és együttműködése is. A kutatást a Nemzetstratégiai Kutatóintézet bevonásával, mindhárom érintett ország területét érintve valósítottuk meg. A kutatás során felkerestük a térségek elismert, neves mestereit, alkotóit, valamint azokat a személyeket, akik – térségszervező, szervezet-vezető szerepüknél fogva – alkalmasak arra, hogy véleményük megismerésével átfogó képet alkothassunk a térségek tárgyalkotó népművészetének helyzetéről, problémáiról. Emellett a kutatók személyesen is igyekeztek végigjárni a tanulmánykészítés szempontjából leghasznosabb helyszíneket, tájházakat, alkotóházakat, múzeumokat, szervezetek központjait, alkotótáborokat, vásárokat: így többször eljutottak Gömörbe és Biharba is. A tárgyalkotó népművészet helyi prominenseivel folytatott interjúk, a kérdőívekből leszűrhető tapasztalatok, valamint a tanulmányutakon összegyűjtött információk már lehetőséget biztosítanak arra, hogy összefoglaljuk és megosszuk a kutatás során gyűjtött jó gyakorlatokat, tapasztalatokat. Ez alapján pedig megfogalmazhatók azok a szakmapolitikai ajánlások, amelyek mentén megőrizhetők a helyi tárgyalkotó népművészeti hagyományok, sőt, ezek felélesztésével hozzájáruljanak a szülőföldön maradáshoz és a helyi gazdaság erősítéséhez, fejlesztéséhez. A kutatási zárójelentésben foglalt szakmai ajánlások tehát – megfelelve egyúttal a Felhívásban foglalt beavatkozási logikának – megteremtik a lehetőséget a későbbi innovációk és szakmai fejlesztések számára.

 

5. A nemzetközi együttműködés keretében kompetenciafejlesztés, tréning, terepmunka megvalósítása

 

Vállaltuk, hogy a projektben részt vevő szakértők körében sor kerül kompetenciafejlesztésre, tudásátadásra. Egy-egy szakmai program akkor tekinthető eredményesnek, ha a feltárt eredményeket terjesztjük a hazai szakértők, szakemberek körében, akik szűkebb pátriájukban tudják hasznosítani az itt megismert eredményeket, jó gyakorlatokat.

A határon átnyúló együttműködéssel megvalósuló tevékenységeket a disszemináció keretében megvalósuló kompetenciafejlesztő tréningeken népszerűsítettük hazai szakemberek körében. Célcsoportunk a kultúra és a hagyományápolás területén tevékenykedő szervezetek szakemberei voltak, akik bármely közösségi ügyben érdekelt és elkötelezett személyek. A tréningeken tanultak közösségfejlesztő technikákat, megismerték a közösségek tevékenységstruktúráját és a közösségi érzés erősítésnek lehetőségeit.

Az első tréningünket 2018. decemberében szerveztük, amikor már a projekt megvalósítása során összegyűltek tapasztalatok, jó gyakorlatok, amelyeket megoszthattunk, feldolgozhattunk a szakemberek segítségével.

A kulcskompetenciára épülő felnőttképzés módszertanát alkalmazva állt össze a tréningek tevékenysége. A mikrocsoportos foglalkozásokat előnybe részesítő tréningeken az addig előtérbe került jó gyakorlatokat használtuk fel a tudásátadáshoz. Az első alkalommal megismerték a projekt tevékenységeit és elkészítették egy-egy ideális település értékeit. Ezekből az értékekből kellett előkészíteni egy települési értéktárat. A tréning következő részében a településen élő, tevékenykedő csoportok, közösségek állapotáról készítettek képes-rajzos összefoglalót, majd egy közös jövőképet alakítottak ki. A csoportok jövőképeit plenárisan megbeszélték, összehasonlították, érvek és javaslatok hangoztak el az ideális jövőkép kialakításához. A feladat után elemezték a résztvevők, hogy egy csoportnál, szervezetnél milyen fontos a jövőkép meghatározása, ami beilleszthető a fejlesztési folyamatokba, projektötletekbe.

A második tréning résztvevői nem azok a személyek voltak, akik részt vettek az első tréningen. Azokat a szervezeteket, szakembereket szólítottuk meg a tudásátadó tréningen való részvételre, akik a projekt ideje alatt bekapcsolódtak a kérdőívezésbe, illetve kérdőív kitöltők voltak, így ismerték annak tartalmát.

A második tréningen kompetenciatérképet és tevékenységi térképet készítettek a résztvevők a projektben résztvevő szervezetekről. Ehhez segítséget nyújtott a kutatási zárójelentés is. A csoportoknak a következő feladatban a szervezetek fenntartásához és forrásszerzési képességük növeléséhez kellett gyakorlati ajánlásokat kidolgozniuk kiscsoportokban.

A tréning végén ez csoport közösen állította össze egy tárgyalkotó népművészettel foglalkozó szervezet jövőképét, kiemelten kezelve a tevékenység népszerűsítését a fiatalok körében és a továbbörökítés fontosságát.

 

 

6. Közös szakmai programok szervezése, megtartása a partnerekkel

 

A projektidőszakban két alkalommal – 2018 októberében és 2019 októberében – valósult meg a Bihari Számdó Napok. A rendezvény Berettyóújfaluban került megrendezésre, alapvetően a térség legnagyobb ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, valamint kulturális seregszemléje. Hagyományosan a bihari térség önkormányzatai, szolgáltatói, szervezetei, valamint az országhatárokon túli partnerszervezetek részvételével zajlik. Ugyancsak a projektünk által érintett valamennyi együttműködő szervezet részvételével, a hagyományos népi kultúrára épülő közös program került megszervezésre a 15 éves múltra visszatekintő, Berettyóújfalu és Nagyvárad együttműködésében megvalósított rendezvénysorozaton, mely a magyar kultúra napjához kapcsolódóan 2019 és 2020 januárjában valósult meg. 2019. augusztus 19-én pedig – nemzeti ünnepünk előestéjén – Gömör–Bihar Népművészeti Fesztivál néven rendeztünk közös kulturális seregszemlét, értéktár-bemutatást Berettyóújfaluban, a Szent István téren, valamint a Bihari Múzeumban.

6.1. Bihari Számadó Napok I. (2018) - Interetnikus kapcsolatok a népi kézművességben

A kiállítási standokhoz kapcsolódóan az interetnikus kapcsolatok tárgykörben két előadás hangzott el, érintve a projekt által érintett mindkét földrajzi területet. Az előadók részben össze is vetették két történelmi tájegység közötti közigazgatási, gazdasági, társadalmi és kulturális párhuzamokat, illetve kapcsolatokat. A Bihari Számadó Napokat már több mint két évtizede rendezi meg a megyei agrár-, valamint kereskedelmi és iparkamara helyi szervezete, valamint Berettyóújfalu Város Önkormányzata. A projekt 2018–2019-ben lehetőséget ad arra, hogy a kiállításon minden évben jelen lévő népi kézműves alkotók, illetve az őket tömörítő szervezetek számát növeljük, számukra nagyobb nyilvánosságot biztosítsunk, illetve a tevékenységük fejlődése szempontjából hasznos szakmai előadásokat szervezzünk meg. Ezek az előadások mind a kiállítók, mind a látogatók számára elérhetőek voltak.

Biharország kincsei címmel indított 10 évvel ezelőtt kiadványsorozatot a Bihari Múzeum Baráti Köre. A kiadvány összeállításának célja az volt, hogy a történelmi Bihar vármegye természeti és kulturális örökségét, épített, tárgyi világát feltárja, és ismeretterjesztő formában adja át a nagyközönségnek. A hagyományos tárgyi kultúra őrhelyeinek számító tájházak és kiállítóhelyek két kötetben kerültek bemutatásra, lefedve a mai magyarországi és romániai bihari települések mindegyikét. Mindezt úgy dolgozták fel a szerkesztők, hogy külön hangsúlyozták a sok évszázados, illetve a jelenlegi nemzetiségi, felekezeti és társadalmi viszonyokat, az együttélés, az egymásra hatás jegyeit. Bihar vármegye minden tekintetben nagyon változatos, hisz a magyarok és románok mellett nagy számban voltak/vannak jelen németek (svábok), szlovákok, cigányok, illetve kisebb számban örmények és ruszinok. Vallási tekinteten is nagy a változatosság – elég arra gondolni, hogy Nagyvárad főterén négy nagy felekezet székhelye is megtalálható: a görög keleti, a római és görögkatolikus, a református és evangélikus vallás mellett jelen van a baptista, az unitárius felekezet, illetve számos kisegyház is. A 20. század közepéig pedig mind a városokban, mind vidéken jelentős volt a zsidóság számaránya és jelentősége. Mindezek a tényezők alakítottak ki olyan gazdag tárgyi környezetet, melyben megfért egymás mellett a gyáripai és a kézműipari termék, sőt, sok esetben hatottak is egymásra. Ezek vizsgálatához, a hagyományos és az újragondolt motívumok, technikák és funkciók kérdéséhez pedig segítenek azok az országos kitekintésű szervezetek, intézmények és programok, melyek már számos kérdést megválaszoltak korábban e témában. Ezeket az ismereteket tudják beépíteni a mai alkotók is munkájukban. Így jól ötvöződik a különböző gyűjteményekben összegyűjtött archaikus anyag – mint minta – és az új, gyakorlati tapasztalatok.

Az előző előadás gondolati szálát folytatva egy olyan konkrét együttműködési rendszert mutattunk még be, mely területi és módszertani tekintetben is „teljes lefedettségre” törekszik. A népi kézművesség módszertani műhelyeként is működő Hagyományok Háza – mint a Kárpát-medencei néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye – 2017-ben elkezdte a határon túli hálózatosodás megszervezését és a megyei feladatellátás kiterjesztését. Ezzel a fővárosi székhelyű intézmény immár a határokon belül és azokon túl is megkezdte a népművészet hálózatának kiépítését a népművészeti munka megerősítése, a néphagyománnyal foglalkozó közösségek segítése érdekében.  Hagyományok Háza Hálózat jött létre Magyarország több megyéjében, valamint Kárpátalja (Ukrajna), Erdély (Románia), Vajdaság (Szerbia) és a Felvidék (Szlovákia) területén. A tevékenységek a rendezvényszervezés, a gyűjteményezés és az élő hagyományátadás (képzések) területein folynak. Ennek köszönhetően remélik elérni a már meglévő néptáncos-népzenei-kézműves kezdeményezések hosszú távú megerősítését és a fájó hiányok pótlását, valamint a mobilitás erősítését. Cél továbbá a máshol tárolt, de a régióból származó gyűjtések egyesítése és visszajuttatása, betagozódása az intézményben kialakított adatbázisba, valamint a „fehér foltok”, a gyűjtésileg még nem felfedezett, de néprajzilag, népzeneileg még értékes területek feltérképezése és az ottani gyűjtések megszervezése. Elindult az akkreditált, bejegyzett engedélyezett képzések, továbbképzések, tanfolyamok szervezése a helyi közművelődési szakemberek és pedagógusok számára is. Folyamatban van az OKJ-s, mesterséget adó képzések indítása a kézművesség területén és a gyerekprogramok megszervezése, bővítése. Mindezekhez pedig a Kárpát-medencében gyűjtött archaikus tudás és tapasztalat, a különböző népek kulturális öröksége jelenti az alapot. Ebbe a munkába van lehetősége bekapcsolódni a kézműves mestereknek, a népművészeti szervezeteknek is.

6.2. Bihari Számadó Napok II. (2019) - A népi kézműves szakképzés jelene és jövője

A népi kézműves szervezetek kiállítási standjainak bemutatkozása mellett fontos helyet kaptak a szakképző intézmények. A Berettyóújfalui Szakképzési Centrum tagintézményei bemutatták képzési kínálatukat, gyakorlati, szemléltető produkciókkal és kiállítási standdal egyaránt. Az elméleti előadások során pedig két prezentáció foglalkozott részletesen a hagyományalapú tevékenységek, ezeken belül is kimondottan a kézműves mesterségek tanításának lehetőségeivel.

Papp Gábor, a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum kancellárja röviden ismertette a megyei intézményrendszer képzési kínálatát, majd rátért az egyetlen népi kézműves szakiskola bemutatására. Kiemelte, hogy a tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen a kapcsolódó oktatás fejlesztése. Többféle oktatási formát érint az alábbiak miatt: Az általános iskolai (alapfokú) oktatás keretében a korábbi években, évtizedekben volt lehetőség a technika (gyakorlati ismeretek) tantárgy keretein belül kézműves tevékenységek alapjainak elsajátítására is. Sok esetben a fiúk és lányok más-más gyakorlati oktatáson vettek részt, de összességében a kézműves oktatás a tananyag egészén belül háttérbe szorult. Más tantárgyak keretében nem, vagy csak érintőlegesen kerül szóba a témakör. A középfokú oktatási intézmények közül volt néhány, amely kifejezetten a kézműves szakmák elsajátítására specializálódott. Ezek közül jelenleg egyedüliként említhetjük a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskoláját, melyben a kézműves szakmák közül a bőrműves, faműves, fazekas, nemezkészítő, szőnyegszövő és népijáték-készítő szakmák fortélyait lehet elsajátítani neves mesterektől. Az intézményt szakmai körökben az ország legjobb ilyen jellegű képző intézményeként tartják számon. Összességében az alap- és középfokú oktatásban meglehetősen háttérbe szorult a kézműves szakmák elsajátításának lehetősége, holott ennek oktatásával amellett, hogy megszerettetik a tanulókkal a szakmát, gyakorlati tudást szereznek, kézügyességet fejlesztenek.

Takácsné Baranyai Etelka, a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola címzetes igazgatója előadásában azt emelte ki, hogy rendkívül fontos lenne az alapfokú oktatásban bevezetni a kézművességet, erre pedig a technika órák helyett az alapfokú művészetoktatás profilbővítésében látja a legnagyobb lehetőséget. Ismertette, hogy egy munkacsoport már dolgozik azon, hogy a köznevelési kormányzat asztalára letegyen egy konkrét javaslatot, az EMMI erre vonatkozó konkrét felkérésére. Ha minden a terveik szerint alakul, két éven belül megjelenhet egy országos tanrend és követelményrendszer, amit minden iskola fog tudni alkalmazni. Elmondta, hogy iskolájukba számos növendék érkezik a mai országhatárokon túlról, amink elsődleges oka az, hogy többek között Romániában és Szlovákiában sincs ehhez hasonló iskolarendszerű képzés. Az érdeklődők a nádudvari iskolán túl elsősorban Debrecenbe és Békéscsabára jönnek át tanulni. A Magyarországon szerzett bizonyítványt azonban Romániában nem lehet honosítani, mert nincs ottani megfelelője. A szlovákiai mesterek jelentős része is Magyarországon tanult. Az érettségi vagy 10. évfolyam utáni képzések, valamint a felnőttképzések területén is van lehetőség kézműves szakmák elsajátítására. Mindenképpen fontos lenne, hogy a felsőoktatásban is megjelennek ezek a szakmák, hogy hosszú távon taníthatók maradjanak, illetve európai szintre kell emelni a képzés módszertanát, hogy legalább az EU-ban honosíthatóvá váljanak a bizonyítványok.

6.3. A magyar kultúra napja I. (2018)

A Bihari Népfőiskola 2001. január 22-én indította el a magyar kultúra napja megünneplését a határainkon túl is. Elsők voltunk a Kárpát-medencében, akik nem csak az anyaországban, hanem a határ túloldalán, Nagyváradon is tartottunk rendezvényeket. Ez immár hagyománnyá vált, hiszen az évek alatt több napos rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Január 21-én Berettyóújfaluban ünneplünk, január 22-én pedig Nagyváradon. Ma már a magyar kultúra napja az összmagyarság egyik legfontosabb ünnepe lett, amely nagyban hozzájárul a magyar nemzeti öntudat megerősítéséhez és a nemzeti értékeink megőrzéséhez. Ebben az évben a projekt keretében a határon átnyúló jó gyakorlatunkat mutattuk be a szlovákiai partnereinknek.

Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész történelmi távlatokba tekintő munkássága kapcsán több társadalmi szituációt is érintett előadásában. A alkotás maga a teremtés, visszavisz a múltba és köt a természethez, amelynek mi is részei vagyunk” – fogalmazta meg hitvallását, amelyet egyben üzenetnek is szánt. A magyar kultúra, főként a kun hagyományok megőrzését és népszerűsítését szolgáló alkotóművészete, a paraszti világ mellett a magyar történelem jeles alakjait megörökítő alkotásai, valamint érmeket, plaketteket és köztéri szobrokat is magába foglaló gazdag életművét segítségül hívva kiemelte, hogy amikor őseinkről, áldozatainkról, megbecsült szülöttjeinkről készít emlékműveket, hiába egyéni alkotóként teszi azt, egyben közfeladatot lát el, a közösséget szolgálja. Aki pedig – a jelenlévő hallgatóság tagjai közül – bármire használja egyéni elköteleződését és tehetségét, ugyanezt teszi.

Faragó Annamária dokumentumfilmes író, rendező Ménaságra repülj! című filmjét nézhettük meg és az író előadását hallgathattuk meg a magyarságról, az őskultúráról. Fontosnak tartja beszélni a magyar történelemről, arról a kincsről, amit a magyarság kultúrájában hordoz.

A szakmai programunkban a hálózati együttműködés multikulturális sokszínűségét tudtuk bemutatni a partnereinknek, amivel hozzá tudunk járulni ahhoz is, hogy a jó gyakorlatot átvéve ki tudják bővíteni a kulturális kínálatukat.

 

6.4. A magyar kultúra napja II. (2019)

A magyar kultúra napja alkalmából tartott előadást Kolozsvári István néprajzkutató, Nemzeti jelképünk, a címer megjelenése népi kerámiatárgyakon címmel. Az előadásra a Nadányi Zoltán Művelődési Ház galériájában látható kerámiakollekció bemutatásával került sor. A címer, mint nemzeti jelkép az egyik olyan díszítmény, ami tájegységtől, megmunkált anyagtól függetlenül a tárgyalkotó népművészet minden ágában hatalmas forma gazdagságban jelenik meg. Megtalálható textíliákon a hímzések között, posztó rátétdíszekként, a fából készült használati és dísztárgyakon, mint áttört, fűrészelt minták és dombor faragások, és a pásztorművészet nem egy remekén spanyolozott, karcolt technikával szaruból vagy fából készült tárgyakon egyaránt. A népművészeten belül is külön kiemelendő a népi kerámiák nagy csoportja, ahol nem csak edénytípusok (boroskancsó, csalikancsó, pálinkás butykos, korsó, tintatartó, butella, falitányér), hanem a nagy fazekas központok szerint is meg lehet különböztetni a magyar címeres tárgyakat. A kerámiákon is számtalan technikai megoldással jelenítik meg a nemzeti jelképet: írókás, karcolt, áttört, domború rátétes díszítményként. A címerábrázolás történelmi koronként változik, aszerint is, hogy a tetején a Magyar Szent korona megjelenik vagy sem, angyalok vagy oroszlánok tartják e. A címeres edények a mai napig jellemzőek a népi kerámiát készítő fazekasok között.

 

A nap másik programja Dr. Lovas Kiss Antal kulturális antropológus A népmesék égig érő fájától a tárgyalkotó népművészet életfájáig című előadása volt, amelyre a Népmesepontban került sor, és szintén izgalmas témát vetett fel. Nevezetesen, hogy van-e kapcsolat a népmesék világában megjelenő égig érő fa szimbolikája és a tárgyalkotó népművészetben oly sokszor felbukkanó életfa között. A népművészet minden ágában jelen lévő motívumnak számtalan variánsa létezik, de vannak állandó elemei, amelyeket minden képen meg kell jeleníteni, különben nem beszélhetünk életfáról. Kiinduló pontja, „földalatti része” egy magszerű (lehet szív vagy edény forma is) képződmény, amit, ha fáról van szó gondolhatnánk a gyökerének is, de soha nem úgy ábrázolják, egy törzs, amiről ágak, indák sorjáznak, ezt levelek, esetleg virágok tarkítják és a törzs legfelső részén középen egy kiteljesedett virág-szerű motívum. A népesmékben ezzel szemben nem kapunk hasonló részletezést a fáról, többnyire csak azt tudjuk meg, hogy teteje az égig ér, és levelein egy-egy „világot” talál a hős.

 

 

6.5. Bihar-Gömör Népművészeti Fesztivál. (2018)

A közösen megvalósított szakmai programok sorában különleges helyet foglal el a seregszemle, mely – műfajokon átívelő módon – ad közös keresztmetszetet Bihar és Gömör népművészeti értékeiből, hagyományaiból. A Bihari Népművészeti Egyesület 25, a Gömöri Kézművesek Társulása pedig 18 éve működik, és küldetésük az egykori történelmi vármegyék kézműves hagyományainak feltárása, továbbörökítése, visszatanítása. Bár a két régió között a történelem során számos gazdasági és kulturális kapcsolat állt fenn, a tárgyalkotó népművészet és a folklór területén ez a projekt hozta meg a személyes ismeretséget. Mára odáig jutott az együttműködés, hogy projekttevékenységtől függetlenül is keresik a közös munka lehetőségét. A közösen megrendezett kulturális, „össz-népművészeti” esemény az alapvető adottságokon túl merített az elmúlt időszakban megrendezett közös programok, műhelymunkák, tanulmányutak tapasztalataiból is. A bevont partnerszervezetek jelenlévő tagjai és a nagyközönség egyaránt sok új ismerettel és vizuális élménnyel gazdagodott a rendezvényen.

A rendezvény délelőttjén három előadást hallgathattak meg a résztvevők. Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek szövetségének elnöke a népművészettel foglalkozó civil szervezetek „intézményesüléséről”, azaz a közművelődés és közösségfejlesztés kapcsán kiemelkedő közfeladat-ellátó szerepéről beszélt. Kékedi László, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának vezetője az egyéni alkotók, mesterek tudásátadó gyakorlatát emelte ki. Az általuk végzett felmérések szerint a határon túli területeken sokkal nagyobb arányban lelhető fel a természetes hagyományozódás, mint Magyarországon, így erre komoly hangsúlyt kell fektetni a felnövekvő nemzedékek tanításakor. Tóth János, a Hagyományok Háza hálózati vezetője arra tért ki, hogy milyen fontossággal bír magyarországi civil hálózat kiépítése, illetve az intézményük által – többek között Szlovákiáan és Romániában is – működtetett kirendeltségek munkája. Mindazok a célok, melyeket jelen projekt megvalósítása is kitűzött maga elé, teljesen egybecsengnek az ő céljaikkal.

Kora délután nyílt meg az eseményre már hetek óta gyűjtött tárgyakból gondosan megrendezett gyűjteményes kiállítás, melynek sok méltatója is akadt. Bulcsu László, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat alelnöke kiemelte, hogy az országhatárok egyre inkább légiessé válnak, és a sok évszázados – nemzetiségeket, földrajzi területeket, különböző kultúrákat is összekötő – hagyományok újra elevenen élnek a mindennapokban. Dr. Tar Károlyné, a debreceni Kézműves Alapítvány kuratóriumának tagja közművelődési szakemberként a szervezetek közösségi erejét, a bevont közösségek életére gyakorolt inspiráló hatását emelte ki. Dr. V. Szathmári Ibolya etnográfus, ny. megyei múzeumigazgató a közösségi erő mellett pedig a szervezeti háttér gyakorlati előnyeire irányította rá a figyelmet. A Bihari Népművészeti Egyesület munkáját a kezdetek óta ismeri, így tapasztalatai alapján jelentette ki, hogy a térség életében nem csak konkrétan a tárgyalkotó népművészet, hanem a teljes kulturális közélet meghatározó szereplői. Mértékadó közfeladat-ellátóként pedig a hivatalos kulturális alapellátás részesei. A határon túli területeken működő partnerszervezetek ebből a szempontból meríthetnek jó példát innen, ők viszont sokkal hitelesebben őrzik a különböző mesterségek továbbörökítésének folyamatát, amit a tárgyaikon keresztül is meg tudnak mutatni. Török Istvánné megköszönte mindenki együttműködését – a jelen kiállítás összeállításában végzett munkát és a folyamatos együttgondolkodást, közös cselekvést egyaránt. A megnyitón közreműködött a Tilinkó Népdalkör, amely bihari és felvidéki dalcsokrokat adott elő, valamint Balogh Aliz népdalénekes, aki szintén erről a vidékről választotta produkcióját.

A rendezvény gálaelőadásai előtt az országos szakmai szervezetek képviselői méltatták a házigazdákat, valamint a velük együttműködő partnerszervezeteket. Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke méltatta azt a missziós munkát, amit a népművészeti szervezetek, kiváltképp pedig a jelenlévők végeznek. Több generáció nőtt fel azóta, hogy az első ilyen jellegű egyesületek megalakultak, és az alapítók – az akkori kortársak összefogásán túl – nagy szerepet vállaltak az utánpótlás, a továbbadás területén. Kékedi László fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia népművészeti tagozatának vezetője szintén az utánpótlás-nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet – akár kézművességgel, néptánccal vagy népzenével kezd el foglalkozni egy gyerek, meg kell találnia abban a közösség erejét és a saját egyéniségét is. Tóth János etnográfus, a Hagyományok Háza főigazgató-helyettese – saját tevékenységüket is idefűzve – azt a missziós tevékenységet méltatta, melyet a jelenlévők folytatnak. Mind a Felvidéken, Gömörben, mind pedig Biharországban régóta tart ez a fajta összekapaszkodás, mellyel a tradíció mentén igyekeznek a mesterek és az egyesületek is új tartalmakat létrehozni. Ennek is köszönhető, hogy a Hagyományok Háza hálózati munkájának ma már valamennyien a részesei. Török Istvánné, a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke összefoglalta az elmúlt évtizedek tevékenységét, eredményeit, és az összefogás, a közös munka részleteit. Megállapította, hogy a közös munka messze túl fog mutatni a projekt megvalósításán – mind térben, mind tartalomban, erre pedig az egyesület új vezetői is ígéretet tettek.

A fesztivál végén a színpad a zenéé, a táncé és a színjátszásé volt. Elsőként a berettyóújfalui Bajnóca Néptánc Egyesület ifjúsági csoportja lépett fel, majd a Komádi Színjátszó Kompánia adta elő a „Nem jól van ez így, asszonyok” című népszínművet. Az esti program alatt a Sárkányhúzó Zenekar húzta a talpalávalót vonósokkal és citerával – hol önálló blokkokkal, hol pedig Turzó Boglárka népdalénekes kísérőjeként. Előadásuk részét képezte a Bencze Lászlóné dr. Mező Judit bihari és sárréti gyűjtéséből származó népdalcsokor, mellyel a neves néprajzkutatóra, népzenei gyűjtőre emlékeztünk meg. Az est végén a legkitartóbbakat tánctanítás és táncház várta.

 

 

7. Szakmai műhelymunkák

 

A szakmai tervhez képes a 2X6 tematikus műhelymunka előadóinak és gyakorlati foglalkozásvezetőinek személyében voltak eltérések, viszont minden esetben a szakmák legkiválóbb ismerőit és művelőit tudtuk megnyerni a programnak. Ezáltal a teljes tematika tervezettek szerint valósulhatott meg.

 

1. Műhelymunka

2018. április 20–21.

Téma: A vetéstől a szövésig-a kender elsődleges felhasználási területei

 

Első műhelymunkánk rendkívül sok információt nyújtott nemcsak a Felvidékről érkező partnerszervezetünk képviselőinek, hanem a bihari kézművesek, érdeklődők számára is. Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója A kultúra alapú gazdaságfejlesztés – A kárpát - medencei kenderfeldolgozás általános bemutatása című előadásában ismertette a kormány Észak - Magyarországon és a Székelyföldön megvalósított kendermag szétosztását és a mintatermesztési projektjét, megvalósításának ütemezését.2017. június-augusztusban megtörtént a célcsoportok kiválasztása, a fejlesztés módszertanának meghatározása, a programok és események előkészítése, a kapcsolatfelvétel a helyi partnerekkel, a projektszereplők adatbázisának létrehozása és az első műhelymunka is. Majd ezt követően, 2017. szeptember – novemberben több műhelymunka segítette a projektben résztvevők munkáját. Jelenleg zajlik az eredmények összegzése, a tapasztalatok megfogalmazása. Kiadványok segítségével bemutatta azt a közel 90 féle népi kézműves terméket, amelyek az ipari kenderből előállíthatók: textíliák (lakástextíliák, viselet és viselet kiegészítők, műszaki textíliák), használati tárgyak (papíralapú és hosszúrost alapú hasznosítások), kozmetikumok (bőrön maradók és lemosandók), élelmiszerek (nyers és hőkezelt), valamint egyéb termékek (dísztárgyak, játékok, hangszerek) csoportjait. Mint megtudtuk, a Beregdaróctól Sátoraljaújhelyig húzódó kiemelt termősáv az Interreg projekt (NSKI) keretében számtalan munkalehetőséget biztosít az ott élők számára, s ugyanakkor a kender termesztésének újbóli felélesztésére tesz kísérletet.

A műhelymunka további részében Kolozsvári István etnográfus előadásában bemutatásra került a „Biharországtól Gömörországig” A tárgyalkotó népművészet hagyományainak erősítése transznacionális együttműködéssel. EFOP-5.2.2-17 azonosítószámú projekt, amelyben jelentős szerep jut partnerszervezetünk, a Nagy György elnök úr által vezetett, kézművesek munkáját koordináló felvidéki szakmai közösségnek. Az előadást kiegészítő beszélgetésekben elhangzott, hogy ez a fajta partneri együttműködés mindkét fél számára rendkívül hasznos, hiszen nemcsak a szakmai ismeretek bővítését, de a személyes kapcsolatok alakítását, a további együttműködést is segítik.

Ezt követően Lubomira Zilková kendertermesztő, szövő, a Rimaszombat melletti RimakokovárólA vetéstől a szövésig - a kender és a len elsődleges felhasználási területei című előadásában a személyes tapasztalatait foglalta össze. Rögtönzött kiállítása az általa készített lakástextíliákból, ruhakiegészítőkből és az előadáson viselt szép ruhája bizonyított a len korszerű felhasználásának gazdag lehetőségeit.

Lehetőségünk volt a beszélgetések során megismerni egymás munkáját, kutatási területét. Így pl. a csuhéval dolgozó Rigó Béla (Várhosszúrét-Felvidék) nagyszerű munkáit is.

A szakmai programok után a Bihari Népművészeti Egyesület Alkotóházában a Sárkányhúzó Zenekar sárréti muzsikája, Nagy András etnográfus hangszerbemutatója és Mahovics Tamás táncpedagógus pásztortáncai tették emlékezetessé áprilisi műhelymunkánkat.

 

A második nap a gyakorlaté volt. Kedvcsinálónak megnéztük B.Nagy István, hortobágyi juhász, kötélkészítőről szóló filmet, amelyben bemutatta, hogyan készítették és készítik ma is hagyományosan a kenderkötelet az állatok részére. Ezután Halászné Nagy Andrea irányításával a részvevők maguk is kipróbálhatták ezt a tevékenységet, az elkészült fonatból ugrókötelet, gyermekjátékot lehet készíteni. A játszóházakban is felhasználható ötleteket, gyakorlati útmutatást kaptak az érdeklődők. Lubomira Zilkova szövő a gyakorlatban is bemutatta a szövés műveleteit és megcsodálhattuk a munkáiból rögtönzött mini kiállítást. A résztvevők kötetlen beszélgetés során kaptak választ kérdéseikre, amelyek az inspirációtól a technikai megvalósításig sok területre kiterjedtek.

 

2. műhelymunka

2018. június 1–2.

Agyag a fazékban, fazék az agyagban – az agyag felhasználási területei

 

A gömöri fazekasok termékei az Alföld nagy részén elterjedtek, sok helyen árulták és használták az ott készült korsókat, agyagedényeket. Az Alföldön nem készítettek főzésre is alkalmas tűzálló edényeket megfelelő alapanyag híján. Évszázadokon keresztül folyt a kereskedelem. Az alföldi városok múzeumaiban ma számos Gömörben készült edényt tanulmányozhatnak az érdeklődők. Térségünkben is sokaknak ismerős a fehér színű korsó, amely nagyon elterjedt volt, sokszor nem is tudták, honnan érkeztek ezek a kedvelt fazekas edények. A Bihari Múzeumban is található korsókat is bemutatva dr. Krajczárné Sándor Mária muzeológus kalauzolta a résztvevőket térben és időben a témát körüljárva. Előadásának címe: A gömöri kerámia Biharban. Bár többféle, a paraszti háztartásokban használatos edényt készítettek, a gömöri fazekasok leginkább keresett edényfélesége a máztalan tűzálló edény, a fazék, amely a legkülönbözőbb méretben korongoztak. A szabadtűzhelyen, kemencében, később sparhelten főzéshez olyan kerámiaedényekre volt szükség, amelyek tűzálló agyagból készültek Ezeket a főzőedényeket olyan helyen készítették a fazekasok, ahol tűzállóagyag-lelőhelyek helyezkednek el. A Kárpát-medencében a legnagyobb ilyen terület Gömör megyében található, az Alföldön pedig sehol sem. Annak ellenére, hogy a bihari Rév községben is állítottak elő sütő-főző edényt, így fazekakat is, az egykori Bihar vármegye területén is használtak nagy számban gömöri edényeket a népi háztartásokban, amelyeket a fazekasoktól, illetve a fuvarosoktól vásároltak egészen a trianoni békediktátum életbe lépéséig. Az egykori Bihar vármegye napjainkban Magyarországra eső részén fekvő települések kisgyűjteményeiben, illetve a tájegység múzeuma, a Bihari Múzeum népikerámia-gyűjteményében fellelhető edények tanúsítják a gömöri népi kerámia bihari elterjedtségét. A Biharban elterjedt gömöri főzőedények között megtaláljuk a 19. században megjelent széles fenekű széles fenekű fazekakat, amelyek a szabadtűzön való főzéshez alakult formát fölváltották. A széles fenekű fazekak is különböző méretben készültek, találunk köztük egy- és kétfülű formát is. Leggyakoribb díszítésük a barna, illetve fehér földfestékkel festett, fülnél körbefutó csíkozás, illetve az ún. zsinórozás. A kerámiaedények megbecsültségét mutatja, hogy a repedt, néhány helyen kilyukadt edényt a házaló drótostótokkal megdrótoztatták, megfoltoztatták. A gömöri edények alföldi piacának a trianoni határok meghúzása vetett véget.

Az agyagedények használata a 20. század közepén a gyári fémedények elterjedésével háttérbe szorult, a bihari háztartásokban a korábbi főzőedények másodlagos funkcióba kerültek: a fazekakban elsősorban szilvalekvárt tároltak körülbelül a 70-es évekig. Az előadás után Balázs Józsefné etnográfus gasztronómiai szempontból járta körül a témát, betekintést nyújtott a paraszti étkezési és ételkészítési szokásokba. Másnap a résztvevők gyakorlatban is kipróbálhatták, hogyan lesz az agyagból edény. Megnézték, hogyan formálódnak a korongon a gyakorlott kezek alatt a tálak, bögrék. Török Zita és Magyar Zita népi iparművészek vezetésével sok vidám pillanatot okozott az agyag, amely bizony nem akart mindig engedelmeskedni és önálló életre kelt a még csak először próbálkozó tapasztalatlan kezek alatt.

 

3. műhelymunka

2018. június 22–23.

Téma: A gyapjú útja a legelőtől a rokkáig- Tapasztalatok a gyapjú alapanyag előállításában, illetve a nyersgyapjú feldolgozásában

 

Az első nap két előadással kezdődött. A kezdő előadás a Bihari szűrök címet viselte. Gyönyörűné Erdei Judit sárándi szűrrátét-készítő, Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere a 3 Műhelymunka keretében fotókkal gazdagon illusztrált előadásában végigvezette a juh nyírásától a szűr díszítéséig a legfontosabb munkafolyamatokat képet adva így a magyarlakta területek (beleértve Erdélyt is) egykor legjellegzetesebb felsőruházatáról. A hosszú szőrű racka (a pásztorok nyelvén a juh) gyapját ősidők óta feldolgozzák, míg a merinó (a pásztorok nyelvén a birka) később került a haszonállatok sorába. Megtapinthattuk a szövött szűrposztót, amely a kallózásnak, ványolásnak köszönhetően nyerte el tartósságát. Még az „elkallódott” szó eredetére is fény derült előadásában. Megismertük a szűrök szabását, amelyek 16 darabból állnak. Előadónk külön kitért a befenekelt ujj funkciójára. Érdekes volt a fotók alapján a jellegzetes szűrtípusokat is áttekinteni: a díszítmény nélküli szegett szűrt, a hímzett cifraszűrt (jeles kutatója Győrfi István volt), a posztóvirágos/rátétes szűrt, amelyet elsősorban növényi ornamentika és címer díszít. Különleges volt a csücskők közötti különbségeket is felfedezni. Rácsodálkoztunk a jellegzetes kalotaszegi szűrök gazdag díszítésére. A bihari rátétes szűr díszítőelemeit élőben is megcsodálhattuk: a kehelylevél és a szegfű, a címer, a bokorvirág motívum a három dohánylevéllel és az életfa bihari specifikumok. Külön kitért a hajdúböszörményi szűrökre előadónk, hiszen azoknál a rátétes és a hímzett díszítés együtt van jelen.

Felidéztük jellegzetes szólásunk: „a kitették a szűrét” eredetét és a szűr, mint szimbólum jelentőségét. Megtudtuk azt is, hogyan lehetett vásárláskor a posztó/ a szűr minőségét leellenőrizni. Bemutatta azokat a mestereket, akiktől szívesen tanult: Erdei Lajost és fiát (Derecske), ifj. Szidor Jánosnét, Sárközi Bélánét, Vak Zoltánt és Sebestyénné Győrfi Annát.

Gyönyörűné Erdei Judit előadása végén bemutatta saját tervezésű mintáit és az általa többször alkalmazott alárakásos díszítési technikát is. Élethivatásának tekinti a szűrrátét továbbéltetését, mint ahogy teszik azt népművész társai: Tóth Lajos, Mezei András és Porkoláb Ferenc.

Ezután következett a „Nemezen” múlik, avagy a legelőtől a nemez készítéséig című előadás

Dobosné Hajdú Anikó Hímző Népi Iparművész, nemezkészítő (Hajdúsámson) előadásában áttekintést kaptunk a nemezkészítés ősi mesterségéről, amely egyedülálló a környező népek között. A nemezkészítés magyar emlékei között kell megemlítenünk a jurtát, más néven a hajlékot (a kör lakú sátrat), a süveget, a szűrt, a gubát, a nemeztakarót és a különféle lábbeliket. Hagyományosan a kalákában végzett munkában születtek a nagyobb felületű használati eszközök, pl. a takaró. A középkorban gyapjúból szőttek, s ezek emlékei a mai napig megmaradtak. itt kell megemlíteni a székelyek abaposztóját is, amely racka szőréből készült durvább posztó, napjainkban is használatos. Azonban lényeges különbség, hogy a szűr nem posztóból, hanem nemezből készül. A nemez ugyan több nyelvben is létezik (angol: felt, olasz: feltro, német:Filz), de elterjedése a magyarlakta területeken kiemelkedő. A felsőruházati darabok és sátrak mellett a mindennapi élet egyéb területein is jelen volt, készítettek belőle pl. a lovakra izzasztót, gyermekeknek szőrlabdát. Érdekes része volt az előadásnak, amikor a nemezeléshez értékes szőrt/gyapjút adó állatfajták kerültek szóba: az angórakecske, a hortobágyi racka, a gyimesi/erdélyi racka, a cigája és a merinó, hiszen mindegyik gyapjának más és más a kártolási minősége, a lenyírt gyapjú mennyisége. Említésre kerültek azok a hagyományos foglalkozások is, amelyek a feldolgozáskor igen fontosak: a csapók, a kalaposok, szűrszabók stb. munkája. Kezünkbe vettük a szalaggyapjút, amely elsősorban a takarók, ékszerek alapanyagai és a bundagyapjút, amely pl. a szőnyeg és a süveg készítéséhez kiváló. Dobosné Hajdú Anikó saját ötlete a nemezbe bújtatott házi szappan is nagy sikert aratott a hallgatóság körében.

3. Műhelymunkánk első napjának zárásaként látogattunk el Derecskére. Vendéglátóink: Sápi József és Zsákai Ildikó, a Derecskei Fenséges lekvárcsalád megalkotói csodálatos környezetben kitűnő fogadtatásban részesítettek bennünket. 2000 óta foglalkozik a pedagógus házaspár a vállalkozásukkal, amelynek nagy lendületet adott a 2013-ban elnyert pályázati támogatása: a Derecskei Fenséges eszközbeszerzésen alapuló technológiai korszerűsítésére. Bekerülve a piacra, 2016 óta családi vállalkozássá nőtte ki magát, amely nemcsak a környéken és a megyében ismert, hanem Budapesten is keresettek termékeik. A 11 éve működő Derecskei Citerazenekar 174. fellépésének is részesei lehettünk: bihari katonadalokat, csúfolódókat és egy hortobágyi csokrot nyújtottak át a lelkes közönségnek. Zenéjükre Nagy László és Széles Anna könnyed, szép tánca tette fel a koronát az esti programra.

A második nap kezdéseként egy filmet néztek meg az érdeklődők- A gyapjúlepedő szövése és ványolása Gyergyóremetén-amely elkalauzolt bennünket Erdély egy kis falujába és végig kísérhettük a gyapjúlepedő készítésének hagyományos módját a gyapjú nyírásától, tisztításától, fonásától a szövőszék előkészítésén keresztül a lepedő-takaró szövéséig és ványolásáig. A film a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készült. Ezt követte a Benő-Nagy Réka nemezkészítő irányításával zajló foglalkozás, ahol a sokat emlegetett gyapjút kézbe vehettük és a résztvevők is megtapasztalhatták ennek a természetes anyagnak a sokat emlegetett tulajdonságait. A gyúrás, simogatás, formázás után kis gyapjúvirágok nyíltak mindenki nagy örömére. Ezzel a személyes sikerélménnyel zárult a szakmai program.

 

 

4. műhelymunka

2018. július 27–28.

Téma: A fonható szálas anyagok – gyűjteni vagy termelni?

 

A Kárpát-medencét a 19. század derekán kezdődő folyamszabályozások, lecsapolások előtt, nagy területen borította víz, vizes rét. Ennek a vidéknek az adottságai meghatározták az ottani emberek életét. Bőven termett itt nád, gyékény, sás, vessző, káka. Ezeket a természet adta anyagokat használta fel a falusi ember, hogy találékonysága és ügyessége révén a bőven fellelhető alapanyagokból hasznos tárgyakat készítsen magának. A rét adta anyagokat használták az építkezésnél, bútorkészítéshez, kosárkötéshez, de készítettek lábbelit, kalapot, szőnyeget, szatyrokat is. Meglátták az anyagban rejlő lehetőséget a felhasználásra és nem hagyták veszendőbe menni. A paraszti háztartásokban, a faluközösségekben szinte minden embernek értenie kellett többek között a fonáshoz, kosárkészítéshez. Házi munka, vagy háziiparszerűen végzett, többnyire téli tevékenység volt. Lakóhelyünk története is a mocsaras, vizes területek meglétére nyúlik vissza, hiszen a Sárrét szélén található. Emellett itt- az alföldi sík területeken- a mezőgazdaság is jelentős volt és maradt a régióban, alapanyagot biztosítva a szalmából, csuhéból készült tárgyaknak. A szalma felhasználása az aratás eseményéhez kapcsolódik. Különböző technikával font és díszített arató koszorúk készültek e fontos esemény befejezéseként. Előadásában V. Szatmári Ibolya néprajzkutató idézte fel a parasztság életéhez, fontos eseményekhez, munkákhoz kapcsolódó népszokásokat. Ezeknek a természetes anyagoknak a megmunkálása sok türelmet, kitartást igényel. A mai gyerekek főleg a népi játszóházakban ismerhetik meg az egyszerűbb technikákat, amellyel játékokat, állatokat, karkötőket, kisebb tárgyakat tudnak készíteni. A résztvevők ilyen, gyékényből, csuhéból, vesszőből készült játékok elkészítését tanulhatták meg a gyakorlati munka során. A tevékenységeket Szatmári Ferenc vesszőfonó népi iparművész irányította, Fekete Sándorné pedig a gyékényből csuhéból készült kis állatkák, emberfigurák, karácsonyfadíszek készítésének titkába avatta be az érdeklődőket.

 

5. műhelymunka

2018. szeptember 20-21.

Téma: A fonható szálas anyagok – a szálas anyagok felhasználási területei

 

A térségünkre jellemző természetes anyag a földrajzi fekvésből adódik. A folyó szabályozás megindulása előtt a bihari és sárréti térség vízjárta terület volt. Volt bőven sás, gyékény, fonásra alkalmas vessző, amelyet a helyi emberek felhasználtak a kosárfonásra, gyékénytárolók készítésére. Ez adta az apropóját e téma körüljárásának. Az első nap programja filmvetítéssel kezdődött. Felidézve a régi időket megnéztük a Gyékényszövés Tápén c. filmet. A kisfilm egy mára már szinte kihalt, ám egykor a vizes területeken minden napos tevékenységnek számító munkát mutat be, a gyékény feldolgozását. A film a Tisza és a Maros találkozásánál található Tápé település évszázados gyékényszövő hagyományait eleveníti fel a begyűjtéstől a feldolgozásig, ezzel állítva emléket az egykori gyékényeseknek, akik ezt a nehéz, fáradságos munkát végezték. Majd André Sándor gyékénykötő népi iparművész mutatkozott be a jelenlevőknek, és mesterség bemutatót tartott. Munkálkodás közben megmutatta, mire kell figyelni, hogyan lesz formás és tartós a gyékény kenyértartó, szakajtó, kupujkó. Az érdeklődők kipróbálhatták a gyékénykötést, és hamar meg kellett tapasztalni, milyen sok gyakorlat szükséges a látszólag egyszerű tevékenységhez. A második nap a vesszőé volt a főszerep. A kosárfonás története meglepően régi időre nyúlik vissza. A régészek már az őskori cseréptöredékek között is találtak olyanokat, amelyek belső felületén vesszőfonásra utaló jelek láthatók. Dániában tőzegláp őrzött meg egy olyan fűzfából készült varsát, amelyet 6-7000 évvel ezelőtt feledett a vízben egy halász. A kosárfonást minden paraszti család művelte akár szegényebb vagy módosabb sorsú volt. A kosárfélékre nagy szükség volt: nélküle sem a gazdálkodást, sem a gazdaságot nem lehetett ellátni. A kosárkötés téli kiegészítő foglalkozás volt, ekkor volt rá idő mivel a mezei munkák elfogytak és a hozzávaló alapanyagot is a csak a tél beálltával az első fagyok után lehetett gyűjteni. A Derecskéről érkező Szatmári Ferenc vesszőfonó népi iparművész és családja hosszú „kosaras” múltra tekint vissza. Számtalan különböző formájú és funkciójú kosarat, fonott bútort készítettek az elmúlt másfél évtized alatt. A mesterség szeretetét, tudását folyamatosan adják át tanfolyamokon, ahol csinos piaci kosarak, tálcák készülnek. A résztvevők segítségükkel elkészítették a kisebb, nagyobb kosarakat, amelyek nagy büszkeséggel töltötték el készítőjüket. F. Tóth Mária nyugalmazott minisztériumi főtanácsos, kézműves oktatósok évtizedes tapasztalata az elméleti ismeretekkel tette gazdagabbá és érdekesebbé a tevékenységet. Bemutatta a különböző fonott tárolókat, amelyek korok és tájegységek szerint változtak. A jó hangulatú, tevékenységekkel teli délelőtt közös ebéddel zárult.

 

6. műhelymunka

2018.október 26-27.

Vászon-gyolcs-bőr – hímzésfajták, alapanyagok, technikák

Gömör és Bihar tájain is, mint szinte mindenhol a népművészeti ágak között a hímzés rangos helyet foglalt el. Egyes régiók színesebb dekoratívabb stílusa jobban elterjedt és ismerté vált más tájegységeken is. A kevésbé „látványos”, de annál értékesebb hímzés nem lett közismert, de őrzi tájegységének autentikus hagyományát.

A gömöri csomós hímzés az úrihímzés egyik válfaja, tehát ami igaz az úri hímzés motívumaira, az a csomós hímzésre is fennáll. A csomós hímzés jellegzetessége, hogy a hímző apró csomókkal tölti ki a teret. Ezek a kicsi szabályos csomócskák úgy sorakoznak egymás mellett, mint apró fehér gyöngyök. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel, tiszta előfordulása ritka, csak kis számban maradt ránk. Ez a kevés darab Észak-Magyarországról származik, azon belül is szinte kizárólag a mai szlovák határ menti Gömör falucskából.  Ezek a minták nem egyházi textíliákon, hanem lepedőszélek és párnavégek díszítéseként maradtak fenn. Jellemző motívumok ezeken a darabokon a hulláminda vonal, gránátalma, tulipán, rózsa motívumok. A gömöri csomós hímzés is változik a korral. Már a XIX-XX.  századi hímzéseken is azt láthatjuk, hogy a csomóöltés más hímzéstechnikák kiegészítéseként jelenik meg. Jellemző, hogy a mintavilág és szerkesztésmód őrzi a hagyományokat, viszont a kivitelezésnél a munkaigényes, aprólékos csomóöltést mára felváltotta valamely egyszerűbb öltéstechnika.  A gömöri hímzés időigényes, technika. Egy díszpárna hímzése akár 80-100 órát is igénybe vehet. A nagyobb darabok ennek a többszörösét adják ki a ráfordított időben.

A sajátos bihari hímzések közül a legismertebb a furtai és a komádi hímzés. Mindkettőre jellemző a visszafogott színvilág. A fehéren és a nyers színeken kívül a furtai hímzés használja a kék színt.

A hímzéssel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek küldetése, hogy megőrizzék ezeket a helyi hímzéseket és megismertessék az érdeklődőkkel. Ha tovább adják, csak akkor nyílik lehetőség arra, hogy a fiatalabb korosztály is megismerje és művelőjévé váljék.

Ha a hímzésekről beszélünk, nem szabad elmenni amellett a tény mellet, hogy ez a népművészeti ág szinte mindenki számára hozzáférhető. Nem igényel speciális felszerelést, előkészületet, műhelyt. Így jó lehetőség nyílik arra, hogy ne csak hobbi szinten foglalkozzanak vele, de jövedelemforrássá is váljon. Azokban a térségekben, ahol kevés a munkalehetőség, a hímzés átörökítése olyan lehetőség, amit nem kerülhetünk meg.

 

 

7. műhelymunka

2018.11.23-24.

Kitesszük a szűrét”- nemez, szűr, szűrrátét

 

A hímzés az egyik leggazdagabb anyaggal rendelkező terület a népművészetben. Ha erről beszélünk, elsőként talán mindenkinek a kalocsai, matyó, buzsáki, sárközi hímzések jutnak eszébe, pedig szinte minden tájegységnek megvolt a rá jellemző motívumkincse, amely a korabeli viseleteket díszítette.

Az első nap az alföldi, bihari tájra jellemző hímzések közül a cifraszűrön megjelenő díszítményekkel és a debreceni kisbunda hímzéseivel ismerkedtek meg a résztvevők. Gyönyörűné Erdei Judit kalauzolta az érdeklődőket, térben és időben, bemutatta a szűr történetét, a díszítmények jelentését, a motívumok elhelyezésének, a színek használatának sajátosságait. Hiszen a színek és motívumok egy-egy szűkebb tájegységre jellemzőek, fel lehet ismerni, hol készítették a szűrt. A debreceni kisbunda a bőrre való hímzésre példa. Kevéssé ismert finom motívumai egykor a debreceni női viseletet díszítették.  Jellemző rá a visszafogott minta és színhasználat, ami a mai blúzokon, pelerineken nagyszerűen mutat. A résztvevők lakástextileken, terítőkön, függönyökön is láthattak példát a szín és motívumok felhasználásának széles skálájára. A szűrmotívumok átörökítésének lehetőségeit is bemutatta, példákkal illusztrálta, miként lehet a mai kabátokon, mellényeken, úgy elhelyezni azokat, hogy megfeleljenek a mai ízlésnek és mégis hordozzák és megjelenítsék a hagyományt. Példákat hozott arra is, hogy a szűr milyen gyakran megjelenik a népdalokban, hiszen megbecsült viseleti darab volt.

A szűr téma sajátossága adta, hogy a hímzéseken kívül ez alkalommal megismerjék a résztvevők a rátétes szűröket is, amelyek fiatalabbak a hímzett társaiknál, de mára már nagyon elterjedtek a hagyományt ápolók között. Bak Zoltán szűrkészítő Népi iparművész élvezetes előadását munka közben is nagy figyelem kísérte.  Megtudhattuk a „Kitette a szűrét”, a „kutyaütő” kifejezés eredetét, és hogy miért van a szűröknek olyan nagy „gallérja”. Beszélt a tervezés menetéről, hiszen minden szűr egyedi, rászabja a megrendelőre. Figyelembe kell venni a testalkatot, kort, a megrendelő egyéni elképzeléseit, amelyet adott esetben terelgetni kell a helyes útra, hiszen az elkészült szűr a hagyományokból születik.

Az alapanyag fellelhetősége miatt is, de érdekesség a mesterség elterjedésében, hogy a szűrhímzés, a szűrrátét készítés hagyománya a magyarországi Biharban a legelterjedtebb.

Az elméleti ismeretek után másnap gyakorlatban kipróbálhatták a résztvevők a hímzésfajtákat. Csibi Gyuláné, a Népművészet Mestere segítette sok évtizedes szakmai tapasztalattal a színek kiválasztását, az öltések megfelelő technikáját.

A szűrök tanulmányozása után posztóra, filcre választottak szűrmintákat, a „drukkolás” (a minta átvitele az anyagra) után hozzákezdtek a hímzéshez.  Ki-ki elszántsága és előzetes ismerete szerint zsebkendőtartót, szemüvegtokot, kisebb táskát készített.

 

 

 

8. műhelymunka

2019. március 22–23.

Az öltés ereje és szépsége – praktikum és esztétikum a hímzésben

 

Szakmai programunk egyik fontos célkitűzése a helyben feltárt és továbbörökíthető hagyományos népművészeti technikák és motívumok feldolgozása. A Komádi Fekete Erzsébet Hímzőkör, valamint a Komádi Könyvtár vezetői kezdeményezésére indult el az a folyamat, melynek kezdetén áttekintettük azt az anyagot, amit a Fekete Erzsébet nevét viselő Komádi Hímzőkör és a könyvtár vezetője gyűjtött össze az utóbbi években, illetve Fekete Erzsébet hagyatékát, melyet keresztlánya ajánlott fel a komádi helytörténeti gyűjtemény számára. A kétnapos műhelymunka résztvevői voltak: Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetője, Dr. Illés Károlyné hímző népi iparművész, a népművészet mestere, Varga Máté néprajzkutató, a Hagyományok Háza Folklór Osztályának vezetője, Dr. V. Szathmári Ibolya néprajzkutató és Horváthné Nagy Olga hímző népi iparművész. Az elméleti konzultáció során a gyakorlatban is végigvették a résztvevők, a hagyományos fehér- és vászonhímzés technikáit. Ma a vászonhímzést háziszőttesre, takácsvászonra varrják, a hímzőfonal színe vajszín, ekrü, drapp, esetleg fehér, mintaszerkezete egyszerű levelek szárak, kacsok. Öltéstípusai a láncöltés és a magas lapos öltés. Motívumai a kelyhes, tulipános, szíves, rozmaringos, agancsos, babás, lóherés, bimbós. A vászonhímzéseket díszítik még azsúrral vagy subrikával, de ezek nem kötelező elemei a vászonhímzéseknek. A fehérhímzés alapanyaga a gyolcs és a puplin, hímzőfonala minden esetben fehér színű, öltéstechnikája laposöltés, száröltés, huroköltés, lyukhímzés. A hímzés motívumai és a minták elnevezései a természetet idézik, margaréta, csillagvirág, vadrózsa, tulipán, szőlőlevél, gyöngyvirág, tubarózsa, lóhere, rák, levelek, kacsok. Ezeket az elemeket rendezik mindig újabb és újabb kompozíciókba.

A műhelymunka során konkrét tervezési folyamatokat, ma is használható öltözeti és lakberendezési textilek elkészítési módjait is érintették. A műhely legfontosabb célkitűzése kettős volt: egyrészt kidolgozni a hagyományokon alapuló, de a XXI. században is használhat textilkészlet elkészítésének módjait, másrészt pedig – a komádi hímzőkör jó példáját is alapul véve – a kézművesség, mint közösségformáló erő hangsúlyozása.

A projekt megvalósítása során fény derült arra, hogy míg Magyarországon és a Partiumban erős hímző hagyományok és közösségek vannak, addig a Felvidéken, Gömörben csak töredékesen maradtak fenn a helyi hímzés motívumai és közösségi technikái, így az itt, illetve a tematikus kiadványunkban is megfogalmazott jó gyakorlatot elsősorban ők tudják a gyakorlatban a leghatékonyabban alkalmazni.

 

9. műhelymunka

2019. április 25-26.

Téma: A magyar kender feltámadása

 

A kender téma feldolgozása folytatódik, új nézőpontból közelítjük meg a növény felhasználási területeit. Vetró Mihály szakoktató, a népművészet ifjú mestere előadásából megismerték a résztvevők a szőttes készítés alapanyagait, köztük a kendert. Ez a növény a 19–20. századi paraszti háztartásokban nagy szerepet játszott. Elterjedt volt az egész Kárpát- Medencében és távolabbi területeken is. Ezen az éghajlaton kedvelt és nagy területen termesztett növény volt, alapanyaga a családban készült textíliáknak. Az előadás során a résztvevők átfogó képet kaptak a kender alapú szőttesek köréről, egyes vidékekre jellemző technikákról, motívumokról, azok jelentéséről. A résztvevők élőben is megtekinthettek kenderből készült textíliákat, kendőket, törölközőket, abroszokat. Tanulmányozták a színeket, díszítőelemek jellegét, elhelyezkedését, a mintakompozíció felépítését.

Ma a kendertermesztés feléledőben van, új felhasználási területeket keresnek ennek a természetes anyagnak, így helye lehet az építőiparban, autógyártásban. A program következő eleme új szempontból közelíti meg a kendert. Kárpátiné Mészáros Marianna előadásában a képzőművészet világába tettünk kirándulást. Kubinyi Anna textilművész egyik kedvelt alapanyaga a kender volt. Műveiben természetes módon találkozott ez a rusztikus anyag a hagyományokkal, gyökereinkkel. A művész különböző formában egyéni technikával alkotott, monumentális, térbeli alkotásai összetéveszthetetlenek. Témái szorosan kötődnek múltunkhoz, gyakran szakrális témájúak. Az előadó képekkel illusztrálta az elmondottakat és végül megtekintettek egy kisfilmet, amely a művész egyik kiállításának megnyitóján készült.

A kender olyan anyag, amiről a ma emberének leginkább a kötelek, zsinegek jutnak eszébe. A program további részében gyakorlati munkára került sor. A résztvevők példát láthattak arra, hogyan lehet bábokat készíteni egyszerűen egy meséhez, majd maguk is kézbe vették a színes kender zsinegeket és Halászné Nagy Andrea játékkészítő vezetésével karkötőt készítettek.

A színesre festett szálakból különböző csomózási technikával modern karkötőt készítettek. Jó hangulatban, egymástól is segítséget kérve próbálták megalkotni a kis csomókat. Lassan mindenkinek ráállt a keze és elkészült, a karkötő, közben pedig már jöttek az új ötletek, hogyan is lehet variálni a színeket, hogyan lehetne más anyagot, gyöngyöt belefűzni.

Ez a programsorozat új árnyalatokkal bővítette a kender felhasználási területeiről alkotott ismereteket, a résztvevők a gyakorlatban is belekóstoltak a felhasználás egy napjainkban kedvelt megvalósításába.

 

 

10. műhelymunka

2019. október 24–25.

Az okszerű erdőgazdálkodástól a szakszerű fafeldolgozásig

 

Tizedik műhelymunkánk elméleti megalapozását Győri Balázs faműves, a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola szakoktatójának köszönhetjük. Az ő mestere, évekig gyakorlati munkájának vezetője Kékedi László fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia rendes volt, aki odahaza, Kisgyőrben fogadta műhelyébe. Előadásában nem kellett messzire mennie, ha az okszerű erdőgazdálkodásról és a szakszerű fafeldolgozásról akart példákat hozni, hiszen Kisgyőrben közvetlen közelről tudta bemutatni az indulási és az érkezési pontokat: Kisgyőr Község Miskolctól délnyugatra, a Bükk-hegység egyik völgykatlanában fekszik. A községet észak és nyugat felől a Bükk hat-hétszáz méter magas nyúlványai, dél és kelet felől alacsonyabb csúcsok és dombok veszik körül. A község külterületének egy része a Bükki Nemzeti Park területén belül helyezkedik el.

A hegyoldalakat mindenfelé erdő borítja. A déli lejtőkön tölgyesek, az északi oldalakon inkább a bükk és gyertyán az uralkodó. A vetített képes előadásból megtudtuk, hogy a település természeti értékekben gazdag, ahol a történelem, a kultúra, a művészet megannyi arca jelen van, úgy is nevezik, mint a „faragott falu”. Hiszen közterületeit, intézményeinek és a lakóházaknak jó részét a falu közösségében és távolabbról is érkező fás mesterek évek hosszú és kitartó munkájával tették messze földön ismertté. A faragásra alkalmas alapanyag rendelkezésre áll, (mindig szem előtt tartva a mértékletesség és a természetvédelem szempontjait), a szellemi tőke pedig a magyar tárgyalkotó hagyományból szépen felszínre hozható és jó szándékkal kivitelezhető a mai napig, ennek a jó gyakorlatát láthatjuk Kisgyőr példájában. A témához kapcsolódva Dr. Striker Sándor művelődéstörténész, közösségfejlesztő előadásában felidézte a népművészeti mozgalom indulásának idejét, amikor olyan alkotóközösségek jöttek létre, mint a különböző fafaragó stúdiók. A „nomád nemzedék” tagjai zömmel nagyvárosokból menekülve kerestek kapaszkodót a vidéki életben, és kezdtek el különböző mesterségeket tanulni. Hasonló jelensége ma is tapasztalhatók, így rendkívül fontos, hogy az „okszerű” alapanyag-felhasználást megtanulja mindenki, így a maga komplexitásában lássa a kézműves-tevékenységeket is.

Másnapi műhelygyakorlatunkat két névvel fémjelezhetjük: Nemes Sándor erdész-faműves, biharnagybajomi származású alkotó, aki megerősítette a tegnap elhangzott gondolatokat, miszerint mindenkinek a nemzeti kultúrából ráeső részt ápolnia kell, ezt ő a fafaragásban tudja a maga módján kiteljesíteni. Bartha József, fafaragó népi iparművész Derecskéről érkezett a Bihari Népművészeti Egyesület alkotóházába, ahol személye és munkássága jól ismert.

 

 

11. műhelymunka

2019. október 24–25.

Fába fejszét – a famegmunkálás anyagi és lelki haszna

 

Tizenegyedik műhelymunkánk előadója Nemes Sándor erdész és famíves, aki bihari származású, sőt aktív éveinek első felét is Biharnagybajomban és Berettyószentmártonban töltötte, ma pedig már Észak-Magyarországon, Hejcén él és alkot. Nemes Sándor nem szobrásznak vagy fafaragónak nevezi magát, hanem famívesnek. Ez a kifejezés a következőket takarja: a faszobrászat, a népi fafaragás és a faépítészet sajátos összefonódását, mely egyedi és megismételhetetlen alkotást hoznak létre. A faszobrászat nem más, mint természetesen fából – különböző típusú szobrászvésők segítségével faragott formák kialakítása. A népi fafaragás a magyar díszítőművészetünkben megtalálható megszámlálhatatlan motívum felhasználását jelenti – főként olyan tárgyakra melyek elsősorban nem esztétikai funkciója miatt használtak. Az ácsolt, faragott kapuk (közismertebb, de nem teljesen helyes nevükön: székelykapuk), építmények a középkori építészetünk hagyatékai, a faépítészet ennek a hagyománynak a felhasználását jelenti. Ez a műfaj azon alapszik, hogy az adott tárgyakat funkciójára tekintettel, tárgyszerűen és anyagszerűen szépre alkotni véletlenül nem megy; értéket alkotni hozzáértéssel, tiszta alkotóerkölccsel és hittel lehet. A famívesség olyan értékeszköz, amely csaknem egyidős az emberiséggel. A vizuális művészet olyan anyagával dolgozik, melyet mindenkor, mindenütt felhasználtak és felhasználnak még ma is. Népünk kulturális életében mindig is központi szerepet kapott a fa, az ősi hitvilágtól napjaink modern építészetében. Ám a kultúra csak az egyik ok, hogy miért is tanítsuk egy olyan népművészeti formát, mint a famívesség. A mai fiatal generációk kevésbé tudják mi az, hogy alkotni, valami hasznosat létrehozni. E hiányában nem valószínű, hogy ki fog bennük alakulni a tárgyak és az élőlények iránti tiszteletük. Az már közhely, hogy a fiatalok szabadidejüknek (és nem csak ők) nagy részét a TV nézése, a számítógépen való játszás és más ilyen hasznos teszi ki. Nem is gondolják az emberek, hogy a szabadidő értelmes eltöltésére milyen könnyen rá lehet őket venni, ha adunk nekik alternatívákat. A legtöbb gyerek azért ül a TV előtt a délutánonként, mert nem tud mást tenni, és, mert nem keltik fel az érdeklődését a szülei bármi más iránt. Persze ezek a problémák nem fognak eltűnni, ha bevisszük a népművészetet az iskola falai közé, de legalább adunk egy lehetséges alternatívát, hogy mit is csinálhatnak, ha unatkoznak. Azért is érdemes tanítani, mert olyan jellege van, mint a rajz és technika tantárgynak együtt: neveli az esztétikai érzéküket és fejleszti a kézügyességüket. Ezek voltak azok az elméleti megalapozások, melyek nyomán másnap a gyakorlati munka elkezdődhetett. Nemes Sándor irányításával két fiatal fafaragó, Fegyver Norbert és Kis Tamás mutatták meg a különböző motívumok fába vésésének technikáit. Többféle alapanyagot is használtak, hisz minden alapanyagnak más-más a tulajdonsága, a faraghatósága. A motívumok esetében pedig azok használata, szerkesztése nem pusztán díszítést jelent, hanem egy olvasható, értelmezhető jelkép- és üzenetrendszert.

 

 

12. műhelymunka

2019. december 6–7.

Cserép vagy kerámia?

 

Záró műhelymunkánk első napja kiállítás megnyitóval kezdődött. Gy. Kamarás Kata, keramikus, a népművészet mestere mutatta be munkáit a Bodorka Galériában, melyen a helyi és felvidéki partnerszervezeteink tagjai is részt vettek. Az előadásban elmondta, hogy az alkotó törekvése mindig az volt, hogy a hagyományos magyar fazekas eljárásokkal új tárgyi világot hozzon létre, mely támaszkodik és táplálkozik a régi neves és nagymúltra visszatekintő fazekas központok motívumvilágára, mint például a gömöri fazekasság mintakincsére is. A kiállítást Magyar Zita, fazekas, népi iparművész a népművészet ifjú mestere méltatta és előadásában beszélt a kerámiák funkciója és a művészi kivitelezés egyensúlyáról is. Előadásából kiderült, hogy Bihar és Gömör között a kapcsolat a régmúltba vezet vissza és a fazekasság területén épp úgy tetten érhető, mint a gazdasági folyamatokban. A történelem folyamán a gömöri kerámia piaca több alföldi megyét, így Bihart is megtalálta. Ebből következik, hogy határon innen és túl a tájházakban, magángyűjteményekben (Rozsnyai gyűjtemény – Létavértes), a megyei és területi hatókörű múzeumokban szép számban megtalálható a gömöri kerámia minden típusa. A gyakorlati munka a Bihari Népművészeti Egyesület Alkotóházában folytatódott másnap, ahol rendelkezésre állt mind a szakmai segítség, mind a munkához szükséges anyag és eszköz. A gyakorlati munka alapjául a Bihari Múzeum gyűjteményében fellelhető edények szolgáltak. Legkönnyebben kivitelezhető (az idő rövidsége miatt) a nyers agyagfelületbe karcolt geometrikus minták másolása és az agyagkorongba nyomott rozettákkal való felületdíszítés.

 

 

8. Szakmai tanulmányutak

 

1. tanulmányút

Mezőtúr és vidéke

2018. július 21.

 

Berettyóújfaluból elindulva először Bárándon álltunk meg, ahol Koroknai Béla falusi vendéglátó és hagyományőrző kalauzolt minket. A Múltunk Házában gyűjtötték össze a település születte, néhai Balassa Iván útmutatásai nyomán a még fellelhető tárgyi örökséget, továbbá a környéken jó hírű bárándi kenyérsütés hagyományait. Tíz éve erre fesztivált is rendez nyaranta a település. Innen Karcag következett, ahol a híres Kántor Sándor fazekasmester egykori házában lévő fazekas múzeumban tanulmányoztuk a nagykunsági fazekasság hagyományait. A tájház termeiben az 1978- ban Kossuth-díjjal kitüntetett Kántor Sándor munkásságának egyes korszakait mutatják be. Hazai elismertsége mellett nemzetközi szinten is többszörös nagydíjnyertes és több világkiállításon is díjazták. Karcagon a Györffy István Nagykun Múzeumban számos, a Nagykunságra jellemző népművészeti tárgy lelhető fel. Kimagasló a kunsági hímzés, a fafaragás és a pásztorművészet egy-egy emléke. A teremben cifraszűrbe öltözött pásztor fogadja a látogatót. Az eredeti jászolnál a kunkötést gyakorolhattuk, amelyben segít a görcsölés menetét bemutató fotósorozat. Vitrinekben láthatóak a pásztori élet mindennapi kellékei, szerszámai, használati tárgyai. A híres füredi nyereg, amelyet elsősorban a csikósok és gulyások használtak. Az evőszék, fakanalak, a szeredás és a csobolyó, amelyben a vizet tárolták. A pásztorok terelőeszközei közül a karikás ostor, a juhászkampó. A kolomp és csengőgyűjtemény bemutatja milyen változatos formákban és nagyságban használták a jószág őrzésében. A szépen megmunkált bilyogzó vasak szintén rengeteg változatot mutatnak. A régi fabéklyó mellett megjelent a vasból készült kulcsos béklyó, az érvágókat a lovak gyógyításánál használták. Sajátos „szerszám” volt a kutyákat védelmező nyakörv, a kanászok malacfogója, valamint a szezonálisan használt birkanyíró olló is. A pásztorélet elmaradhatatlan kelléke volt a kulacs, amelybe mindig bort töltöttek. A monogramos, évszámos, vagy magyar címeres ivóedények mind a népművészet remekei, mint ahogyan a legénybotok is. Külön ki kell emelni a nyolcszögletű buzogányt, amely forma a kunokkal került Magyarországra. A pásztorok kisebb használati eszközeiket jórészt maguk készítették, így sótartót, a dohányzacskót, pásztorkészséget, bicska és késtokot, tülköt. A borotvatokot is maguk faragták sokszor furfangos zárral látták el. Alkalomadtán még a szűrcsatot is maguk hímezték egy különleges technikával – szironyozták. Ezekből a tárgyakból is láthatunk a kiállításon. Ugyancsak a fazekasság hagyományait követve jutottunk el Mezőtúrra. A Nagykunság déli részén található Mezőtúr a 19. század utolsó harmadára, az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött, csak Hódmezővásárhely előzte meg, ami a műhelyek számát illeti. Ezekben a műhelyekben több szász korongos és virágozó (díszítő) dolgozott, és a mezőtúri edények a vásározó fazekasok, illetve a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. Erre alapozva fejlődött fel a Fazekas Szövetkezet, erre a szakiskola, valamint létrejött a Túri Fazekas Múzeum is. Gyomaendrőd már a Békési-Sárrét jellegzetes települése, itt a lábbeli készítés jutott el olyan fokra, mint Mezőtúron a fazekasság. Az endrődi részen, a tájház gyűjteményében kaptunk bemutatót. Az endrődi csizmadia és cipész kézműves mesterségnek jelentős hagyományai vannak. A két egymással összenőtt kézműipar Endrőd község iparostársadalmának legnépesebb táborát alkották. Az endrődi parasztcsizma és lovaglócsizma kiváló minősége miatt keresett termék volt nemcsak a szűk piaci (vásári) körzetben (Mezőtúr, Szarvas, Dévaványa, Körösladány), hanem a Sárrét távolabbi településein (Komádi, Berettyóújfalu, Füzesgyarmat stb.) is. Erre a fejlett kézműipari hagyományokra épült az Endrődi Cipész Szövetkezet, mely virágkorában 1500 embernek adott munkát és termékei világhírnevet adtak Endrődnek. A tájház vezetője, Szonda István dolgozta fel a mesterség történetét, és ő is mutatta be számunkra.

 

2. tanulmányút

Sárréti körút

2018. július 25.

 

A Bihari-Sárrét tájegységen elsősorban a fonható szálas anyagok, valamint a pásztorkodással összefüggő mesterségek és a gyapjúfeldolgozás kellékeit és produktumait tudtuk tanulmányozni. Furtán a Juhász Erzsébet Hagyományőrző Egyesület volt a házigazdánk, akik a híres furtai hímzés hagyományát viszik tovább. Eredeti darabokból álló gyűjteményük megtekintése mellett kipróbálhattuk az alapvető fogásokat is. Bár a furtai hímzés a századfordulón még igen elterjedt volt, a második világháború után csak szórványos emlékei maradtak meg. Elsősorban férfi ruhadarabok, ing, kötény díszítésére hasz­náltak, de női ruhák, fehérneműk alját, az ingvállat is kihímezték. A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével. Innen Füzesgyarmat következett, ahol elsőként a tájházhoz kapcsolódó, egykor Gidai József kovácsmester által építtetett és működtetett kovácsműhelybe tértünk be. A vidék legjobban rendezett és látogatható kovácsműhelye, amely ráadásul az egykori lakóházzal együtt „in situ” tekinthető meg. A városban működik Galambos Sándor hintó- és fogatkészítő műhelye, ahol a hagyományos kerékgyártó mesterség technikát és a modernizált kocsigyártást is meg lehet ismerni. Sárrátudvariban Pusztainé dr. Madar Ilona néprajzi gyűjtései nyomán maradt fenn jelentős gyékény- és csuhéfonó tudás, ezt a gyakorlatban – helyben, majd továbbhaladva Biharnagybajomban – Madarné Szőke Erzsébet és André Sándor mutatták be. A biharnagybajomi önkormányzat – a közmunkaprogramban dolgozók munkaidejét valóban hasznosítva – Bajomi Portéka márkanév alatt készíti és értékesíti a hagyományos, és ma is használható gyékénytárgyakat és edényeket. Biharnagybajomban található a „Sárrét tudósa”, Szűcs Sándor egykori lakóháza, mely ma a kiváló néprajzosnak, illetve az általa kutatott vidék hagyományainak állít emléket. Az 1930-as években ismerkedett meg Györffy Istvánnal és egy életen át a tanítványává vált. Ezzel bekerült a magyar néprajzkutatók nagy családjába. Egyidejűleg a népi írók is felfigyeltek rá. Az 1940-es évek elején Karcag város szociális titkára lett. Ettől kezdve a Nagykunsági Lapokban jelentek meg a Kunsággal kapcsolatos cikkei. Később megalapította a Sárréti Népfőiskolát Bihartordán. Tankönyvet is írt, ebből taníthatott. 1944 után Bajomban tanítóskodott. Szűcs Sándort később, mint szabadművelődési segédtitkárt Berettyóújfaluba osztották be. Így projektünk szempontjából olyan módszertan-történeti forrást is jelent az ő munkássága, melyet érdemes volt személyesen, a helyszínen tanulmányozni.

 

3. tanulmányút

Hajdúnánás–Tiszafüred

2018. július 27.

 

Földrajzilag közel eső, de hagyományait tekintve nagyban különböző városokat kerestünk fel. Hajdúnánás – amellett, hogy a legöregebb hajdúváros – az „aranyszalma városa”. A szalmafeldolgozás hagyományai igen messzire nyúlnak vissza, ez pedig a háziipar mellett a gyári feldolgozást, a szalmakalap-gyártást is magával hozta. A tájházban ennek őrzi eleven emlékét az itt található szalmavarrógép, mángorló, az aratókoszorúk, és a kunkorgók. E tevékenység mai követői kétévente országos pályázaton mérik össze tudásukat a városban. Hátul az egykori istállóból kialakított kovácsműhely a mesterek régen használt eszközeit rejti. Az Aranyszalma Alkotóház és Galéria magántulajdon, itt Reszeginé Nagy Mária népi iparművész, a népművészet mestere a szalmafonás rejtelmeivel is megismerteti az érdeklődőket, de alkotásaiból rendezett kiállítása és régi üveggyűjteménye is kedvelt látogatói cél a házban. A helytörténeti gyűjteményben pedig az egykori kalapgyár mintakollekciójából rendeztek áttekintő állandó kiállítást. A város pászorhagyományainak tárgyi örökségét pedig a Kendereskert-bemutatóközpontban vettük szemügyre. Tiszafüred a fazekashagyományairól híres. A fürediek a XIX. század elején még szinte csak feketeedényt égettek. Ekkor fazekasaik fő terméke a vizeskorsó és a kanta lehetett, valamint a nagy fekete abálótál. Ezek az edények még a mázas korszakban is készültek, főleg a Bezerédi Varga család műhelyében, akik olyan jó minőségű edényeket készítettek, hogy nevük a feketeedény jelzőjévé vált: bezerédi korsó, bezerédi fazék, bezerédi tál. A bezerédi fazék tulajdonképpen bödön volt, melynek szögletes formája a későbbi mázas edényeknél sem változott. Két függőleges füle volt, felületét kavicsolás fedte, fedője gombos volt. A mázas edény elterjesztése a Katona Nagy család nevéhez fűződik. Kitűnő fazekasnak számított Nyúzó Gáspár és Bodó Mihály is. Tiszafüreden a mázas edény többségét a tálasedény adta, valamint a szilkék és a köcsögök. Barátságból vagy rendelésre készültek a bornak, pálinkának való butykoskorsó, a kicsi lapos butella, a boroskulacs, a boroskancsó és a miskakancsó. A kisebbeken barna máz alatt fekete volt a díszítmény, a nagyobbaknál rátett abroncsok futottak körbe, s közüket díszítették fehér írókával. A füredi miskakancsók alapszíne általában szürkésfehér. A folyóedénynek számító szilkék igen változatosak. Alapszínük lehet fehér, vörös, rámás szájukat függőleges csíkozással díszítették, a XIX. század vége felé gyakori a fülre írt évszám. Tiszafürednél még egy dologról kell szólni: a tányérok szegélyét kanálból holdasra megöntötték, s ezeket a karéjokat követte az írókás díszítmény. Ha a tányérok öble vörös, a szegély lehetett zöld, ha drappos színű, a szegély lehetett vörös. Napjainkban a füredi stílus főleg Karcagon virágzik. Minderről a tiszafüredi Nyúzó Gáspár Fazekas Tájházban kaptunk teljes képet.

 

4. tanulmányút

Érmelléki körút

2018. október 5.

 

A vénasszonyok nyarát kihasználva indultunk el az Érmellékre, hogy azokat a népművészeti, néprajzi gyűjteményeket végiglátogassuk, ahol olyan tevékenységek eredeti darabjai jelennek meg, melyeket tematikus műhelymunkáinkon a gyakorlatban is megismerhettek a résztvevők. Székelyhídon keresztül értük el a vidéket, ahol első állomásunk Ottomány, a Komáromi-Lovass kúria volt. A közelmúltbeli felújítás révén az épületben ma öt kiállítótér és egy konferenciaterem működik. A kiállítóterek a helytörténet mellett egy érdekes tárlatot mutatnak be arról, hogy az ember miként okozott drámai változást az egykor itt uralkodó láp életében, továbbá a Sebes-Körös, a Berettyó és az Ér növény-és állatvilágát, mely szervesen befolyásolta a hagyományos foglalkozásokat. Ezek közül is kiemelkednek a halászati eszközök, valamint a helyben gyűjtött sással bekötött ülő- és fekvőbútorok. Innen Szalacsra mentünk tovább. Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a 19. század közepén épített szalacsi zsellérház. A meredek völgy két oldalát teraszosították, és az így létrehozott három szintre házakat és pincéket építettek. A 2011-től látogatható tájház alapítója és működtetője Dr. Kéri Gáspár, az Érmelléki Agroturisztikai Társaság vezetője. Az udvart sövénykerítés, a kertet „garádja” övezi. A tájházhoz tartozik az utca másik oldalán található tölgyfahomlokzatú, 1880-ban készült borospince. Elsősorban a szálasanyag-felhasználás újabb módjai, valamint a kádár- és a kovácsmesterség tárgyai tanulmányozhatók itt nagy számban. Ugyancsak Kéri Gáspár volt a házigazdánk Gálospetriben, az Érmelléki Tájházban. Az 1870-ben épült lakóház mellett megtalálhatók a gazdasági épületek is: háromosztatú istálló, árnyékszék, szénásszín, háromrekeszes disznóól, gémeskút és szőlőspajta pincével. A tájház udvarán kacsákat nevelnek. A kerítés, a kapu és az utcafronton elhelyezkedő góré még létező 20. század eleji ácsmunkák hiteles rekonstrukciója, úgyszintén a kertfelőli sövénykerítés is. A háromosztatú lakóház nádfedeles, könyöklős tornáccal ellátott, vert falas épület. A később hozzáépített kamara vályogból készült. A nagyház berendezése ó- német stílusú fenyőgarnitúra, öntött vaskályha, a pitaré pedig csikósspór, stelázsi, kamaraasztal, gyékényszékek. A hátsóház kemence szája a pitarba nyílik. A hátsóház berendezése: flóderes deszkaágy, gyékénykanapé, gyékényágy, gyékényszékek, diófaasztal, festett „atúzsér” (felső részén polcos kredenc), vizes pad és berakott spór. A tornác végén nyílik a kamra, melyben a háztartásban használt eszközök találhatók. Érmelléket sokáig hívták Debrecen szőlőskertjének, ami jelenleg –a bakator szőlőfajta visszatelepítésével, valamint a Debrecen–Berettyóújfalu–Nagyvárad közötti együttműködések által reneszánszát élő folyamat. Ennek a térségnek volt a borászati központja Bihardiószeg, ahol tanulmányutunkat zártuk. Az egykori Zichy-kastély felújított szárnyában kaptak helyet az egykori érmelléki borászat, illetve vincellérképzés tárgyai, melyek újbóli előállítása a borvidék felfutásával komoly lehetőségeket jelenthet.

 

5. tanulmányút

Gömörszőlős

2019. április 27.

 

Gömörszőlős Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén, a magyar-szlovák határ mentén fekszik. A fő közlekedési útvonalaktól távol esik, a Putnok-Aggtelek útvonalon haladva Kelemérből 2 km-es bekötőúttal érhető el. Az első okleveles említése 1232-ből való. A település régi neve Poszoba volt, 1904-től a hajdani szőlőkultúra emlékeként lett Gömörszőlős, s így egyben az egyetlen községünk, amely őrzi a történelmi Gömör megye nevét. A lakosság hosszú ideig szinte teljes egészében mezőgazdaságból és állattartásból élt, önellátó gazdálkodást folytatott. A környék ipari városainak fejlesztése nyomán a fiatal munkaképes lakosság nagy része elköltözött a településről, ennek következtében a lélekszáma mára 100 fő alá csökkent. A mezőgazdaság és az állattartás már csak néhány családnál jelent kiegészítő jövedelemforrást. A hagyományos életforma megszűnőben van, de számos régi lakóháza, gazdasági épülete fennmaradt, amelyek ma is meghatározói a településképnek. Itt minden arányos, emberléptékű. A falu kis lélekszáma ellenére a térség kulturális életében régóta fontos szerepet tölt be. Az itt élők ragaszkodnak lakóhelyükhöz, múltjukhoz. Több mint 50 éve működik itt a Tompa Mihály nevét viselő hagyományápoló kulturális egyesület, amelynek tagjai a faluban több néprajzi és képzőművészeti gyűjteményt létesítettetek és működtetnek. A községben 1993 óta dolgozik a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet helyi csoportja, akik elindítottak egy falufejlesztési programot „Gömörszőlős – egy fenntartható falu” címmel. Az intézet munkatársai a faluprogram kapcsán számos régi épületet újítottak föl, ösztönzik a hagyományos életforma követését, a népi kismesterségek és népi hagyományok fenntartását, gyapjúkártoló műhelyt létesítettek, segítik a turizmus szervezését.
Az újonnan épült oktatási központjukban csoportokat fogadnak, számukra szemléletformáló és szabadidős programokat szerveznek a fenntartható életmód és ökologikus gondolkodás szellemében. A falut az itt folyó tevékenység kapcsán ökofaluként tartják számon. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a falu, az önkormányzat jó gyakorlata a szakvezetéses és szakvezetés nélküli faluséták is. Tematikus látogatósétáik keretében a néprajzi gyűjteményt, a szabadtéri gazdálkodási gyűjteményt, a Kisgalériát és a református templomot tekinthetik meg. A több mint 100 éves, működőképes gépekkel felszerelt gyapjúkártoló műhelyükben kézműves foglalkozásokat is tartanak az érdeklődőknek. Próbáltunk párhuzamot vonni a szlovákiai Gömörből érkezett kolléganő tapasztalatai által arról, hogy tudták megőrizni az épített és tárgyi kulturális örökséget a határ túloldalán. A gömörszőlősi jó gyakorlat kiválóan példázza számunkra is azt, hogy a lecsökkent településszámú falu önkormányzata civil és intézményi összefogással hogyan tud egy komplex falufejlesztési programot megvalósítani.

 

6. tanulmányút

Zsáka–Csökmő–Vésztő

2019. július 23.

 

Tanulmányutunk során a történelmi Bihar és Békés megyék határán mozogtunk, történelmi családok által létrehozott egy kori uradalmak területén próbáltuk felidézni az egykor itt élt különböző társadalmi csoportok életmódját. Zsákán a Rhédey család egykori vidéki rezidenciája éppen felújítás alatt áll. Zsáka a XVII. századtól megszakításokkal a Rhédey család birtoka volt. A kastély az egyetlen Rhédey-emlékhely Magyarországon. Gróf Rhédey Gábor 1858-ban fontosnak tartott egy jelentősebb épületet emeltetni, a kor divatját követve, egyben éppen a múltat szimbolizáló vár emlékét idézve. A kocsiállóból nyíló középső tér kétoldalt kétmenetes elrendezésben négy-négy nagy, eltérő méretű, így különböző funkciójú helyiség található. A reprezentatívabb fogadóteret és a folyosókat falfestések díszítették, melyeket később megsemmisítettek. A megmaradt beépített szekrények ajtajain vadász témájú domborművek láthatóak. Egyes feltételezések szerint az épület helyén már korábban is tiszttartóház állt. Erre enged következtetni a pince szabálytalan szerkezete, elrendezése. Míg kívül egységes megformálást találunk, addig a belső szerkezete korántsem szimmetrikus a későbbi szükségszerű átalakítások miatt. Az eredetileg zöld színű kastély az l850-es évek alkotásainak sorába illeszkedik az angol középkori várakat idéző forma világával. Félköríves díszítésű homlokzatai közeli rokonságot mutatnak az ugyancsak 1858-ban megépített Püspökladány-Nagyvárad vasútvonal állomásépületeivel és más nagyváradi épületekkel. A rendszerváltásig a kastély a grófi család és leszármazottjaik tulajdonában volt, akik feltehetően lakták is az épületet. Az államosítás után volt iskola és művelődési ház is, a közelmúltban fogott hozzá az önkormányzat a hiteles helyreállításhoz, turisztikai céllal. Helyet kap benne a családtörténeti kiállításon túl egy úrihímzés-gyűjtemény, az egykori cselédházban pedig egy 4 egységből álló mesterségek háza, ahol a hímzés, a mézeskalácsosság, a pékmesterség és a papírmerítés műhelyeit rendezik be. Az udvaron létesítendő filagória pedig számos szabadidős tevékenység színtere lesz, mindenképpen fontos bázisa a bihari tárgyalkotó közösségnek. A következő állomáshely Csökmő, ahol a tájházat és az Örökségünk Házát a helyi hagyományőrző egyesület alakította ki. A tájház a település természetes központjában, a főútvonalhoz közel található. Az épület berendezése a két világháború közötti időszakot jeleníti meg.  Berendezési tárgyai nagyrészt Csökmőről kerültek elő. A felső szoba bútorai jórészt eredetiek, a szekrények ugyanazon a helyen állnak, ahol a legutolsó lakó életében. Látható itt vetett ágy, több mint százéves bölcső, valamint paraszti ruhadarabok. A padló földes, kézi szőttesek borítják. Ez volt a tisztaszoba, itt fogadták a vendégeket, ezt használták ünnepnapokkor. Itt kerültek elhelyezésre azok tárgyak is, melyek a család életében kiemelkedő jelentőségűek voltak, több nemzedéken át öröklődtek, például a gyékényfonatú ülőkéjű karosszék, a gondolkodószék. Mindezek nagyon szemléletes példaként állnak a különböző mesterségekre kiterjedő vizsgálataik előtt. A főutcán álló Örökségünk Háza pedig többek között a pásztorhagyományokat és a sárrét folklórkincsét mutatja be. Már békési területre érve a Vésztő-Mágori Történelmi Emlékhely enged betekintést az itt élők régmúltjába. Az emlékhely területén, a Sebes-Körös egykori medrének szeszélyes kanyargásával körülzárt természetvédelmi területen egymás mellett két különleges, 9-10 méter magas kiterjedt halom áll.
Az egyik földhalomba vágott szelvényben: újkőkori, rézkori és bronzkori házak, hulladékgödrök, vermek, szabadtéri tűzhelyek, valamint az újkőkori és rézkori temetőrészletek leletein keresztül nyerünk bepillantást az egymást követően megtelepedett népek, illetve népcsoportok mindennapi életébe és hiedelemvilágába. A területen kialakított Pákásztanya a halászat és gyűjtögetés ősi foglalkozásának állít méltó emléket. A kétosztatú alacsony ház belső terében különböző használati tárgyak (edények, hálók, tapogatók, varsa) tekinthetőek meg. A látnivalók között megtalálható még egy újkőkori lakóház eredeti méretű rekonstrukciója, az adott korra jellemző használati tárgyakkal. A természetkedvelőket, túrázókat egy tanösvény várja a Holt- Sebes- Körös partján. Ezáltal megfelelő lehetőséget kínál a vízparti, valamint az eredeti növény és állatvilág megismerésére. A két világháború között kibontakozott egy olyan népi mozgalom, melyen belül az úgynevezett népi írók is tevékenykedtek, alkottak, s ennek is kitűnő emléket állít Vésztő-Mágor. A történelmi emlékhelynek szerves része a Népi Írók Szoborparkja, amelyben a nehéz sorban élő emberek életét, küzdelmét bemutató írók, költők, tudósok, közéleti személyek szoborportréi láthatók. Vésztő belterületén a várostörténeti kiállítások mellett nagy jelentőséggel bír Sinka István pásztorköltő emlékháza, mely egyszerre világít rá az egykori vidéki értelmiségivé válás nehézségire, és mutatja be a 20. század első harmadára jellemző szociális lakásépítési program egyik jellegzetes helyi példáját.

 

 

7. tanulmányút

Nádudvar–Hajdúszoboszló

2019. július 24.

 

A következő tanulmányutunk tematikája a fazekasság köré épült. Nádudvarra látogattunk el, ahol egy több generációra visszavezethető család műhelyében jártunk, majd a népművészeti oktatás egy kiemelkedő intézményét tekintettük meg.

Fazekas István fazekas műhelyében részesei voltunk egy korongozás és kavicsolás bemutatónak, a család kiállítótermében megismertük nádudvari fekete kerámia és a család történetét, majd lehetőségünk volt a marokedény készítését is kipróbálni.

Ezután látogatást tettünk a Nádudvari Népi Kézművesség Szakiskolájában, ahol Benő-Nagy Réka igazgatóhelyettes bemutatta az iskola több mint 20 éves történetét, az oktatott szakmákat és 3 műhelyt, ahol a nemez, a szövés és a bőrműves szakokat oktatják. Igazgató-helyettes asszony elmondta, hogy a kismesterségek oktatása Magyarországon megfelelő színvonalú, viszont kevés intézményben zajlik a munka. Sok érdeklődő van, akik szeretnék elsajátítani valamely kismesterség fortélyait, de a felnőttképzésben megvalósuló OKJ-s képzésekkel kapcsolatban sok negatív vélemény érkezett hozzájuk is. Rövid a képzési idő, az oktatók nem elég felkészültek. Szerinte pedig vannak nagyon jól felkészült mesterségoktatók, akik használható tudást tudnának átadni.   A külföldről érkezett vendégeink elmondták, hogy sajnos sem Romániában, sem Szlovákiában nincs ilyen oktatás, oktatási intézmények, ahol el lehetne sajátítani a népi kismesterségeket. Jó lenne ezt a magyar jó gyakorlatot bevezetni náluk is, ne haljanak ki ezek a hagyományos kismesterségek és legyenek képzési központok, akik akár állami normatívát is kaphatnának.

Hajdúszoboszlón Kiss Jácint bemutatta a kerámia és téglagyűjteményét a 2016-ban újranyitott Fazekasházban. Kiállításuk az alföldi parasztság tárgyi kultúráját ismerteti meg a látogatóval, a paraszti élet használati tárgyait és a lakáskultúra darabjait. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat, rendhagyó néprajzi órákat, fazekas bemutatókat tartanak nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek, családoknak is. Hasonló jó gyakorlatok működnek Gömörben és a határ túloldalán, Biharban is. Fontosnak tartották a résztvevők, hogy ezek a foglalkozások mindig a hagyományokra épüljenek, vegyék figyelembe az adott tájegység, mesterség hagyományait.

 

 

8. tanulmányút

„Gömörország”

2019. augusztus 10–11.

 

Külföldi tanulmányutunk célállomása a szlovákiai Rozsnyó melletti Várhosszúrét. A Gömöri Kézművesek Szövetsége 2002-ben alakult polgári egyesületként a településen. Az egyesület célja a népi mesterségek felelevenítése és tanítása. E cél elérése érdekében kreatív műhely létrehozására volt szükség. A Kézműves Házban nem csak a kézművesség tanításához, hanem az itt létrehozott tárgyak bemutatásához is helyet biztosítottak. Az elmúlt években a kézműves ház további rekonstrukción ment keresztül, így több hely áll rendelkezésre vendégeiknek és kézműveseiknek, emellett kibővítették ennek a központnak az udvarát is.

A Gömöri Kézművesek Szövetsége két és fél évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és több mint 100 tagja van Szlovákiából és külföldről, leginkább Észak-Magyarországról. Kézműveseik rendszeresen részt vesznek a kézművességre összpontosító képzéseken, konferenciákon és bemutatókon. Egyesületük az elmúlt években több, a népművészetre koncentráló magyar egyesülettel épített ki együttműködést. (Hegyalja, Bükkalja, Palóc, Fügedi Márta és Sajó menti). Ezen egyesületek tagjainak többsége a Gömöri Kézművesek Egyesületének is tagja.

2008-ban, 2010-ben és 2012-ben pásztortalálkozót szerveztek „Oldomáš pastierov” néven. Az egyesület megalakulása óta rendszeresen tartanak kézműves gyermek táborokat. Áprilistól októberig havonta rendeznek régiségbörzét és kézműves piacot. Minden hónap negyedik vasárnapján és ősszel hétvégén szerveznek kreatív műhelyeket felnőtteknek, mind kosárfonásban, mind fazekasságban a Kézműves Ház udvarán és helyiségeiben. A Gömöri Kézművesek Társulásának tagjai és vezetői részvételével – a Hagyományok Háza szervezésében – alakult meg a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség, melynek alakulás már projektünk időszakár esett, így ezen 2018-an kettős céllal is részt tudtunk venni. Érdekképviselet és szervezetépítés a Kárpát-medencében címmel tartottak konferenciát Rozsnyón a Gömöri Közművelődési Intézetben 2018. július 27-én, és ezen a napon tartotta alakuló közgyűlését a Szövetség is, melynek egyik célja a felvidéki magyar kézművesek érdekképviselete. A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség alakuló ülése utáni konferencián a Kárpát-medencei kézművesek helyzetével ismerkedtek meg a résztvevők, valamint bemutatkoztak a felvidéki kézművességgel foglalkozó szervezetek, a Gömöri Kézművesek Társulása, a Motolla Kézműves Baráti Kör és a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely, valamint mi is be tudtuk mutatni jelen projektünk kapcsán elindított együttműködésünket. Az előadások után a szakmai zsűri kiértékelte a Magyar Kézművesség a Felvidéken 2018 című pályázatra beérkezett alkotásokat. A zsűri tagjai között olyan szakemberek voltak, akiket hasonló eseményekről a bihari alkotók is jól ismernek. Így tanulmányutunk során a személyes ismerkedésen túl olyan konkrét, a helyi példákra épülő módszertani egyeztetéseket tudtak folytatni a résztvevők, melyek leginkább a kézművestermékek minősítésére, piacképessé tételére fogalmaztak meg ajánlásokat. A tanulmányút során természetesen sort kerítettünk a környező nevezetességek – Kassa, Rozsnyó és Betlér – megtekintésére is.

 

 

Módszertani-szakmai összegzés és szakmai ajánlások megfogalmazása

 

Részben a tanulmányutakon és műhelymunkákon levont főbb tanulságok és következtetések, részben a minimum 100-100 fős célcsoport körében végzett kutatás eredményei alapján készült el a módszertani-szakmai összegzés, valamint szakmai ajánlások megfogalmazására került sor. Ezeket minden érdeklődő számára elérhetővé tettük honlapunkon, valamint kiadványok formájában is, annak érdekében, hogy az eredmények minél szélesebb körben ismertté váljanak.

 

 

1. Adatgyűjtés, dokumentációs rendszer működtetése

 

Nyilvános adatbázis összeállítása és folyamatos frissítése történt meg a Gömör és Bihar magyarországi és határon túli településein működő a tárgyalkotó népművészettel, hagyományokkal foglalkozó szervezetekről, valamint az egyéni alkotókról, mesterekről, kutatókról. Mindezt a támogatást igénylő szervezet honlapján e projekt számára létrehozott önálló felületen is közzétettük. Ezt egészíti ki a két információs füzet, mely a gyakorlati szempontból fontos adatokat, ismertetőket tartalmazza.

 

 

2. A projekt eredményeinek széles körű megismertetése

 

2.1. Kutatási zárójelentés

Az előírt tartalmi követelmények maximális betartásával, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet bevonásával készítettük el a kutatást, majd annak végeztével az összehasonlító kutatási zárójelentését. Ezt mind a résztvevő szervezetek, mind a projekt honlapján megjelentettük.

2.2. Honlap

A kialakított együttműködések, valamint a megvalósított tevékenységek bemutatásra egyesületünk weboldalán létrehoztunk egy önálló lapot, melyen elérhető a megvalósított projekt valamennyi eredménye.

Az oldal elérhetősége: http://www.biharinepfoiskola.hu/bihartolgomorig/

 

2.3. Ismeretterjesztő film készítése és terjesztése

A projekt eredményeit igyekeztünk mind szélesebb körben közzétenni, nyomtatott kiadványok és online felületek útján egyaránt. Fontos és újszerű elemként egy disszeminációs élményfilm is elkészült. Ennek szerepe meghatározó a projekteredmények terjesztésében. A statikus, tudósítás jellegű, kevésbé figyelmet lekötő, hagyományos filmtípus helyett, dinamikus, érzelmekre is ható, kreatív dramaturgiával és csúcstechnikával alkotott, hatásos rövidfilm készült el, annak érdekében, hogy a megvalósított tevékenységek eredményei és élménye együttesen kerüljön átadásra a magyarországi szakemberek körében, valamint a projekt szempontjából fontos, további érdeklődő, vagy érdekeltté tenni kívánt célcsoportok részére. A film forgatására a megszólaló kézműves alkotók saját közegében, műhelyeiben került sor. A mondanivalójuk üzenete kettős: a szakszerű, hagyományban gyökerező, mégis korszerű tudás fontosságának hangsúlyozása, valamint az a lelki/közösségi kötelék, mely a hagyományaink hasonlóságán és különbözőségén keresztül egyaránt képes emberi kapcsolatokat kialakítani. Mind Biharban, mind pedig Gömörben voltak forgatási helyszínek és megszólaló mesterek. A film a békéscsabai székhelyű High-Invest Kft. készítette (ügyvezető: Csiga Tamás, webes elérhetőségük: https://studioraw.hu/) 

 

2.4. Kiadványsorozat

 „Gömöri fazék – Bihari szűr” – Népi kézműves mesterségek útja térben és időben sorozatcímmel a támogatási összeg falhasználásával megvalósult hatrészes kiadványsorozat a 2X6 műhelymunka szakmai tartalmát követi. Ezekben a kiadványokban foglaltuk össze a műhelymunkákon ismertetett, alkalmazott mesterségcsoportok szakmai, technikai vonatkozásait. A történeti áttekintéstől az anyag-, szerkezet-, forma- és funkció változásai, a megtermelt, előállított javak útja, az eredeti állapotokkal összevetve ezek mai helyzete és szerepe. Fontos szempont, hogy a jelenleg meglévő mesterségek mennyire követik a hagyományos elveket, eljárásokat, és hogy ezek közül milyen a hagyományozás, és a tanulás/visszatanulás aránya. Ugyanezen elvek alapján kerültek összehasonlításra a piaci viszonyok helyzete, valamint a lokális és a közösségi szempontok. Ezáltal a projektben résztvevő szervezetek által képviselt, illetve ismert és feldolgozott tájegységek hagyományai, illetve az azokon fellelhető tapasztalatok, jó gyakorlatok gyűjteménye készülhetett el. A kiadványok egyszerre szolgálják az ismeretterjesztést, valamint az adat- és információközlést.

 

 

2.5. Zárókonferencia

A projekt befejezéseként a tapasztalatok, tudásátadás, jó gyakorlatok széleskörű elterjesztését szolgáló zárókonferenciát valósítottunk meg 2020. február 21-én, a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. A rendezvényen képviseltették magukat az együttműködő partnerek, és az elmúlt hónapok előadói közül is többen vállalkoztak arra, hogy szintetizáló előadásokkal foglalják össze a projekt megvalósításának tapasztalatait. A projektmenedzser bemutatta a projektet a közös tervezéstől a zárásig.  A külföldi együttműködő partnerek rendelkeztek már magyarországi kapcsolatokkal, illetve mindegyik a magyar kultúra, ezen belül a tárgyalkotó népművészet területén tevékenykedik. A projektben különösen fontos volt, hogy olyan tudásmegosztó alkalmakon vegyenek részt, amelyek jó gyakorlatokként tovább vihetők. A projekt tevékenységekbe olyan műhelyfoglalkozások, tanulmányutak és egyéb közös rendezvények zajlottak, amelyeket a projektgazda és az együttműködők tovább tudtak vinni és alkalmazni a mindennapi munkájukban. A történelmi két vármegyében – Gömör és Bihar - működő szervezetek és területek azonosságait vizsgáltuk meg a transznacionális együttműködés során. Megerősítést nyert a megvalósítás során a Szakmai tervben is rögzített célunk, hogy bővüljön a speciális tudásanyagunk a kultúra megőrzésével, ápolásával kapcsolatban. A projekt szakmai vezetője ismertette a projekt keretében zajlott kutatás tapasztalatait, a kutatási zárójelentést. Fontos része volt ez a tevékenység a projektnek, amelyet már a projekt indításától folyamatosan egyeztettünk a résztvevőkkel. A Nemzetstratégiai Kutató Intézet végezte a kutatást szoros együttműködésben és közös munkával a projekt partnereivel. A projektmenedzsment a kapcsolattartás során készítette fel a partnereket a kutatási tevékenység segítésére, illetve megismerve a kérdőíveket, javaslatot tehettek egyéb kérdésekre is. A kutatás kérdőívezéssel és személyes interjúkkal készült, országonként 100-100 kérdőívet vettek fel mestereket, szakembereket megkérdezve. A kutatók több alkalommal jártak Biharban és Gömörben, ahol tárgyalkotó népművészettel kapcsolatos helyszíneket is felkerestek. A tématerületenként feltárt ajánlásaik alkalmasak arra is, hogy más konvergencia régiókban dolgozó, alkotó szervezetek, mesterek is átvegyék, illetve a határon túli szervezetek is iránymutatást kapjanak. A szakmai vezető bemutatta a projekt keretében létrehozott nyilvános adatbázist és a kiadványsorozatot. Ezt követően konkrét szakmai témákról hallhattak előadásokat a résztvevők. Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője az intézmény hálózati munkájáról adott tájékoztatást, és felvázolta, hogy a projekt résztvevői miként tudtak és tudnak kapcsolódni abba a munkába. A szűcshímzések típusairól Dr. Illés Károlyné hímző népi iparművész, a népművészet mestere, Hagyományos használati eszközök újragondolása címmel Vetró Mihály, a népművészet ifjú mestere, a BSZC Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskolájának művészeti vezetője számolt be. Mezei András berettyóújfalui szűrszabó, szűrrátétkészítő népi iparművész, a népművészet mestere (1885–1969) hagyatékát mutatta be Dr. Krajczárné Sándor Mária etnográfus, a Bihari Múzeum főmuzeológusa. Népművészeti kutatástörténeti módszerekről Lackner Mónika, a Néprajzi Múzeum muzeológusa adott átfogó képet. A rendezvényt szakmai beszélgetés, konzultáció zárta.

 

3. Szakmai ajánlások
 

A projekt során megvalósított közösségi aktivitások, valamint az elvégzett kutatás eredményeinek országonkénti összegzése, elemzése, az elkészített interjúkból leszűrt tapasztalatok és egyéb helyről szerzett információk alapján már lehet olyan megalapozott javaslatokat tenni, amelyek a tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzését szolgálják, egyúttal lehetőséget biztosítanak az érintett – többségében hátrányos helyzetű – bihari és gömöri térség foglalkoztatási, jövedelmi helyzetének javítására.

Az itt feltárt – tématerületenként bemutatott – ajánlások alkalmasak lesznek arra is, hogy a magyarországi konvergencia régiók hasonló szervezetei, mesterei, alkotói, szervezői, szakemberei számára is irányt mutassanak, sőt, azok minden bizonnyal felhasználhatók a határon túli szervezetek számára is.

 

3.1. A tárgyalkotó népművészet jövedelemtermelő képességének javítása
 

A tárgyalkotó népművészet – és általánosságban a kézművesség – lehetőséget biztosít a foglalkoztatás bővítésére, ezáltal a helyi jövedelmi viszonyok javítására. A kutatás során vizsgált bihari és gömöri térség társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű térségek, még ha egyes települései iparuk, gazdasági szerepük miatt kiemelkednek is. Azonban ezekben is fontos a hátrányos helyzetű – sokszor alacsony iskolai végzettségű vagy roma – emberek életminőségének javítása.

Néhány kézműves szakmában kifejezetten nagy az igény a kapacitás bővítésére az igények növekedése miatt. Ilyen a kosárfonás, a fonottbútor-készítés, az egyedi szőttesek, ruhák készítése, a faragott tárgyak készítése, a seprűkészítés, a kemence- és cserépkályha-készítés stb. E szakmák elsajátítása némi kézügyességet, valamint kitartást igényel. A közfoglalkoztatásból kivezetés és a piaci viszonyokhoz illeszkedő foglalkoztatási szerkezet kialakítása különösen azon hátrányos helyzetű térségekben jelenthet kiutat, amelyben az alacsony iskolázottságú népesség aránya átlagot meghaladja: itt a közfoglalkoztatásból történő kivezetésben a kézműves szakmák elterjesztése megoldás lehet.

A térségi hagyományokhoz illeszkedő és jelenleg is piacképes kézműves szakmák elterjesztése nem valósítható meg megfelelő marketing nélkül. Egyrészt meg kell ismertetni a lehetséges foglalkoztatotti körrel e szakmák előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket, másrészt a vásárlói körben is minél inkább tudatosítani kell, hogy e szakmák termékeinek megvásárlásával nemcsak a magyar kultúra és a hagyományok megőrzéséhez járulnak hozzá, de a szinte kizárólag természetes anyagok alkalmazása miatt hozzájárulnak a környezetük védelméhez, globálisan pedig a klímavédelemhez is.

A kézműves termékek gazdaságos és tömeges előállításához nélkülözhetetlen az alapanyag ellátás biztosítása. Mivel ezek hagyományos kézműves tevékenységek, az alapanyagok mindegyike helyben rendelkezésre áll (vagy korábban állt). A táji-természeti adottságok tehát adottak az alapanyagok termelésére: a termelési igényekhez igazodva lehetőség van ezen növények termesztésére, állatok tenyésztésére (pl. bőrművességhez), kőzetek, ásványok kitermelésére (pl. agyag a fazekassághoz). Valószínűleg még helyben rendelkezésre állnak az idősek termesztési tapasztalatai (pl. fűzfavessző, kender), amelyekre építve elsajátítható a 21. századi tudás is. Az ezen termékek gyártásához szükséges alapanyagok termesztése és foglalkoztatása hozzájárul a foglalkoztatás és a jövedelemszerzési lehetőségek bővítéséhez is – elsősorban szintén a jobban rászoruló alacsonyabb iskolai végzettségűek körében. Tehát az egyes térségekben – Biharban, Gömörben, de a magyarországi leszakadó térségek szinte mindegyike említhető – a kézművesség fejlesztésével olyan piacképes termékek előállítására kerülhet sor, amelynek alapanyagait is helyben (a térségben) állítják elő, az elsődleges feldolgozásuk is itt történik, valamint a termelés is, sőt, az értékesítés is részben a térségben történhet, mindez a térség évszázados kézműves hagyományaira alapozva.

A tárgyalkotó népművészet a térségben élő mesterek, alkotók számára kiegészítő jövedelmet is biztosíthat, hiszen a szabadidőben, munka után előállított termékek is értékesíthetők. Több interjúalanynál felmerült, hogy szüksége lenne az őstermelőkhöz hasonló kedvezmények biztosítására a tárgyalkotó népművészet területén működő mesterek számára. A vállalkozói állandó terhek magasak, egy bizonyos mennyiségig, árbevételig egyáltalán nem éri meg a termékek értékesítésével foglalkozni, ami adóelkerüléshez vezethet. Ennek megakadályozása, az ágazat „kifehérítése” érdekében is szükséges a fenti lépés megtétele: ezzel ugyanis nem adóbevételtől esne el az állam, hanem a szürkegazdaság csökkenésével azok még növekedhetnének is.

Összességében tehát az alábbi lépések megtétele szolgálja a tárgyalkotó népművészet mint gazdasági ág jövedelemtermelő képességének javítását. 

A tárgyalkotó népművészet (és általában a kézművesség) azon ágazatainak támogatása, amelyek egyrészt piacképes terméket állítanak elő, másrészt a termelésbe (átképzéssel) bevonhatók a közfoglalkoztatottak, hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek.

A tárgyalkotó népművészet körében dolgozó alkotók, mesterek számára az őstermelőkéhez hasonló kedvezmény-rendszer kidolgozása.

A tárgyalkotáshoz szükséges mezőgazdasági alapanyagok termelésének ösztönzése, támogatása a térségekben.

A tárgyalkotó népművészet marketingjének erősítése: egyrészt a népművészeti ágak ismertségének, jövedelemtermelő képességének bemutatása, másrészt a termékek értékesítésének támogatása.

3.2. A népművészeti oktatás helyzetének javítása
 

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen a kapcsolódó oktatás fejlesztése. Többféle oktatási formát érint az alábbiak miatt:

Az általános iskolai (alapfokú) oktatás keretében a korábbi években, évtizedekben volt lehetőség a technika (gyakorlati ismeretek) tantárgy keretein belül kézműves tevékenységek alapjainak elsajátítására is. Sok esetben a fiúk és lányok más-más gyakorlati oktatáson vettek részt, de összességében a kézműves oktatás a tananyag egészén belül háttérbe szorult. Más tantárgyak keretében nem vagy csak érintőlegesen kerül szóba a témakör.

A középfokú oktatási intézmények közül van néhány, amely kifejezetten a kézműves szakmák elsajátítására specializálódott. A bihari megkérdezettek jó példaként említik a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskoláját, melyben a kézműves szakmák közül a bőrműves, faműves, fazekas, nemezkészítő, szőnyegszövő és népijáték-készítő szakmák fortélyait lehet elsajátítani neves mesterektől. Az intézményt szakmai körökben az ország legjobb ilyen jellegű képző intézményeként tartják számon. A debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban ötvös, fémműves és aranyműves szakmákat lehet tanulni. Ez az iskola szintén jó hírnévnek örvend a térségben. Összességében az alap- és középfokú oktatásban meglehetősen háttérbe szorult a kézműves szakmák elsajátításának lehetősége, holott ennek oktatásával amellett, hogy megszerettetik a tanulókkal a szakmát, gyakorlati tudást szereznek, kézügyességet fejlesztenek. Bár a megkérdezett szakértőkben biztos van némi elfogultság az iskolai rendszerű népművészeti oktatással kapcsolatban, de az említett iskolákban folyó oktatást mindegyik magyarországi interjúalany magas színvonalúnak tartja. Többen megemlítették, hogy csak valamilyen címmel rendelkező mesterek oktathassák a kézműves tárgyakat.  Hiányolták a népi kézművességről, tárgyalkotó népművészetről szóló tankönyvet.

A romániai Biharban megkérdezett interjúalanyok arról számoltak be, hogy nincs hagyománya az iskolarendszerben a népi kézműves szakmák oktatásának Romániában, az ez iránt érdeklődők Magyarországra (elsősorban Debrecenbe és Békéscsabára) jönnek át tanulni. A Magyarországon szerzett diplomát Romániában nem lehet honosítani, mert nincs romániai megfelelője. A szlovákiai mesterek jelentős része is Magyarországon tanult.

Az érettségi vagy 10. évfolyam utáni képzések, valamint a felnőttképzések területén is van lehetőség kézműves szakmák elsajátítására. A megkérdezettek szerint ezek a képzések igen népszerűek, van rájuk igény. Kiemelték Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskola által szervezett ilyen jellegű képzéseket, ahol jelenleg a bőrműves, faműves és fajáték-készítő, nemezkészítő és takács szakmákat lehet elsajátítani.

A különböző szervezetek, vállalkozások által indított OKJ-s tanfolyamok szakmai színvonalával szemben többen fogalmaztak meg kritikai észrevételeket. Javasolták, hogy ezen képzéseken is kifejezetten csak olyan mesterek oktathassanak, akik valamilyen szakmai elismeréssel, címmel rendelkeznek. Többen említették, hogy a különböző rövid képzéseken legfeljebb csak az alapokat elsajátító pedagógusok vesznek részt, akik aztán megpróbálják a szaktantárgyuk keretei között továbbadni a szerzett tudást a gyerekeknek. Véleményük szerint így nem lehet felkelteni az érdeklődést a fiatalokban.

A fentiek alapján az alábbi szakmai javaslatok fogalmazhatók meg a döntéshozók felé a kézműves mesterségek oktatásának javítása érdekében:

Tananyagfejlesztés; az általános iskolai tananyagokban a népi kézműves mesterségekről bővebb információk, a kézművességhez kapcsolódó gyakorlati ismeretek bővítése: tanműhelyek ilyen jellegű fejlesztése, eszközök, alapanyagok biztosítása.

Gyakorlati ismeretekkel és oktatási tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, minősített mesterek alkalmazása az alapfokú oktatásban is (akár megbízási jogviszonnyal).

A tárgyalkotó népművészeti szaktárgyak oktatásával párhuzamosan szükség van a vállalkozóvá válást segítő (pénzügyi, vezetési) ismeretek elsajátítására is. Ennek beépítése a tananyagokba a középfokú oktatásban és a felnőttképzésben, OKJ-s tanfolyamokon ugyanúgy szükséges.

 

3.3. A tárgyalkotó népművészeti tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében
 

Az interjúk során több esetben is felmerült az a probléma, hogy a fiatalok egyre kevéssé fogékonyak a tárgyalkotó népművészet tevékenységei iránt. E problémát azért nagyon fontos kezelni, mert az utánpótlás elmaradása egy-egy hagyományos népi mesterség kihalásához vezethet. Erre a veszélyre nemcsak az interjúk során hívták fel a figyelmet, de több kérdőív végén az egyéb közlendők között is megemlítettek a kitöltők ezzel kapcsolatos állításokat.

A fiatalok érdeklődésének felkeltése és a tárgyalkotó népművészet megismertetése érdekében az alábbi ajánlások fogalmazhatóak meg.

Célszerű lenne megvizsgálni azoknak a szervezeteknek a működési elvét, tevékenységeit, amelyek az átlagosnál nagyobb arányban tudnak a tevékenységeikbe fiatalokat bevonni, illetve programjaikkal a fiatalok népművészeti ismereteinek bővítését, valamint a hagyományok megőrzését célozzák. Az így szerzett tapasztalatok megoszthatók más, konvergencia régiókban működő szervezetek között.

A „Nagy Sportágválasztó” rendezvényekhez hasonlóan a tárgyalkotó népművészet tevékenységeinek bemutatása, népszerűsítése a fiatalok (elsősorban az általános iskolai korosztály) körében. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy megismerhessék, kipróbálhassák a tárgyalkotó népművészeti ágakat, hiszen ez akár a pályaválasztásukat is befolyásolhatja.

Népi iparművészek, népművészet mestereinek bemutatási lehetőséget kell biztosítani az általános iskolákban, melynek keretében megmutatják a tárgyalkotás folyamatát, és a gyerekeknek, tanulóknak lehetőségük nyílik kipróbálni a tevékenységet, sőt, egy-egy egyszerűbb tárgyat is elkészíthetnek.

 
3.4. A szervezetek működőképességének javítása
 

Számos interjú során felmerült, valamint a kérdőívekben adott válaszok is azt támasztják alá, hogy a részben vagy egészben tárgyalkotó népművészettel foglalkozó civil szervezetek működési feltételei nem ideálisak, bevételeik nem fedezik a programjaik, rendezvényeik lebonyolításához szükséges kiadásokat.

Figyelembe véve ezen szervezetek közösségformáló, hagyományőrző, nemzeti összetartozást erősítő szerepét, valamint azt, hogy az egyes szervezetek az adott térség meghatározó kulturális szereplői, szükséges lenne biztosítani a működéshez és a tervezett programjaik lebonyolításához szükséges forrásokat. Az interjúk során több esetben felmerült Magyarországon és külhonban is aktuális problémaként, hogy egy-egy rendezvény, program lebonyolítására lehet ugyan forrásokat szerezni, de a szervezet napi működéséhez szükséges kiadások (számlák, munkabérek stb.) finanszírozására nem.

Természetesen nem kizárólag közvetlen vagy közvetett (pl. Bethlen Gábor Alapon keresztül történő) állami, költségvetési támogatás merül fel, sokkal inkább az, hogy e szervezetek vezetőit, tagjait képessé kell tenni arra, hogy a működésükhöz szükséges forrásokat megszerezzék. Számos jó gyakorlat működik Magyarországon és a környező magyarlakta területeken is, ezek disszeminációja segítheti a többi szervezet működését is.

Nagyon eltérő az egyes szervezetek hozzáállása a pályázatokon való induláshoz is. Míg egyes szervezetek kihasználják az ezekben rejlő lehetőségeket, és tapasztalt szakembergárdával rendelkeznek a szükséges dokumentáció összeállításához és magas színvonalú pályázatok benyújtásához (pl. a vizsgált érmelléki, gömöri és Ung-vidéki szervezet esetén ez a tapasztalat), addig más esetben a szervezet nem rendelkezik megfelelő szaktudással a pályázatok, támogatás igénylések benyújtásához (pl. nagyszalontai szervezet).

Az a tapasztalat, hogy az önkormányzatok – amelyek lehetőségeikhez mérten támogatják a településükön vagy környékükön működő szervezetek működését – jó néven veszik, ha a szervezetek más forrásból is igyekeznek bevételt teremteni. A szervezetek és a településvezetés közötti együttműködés azért is fontos, mert e szervezetek alkalmasak arra, hogy az önkormányzatok egyes kulturális területhez kapcsolódó kötelező feladatait átvállalják, amelyért cserébe az anyagi juttatáson túl az önkormányzat egyéb módon (pl. helyiségek átadásával, rendezvények közös szervezésével) is támogathatja a szervezetet. A gömöri Várhosszúrét példája mutatja, hogy az ott működő szervezet milyen jelentősen tudja kedvező irányban befolyásolni a település életét, jellegét.

 

3.5. Konkrét szakmai javaslatok:

A tárgyalkotó népművészet területén tevékenykedő magyarországi és külhoni civil szervezetek körében végzett információgyűjtés a működésükhöz szükséges feltételek meglétével kapcsolatban. 

E szervezetek tájékoztatása a pályázati lehetőségeikről, szaktanácsadás, igény szerint ehhez kapcsolódó képzések lebonyolítása.

Szervezeti tagok tárgyalkotó népművészeti alkotásai bemutatásának, népszerűsítésének támogatása: pl. kiállításokon, vásárokon való részvétel költségeinek (legalább részbeni) átvállalása. 

 
Szükséges hangsúlyozni a szakmai ajánlásokkal kapcsolatban, hogy a szakmapolitika nem kizárólag – sőt, nem elsősorban – anyagi támogatással szolgálhatja a tárgyalkotó népművészet ás a hozzá kapcsolódó tevékenységek (népi kultúra, népművészet, hagyományőrzés stb.) fennmaradását. Természetesen fontos az anyagi támogatás, de a fent felsorolt ajánlásokból az is kitűnik, hogy a tárgyalkotó népművészettel foglalkozó szakmai szervezetek vezetőinek, tagjainak véleménye alapján kell meghatározni azt a cselekvéssort, amely a tárgyalkotó népművészet szakágainak fennmaradását, fejlődését fogják eredményezni.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a tárgyalkotó népművészet által előállított piacképes termékek értékesítésével jövedelem keletkezik, ráadásul a legtöbb esetben – Bihar és Gömör esetében is – elmaradottabb, fejletlenebb térségekben. Az ágazat tehát hozzájárul a területi kohézióhoz, a társadalmi-gazdasági különbségek csökkentéséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez.

Ezáltal a tárgyalkotó népművészet fenntartására fordított támogatások nemcsak a magyar kultúra értékeinek megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a kulturális gazdaság bevételeinek növekedéséhez, így az ország – különösen a konvergencia régiók – fejlődéséhez is.