• Általános
• Tájékoztatás

  

Biharországtól Gömörországig –

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak erősítése transznacionális együttműködéssel
 

EFOP-5.2.2-17-2017-00002

  

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak térségi vizsgálata Biharban és Gömörben

 

Kutatás és összehasonlító elemzés

Zárótanulmány

 

 

 

 

 

 

2020. január

Tartalom

Bevezetés................................................................................................ 3

A zárótanulmány felépítése. ....................................................................4

A kutatás módszertana............................................................................ 5

Területi lehatárolás.................................................................................. 5

Vizsgált területi szintek. ...........................................................................7

A kérdőívek összeállítása. ........................................................................7

A kutatás illeszkedése a Felhívásban foglalt követelményekhez.............. 8

A vizsgált térségek földrajzi lehatárolása és főbb demográfiai, etnikai jellemzői 11

Bihar, Biharország. ....................................................................................11

Gömör, Gömörország. ................................................................................14

A bihari és gömöri tárgyalkotó népművészet hagyományainak összefoglalása. 16

A bihari térség tárgyalkotó hagyományai, népművészete. ..........................16

A gömöri térség tárgyalkotó hagyományai, népművészete. .........................17

Az összehasonlító kutatás kérdőíves elemzése. ..........................................18

Az összehasonlító kutatási feladat előzményei ............................................18

Kitöltési módok, személyes adatok. .............................................................19

A kultúráról, kézművességről szóló általános kérdések elemzése. .............23

A tárgyalkotó népművészet öröksége, tudásátadás. ...................................34

Piaci lehetőségek......................................................................................... 40

A tárgyalkotó népművészet szervezeti keretei ..............................................61

A szervezetek fenntarthatósága. ..................................................................79

Egyéb vélemények....................................................................................... 88

A személyes interjúk és azok tapasztalatai................................................. 90

Népművészeti örökség, tudásátadás. .........................................................90

A tárgyalkotó népművészet mint jövedelemtermelési lehetőség................. 91

A népművészeti oktatás helyzete. ..............................................................94

A népművészeti szakmák jövője. ...............................................................98

A fiatalság bevonásának lehetőségei ........................................................101

Szervezetek fenntartása, forrásszerzés. ...................................................103

Szakmai ajánlások. ....................................................................................106

A tárgyalkotó népművészet jövedelemtermelő képességének javítása. ....106

A népművészeti oktatás helyzetének javítása. ...........................................108

A tárgyalkotó népművészeti tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében. 109

A szervezetek működőképességének javítása........................................... 110

Irodalomjegyzék. .........................................................................................112

MELLÉKLETEK.. .........................................................................................113

1. sz. melléklet .............................................................................................113

2. sz. melléklet ............................................................................................121

 

Bevezetés
 

A magyar vidéken, csakúgy, mint külhonban, még jelenleg is sok helyen megtalálható a hagyomány, a szokásrendszer, a településre, a tájra és a népcsoportra jellemző népi kézművesség, mely társadalmi megtartó erőt képvisel. A helyben boldogulás, a magyar identitástudat megőrzésének egyik nélkülözhetetlen eszköze.

A helyi közösségek szervezőereje lehet a népi kézművesség különböző szakágainak felelevenítése, a sajátos helyi hagyományok feltárása és ápolása. A kézművesség a mindennapi életében is funkcionális szerepet kaphat. Mindezek erősíthetik azokat a törekvéseket, amelyek a hagyományok, a kultúra alapjára helyeznék a gazdaság egy részét.

Népművészeti Egyesületek Szövetségének (NESZ) csoportosításában 15 szakmai bizottság keretei közé sorolja be a népi kézműves szakmákat. Illeszkedve a bihari és gömöri hagyományokhoz, valamint a projekt szakmai tervében foglaltakhoz, ezen belül is kiemelt szerep jut a gyapjúfeldolgozásnak, a szövésnek, a hímzésnek, a fafaragásnak, a kenderfeldolgozásnak és a fazekasságnak.

Az ipari mennyiségben előállított, sokszor nem megfelelő minőségű tárgyaktól elárasztva egyre jelentősebb igény keletkezik a minőségi, egyedi, kézzel készített tárgyak iránt. Meg kell próbálni ezeket a kézműves termékeket piacképessé tenni megfelelő marketinggel: erre azért is megvan a lehetőség, mert e mesterségek termékei évszázadokon keresztül nemcsak a magyarországi (Kárpát-medencei), hanem az európai piacokon is jelen voltak.

A hagyomány számos aspektusa meghatározó jelentőségű. A hagyomány a kultúra alapja, az identitás része: közösségteremtő erő, de egyúttal gazdasági tényező is.

A hagyományok továbbvitelében, a kultúraátadásban nemcsak azoknak a kézműves mestereknek van kulcsszerepük, akik megtanulták a hagyományos mesterségeket, hanem azoknak is, akik megszervezik a közösségeket az ilyen tevékenységekre, ezáltal lehetőséget biztosítanak mesterségük továbbadására, a hagyományok megőrzésére.

Ez a tanulmány amellett, hogy felméri és összehasonlítja a bihari és gömöri tárgyalkotó népművészet helyzetét, próbál választ találni arra is, hogy a magyarországi konvergencia régiók számára milyen pozitív tapasztalatok vehetők át akár a külhoni területekről, akár más magyarországi térségekből; segítve ezzel a konvergencia régiók térségei – beleértve Bihar és Gömör – kézművességének, tárgyalkotó népművészetének fennmaradását, sőt, fejlődését.

 

 

 

A zárótanulmány felépítése
 

Jelen kutatási zárótanulmány az alábbi alfejezetekre osztható.

A tanulmány elején – a bevezetés és a kutatás módszertanának ismertetése, valamint a Felhívás tematikájához való illeszkedés bemutatása után –ismertetjük a két vizsgált térség főbb társadalmi-gazdasági környezeti viszonyait, bemutatjuk azokat a főbb jellegzetességeket, amelyek meghatározták a két térség – Bihar és Gömör – tárgyalkotó népművészetének főbb karakterét, valamint vizsgáljuk a térségen belüli különbségeket is.

A Felhívásban foglalt követelmények között szerepel a legalább két EU-s országban minimum 100-100 fős célcsoport körében elvégzett kérdőíves felmérés. A kutatás földrajzi területi kiterjedése miatt három európai uniós tagállam – Magyarország, Románia és Szlovákia – területéről gyűjtöttük össze a kérdőíveket. A tanulmány következő fejezetében ezeket vetjük össze, figyelembe véve azt is, hogy a gömöri térség Magyarország és Szlovákia, a bihari térség pedig Magyarország és Románia területére terjed ki, indokolt tehát e térségek válaszait országhatárokon átnyúlóan is vizsgálni. Ennek mikéntjével a módszertani ismertetés fejezetben foglalkozunk.

A kutatás során felkerestük a térségek elismert, neves mestereit, alkotóit, valamint azokat a személyeket, akik – térségszervező, szervezet-vezető szerepüknél fogva – alkalmasak arra, hogy véleményük megismerésével átfogó képet alkothassunk a térségek tárgyalkotó népművészetének helyzetéről, problémáiról. Emellett a kutatók személyesen is igyekeztek végigjárni a tanulmánykészítés szempontjából leghasznosabb helyszíneket, tájházakat, alkotóházakat, múzeumokat, szervezetek központjait, alkotótáborokat, vásárokat: így többször eljutottak Gömörbe és Biharba is.

A tárgyalkotó népművészet helyi prominenseivel folytatott interjúk, a kérdőívekből leszűrhető tapasztalatok, valamint a tanulmányutakon összegyűjtött információk már lehetőséget biztosítanak arra, hogy összefoglaljuk és megosszuk a kutatás során gyűjtött jó gyakorlatokat, tapasztalatokat. Ez alapján pedig megfogalmazhatók azok a szakmapolitikai ajánlások, amelyek mentén megőrizhetőek a helyi tárgyalkotó népművészeti hagyományok, sőt, ezek felélesztésével hozzájáruljanak a szülőföldön maradáshoz és a helyi gazdaság erősítéséhez, fejlesztéséhez. A kutatási zárójelentésben foglalt szakmai ajánlások tehát – megfelelve egyúttal a Felhívásban foglalt beavatkozási logikának – megteremtik a lehetőséget a későbbi innovációk és szakmai fejlesztések számára.

 

A kutatás módszertana
Területi lehatárolás
A kutatás megkezdésekor számos problémával kellett szembesülnünk. Egyrészt a projekt címéből adódó Biharország területi lehatárolását kellett tisztázni. Legkézenfekvőbbnek azt tűnt, hogy a történelmi Bihar vármegyét tekintsük „Biharországnak”. A közigazgatási lehatároláshoz ragaszkodva – pl. a kérdőíves elemzés esetén – nem tekintettük biharinak a szomszédos, igen-igen hasonló néprajzi-történelmi jellegzetességeket mutató Hajdú vármegyei településekkel. (pl. Püspökladány, Hajdúszovát, Kaba, Mikepércs, Földes).

 

1. ábra: Bihar vármegye közigazgatási térképe 1910-ből (készült 1926-ban)

(Forrás: http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/vmlista.htm)

Gömörország lehatárolása még nehézkesebb, tekintve, hogy 1802-ben a vármegye egyesült a Kis-Honti Kerülettel, innentől Gömör és Kis-Hont vármegyeként emlegetik. Továbbra is maradva a korabeli közigazgatási határoknál, Gömör és Kis-Hont vármegyét tekintjük e tanulmányban „Gömörországnak”. Ez a kérdőív kitöltések elemzése szempontjából azért okoz kisebb problémát, mert a szlovákiai projektpartner Gömöri Kézművesek Társulásának várhosszúréti székhelye – az egyesület a kérdőívek összegyűjtésében a szlovákiai külhoni szervezetek közül a legnagyobb mértékben segédkezett – Gömör legkeletibb csücskében helyezkedik el, így a szomszédos településeken kitöltött kérdőívek eredményeit már nem tudtuk a Gömörben kitöltött kérdőívek eredményei közé beszámítani. Pl. a szomszédos Szádalmás, Jablonca már Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, holott az itteni művészek, alkotók a gömöri egyesülettel ápolnak szoros kapcsolatot.

 

2. ábra: Gömör és Kis-Hont vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

(Forrás: http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/vmlista.htm)

 

Vizsgált területi szintek
A Felhívás követelményrendszere alapján a résztvevő országok között kell az összehasonlító kutatást elvégezni. Ez azonban nem teszi lehetővé, hogy a néprajzi és történelmi szempontból egy régióként kezelendő – Magyarország és Románia területére eső – „Biharország”, valamint a Magyarország és Szlovákia területére eső „Gömörország” sajátosságai megjelenhessenek.

E probléma kiküszöbölése érdekében – és hogy egyúttal megfeleljünk a Felhívásban foglalt követelményeknek is – külön vizsgáljuk az egyes országokból érkezett kérdőíves kitöltéseket, valamint külön a határon átnyúló biharországi és gömörországi véleményeket.

Összességében tehát a kérdőív adatait az alábbi csoportosításban mutatjuk be és elemezzük:

-        Magyarország, Románia és Szlovákia adatait országonként külön-külön;

-        Gömörország és Biharország adatait területegységenként külön-külön.

 

A kérdőívek összeállítása
A kérdőívben foglalt kérdések összeállítását és véglegesítését hosszas munka előzte meg, mely során a kutatók folyamatosan egyeztettek a megbízó szervezet szakértőivel. A tervek szerint alkotókat, mestereket, valamint szervezőket, szakértőket kérdeztünk meg. Mivel tevékenységében meglehetősen eltér e két célcsoport – viszont a kutatás sikere érdekében mindkettő véleményét figyelembe kell venni – a kérdőívben feltett kérdések kismértékben eltérnek: kb. 10-15%-ban más kérdésre kell válaszolni, figyelembe véve, hogy az egyes célcsoportoknál bizonyos kérdések nem relevánsak, más kérdésekre adott válaszok viszont jelentős hozzáadott értékkel bírnak a kutatás szempontjából. Ez a kismértékű eltérés nem befolyásolja a kérdőívek értékelésének menetét és hatékonyságát, viszont lehetőséget ad arra, hogy többféle szempontból vizsgálhassuk a térségi különbségeket. A szakembereknek, szakértőknek, szervezőknek készített kérdőívet az 1. számú, a mestereknek, alkotóknak készítettet pedig a 2. számú melléklet tartalmazza.

 

A kutatás illeszkedése a Felhívásban foglalt követelményekhez
 

A kutatáshoz kapcsolódóan a Felhívás 3.1.1.1 pontja a következő követelményt tartalmazza a projekt szakmai megvalósításánál felsorolt szempontok között:

„4. Kutatás és összehasonlító elemzés megvalósítása a választott szakmai, szolgáltatási területen legalább két országban (ebből az egyik lehet Magyarország, a másik uniós ország lehet), országonként legalább 100-100 fős célcsoport körében. A külföldi adatokat a külföldi partnernek kell biztosítania.”

 

Jelen kutatási zárójelentés nemcsak két, hanem európai uniós tagállam, Magyarország, Románia és Szlovákia területén, a bihari és gömöri térségeket is magában foglaló területeken a tárgyalkotó népművészet körében alkotó, dolgozó szakemberek bevonásával valósult meg. Hozzá kell tenni azonban, hogy a jelen projekt keretében támogatást igénylő szervezet munkatársai és a kutatók folyamatosan kapcsolatot tartottak az adatokat gyűjtő „külföldi szervezetek” – jelen esetben külhoni magyar szervezetekről van szó – munkatársaival, így kifejezetten felhívták az adatgyűjtők figyelmét a Felhívásban foglalt követelmények szigorú betartására, ezen belül is különösen arra, hogy a célcsoport nem terjed ki a köznevelési és felsőoktatási intézményekben dolgozó szakemberekre (Felhívás 6.o.). S bár a partnerszervezetek képviselői nyilvánvalóan körültekintően jártak el a kérdőív kitöltő személyek kiválasztásában és tájékoztatásukban, a társadalmi-szociológiai kutatásokban való kisebb jártasságuk miatt – mely esetenként idő- és kapacitáshiánnyal is párosulhatott – nem vállalhattunk garanciát a lekérdezések lebonyolításának precízségével kapcsolatban. Különösen nem a Felhívásban foglalt szakmai elvárások 7. pontjával kapcsolatban, miszerint lehetőleg reprezentatív körben kell elvégezni a kutatást, amely a célcsoporthoz tartozó megkérdezhető személyek számából adódóan sem valósítható meg. Mindazonáltal a válaszok értékelése során nem került felszínre olyan adatgyűjtési hiba, hiányosság, amely befolyásolta volna az egyes értékelési szempontokra adott válaszok összetételét és az azokból levont következtetéseket.

 

A projekt szakmai megvalósításával kapcsolatos további elvárás 8. Összehasonlító kutatási zárójelentés kiadása (on-line kötelező, könyv alakban nem kötelező, de választható) legalább 120.000 karakter terjedelemben.  Jelen kutatási zárójelentés jelentősen meghaladja a 120.000 karakteres terjedelmi korlátot, így megfelel az elvárásoknak.

 

Az alábbi táblázatban azt mutatjuk be, hogy a projekt milyen mértékben illeszkedik a Felhívás célja fejezetben foglalt fejlesztési irányokhoz. Meghatározzuk az illeszkedés mértékét is a nincs kapcsolattól (0) a teljes illeszkedésig ( )

 

A felhívásban foglalt fejlesztési irány
Az illeszkedés mértéke
Indoklás
Európai Roma Keretstratégia  megvalósítása a kelet-közép európai romák felzárkózásának elősegítése érdekében az érintett országok együttműködésének, tapasztalatcseréjének, közös programjainak támogatása.

A vizsgált bihari és gömöri területen a magyarországi és szlovákiai átlagot jelentősen meghaladja a roma népesség aránya. Fontos, hogy a romák a szakmapolitikai ajánlások között említett szakmákban létrejövő munkahelyeken el tudnak majd helyezkedni, javulnak élet- és megélhetési körülményeik, így a projekt egyértelműen hozzájárul a felzárkóztatásukhoz.
Nemzetiségekkel való kapcsolatfelvétel és szoros viszony kialakítása

A projekt nem képzelhető el a nemzetiségekkel való kapcsolatok kialakítása nélkül, hiszen mind a partiumi bihari térség, mind Gömör Felvidékhez tartozó része már nagyobb részt román, illetve szlovák nemzetiségű. Fontos megismertetni a magyar kultúrát, hagyományokat a külhoni területeken is.
Az ifjúsági együttműködések erősítése, közös programok szervezése

A tárgyalkotó népművészet hagyományai megőrzésében döntő szerepet kell kapnia a tudásátadásnak, ami nem képzelhető el a fiatal korosztály bevonása nélkül. A vizsgált szervezetek mindegyikének kiemelt célja a fiatalok megszólítása, a népművészet egyes ágaival való megismertetése.
Az egészségügyi és szociális hálózati együttműködés javítása

A szociális együttműködések a kialakult partneri kapcsolatokban fontosak lehetnek, hiszen a határokon átnyúló térség jellemzője, hogy országában a fejletlenebbek közé tartozik, hasonló társadalmi és gazdasági problémákkal küzdenek.
Az egészségbiztosítási szolgáltatások határokon átívelő kiterjesztésének módszertana, transznacionális egészségügyi hálózati együttműködés, egészségipari kutatási kapcsolatok fokozása
0
Jelen projekt szempontjából nem releváns.
Civil ernyőszervezetek egymás közötti együttműködése

 

A projekt jelenlegi fázisában elsősorban a helyi civil szervezetek együttműködése történik, de a megvalósítás során az érintett ágazati ernyőszervezetek (pl. Népművészetek Egyesületének Szövetsége) bevonása is elképzelhető lesz.
Kulturális civil szervezetek és intézmények hálózati együttműködése a multikulturális sokszínűség megó-vása és ápolása, az együttműködések tartalmának kibővítése, tapasztalatcserék erősítése érdekében.

A projekt egyik fő célja a határon átnyúló kulturális együttműködés megvalósítása, ilyen jellegű tapasztalatcserék zajlottak le a projekt keretében szervezett műhelymunkákon és tanulmányutakon.
Komplex esélyteremtő társadalmi felzárkózási modell kidolgozása és ennek megfelelő mintaprogramok közös megvalósítása

 

Több interjúalany is hangsúlyozta, hogy a tárgyalkotó népművészet által előállított termékek (pl. fonott kosarak, cirokseprű) alkalmasak lehetnek arra, hogy alacsonyabb iskolai végzettségűek is gyorsan elsajátíthassák a szakmát, így hozzájárulhatnak a társadalmi felzárkózási modellek, mintaprogramok kialakításához és működtetéséhez.
Társadalombiztosítási szolgáltatások határokon átívelő kiterjesztésének módszertana.
0
Jelen projekt szempontjából nem releváns.
Közösségfejlesztő szervezetek, egyházak hálózati együttműködése, tapasztalatcserék erősítése.

 

A projektbe bevonásra kerültek közösségfejlesztő szervezetek (a térségi kulturális szervezetek – különösen a határon túliak – közösségfejlesztési feladatokat is ellátnak). Az egyházi szervezetek bevonása a térségben azért is különösen indokolt, mert ezekre a területre jellemző a vallási sokszínűség.
A család társadalmi szerepét erősítő jó gyakorlatok megismerése és cseréje

A tárgyalkotó népművészet tradícióinak átadása nagyon sok esetben családon belül történik (apáról fiúra száll a mesterség), ezért a tudásátadásnak nagyon fontos szerepe lehet a család életében, elősegíti a több generáció egymás mellett élését, a helyben boldogulást.
A Duna Stratégia megvalósítása keretében kialakítandó hálózati együttműködések támogatása
0
Nem kapcsolódik jelen projekthez.
3. ábra: A projekt céljainak illeszkedése a Felhívásban foglalt fejlesztési irányokhoz

 

A vizsgált térségek földrajzi lehatárolása és főbb demográfiai, etnikai jellemzői
 

A következő két fejezetnek nem az a célja, hogy részletesen ismertesse azokat a földrajzi–geomorfológiai–környezeti, valamint történelmi-néprajzi adottságokat, folyamatokat, amelyek kialakították „Biharország” és „Gömörország” jelenkori tárgyalkotó népművészetét. Mégis, érdemes megvizsgálni, hogy mik vezettek e két térség népművészetének különbözőségeihez és azonosságaihoz, melyek azok a tényezők, amelyek ezt leginkább befolyásolták.

Hasznos ezt megismerni ahhoz is, hogy megtudjuk, mennyire sikerült a történelmi hagyományokat átmenteni a 21. századba, hogyan lehetett a korábbi évszázadok hagyományait megőrizni a változó igények és szükségletek mellett, illetve ellenére.

E rövid fejezetek nem adhatnak átfogó képet. Viszont igyekeznek bemutatni, hogy az egyes tárgyalkotó népművészeti ágak miért és hogyan alakulhattak ki, hogyan fejlődhettek az elmúlt évszázadokban. Ez mindenképp elengedhetetlen, hogy – a személyes interjúk és a kérdőíves adatgyűjtés eredményeit is felhasználva – megvizsgáljuk a két térség fejlődéstörténeti különbségeit, és levonhassuk következtetéseinket a jelenkori hagyományok erősítését illetően – immáron transznacionálisnak nevezett – a projekt keretében kialakított, fejlesztett együttműködésekkel.

Tekinthető tehát úgy is, mint történelmi visszatekintés a jelenkori hagyományok, tárgyalkotó népművészeti elemek megismeréséhez, amely alapot ad a magyarországi konvergencia régiók – ezen belül elsősorban a bihari és a gömöri térség – hagyományainak megőrzéséhez és erősítéséhez.

 

Bihar, Biharország
 

Jellegzetes hegyaljai táj, mely a Tiszántúl keleti pereme és az Alföldet Erdéllyel elválasztó Erdélyi- középhegység között terül el. Kelet-nyugati irányban három jelentősebb folyó szabdalja fel: a Berettyó, a Sebes-Körös és a Fekete-Körös. Kedvező földrajzi adottságai – síksági tájai és folyóvölgyei, valamint dombvidéki területei – miatt a honfoglalás óta magyarokkal benépesült vidék. Központja kezdetben a (vár)megye névadója, Bihar a XI. századtól hercegségi és püspöki székhely (feltételezések szerint innen eredeztethető a Biharország kifejezés), majd áttelepült Nagyváradra annak folyómenti fekvése és kedvezőbb adottságai miatt: az észak-dél és kelet-nyugati irányú utak találkozásában fekszik, ezáltal a középkor óta fontos kereskedelmi központ. Az utak mentén – Nagyváradtól 30-35 kilométer távolságokra kisebb központok alakultak ki, amelyek közvetítő állomásai voltak a Nagyvárad felé irányuló kereskedelmi forgalomnak: északra Margitta, Székelyhíd, északnyugatra Nagyléta, nyugatra Berettyóújfalu, délre Nagyszalonta ilyen települések, melyek elsősorban a 18-19. században játszottak jelentős szerepet.

A változatos táji környezet– hegy- és dombvidéki, valamint síksági területek, folyóvölgyek és lápvidékek – miatt Bihar a népi kultúra, népművészet terén is rendkívül változatos képet mutat. A térség a török korban nagyrészt elnéptelenedett, a lakosság jelentős része elpusztult vagy a lépvidékekre, illetve távolabbi vidékekre menekült. A 18. századtól a leszármazottak visszatelepültek, valamint más tiszántúli falvakból érkezett a többségében református vallású lakosság. A havasokban már a 13. században megtelepült románság a 17-18. században kezdett az alföldi területekre (Bihar vármegye keleti részére) betelepülni, megváltoztatva ezzel a vármegye etnikai összetételét: a 19. század közepétől a vármegyében a románok aránya meghaladta a 40%-ot.

A trianoni döntés (illetve a II. bécsi döntést követően a II. világháborút lezáró békeszerződés megkötése után) a történelmi Bihar vármegye 10.657 km2-es területéből 7874 km2 (73,9%) Romániához került. A határok meghúzásával nemcsak az észak-déli irányú közút- és vasútvonal került a határ másik oldalára, hanem a vármegye központja (Nagyvárad) is elérhetetlenné vált a magyarországi Bihar vármegyében (székhelye 1950-ig Berettyóújfalu volt) élők számára. Ez tette szükségessé az 1950-es megyerendezést, mely során a terület a korábbi Hajdú vármegyével egyesülve a debreceni székhelyű Hajdú-Bihar megye létrejöttét eredményezte.

A 2011-es népszámlálás szerint a romániai Bihar megye 575,4 ezer fős népességéből 366,2 ezer fő (63,6%) románnak, 138,2 ezer fő (24,0%) magyarnak vallotta magát. A szlovák nemzetiségűek száma 6 ezer volt, míg 28,4 ezren nem nyilatkoztak. Mindez azt mutatja – főként, ha az etnikai változások tendenciáit is figyelembe vesszük –, hogy a romániai Bihar területén élő magyarok száma nem haladja meg a 140 ezret, és abszolút többségüket a települések nagy részén elvesztették. A városok közül a 2011-es népszámlálás adatai szerint többségben vannak a magyarok Nagyszalontán (9,8 ezer fő, 56%), Székelyhídon (8,6 ezer fő, 74,5%) és Érmihályfalván (80,5%). Legnagyobb számban Nagyváradon élnek, itt lakik a bihari magyarság közel harmada, 32,8%-a (45,3 ezer fő), de ők már csak a város lakosságának egynegyedét (24,1%) alkotják.

Bihar vármegye Magyarország területén maradt részén napjainkban 60 település található összesen kb. 125 ezer lakossal. A megyerendezés követően e települések többsége Hajdú-Bihar megyéhez került, de a déli területek (12 település) Békés megyéhez (jelenleg a Sarkadi és Szeghalmi járáshoz) tartoznak (ld. 4. ábra).

A magyarság mellett – a 2011-es népszámlálás alapján 108,1 ezren vallották magukat magyarnak – két jelentősebb nemzeti-etnikai kisebbség él a térségben: a cigány népesség aránya meghaladja a 9 ezer főt, főként a határ menti falvakban vannak magasabb arányban (pl. Bagamér, Pocsaj, Bojt, Geszt, Mezőgyán). A román nemzetiség legnagyobb arányban Méhkeréken található az egész országban. Itt még abszolút többségben élnek, de a kettős identitás (magyar-román) vállalása miatt valós arányuk nehezen meghatározható. Kisebb arányban és számban élnek még Sarkadon, Körösszakálon, Körösszegapátiban, Pocsajon és Bedőn. A románság száma a magyarországi bihari területen összesen kb. 3,4 ezer. Az egyéb nemzeti kisebbségek száma – beleértve a szlovákokat és a németeket – a térségben elenyésző.

 

 

4. ábra: A Biharországhoz tartozó magyarországi települések népessége és etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai alapján (forrás: TEIR)

Gömör, Gömörország
 

A történelmi Gömör-Kishont vármegye területe 4289 km2 volt (ez nagyságát tekintve hozzávetőleg megegyezik a mai Fejér vagy Csongrád megye területével), amelynek döntő többsége a trianoni döntés és a második világháborút lezáró békeszerződést követően Csehszlovákiához került, tehát a mai Szlovákia területéhez tartozik. A szlovákiai területen a magyar népesség döntő többsége a határ közelében él, a magyar többségű települések egy keskenyebb sávban találhatók, a vármegye északi és nyugati területein legfeljebb szórványban élnek magyarok. 

A történelmi Gömör a Gömör-Szepesi-érchegység és a déli megyehatár – mely egy részen a Hangoly-patak határol – között elterülő medence-jellegű terület, melyet természetes határok ölelnek körül. A Rima felső völgye csak a 19. század elején szakadt el Hont vármegyétől, és egyesült Gömörrel, létrehozva a Gömör-Kishont vármegyét. Bányászati, közlekedési, vasipari érdekek vezérelték néhány tarnai terület (pl. Szilicei-fennsík) Gömörhöz csatolását, erősítve ezzel a térség gazdasági összetartozását, egységét.

Dél-Gömör magyarságának öt nagyobb területi egysége a következő: Bányavidék (Rozsnyó környéke), Karsztvidék és Szárazvölgy (Putnoktól északra a karszt-fennsíkig), Gömöri-medence (a Sajó és a Rima-völgyének kiszélesedő lapálya), „Agyagövezet” fazekasfalvai (előbbi medencétől északra elhelyezkedő dombvidéki falvak) és a Délnyugati erdővidék (Barkóság, Medvesalja) [Flórián M. – Paládi-Kovács A. 2011.]A kézművesség tagozódását, a kistáji gazdálkodást, a helyi hagyományokat elsősorban a természeti adottságok befolyásolták. 

A terület kisebb része a növénytermesztés szempontjából kedvező adottságú terület, ezek egy része is a folyók (pl. Sajó, Rima) völgyének elöntéssel gyakran fenyegetett térségei. A dombvidékek a juh- és szarvasmarha-tartás számára biztosítottak kedvező lehetőséget. A gömöri térség gazdasága elsősorban a bányászatra és a fémfeldolgozásra épült, amelynek alapja a Felvidék hegységeinek vas-, színes- és nemesfémérce. Az ezek kereskedelméből származó bevétel a térség fő bevételi forrása volt. Azok a tárgyalkotó népművészeti ágak tudtak (tudnak) a leginkább kifejlődni, amelyek legszorosabban kötődtek a térség korábbi hagyományaihoz, iparágaihoz.

járás
össznépesség
szlovák
magyar
roma (cigány)
nem ismert
Rozsnyói járás
63 351
37 298
16 103
3 487
6 018
Nagyrőcei járás
40 400
26 746
7 738
2 538
3 087
Rimaszombati járás
84 889
40 318
30 516
5 270
8 297
ÖSSZESEN
188 640
104 362
54 357
11 295
17 402
5. ábra: Az egykori Gömör-Kishont vármegyét leginkább érintő 3 szlovákiai járás népessége és etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai alapján

Ha a mai szlovákiai közigazgatási beosztásra vetítjük az egykori Gömör-Kishont vármegye – ma még kisebb-nagyobb arányban magyarok lakta – területét, akkor az hozzávetőleg egyezik a Kassa kerülethez tartozó Rozsnyói járás, valamint a Besztercebányai kerülethez tartozó Nagyrőcei és Rimaszombati járás területével.[1]

Beleértve a Losonci járás keleti része településeinek magyar lakosságát, valamint a „nem ismert” kategóriába tartozó – vélhetően túlreprezentált ebben a magyarok aránya – népességet, a mai Szlovákia Gömörhöz tartozó részén 65–70 ezer magyar nemzetiségű élhet.

A jelenleg Magyarországhoz tartozó egykori Gömör-Kishont vármegyei területek határ menti, elmaradott, rurális térségek. Az érintett 21 település (közülük 3 Ózdhoz tartozó külterület), többsége aprófalu, Putnokon kívül csak három település népessége érte el az 1000 főt. A kb. Pest nagyságú területen összesen 16,5 ezer ember él.

A területen döntő többségében két nemzetiség él együtt, a magyarság (mintegy 85-90%-os arányban), és a cigányság (10-15%). Más nemzetiség elvétve van csak jelen a (magyarországi) térségben, beleértve a szlovákságot is.

Összességében tehát mind a gömöri, mind a bihari térségre jellemző, hogy a magyar és a szomszédos ország államalkotó nemzetisége (román illetve szlovák) mellett jelentős, 10-15%-nyi cigányság is él a térségekben a határ mindkét oldalán.

 

6. ábraAGömörországhoz tartozó magyarországi települések népessége és etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai alapján (forrás: TEIR)[2]

A bihari és gömöri tárgyalkotó népművészet hagyományainak összefoglalása
 

A bihari térség tárgyalkotó hagyományai, népművészete
 

A térségben a gazdálkodást az elmúlt évszázadokban – bányakincsek híján – elsősorban a mezőgazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés határozták meg. A 19. századi folyószabályozásokig elsősorban a magasabb térszíneken volt lehetőség növénytermesztésre. A hagyományos szántóföldi növények mellett (búza, rozs, köles, kukorica) az ipari növények (len, kender) és a takarmánynövények termesztése is elterjedt volt.

A folyók szabályozásával is maradt lehetőség ártéri gazdálkodásra: a térségben jellemzőek voltak az ún. füzeskertek, a mélyebb térszínekben ültetett füzesek, míg a természetes környezetében növő gyékény és nád a helyi kézműves- és háziipar számára adott alapanyagot. Itt is jellemző volt, hogy az ilyen jellegű tevékenységet elsősorban a számára alkalmatlan téli hónapokban végezték a családok. [Kállai I. 2011.]

Elterjedt volt a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztés is. A szőlőtermesztésnek inkább helyi szerepe volt, egyedül az észak-bihari részen (Érmellék) volt jelentős – országos szinten is elismert – szőlő- és bortermelés.

Az állattartás egész Biharban elterjedt volt. A tej- és húscélú juh- és szarvasmarha-tartás mellett jelentős volt a sertéstenyésztés is (elsősorban a nagyobb zsírtartalmú mangalica), valamint a szárnyasok háztáji tartása. Az állatok szőrét, bőrét, csontját, szaruját, tollát is felhasználták a háziiparban.

Mindezek alapozták meg azt, hogy a bihari térség tárgyalkotó tevékenységei közül a növényi és állati alapanyagokra épülő kézműves tevékenységek – mindenekelőtt a szövés, gyapjúfonás, kenderfonás, kosárfonás, szűrkészítés, bőrművesség, nádfeldolgozás – váltak elterjedtté, és később javarészt ezekből alakult ki a bihari tárgyalkotó népművészet, kiegészülve azokkal a mikroregionális sajátosságokkal, amelyek pl. a Bihar-hegység fatermelésből adódó fafeldolgozási, fafaragási, faművességi foglalkozások, valamint az Érmellék szőlőtermeléséhez kapcsolódó kádár, pintér mesterségekhez kapcsolódnak. Érmelléket a jellegzetes szőlőművelésen és a hozzá kapcsolódó tevékenységeken kívül a mocsári növények hasznosításához kötődő foglalkozások (pl. faragott, sással kötött ülő és fekvő bútorok, gyékény tárgyak készítése, nádverés) is megkülönböztetik a többi bihari térségtől [Kéri G.–Kántor A. 2009.]

 

 

A gömöri térség tárgyalkotó hagyományai, népművészete
 

Az évszázadok során Gömörben a földművelés és állattenyésztés mellett – melynek a geomorfológiai viszonyok határt szabtak – a bányászat, vasérc-, színes- és nemesfémbányászat, valamint a vas és a fémek feldolgozása és kereskedelme volt a fő bevételi forrás. Ennek megfelelően azok a népművészeti ágak fejlődtek, alakultak ki, amelyek ezzel kapcsolatosak. Fejlett volt a fémfeldolgozáshoz kapcsolódó tevékenység, pl. a kovácsmesterség és a kolomp-készítés (napjainkban ez kiegészült a harangöntéssel). A hegységekben bőséggel rendelkezésre álló faanyag a fafeldolgozást tette lehetővé (fafaragás), a vasipar termékeit különösen erős, itt előállított szekerekkel szállították (elsősorban) az alföldi területekre, ahonnan élelmiszerrel megrakva tértek vissza.

A térség természeti tagozódása befolyásolta a népi kézművesség kialakulását, fejlődését, a gazdasági szakosodást, így Gömörön belül is tájegységenként eltérő kézművesség fejlődött ki.

A Bányavidéken jelentős réteget alkottak a bányászok és vasipari munkások, a vasiparon belüli munkamegosztás révén hozzájuk kapcsolódtak a szénégetők és mészégetők. A vasiparhoz kapcsolódtak a városi céhes iparosok. Az itt élő parasztok tevékenysége is sokkal inkább az erdei iparhoz (fakitermelés, -feldolgozás), a bányászathoz és a vasiparhoz kötődött, körükből kerültek ki az árufuvarosok is. Itt készítették az erős – faszenet, ércet és építőanyagot szállító – szekereket, valamint a lófogatolás tartozékait is. A 17-19. században ez a térség volt Magyarország legjelentősebb vasipari körzete, a feldolgozóipara termékeiként megemlíthető a kasza-, sarló- és kapagyártás, a kés- és kolompkészítés.

A Karsztvidék és a Szárazvölgy lakossága főként állattenyésztésből élt, valamint fontos szerepe volt a fakitermelésnek, fafeldolgozásnak. A szegényebbek közül sokan vasúti talpfa faragással foglalkoztak, de elterjedt volt a szerszámfaragás és a faműveléshez kapcsolódó foglalkozások (pl. ácsmesterség).

A Gömöri-medencét sűrű településszerkezet, az erdősültség hiánya és a gabonatermesztés szempontjából kiváló minőségű földek jellemezték, így komolyabb kézműipar nem alakult ki, a gazdasági fejlettsége elsősorban a gabona- és élelmiszer-kereskedelemnek volt köszönhető. A polgárosodással egy ütemben átalakult a településkép, a cseréptető, tégla- és vályogfal mellett elterjedtté vált a vakolatdíszes házhomlokzat is.

Az „Agyagövezet” egy 80–100 km hosszú és átlagosan 20 km széles sáv, amely a Kárpát-medence legjelentősebb tűzállóagyag-készletével rendelkezik, így nem meglepő, hogy a térség évszázadok óta az agyagiparra épülő fazekasság Kárpát-medencei központja. Jolsván a fazekasoknak már 1606-ban céhük volt, Rimaszombaton az 1910-es években pedig mintegy 150 fazekas tevékenykedett. A foglalkozást a településeken háziiparként űzték, többek között fazekakat, kályhacsempét és cserépzsindelyt készítettek.

 

 

Az összehasonlító kutatás kérdőíves elemzése
Az összehasonlító kutatási feladat előzményei
 

A Felhívásban foglaltak alapján az alábbi kutatási feladat ellátása szükséges a projekt keretében:

 

„Kutatás megvalósítása a választott szolgáltatási területen legalább két országban (ebből az egyik lehet Magyarország, a másik egy uniós tagállam) legalább 100-100 fős célcsoport körében, de lehetőleg reprezentatív körben”
 

A feladat tárgyköréből adódóan egyértelmű volt, hogy mivel a kutatást a bihari és a gömöri  térség sajátátosságainak megismerése érdekében kell elvégezni, így Magyarországon kívül két másik – területileg érintett – európai uniós tagállamban (Romániában és Szlovákiában) is szükséges a vizsgálatot végrehajtani.

Törekedtünk rá, hogy a három érintett ország területéről érkező válaszok, kitöltések közül minél több érkezzen a bihari és a gömöri térségről. Ugyanakkor a kiírás az országon belüli területi szűkítést ilyen esetekben sem tette kötelezővé, így az országok más területeiből is jelentős számú válasz érkezett. Az adatokat szolgáltató külhoni partnerszervezetek munkatársai – bár törekedtek rá, hogy szűkebb térségükből érkezzenek a válaszok – láthatólag nem tudták a szükséges kérdőív mennyiséget szűkebb pátriájukból összeszedni.

A kérdőív kitöltésére lehetőséget biztosítottunk internetes felületen[3], valamint kinyomtatott formában is (ld. mellékletek), annak érdekében, hogy szakmai rendezvényeken, informatikai eszközök és internet nélkül is lehetőség legyen hozzájárulni a kutatás eredményességéhez. Az internetes és nyomtatott kérdőívek tartalma természetesen megegyezett. Mivel a nyomtatott kérdőívnél nem volt arra lehetőség, hogy megköveteljük minden kérdésre a válaszadást, az egyenlő esélyek és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében – az első, általános (személyes) kérdések kivételével – az internetes kérdőív kitöltése során sem volt kötelező minden kérdésre választ adni. Ez szakmailag azért is tűnt helyes megoldásnak, mert néhány kérdésre a megkérdezett szakértők nem mindegyike tudhatott választ adni, bár számos zárt kérdésnél megadtuk a „nem tudom (megítélni)” válaszlehetőséget is. Különösen azok éltek sokan ezzel a lehetőséggel, akik Bihartól és Gömörtől távolabbi területeken töltötték ki a kérdőívet, így feltételezhetően nem ismerték pontosan e térségek hagyományait, tárgyalkotó népművészetét.

A kérdések kialakításánál fokozottan figyelembe vettük az Európai Parlament és a Tanács 2016/679. sz. rendeletében (GDPR rendelet) foglaltakat, így nem kérdeztünk neveket, a településnéven kívül nem gyűjtöttünk elérhetőségeket (sem lakcímet, sem telefonszámot, sem e-mail címet), valamint nem kérdeztünk rá a pontos foglalkozásra sem. Ezáltal teljes mértékben biztosítható a válaszadó anonimitása.

Az utólagos tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdőívet a megkérdezettek hosszúnak és túlságosan összetettnek találták, ennek ellenére sikerült mind Magyarországon, mind Szlovákiában és Romániában megfelelő számú válaszadót találni és kérdőíveket összegyűjteni a partnerszervezetek segítségével.

 

Kitöltési módok, személyes adatok
 

Mint fentebb említettük, Magyarország, Románia és Szlovákia területéről sikerült 100–100–100 darab kérdőívet összegyűjteni. Ezeken belül Magyarország területéről 47 kitöltés született a bihari térségben, és 15 Gömörben, addig a romániai kitöltések kétharmada (66 db) Bihar megyei, a szlovákiai kitöltések körülbelül egyharmada (31db) gömöri. Összességében tehát 159 darab kitöltés volt a két érintett térségből – Biharban 97, Gömörben 47 –, ami figyelembe véve a célcsoport specifikáltságából adódó nehézségeket, figyelemre méltóan magas szám.

Nagyon kevesen éltek az internetes felületen történő válaszadós lehetőségével. Magyarországról összesen 10-en, Szlovákiából 8-an, Romániából 5-en töltötték ki így a kérdőívet, további egy kitöltést nem tudtunk értékelni, mivel köznevelési intézményben dolgozó szakember (óvónő) töltötte ki. (További 5 papír alapú kitöltést kellett figyelmen kívül hagynunk, ugyanezen ok miatt.)

A kérdőíveket összesen 107 férfi és 193 nő töltötte ki. A magyarországi kitöltők háromnegyede (76 fő), Romániában közel kétharmaduk (64 fő), Szlovákiában több mint felük (53 fő) nő. A válaszadók ilyen megoszlásának az lehet az oka, hogy a bihari térségben a szakértők igen magas arányban a hímzők, szövők, fonók közül kerültek ki, amely sokkal inkább női szakma. Szlovákiában – ezen belül Gömörben is – magasabb a fafaragók, kovácsok aránya a különböző mesterségeket űzők között, így a nemek közötti arány is jóval kiegyensúlyozottabb, tulajdonképpen követi a népesség nemek közötti különbségeit. Ezt az okfejtést erősíti, hogy míg Biharországban mindössze 23 férfi kitöltő akadt a 74 nő mellé, addig Gömörben számuk éppen megegyezik (23–23 fő).

 

7. ábra: A válaszadók száma korcsoport szerint, területegységenként

A válaszadók korcsoportok szerinti száma, megoszlását szemlélteti a 7. ábra.  Magyarországon a legfiatalabb vizsgált korosztály száma viszonylag magas – a többi területegységhez képest mindenképp –, de itt a legmagasabb az idősebb korosztályokból kitöltők száma és aránya: a kitöltők kétharmada 46 évnél idősebb. Nem véletlen, hogy a magyarországi kitöltők medián életkora a legmagasabb (közel 52 év), a szlovákiai és romániai ennék jóval alacsonyabb (47,2, illetve 46,2 év). Ennek valószínűleg nem kizárólag demográfiai okai vannak (bár az EU országok között általában is megelőzi Magyarország Romániát és – főleg – Szlovákiát), de az adatgyűjtés módszertanának ismerete nélkül ezen okokat nem lehet pontosan feltárni. A magyarországi és bihari válaszadók között igen magas az 56 év felettiek aránya, amely a nyugdíj mellett akár kiegészítő tevékenységként, akár közösségben, szakkörben végzett hímző, fonó foglalkozásokra járók magas arányára utalhat.

 

 

8. ábra:A válaszadók száma iskolai végzettség szerint területegységenként

Az iskolai végzettséget tekintve (8. ábra) jelentős területi különbségek mutathatók ki, bár a kitöltők megkeresésének módszertani különbségei valamint az alacsony elemszám miatt ezekből sem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A magyarországi válaszadók 82%-ának legalább középfokú végzettsége van, de Szlovákiában ez az arány eléri a 90%-ot. A legtöbb diplomás ugyanakkor Romániában töltötte ki a kérdőívet, ezen belül is inkább a távolabbi, erdélyi területeken, hiszen a romániai érték jelentősen meghaladja mind a magyarországit, mind a Bihar megyeit a felsőfokú végzettségűek aránya tekintetében. a gömöri és bihari megkérdezettek átlagos iskolai végzettsége kismértében elmarad az országok hasonló adataitól. Ezt – a már említett módszertani bizonytalanságokon túl – okozhatja az is, hogy a rurális, határ menti térségekben (amelyekbe mindkét vizsgált térség tartozik) általában is alacsonyabb a lakosság átlagos iskolai végzettsége.

 

 

 

9. ábra: A kérdőívet kitöltők lakóhelyei (google alapján saját szerkesztés, egy jelölő több kitöltőt is jelenthet)

A 9. ábra azt szemlélteti, hogy mely térségekben, településeken laknak a kitöltők. A Felvidék területén jól látszik a gömöri területen a kitöltők „sűrűsödése”, hiszen a partnerszervezetnek itt van a székhelye is, a környékbeli szakértőket, mestereket sikerült elérniük. Látható az is, hogy a szlovákiai (felvidéki) kitöltők jelentős része nyugat-felvidéki; a Vág- Garam- és Ipoly-menti településekről is számos kitöltés érkezett. Ezzel szemben a romániai (erdélyi) és magyarországi kitöltések a bihari „gócponton” kívül jóval nagyobb területen oszlanak el.

A kutatás átfogó mivoltát igazolja, hogy a bihari térségben Magyarországról 8, a határon túlról pedig 15 településről töltöttek ki kérdőívet, míg Gömör 7–7 magyarországi és felvidéki településéről érkeztek válaszok. Mindkét térségre jellemző, hogy a közvetlen környékükről is számos válasz érkezett (Biharnál pl. Püspökladány, Kaba, Érmindszent; Gömörnél Ózd, Jablonca, Szádalmás), de ezeket a módszertani kritériumaink miatt már nem vesszük bele a két térség közti összehasonlító elemzésbe, annak ellenére sem, hogy hagyományaik alapján azonosságot mutatnak a bihari, illetve a gömöri térség jellegzetességeivel.

Fontos megemlíteni, hogy bár az adatokat – a Felhívásnak megfelelően – a külhoni partner-szervezetek szolgáltatták, a kutatók kapcsolati tőkéjüket kihasználva tanácsokkal segítették a szervezeteket: ez tükröződik pl. a nyugat-felvidéki kitöltések nagy számánál és a belső erdélyi valamint székelyföldi kitöltések esetében.

A kérdőív rákérdezett a foglalkozásra is. Mivel szabadszavas válaszadási lehetőség volt – 10-en nem éltek a válaszadás lehetőségével –, a válaszok rendkívül sokfélék voltak. A legtöbb természetesen a „nyugdíjast” jelölte meg összesen 65-en, több mint felük (34-en) Magyarországról. 18-an vállalkozóként töltötték ki a kérdőívet, de sok volt az irodai dolgozó, bolti eladó, építőiparban dolgozó is. 

 

A kultúráról, kézművességről szóló általános kérdések elemzése
 

A hagyományőrzéssel és néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami szerv kijelöléséről, valamint a népi iparművészeti és a népművészeti alkotások minősítéséről szóló 530/2017. (XII.29.) Kormányrendelet 1. melléletének B) pontja tartalmazza a foglalkozási ágakat a népi iparművészet és a hagyományos tárgyalkotó népművészet területén.

E kérdéscsoportban elsőként arra kérdeztünk rá, hogy a kitöltő a tárgyalkotó népművészet melyik foglalkozási ágát képviseli.

 
Magyar-
ország
Szlovákia
Románia
Bihar
Gömör
összesen
(300 kérdőív válaszai)
Bőrműves
3
9
2
2
4
14
Cserépkályha- és kemencekészítő
0
0
4
4
0
4
Csipkekészítő
9
12
1
1
2
22
Csuhéfonó
13
3
7
12
0
23
Faműves
6
7
4
4
2
17
Fafaragó
6
12
10
8
8
28
Faszobrász
2
1
0
1
0
3
Fazekas
6
2
5
4
1
13
Festettbútor-készítő
0
0
4
4
0
4
Fonottbútor-készítő
2
3
5
7
1
10
Gyékényfonó
3
4
3
6
0
10
Gyöngyfűző
10
10
22
23
2
42
Hímestojás-festő
2
4
1
0
0
7
Hímző
23
32
19
25
8
74
Késes
1
5
0
0
2
6
Kosárfonó
11
6
6
14
3
23
Kovács
3
1
2
2
0
6
Mézeskalács-készítő
3
5
9
10
0
17
Nemezkészítő
4
0
0
0
2
4
Népijáték-készítő
2
0
0
0
0
2
Rézműves
3
3
2
0
0
8
Szalmafonó
2
2
8
10
2
12
Szűrhímző
2
0
0
0
0
2
Szűrrátét -készítő
2
0
0
0
0
2
Szövő
10
11
13
9
4
34
Viselet-készítő
8
2
4
4
0
14
Tetőfedő (nádazó, fazsindely-, zsuptető-készítő)
2
0
0
0
2
2
10. ábra: A kérdőívet kitöltők által megjelölt foglalkozási ágak területegységenként

A 300 kitöltő összesen 403 foglalkozási ágat jelölt meg, országonként meglehetősen egyenletes eloszlásban, 130 és 140 között. Kimagaslóan legtöbben a hímzést jelölték meg mint művelt népművészeti ágat: Ezt a kutatás szerint Kárpát-medence szerte űzik, mint a régi paraszti világ hagyományos téli tevékenységét. Legtöbben a Felvidéken jelölték be ezt a tevékenységet, elsősorban a Gömörön kívüli területeken. Nagyon népszerű a gyöngyfűzés – 42-en jelölték összesen -, elsősorban a romániai, azon belül a bihari területeken. 34-en szőnek a megkérdezettek közül: szintén az egész Kárpát-medencére jellemzően, de a válaszok alapján leginkább Erdélyben és a Partiumban.

A fafaragást, mint jellegzetesnek gondolt gömöri foglalkozást 8–8-an jelölték meg Gömörben és Biharban is. Ha országonként vizsgáljuk, inkább szlovákiai (12) és romániai (10) tevékenység, mint magyarországi (6). A válaszadók űzött mesterségének köréből szintén nem mutatható ki a gömöri fazekasság egykori és jelenlegi szerepe.

Biharban találtunk csak cserépkályha és kemencekészítő mestert, valamint festettbútor-készítőt a kitöltők között. Szalmafonót csak bihariak (10 fő) és gömöriek (2 fő) jelöltek meg, máshonnan nem érkezett ilyen információ. Ezzel szemben tetőfedő (nádazó, fazsindely-, zsuptető-készítő) mester csak Gömör Magyarországhoz tartozó területein dolgozott.

Megkérdeztük a kitöltőket, hogy a saját településükön (ahol élnek), a tárgyalkotó népművészet melyik ágai a legjellemzőbbek. Az alábbi eloszlásban születtek a válaszok:

 
Magyar-
ország
Szlovákia
Románia
Bihar
Gömör
összesen
(300 kérdőív válaszai)
Bognár
1
1
4
0
0
6
Bőrműves
17
14
4
9
0
35
Cserépkályha- és kemencekészítő
4
4
7
5
1
15
Csipkekészítő
5
18
2
2
2
25
Csizmadia
1
5
2
0
0
8
Csuhéfonó
9
4
9
14
0
22
Faműves
5
15
15
10
5
35
Fafaragó
28
37
30
24
24
95
Faszobrász
2
2
2
0
2
6
Fazekas
33
11
14
18
10
58
Festettbútor-készítő
6
7
8
4
2
21
Fonottbútor-készítő
2
1
5
7
1
8
Gyertyamártó
4
11
3
1
0
18
Gyékényfonó
1
3
7
8
0
11
Gyöngyfűző
18
18
23
28
4
59
Halászháló-készítő
0
4
2
2
0
6
Hímestojás-festő
0
13
0
0
0
13
Hímző
45
54
31
35
20
130
Kapalos
3
3
2
0
0
8
Kádár
3
1
8
8
1
12
Késes
5
5
4
2
0
14
Kosárfonó
18
17
23
26
7
58
Kovács
6
19
12
10
10
37
Mézeskalács-készítő
30
22
33
42
2
85
Nemezkészítő
15
2
3
7
0
20
Népihangszer-készítő
1
5
3
1
0
9
Népijáték-készítő
4
7
0
0
2
11
Népviseleti baba-készítő
4
0
2
5
0
6
Népiékszer-készítő
6
7
0
0
8
13
Papucskészítő
0
2
0
0
2
2
Paszománykészítő és gombkötő
2
3
1
1
0
6
Rézműves
2
5
3
2
0
10
Szalmafonó
5
3
28
29
0
36
Szíjgyártó, nyerges
1
1
0
0
0
2
Szűcs
3
7
12
2
2
22
Szűrhímző
14
2
2
2
0
18
Szűrrátét-készítő
19
1
2
13
1
22
Szövő
31
26
35
35
12
92
Viselet-készítő
12
6
18
13
0
36
Tetőfedő (nádazó, fazsindely-, zsuptető-készítő)
0
4
6
4
2
10
11. ábra: a kérdőívet kitöltő településén jellemző népművészeti ágak említése, területegységenként

A háromszáz kitöltött kérdőíven a saját településekre a válaszadók összesen 1100 jellemző foglalkozási ágat adtak meg (országonként 365–370 közötti számút). Legtöbben a hímzést jelölték meg, ezt a Felvidéken minden második válaszadó bejelölte. A fafaragás is igen jellemző a térségekre, összesen 95-en – azaz átlagosan majdnem minden harmadik – válaszadó megjelölte: a bihariak és a gömöriek 24–24 alkalommal, igaz, Gömörből kb. feleannyi kitöltés érkezett csak. Sokan (95-en) jelölték a szövést (elsősorban Biharból), és a mézeskalács-készítést is (85), közülük minden második Biharból érkezett (42).

50 feletti jelölést kapott a gyöngyfűzés, mely elsősorban a bihari településeken népszerű, Gömörben (Felvidéken) kevésbé. A fazekas mesterséget és a kosárfonást 58–58-an jelölték meg. A fazekasság elsősorban a magyarországi településeken jellemző, egyáltalán nem domborodik ki Gömör fazekas hagyománya a válaszadások alapján. Kosárfonásnál megint elsősorban Románia (ezen belül Bihar) emelhető ki, mint hagyományos népművészeti tevékenység. Érdekességként megemlíthető, hogy a Felvidék Gömörön kívüli településein tartották csak jellemzőnek a hímestojás-festést.

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak sokszínűségét mutatja, hogy a 44 felsorolt népművészeti ág közül csak négy olyan volt, amelyet sehol nem jelöltek be, mint a településre jellemző tevékenységet: ezek a bocskorkészítő, a kékfestő, a kötélverő és a pintér.

 

 

 
Magyar-
ország
Szlovákia
Románia
Bihar
Gömör
összesen
(300 kérdőív válaszai)
Bocskorkészítő
0
0
0
0
0
0
Bognár
0
0
2
0
0
2
Bőrműves
32
28
14
20
4
74
Cserépkályha- és kemencekészítő
4
13
1
2
7
18
Csipkekészítő
7
26
9
8
4
42
Csizmadia
2
1
3
2
0
6
Csuhéfonó
17
23
12
18
4
52
Faműves
14
42
18
11
10
74
Fafaragó
34
62
36
31
27
132
Faszobrász
6
26
4
2
6
36
Fazekas
47
22
18
25
12
87
Festettbútor-készítő
3
5
12
4
0
20
Fonottbútor-készítő
6
4
6
10
0
16
Gyertyamártó
5
15
2
3
0
22
Gyékényfonó
13
8
12
19
0
33
Gyöngyfűző
21
25
32
32
6
78
Halászháló-készítő
1
3
0
0
0
4
Hímestojás-festő
1
21
0
0
2
22
Hímző
45
51
26
38
16
122
Kapalos
7
4
1
1
0
12
Kádár
7
2
9
10
1
18
Kékfestő
1
1
0
0
0
2
Késes
9
3
6
4
0
18
Kosárfonó
30
31
25
31
10
86
Kovács
19
38
9
14
22
66
Kötélverő
1
1
0
0
0
2
Mézeskalács-készítő
35
29
34
49
1
98
Nemezkészítő
23
5
4
9
0
32
Népihangszer-készítő
5
8
1
3
0
14
Népijáték-készítő
12
18
2
7
2
32
Népviseleti baba-készítő
1
12
1
1
0
14
Népiékszer-készítő
5
18
3
4
2
26
Papucskészítő
1
0
3
1
0
4
Paszománykészítő és gombkötő
7
3
2
2
0
12
Pintér
0
0
4
4
0
4
Rézműves
7
2
1
1
2
10
Szalmafonó
22
14
34
41
0
70
Szíjgyártó, nyerges
7
1
3
3
0
11
Szűcs
5
7
18
7
4
30
Szűrhímző
23
7
6
9
2
36
Szűrrátét -készítő
34
5
7
22
1
46
Szövő
33
33
30
28
10
96
Viselet-készítő
21
26
17
15
5
64
Tetőfedő (nádazó, fazsindely-, zsuptető-készítő)
1
7
4
4
2
12
12. ábra: a kérdőívet kitöltő térségében jellemző népművészeti ágak említése, területegységenként

 

A 300 kérdőív kitöltője a saját térségére nézve összesen 1655 jellemző tárgyalkotó népművészeti ágat jelölt meg. A felvidéki magyarok látták a legszínesebbnek térségük népművészeti hagyományait: összesen 650 népművészeti ágat jelöltek meg a 100 kérdőíven, míg a partiumi és erdélyi magyarok „csak” 431-et.

Összességében legtöbben a fafaragást jelölték meg (132-en), közel felük felvidéki (62). A gömöri fafaragás súlyát jelzi, hogy 27-en gondolják ezt hagyományos tájegységi értéknek.  A famegmunkálás (faművesség, fafaragás, faszobrászat) összesen 242 jelölést kapott a Kárpát-medencében, igazolva, hogy ez az egyik legfontosabb népművészeti tevékenység.

A hímzést 122 kitöltő jelölte meg mint a térségére jellemző népművészeti ágat: mindhárom országban jellemző, Románia területén elsősorban a Partiumban, kapcsolódva a szomszédos magyarországi bihari terület hasonló népművészetéhez. Minden második felvidéki is fontosnak tartotta megjelölni a hímzést, de nem elsősorban a gömöri területekről.

Kissé talán meglepő módon a mézeskalács-készítést közel minden harmadik kitöltő bejelölte, úgy, hogy a jelölések száma országonként hozzávetőleg megegyezik (29 és 35 között alakult). Tekintetbe véve, hogy a Bihari térségből származik a jelölések fele (míg Gömörből mindössze egy kitöltő választotta), ez tekinthető inkább a mézeskalács-készítés központjának a vizsgált területegységek közül.

Hasonlóan Kárpát-medence szerte elterjedt tevékenység a kosárfonás (86 jelölés, országonként 25 és 31 között), a szövés (96 jelölés, országonként 30 és 33 között) és a viselet-készítés (64, országonként 17 és 26 között). A gyöngyfűzés szintén elterjedt foglalkozás a Kárpát-medencében, országonként 21 és 32 közötti jelölést kapott, a legtöbbet Romániában, illetve a bihari térségben.

A fazekasságot – mint egykori jellegzetes gömöri kézműves tevékenységet – Gömörben csak 12-en jelölték. Összesen 87 jelölést kapott, ennek több mint fele magyarországi, amit jórészt indokolhat a Biharhoz közeli, de azon kívüli fontos fazekas-központok, műhelyek jelenléte (Nádudvar, Mezőtúr).Ugyanakkor a cserépkályha- és kemencekészítésnél már megjelenik a hagyományok ismerete, hiszen a 18 ilyen jelölésből 7 gömöri. A kovácsmesterséget 66 válaszadó választotta, közülük 38 felvidéki és 22 gömöri, azaz szignifikánsan megjelennek a válaszadók között a gömöri vasipar, fémművesség jelentőségét említők.

A bihari térség tárgyalkotó népművészetében dominanciája a Kárpát-medencén belül kimutatható a fonottbútor-készítésben (a jelölések 62%-a innen van), a gyékényfonásban (58%), a kádár mesterségnél (55%), a szalmafonásnál (59%). A szűrrátét-készítés a magyarországi Biharra jellemző, a pintér mesterséget viszont a megkérdezettek közül kizárólag az érmelléki (partiumi) kitöltők jelölték meg.

Az országonkénti összehasonlításban a válaszok alapján Magyarországra leginkább jellemző a bőrművesség (32 jelölés, a kitöltők 43%-a), a fazekasság (54%), a kalapos szakma (összesen 12-ből 7 jelölés), minden második „késes” jelölés, a nemezkészítés (72%), a paszománykészítő és gombkötő szakma (58%), a rézművesség (70%), és a szíjgyártó–nyerges foglalkozás (64%).

A felvidéki válaszadók a többi ország válaszadóihoz képest kimagaslóan magas számban említették a cserépkályha- és kemencekészítést (a válaszok 72%-a felvidéki), a csipkekészítést (62%), a már említett famegmunkáló szakmákat, a gyertyamártást (68%), a halászháló-készítést (75% - jellemzően nyugat-felvidéki, Duna menti tevékenység), a kovács mesterséget (58%), a népihangszer-, népijáték-, népiékszer- és népviseleti baba-készítést (56–86%), valamint a tetőfedést (58,3%). Talán kissé meglepő módon a hímestojás-festést is – egy kivételével – csak Felvidéken jelölték meg (21).

A romániai válaszadók közül volt csak jelölés a bognár szakmára (2 db, Biharon kívül), felülreprezentált még a csizmadia mesterség (6-ból 3 romániai, közülük kettő bihari), a festettbútor-készítés (60%), a kádár mesterség (50%, de kifejezetten Biharra jellemző), a papucskészítés (75%) és a szűcs mesterség (60%).

Mivel a felmérés nem reprezentatív volt, viszonylag alacsony elemszámmal, nehéz következtetéseket levonni. A válaszadásokból mindenesetre látszódnak a földrajzi-természeti különbségekből adódó eltérések: tehát az alföldi területeken (így Biharországban is) elsősorban a mezőgazdaságból származó alapanyagok feldolgozása valamint az ahhoz szükséges eszközök előállításához kapcsolódó mesterségeket említették, míg a felvidéki és gömöri területeken a fára és az ásványkincsekre (agyag, vasérc), azok feldolgozására és kereskedelmére épülő tárgyalkotó népművészeti hagyományok lettek megemlítve.

 

Megkérdeztük a kérdőívet kitöltőket, hogy népművészeti ágakon kívül mely(ek) a településén a kultúra megőrzésének legfontosabb eszköze vagy eszközei (13. ábra). Legtöbb válasz Szlovákiából érkezett (242), a másik két országból kevesebb, 202 illetve 208 db. A felajánlott válaszadási lehetőségek közül az alábbiakat választották:

 

13. ábra: A kérdőívet kitöltők szerint a településükön a kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei (válaszok száma, területegységenként)

Mindenhol a néptánc, majd a népzene kapta a legtöbb jelölést, bár Szlovákiát kivéve a népzenét választók száma jelentősen elmaradt a néptánc mögött. Szlovákiában a népviselet kapta a harmadik legtöbb jelölést, minden más vizsgált területegységnél a népi díszítőművészet, melynek kultúra-megőrző szerepe – a válaszok alapján – Magyarországon és Biharban alig marad el a népzene mögött. Minden területegységből a népköltészet kapta a legkevesebb jelölést.

Volt lehetőség más választ is meghatározni. Ezek közül megemlíthető a szőlő- és gyümölcskultúra, a nótakincs megőrzése (ez beletartozhat több fenti kategóriába is), a hagyományőrzés és a magyar kultúra (összességében).

A fenti kérdést feltettük a kérdőív kitöltő régiójára vonatkoztatva is (14. ábra). Az alábbi válaszok születtek:

 

14. ábra: A kérdőívet kitöltők szerint a saját régiójukban a kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei (válaszok száma, területegységenként)

Összességében területegységenként 5–10%-kal több válasz érkezett, mint az előző, településre vonatkozó kérdésre. Az arányok nagyon hasonlóak, bár feltűnő, hogy a népzene és néptánc közti különbségek csökkentek a településre vonatkozó kérdéshez képest. Szintén jelentős változás, hogy a gömöri válaszadók regionális szinten már többen gondolják a népviseletet jelentősebbnek, mint a népi díszítőművészetet. Egyéb válaszként Gömörben egy válaszadó a mesemondást említette.

A kérdéscsoport utolsójaként megkérdeztük, hogy a másik térségből – tehát magyarországiak, partiumiak, erdélyiek számára Gömör; gömörieknek, felvidékieknek Bihar – milyen, a kultúra megőrzését szolgáló népművészeti ágakat tartanak leginkább jellemzőnek. Ez lehetőséget ad annak vizsgálatára, hogy ez mennyiben tér el a saját térségre adott válaszok összetételétől. A válaszokat a 15. ábra tartalmazza.

 

15. ábra: A kérdőívet kitöltők szerint a másik térségben a kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei (válaszok száma, területegységenként)

Talán a másik térség ismertségének hiányosságai okozzák, hogy a másik térségre vonatkoztatva szinte eltűnnek a kultúra megőrzését szolgáló népművészeti ágak közötti különbségek. A másik térségben a népzene és néptánc kultúra-megőrző szerepét szinte azonosnak találják a megkérdezettek, és a népviselet és népi díszítőművészet közötti különbségek is sokkal kisebbek (ld. Magyarország és Bihar). A népköltészet szerepe a megkérdezettek szerint a másik térségben is jóval kisebb a többinél.

Két bihari válaszadó adott meg egyéb választ a fenti lehetőségeken kívül, egyikük a gömöri fazekasságot, másik a tárgyalkotást említette.

Megkérdeztük a kérdőívek kitöltőit, hogy a másik térségben élőkkel van-e valamilyen személyes kapcsolatuk. A bihari válaszadók közül összesen 32-en ápolnak valamilyen kapcsolatot gömöriekkel, átlagosan 12 éve. A gömöriek közül 24-en – a válaszadók arányaiban tehát valamivel többen – jelöltek meg bihari személyes kapcsolatot, mely átlagosan 12,5 éve tart. Összességében tehát a gömöri és bihari térségben élők harmada-fele ápol átlagosan 12 éves kapcsolatot a másik térségben élőkkel.

Magyarországra vonatkoztatva a kérdés kevésbé releváns volt, de érdemes megnézni, hogy miként vélekedett a 100–100 szlovákiai és romániai magyar válaszadó. A szlovákiai válaszadók valamivel több, mint fele (56 fő) ápol kapcsolatot bihariakkal, erdélyiekkel, átlagosan 13 éve. A romániai magyaroknak ugyanakkor csak a negyede nyilatkozott felvidéki ismeretségről, mely átlagosan több mint 11 éve tart.

Kíváncsiak voltunk, mennyire ismerik a másik térséget a kitöltők.

 

16. ábra: A másik térség ismertsége az egyes területegységből érkezett kitöltések válaszai alapján

Érdekes megfigyelni, hogy a felvidéki kitöltők mennyivel nagyobb arányban ismerik jól a másik – partiumi, erdélyi – térséget, mint viszont. Felvidéken belül is nem elsősorban a gömöri kitöltők ismerik jól a bihari, romániai térséget, hanem a távolabbi, nyugat-felvidéki kitöltők, amely feltételezhetően a nagyobb gazdasági fejlettséggel magyarázható, mely a turizmusban is megnyilvánulhat. A bihariak, erdélyiek kevésbé ismerik a felvidéki térséget, több mint felük nem is járt Gömörben vagy a Felvidéken. Ez az eredmény összecseng az előző – személyes ismeretségre vonatkozó – kérdés eredményével, és azt mutatja, hogy szükséges lenne erősíteni a Kárpát-medencén belül a külhoni magyarok közötti kapcsolatokat is. 

Kíváncsiak voltunk a kérdőív kitöltőinek véleményére, hogy ők milyen, a népi kultúra megőrzését szolgáló tevékenységet folytatnak, illetve folytatnak-e egyáltalán ilyen tevékenységet. A kapott eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze.

 

17. ábra: A „Művel-e Ön egyéb, a népi kultúra megőrzését szolgáló tevékenységet?” kérdésre adott válaszok területi megoszlása, db

Nem tekinthető pozitív jelenségnek, hogy még a megkérdezett szakértők között sem igazán magas azoknak az aránya, akik valamilyen – a tárgyalkotó népművészeten kívül eső – egyéb tevékenység végzésével próbálnak hozzájárulni a népi kultúra megőrzéséhez. A legkedvezőtlenebb a helyzet Magyarországon, ahol a válaszadók több mint fele semmilyen egyéb ilyen jellegű tevékenységet nem folytat. A vizsgált országok közül Szlovákiában legjobb az arány, és a népszokások, népi hagyományok megőrzésén kívül itt voltak legnagyobb számban olyan kitöltők, akik a néptánc, népzene körében is aktívan tevékenykedtek. A kérdőívek alapján különösen a népzene tekintetében aggasztó a helyzet, hiszen Felvidéken kívül alig-alig űzik, sőt, Biharban nem volt olyan, aki ezt jelölte volna (és egész Erdélyben összesen egy). A diagram alapján úgy tűnhet, hogy a néphagyományok, népi hagyományok megőrzése (a kérdőívben a betlehemezést, húsvéti locsolást, májusfa-állítást, búcsújárást, szüreti bált adtuk meg példának) többé-kevésbé megőrződik, de a „nem” válaszokhoz képest aggasztónak tűnik a helyzet, amely – különösen a szomszédos országok esetén – a tradíciók ápolását szolgáló támogatási lehetőségek növelését kívánná meg.

Lehetőség volt egyéb válaszokat is megadni. Ezek közül is megemlítendő az éneklés, a kézművesség és annak oktatása, a jelentős történelmi eseményekről történő megemlékezés, valamint a varrás.

 

 

 

A tárgyalkotó népművészet öröksége, tudásátadás
 

Azt feltételezve, hogy a tudásátadás elsősorban azokat érintette, akik később a tárgyalkotó népművészet aktív művelői, alkotói, mesterei lettek, kizárólag az alkotóknak szóló kérdőívekbe tettük ezeket a – csak rájuk vonatkozó – kérdéseket. 

Fontosnak tartottuk megemlíteni, hogy a kitöltő által űzött mesterséget kitől tanulta el. Feltételezésünk szerint ebben szerepet játszhattak a családi hagyományok, de az is lehet, hogy valamilyen tanfolyamon, táborban tanulta el a mesterséget. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy kimutatható-e ebben különbség az egyes vizsgált országok és területegységek között.

 

18. ábra: Az „Ön kitől tanulta a népművészeti mesterséget?” kérdésre adott válaszok száma területegységenként

Feltételezhetően a tudásátadás a korábbi évszázadokban különösen a vidéki térségekben apáról fiúra történt, akár az iparos iskolát megelőzően is láthatta a fiatal – az akár évszázadok óta – a családban űzött mesterséget, foglalkozást, tulajdonképpen predesztinálva ezzel az újabb generációk sorsát.

A világháború után és a szocializmus évtizedeiben a háziipar is csak államilag szervezett körben működött, a gépesítéssel és az erőltetett iparosítással az otthoni tárgyalkotás, a népművészet háttérbe kényszerült, az így készített termékek szinte eladhatatlanná váltak. Az utóbbi 3-4 évtizedet megelőző időszakban kimaradt két, a folytonosságot biztosítani hivatott generáció, így a családi tradíciók átadása helyett sok helyütt előtérbe került a szervezett keretek között való oktatás, mint a tudásátadás legfontosabb eszköze.

Ezt támasztja alá az egyes területegységekből kapott eredmények nagy része. Bár a tendenciákat nem tudtuk vizsgálni, feltételezhető, hogy egyre nagyobb szerepet kap a tanfolyam, képzés, míg a családon (rokonságon) belüli tudásátadás szerepe csökken. Ez figyelhető meg a kitöltött kérdőívek alapján Magyarországon és Romániában (illetve Biharban). Ugyanakkor Szlovákiában még mindig a családi hagyományok játsszák a legfontosabb szerepet a tudásátadásban, sőt Gömörben a 10 válaszadó mindegyike a családból szerezte a mestersége űzéséhez szükséges kötődést, ismereteket. (Az alacsony elemszámok miatt ugyanakkor mélyebb összefüggések vizsgálatára nincs lehetőség.)

A következő két kérdésnél arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadó mesterek hány éves koruk óta élnek olyan környezetben, ahol ezt a mesterséget űzik, illetve hány éves korukban kezdték elsajátítani a mesterséget. Sajnos a válaszokból úgy tűnik, hogy az első kérdést többen félreértették, és a „hány éves koruk óta” helyett „hány éve” kérdésként értelmezték, ami már – figyelembe véve az alacsony elemszámot is – egyetlen nyugdíjas korú esetében is olyan eltérést okozhat, amely az értékelés eredményeit megkérdőjelezhetővé teszi. Ezeket az anomáliákat kiküszöbölve hozzávetőleg az állapítható meg, hogy a romániaiak átlagosan 16 éves koruktól élnek ilyen környezetben, a felvidékiek 20, a magyarországiak pedig 25 éves koruktól, és átlagosan kb. 2-3 évvel később kezdik el elsajátítani a mesterséget. Természetesen a szórás meglehetősen nagy (sokan a születésük óta ilyen környezetben élnek), de a fentiek miatt részletesebb elemzésre e kérdéskörben nincs mód.

Szintén fenntartásokkal kell kezelni azt az eredményt (bár a kérdőívre adott válaszokból ez derül ki, nagyon alacsony elemszám mellett), hogy a magyarországiak, romániaiak, bihariak 15–17 éve, a felvidékiek 26 éve űzik átlagosan a mesterségüket, míg – néhány idősebb gömöri mester kitöltésének köszönhetően – a gömöri megkérdezett alkotók kb. 30 éve tevékenykednek szakmájukban. 

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen oknál fogva választották a tanult mesterséget, a választásban mekkora szerepe volt a családi hagyományoknak, illetve azt milyen egyéb okok befolyásolták (19. ábra).

 

19. ábra: A „Milyen oknál fogva választotta ezt a mesterséget?” kérdésre adott válaszok területi megoszlása, db

A megadott „sablon” válaszok közül már – Gömört kivéve – mindegyik területegység esetén a tehetség, kézügyesség döntött a szakmaválasztásnál, de ha összeadjuk a családi és rokoni szálak befolyását, még igen jelentős – akár domináns – befolyásolási tényezőt találunk. Bár alacsony az esetszám, elgondolkodtató a gömöri eredmény, ahol még mindig a családi befolyás tűnik erősebbnek a szakmaválasztásnál. Mindenesetre a kapott eredmény párhuzamba állítható a szakma elsajátítására vonatkozó előző kérdéssel.

Lehetőséget adtunk egyéb válasz megadására is. Az alábbiak születtek: „egyéni érdeklődés miatt”, „ez érdekelt”, „sokfélesége miatt”, „településünkön ilyen szakkör, tanfolyam van”, „tetszik, értéknek tartom”.

Fontosnak tartottuk megismerni a tudásátadás folyamatát, ezért megkérdeztük a kitöltőket, hogy kiknek és hány személynek tudják átadni a tudásukat, illetve amennyiben átadták a tudást, úgy gondolják, sikerült-e megőrizni azt a következő generációnak, és ők rendszeresen űzik-e az adott népművészeti tevékenységet.

A válaszok alapján Romániában 21 kitöltő tud felmutatni olyan személyt – többségében a barátok, ismerősök között – akiknek át tudta adni a tudását, és átlagosan kb. két ilyen személy volt. Magyarországon több személy (35 fő) vett részt a tudásátadásban, de összességében csak ugyanennyi főnek tudta átadni a tudást (illetve nem töltötte ki, hány fő érintett). Szintén a barátok, ismerősök körében sikerült leggyakrabban személyeket bevonni, viszont 20 családtag is részesült a tudásátadásban; ez utóbbi megegyezik a szlovákiai adattal.Utóbbi országban – a kitöltések alapján – közel 120 személlyel sikerült megismertetni a kézműves szakmákat. Biztató adat, hogy Gömörben 8 mesternek 30 személynek sikerült átadni a tudást.

Sajnos a tudásátadás hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen mindössze egyetlen egy olyan válasz született, hogy ennek következtében az illető professzionális szinten űzi a szakmáját, és az része a megélhetésének. Körülbelül fele-fele arányban nem űzik, illetve amatőr szinten űzik a megismertetett tevékenységet.

Tájékozódtunk arról, hogy a kitöltők szerint van-e jövője az általuk űzött kézműves tevékenységnek (20. ábra).

 

20. ábra: A kitöltők véleménye az általuk űzött foglalkozás jövőjével kapcsolatban a válaszok száma alapján, területegységenként

A magyarországi mesterük tűntek a legoptimistábbnak az adott válaszok alapján: kb.43%-uk vélekedett úgy, hogy szakmájuk egyre népszerűbb, míg ez az arány Romániában csak 28%, Szlovákiában pedig 20%. Szlovákián belül nagyon jelentősek a területi különbségek: Gömör ma Szlovákiához tartozó részéből 10 válasz érkezett a kérdésre, közülük senki nem nyilatkozott úgy, hogy szakmája kiveszőben lenne, holott a felvidékiek közel felének (47%) ez a véleménye. Ez azt támasztja alá, hogy a Gömörben űzött szakmák „életképesebbek”, piacképesebbek, mint általában a (többi) Felvidéken űzött népművészeti foglalkozások, de az aktív helyi kézműves társulás is szerepet játszhat a mesterség hagyományainak megőrzésében.

A Biharban űzött foglalkozások jövője is az átlagosnál nagyobb arányban tűnik biztosítottnak, de elsősorban a magyarországi részen látják pozitívan a jövőt.

Ha az összes 138 válaszadót vizsgáljuk, akkor az állapítható meg, hogy kevesen voltak olyanok, akik a foglalkozásuk helyzetét változatlannak látják az elmúlt 50-100 évhez képest (kevesebb, mint 6% nyilatkozott így), a másik három válaszlehetőségre összességében közel azonos számú választ adtak (42-44 db). Mivel két kategória is a negatív víziót vetíti előre („kiveszőben van”, illetve „egyre kevésbé van jelen”), összességében negatív a kitöltők véleménye a tárgyalkotó népművészetük jövőjét illetően.

 

Amennyiben a válaszadók úgy gondolták, hogy a foglalkozásuk egyre kevésbé van jelen (az előző kérdésben az első két válasz valamelyikét jelölték meg), megtudakoltuk, hogy e mögött milyen okot vagy okokat sejtenek (21. ábra). Meglepően sok válasz érkezett, sokan több okot is megjelöltek.

 

21. ábra: A tárgyalkotó népművészet térvesztésének okai a kérdőívet kitöltők válaszai alapján területegységenként

Az okokat kutatva sokan azt tartják kiváltó oknak, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a népi kultúra, annak továbbvitele. Különösen a magyarországi válaszadók látják így (47%-uk ezt jelölte meg), de a gömöri kitöltők is hasonlóan látják a helyzetet (45%).

Aggasztó jelenség, hogy a Felvidéken a legtöbben a magyarságtudat elvesztésében, az asszimilációban látják a tendencia legfőbb okát. 28 válaszadó ezt is megjelölte (ezen belül a gömöri 10 válaszadóból 6-an), míg Romániában csak ketten keresik ebben az okot (mindkettő bihari). Romániában és Biharban elsősorban abban látják a foglalkozásuk népszerűségvesztésének okát, hogy abból nem lehet piacképes, eladható terméket előállítani.

Összevetve az előző két kérdésre adott válaszokat, az állapítható meg, hogy a tárgyalkotó népművészet jövőjével kapcsolatban elsősorban a felvidéki helyzet ad okot aggodalomra. A magyarságtudat elvesztése, az asszimiláció erősödése visszahat a tárgyalkotó népművészetre is. A fiatalok körében tapasztalható érdektelenség tovább erősíti ezt a folyamatot.

 

A tudásátadással kapcsolatosan megkérdeztük a mestereket alkotókat, hogy folytatnak-e oktatói tevékenységet a foglalkozásukhoz kapcsolódóan (22. ábra).

 

22. ábra: A „Folytat-e Ön a mesterségéhez, szakmájához kapcsolódóan oktatói tevékenységet?” kérdésre adott válaszok száma területegységenként

Szlovákiát kivéve minden vizsgált területegységnél a „nem” válaszok száma volt túlsúlyban, Romániában, illetve Biharban és Gömörben jelentősen. Akik valamilyen szinten oktatják, többségükben a barátoknak, ismerősöknek mutatják meg a szakma fortélyait (Felvidéken, Romániában és Biharban ők vannak legtöbben a válaszadók közül), és kevesebben, akik alkalmanként rendezvényeken vagy rendszeresen szervezett keretek között oktatnak. Utóbbiak száma és aránya Romániában, illetve Biharban a legmagasabb. Mindez arra enged következtetni, hogy a tudásátadás fejlesztésére lenne szükség ahhoz, hogy a következő generációk is megismerhessék az elmúlt századok hagyományait, népművészetét.

 

 

Piaci lehetőségek
 

A mai világban egyre fontosabb tényező lesz, hogy az – akár hobby szinten űzött – tárgyalkotó népművészeti tevékenységből meg lehessen élni, vagy legalábbis ne rójon olyan anyagi terhet művelője nyakára, amely megakadályozza tevékenysége végzésében. Egyes népművészeti ágak esetében az alapanyagok beszerzése, a nyersanyagok megmunkálása igen költségigényes, ezért nem mindegy, hogy az elkészült terméket mennyire lehet értékesíteni, mennyire piacképesek.

Néhány kérdést ezzel a témakörrel kapcsolatban feltettünk a mestereknek, alkotóknak, valamint a szervezőknek is – utóbbiaknak eltérő tevékenységükből adódóan részben más formában. E fejezetben a kérdőív ezen kérdéseire adott válaszokat vizsgáljuk.

A mesterektől, alkotóktól legelőször azt kérdeztük, hogy az általuk űzött kézműves iparágból meg lehet-e élni, hozzájárul-e megélhetésükhöz (23. ábra).

 

23. ábra: A kézműves tevékenységből való megélhetésre vonatkozó kérdésre adott válaszok száma területegységenként

Nagyon kevesen, az összesen 180 válaszadóból nyolcan nyilatkoztak úgy, hogy az adott foglalkozásból jól kilehet jönni, amennyiben azt valaki professzionális szinten űzi. Jelentős területi különbségek nem voltak, mindhárom országban ketten vagy hárman nyilatkoztak így. A legtöbb válaszadó (46%) úgy látja, hogy a tevékenységéből legfeljebb kiegészítő jövedelmet lehet szerezni. Legnagyobb számban Biharban (26 fő), legnagyobb arányban (a válaszadók kétharmada) Gömörben vélekedett így, de Szlovákiában is a válaszadók több mint felének (52%) ez a véleménye. Magyarországon és Romániában a válaszadók negyede (26-26%), Szlovákiában hatoda (17%), gondolta úgy, hogy sok munkával többé-kevésbé ki lehet jönni az adott tevékenységből származó bevételből.

Összességében az állapítható meg, hogy a nagyobb szakmai tudással és megfelelő szorgalommal legalább kiegészítő jövedelmet lehet szerezni, de akár a megélhetés fő forrása is lehet a végzett tárgyalkotó népművészeti tevékenység.

 

A szakértőknek, szervezőknek az előző kérdés nem volt releváns (amennyiben nem űzött tárgyalkotó népművészeti tevékenységet), viszont az ő véleményüket, javaslatukat is szerettük volna megismerni, hogy szerintük milyen jellegű beavatkozással lehetne segíteni a térségük tárgyalkotó népművészetének fennmaradását (24. ábra).

 

24. ábra: A piaci lehetőségekkel kapcsolatos kérdésfeltevésre adott válaszok száma a szervezők, szakértők körében, területegységenként

Több válasz is megjelölhető volt, és ezzel a lehetőséggel élt is a válaszadók döntő többsége. A 155 kitöltő – ennyien töltötték ki a gépi és papír alapú, szervezőknek és szakértőknek szóló kérdőívet – összesen 456 választ jelölt meg, azaz kérdőívenként átlagosan majdnem hármat (sokan mind az ötöt).

Az egyes megjelölt válaszok száma között nem voltak igazán jelentős különbségek. Érdekesség, hogy a három országban különböző szempontokat jelöltek meg leggyakrabban a piaci lehetőséget befolyásoló tényezők közül. Magyarországon a kézművesség állami dotációját (adókedvezményeket) látnák legszívesebben az érintettek, Szlovákiában a marketing szerepének fontosságát hangsúlyoznák jobban, Romániában (és Bihar egészében) pedig a népművészeti alkotások hangsúlyosabb szerepeltetését várnák az ilyen jellegű rendezvényeken. Gömörben a marketing szerepének hangsúlyozása mellett a piacokon, rendezvényeken való megjelenés támogatását jelölték meg legtöbben.

A megadott válaszokból nem lehet arra következtetni, melyet kellene leginkább preferálni a tárgyalkotó népművészet fennmaradása érdekében, valószínűleg ez attól is függ, hogy mely népművészeti ágat és hol szeretnének támogatni, fejleszteni.

 

A következő kérdéscsoportban a válaszadóknak különböző – a piaci lehetőségekkel kapcsolatos – állítások helyállóságát kellett meghatározniuk négy kategóriába sorolva. Az állítások többsége mind a mestereknek, alkotóknak, mind a szakembereknek, szakértőknek szánt kérdőíven szerepelt, de néhány esetben csak egyik vagy másik csoport számára tettük fel a kérdést, mert a másiknál ez irreleváns lett volna. (A válaszok számából általában kikövetkeztethető, hogy csak egyik vagy mindkét kérdőíven szerepelt-e az állítás, de ha csak egyik csoport lett megszólítva, azt külön is jelezzük.)

 

25. ábra: Az „Egyre nagyobb a kereslet a mesterségem termékei, tárgyai iránt” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Megkérdeztük a kitöltőket, hogy miként látják az általuk alkotott termékek népszerűségének, eladhatóságának tendenciáját (25. ábra). A válaszok alapján Magyarországon és a gömöri térségben a legjobb a helyzet, bár Magyarországon a kitöltők 38%-a nem tudott vagy nem akart válaszolni. Legkedvezőtlenebbnek Szlovákiában látják a helyzetet, bár itt is azok vannak többségben, akik szerint nő a kereslet a termékek iránt, de az értékelhető választ adók 39%-a mégis úgy tartja, hogy romlott a helyzet az értékesíthetőség terén.

Partiumban és Erdélyben a legtöbben teljesen egyetértenek az állítással (33 fő), de közel ugyanennyien vannak, akik szerint inkább csökken a kereslet (32 fő). Összességében a romániai megkérdezettek közel kétharmada (64%) szerint inkább pozitív tendencia figyelhető meg.

A két vizsgált térségben egymástól merőben eltérő a helyzet. Biharban a legtöbben – az értékelhető választ adók 38%-a – a inkább nem értenek egyet a termékeik eladhatóságának javulásával, de összességében az érdemi válaszadók közel fele, 49%-a szerint javult a helyzet, közülük többen állítják ezt határozottan.

Gömörben ezzel szemben a válaszadók 85%-a szerint javult a termékeik eladhatósága, és mindössze 6-an állították, hogy romlott a helyzet. E jelentős területi különbségek okai közt az is szerepet játszhat, hogy a Gömörben űzött foglalkozások által (pl. fafaragás) előállított termékek jobban eladhatóak, mint pl. a hímzés, csuhéfonás során előállított termékek, de az is fontos szerepet játszhat, hogy a kézműveseket összefogó szervezet jobban tudja képviselni a tagok érdekeit, és megfelelő marketinggel segíteni tudja a termékeik eladhatóságát.

Amennyiben az összes Kárpát-medencei érdemi válaszadó (241 fő) véleményét összegezzük, azt láthatjuk, hogy éppen kétharmaduk (66,8%) inkább egyetért vagy teljesen egyetért a fenti állítással, azaz javult a helyzet az értékesíthetőség terén az elmúlt időszakban. A kézműves termékek iránti növekvő keresletet magyarázhatja a hagyományok iránti nagyobb odafigyelés és tisztelet, a természetes anyagok használatát előtérbe helyező környezetbarát szemlélet terjedése, valamint a Kárpát-medence érintett országaiban tapasztalható gazdasági növekedés, amely a jövedelmek bővülésével kereslet-növekedést válthat ki.

 

26. ábra: A „Van egy viszonylag szűk, de fizetőképes réteg, aki keresi ezeket a tárgyakat” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

A következő állításunkkal egy szűk, de fizetőképes érdeklődő réteg meglétét kívántuk firtatni (26. ábra). A válaszok egyértelműen az állításunk helytállóságát támasztja alá, hiszen az érdemi válaszadók közel kilenctizede (88%) teljesen vagy inkább egyetértett vele. Határozottan egyetértett a romániai és bihari válaszadók többsége, ugyanakkor Szlovákiában (és Gömörben) jelentősen többen voltak, akik inkább egyetértettek az állítással. Viszonylag alacsony volt azok száma, akik nem tudtak (16 fő) vagy nem akartak válaszolni (27 fő). A partiumi Biharban 2 megkérdezett állította csak határozottan, hogy nincs ilyen társadalmi réteg.

Tekintve, hogy minden vizsgált területegységnél meggyőző többségben voltak azok, akik egyetértettek e fizetőképes társadalmi réteg meglétével, gazdasági oldalról megközelítve is megalapozott lehet a tárgyalkotó népművészet fejlesztésébe (oktatás, marketing, kultúra) invesztálni.

 

27. ábra: A „Jellemző, hogy az emberek keresik ezeket a kézműves tárgyakat, emlékeket” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Megkérdeztük, jellemző-e, hogy az emberek (általában) keresik ezeket a kézműves termékeket (27. ábra). országonként meglehetősen eltérő vélemények születtek. Magyarországon az állítással ugyanannyian inkább nem értettek egyet, mint ahányan határozottan egyetértettek, de legtöbben – az érdemi válaszadók több mint fele – inkább egyetértett. Az inkább egyetértők vannak a legnagyobb számban a többi területegységben is, emellett Szlovákiát kivéve a határozottan egyetértők vannak még többen.

Szlovákiában viszonylag kevesen értettek teljesen egyet az állítással, és sokan voltak (az érdemi válaszadók több mint harmada, 35%-a), akik szerint inkább nem jellemző, hogy az emberek keresik ezeket a kézműves tárgyakat. Sőt – egyetlen magyarországi válaszadó mellett – itt volt csak olyan válasz, miszerint ez egyáltalán nem jellemző (7 ilyen válasz is született). Érdekes megfigyelni, milyen jelentős különbségek vannak Szlovákiában, hiszen a gömöri eredmények kétharmada a szlovákiai országos eredményeken belül is megjelenik. Gömörben sokkal inkább egyetértenek azzal, hogy az emberek keresik ezeket a tárgyakat: mindössze ketten voltak, akik szerint ez inkább nem jellemző (mindkét ilyen válasz a szlovákiai válaszadók köréből érkezett).

A válaszok alapján összességében is az állapítható meg, hogy a kereslet megvan a kézműves tárgyak iránt, sokan érdeklődnek az ilyen termékek felől. Ugyanakkor meglehetősen eltérőek a vélemények a szlovákiai megkérdezettek között, sokan látják kedvezőtlenül a helyzetet. Igaz, ők döntő többségükben nem a gömöri válaszadók közül kerültek ki.

 

28. ábra: A „Csökken ugyan a kereslet, de az alkotók általában meg tudnak élni belőle” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Fontos megismerni, hogyan vélekednek a szakértők arról, hogy meg lehet-e élni a tárgyalkotó népművészeti termékek előállításából és értékesítéséből (28. ábra).A kitöltők nagy része nem tudta megítélni (összesen 64-en) vagy nem válaszoltak a felvetésre (27 fő). A felvetésre adott bizonytalanság tényét támasztja alá, hogy az érdemi válaszadók között is meglehetősen kevesen voltak, akik határozottan nem értettek egyet (14%), vagy határozottan egyetértettek az állítással (11%). Szlovákiában, Romániában és Biharban kimagasló volt az azok száma és aránya, akik inkább nem értettek egyet az állítással, ezzel szemben Magyarországon és Gömörben kicsit többen voltak azok, akik szerint inkább helytálló az állítás.Itt is megfigyelhető tehát az, hogy a szlovákiai és a gömöri kitöltők véleménye jelentősen eltér egymástól.

Összességében az érdemi válaszadóknak csak mintegy 41%-a értett egyet az állítással, többségük ellenkező véleményen van. Bár talán maga a kérdésfelvetés sem volt igazán szerencsés – két külön-külön állítást kellett egyben értékelni –, az nagy valószínűséggel kikövetkeztethető, hogy a válaszadók többsége legfeljebb csak kiegészítő jövedelemként tudja elképzelni a népművészeti termékek értékesítését, fő megélhetési forrásként csak keveseknek lehet erre lehetőségük.  

 

29. ábra: A „Nagyjából stagnál a kereslet ezen termékek iránt” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

A stagnáló keresletre vonatkozó állítás (29. ábra) részben ellenőrzésként került a kérdőívre, hiszen a növekvő keresletre is külön rákérdeztünk korábban. Alacsony számú értékelhető válasz született (211 db), ezen belül magas volt az inkább egyetértők és az inkább egyet nem értők száma, a határozott válaszadók aránya mindössze 15% volt. Az érdemi választ adók közel fele (47%) inkább egyetértett az állítással, és ez a többség – Románia kivételével, ahol a legtöbben inkább nem értettek egyet – minden területegységnél megfigyelhető. 

 

30. ábra: Az „Egyre kevesebb a mester ebben a kézműves szakmában, kevés az ilyen tárgy, ezért egyelőre még az egyes szakmák termékei eladhatóak” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Rákérdeztünk az összefüggésre a mesterek száma és az általuk alkotott kézműves tárgyak eladhatósága között. Magyarországon és Biharban a legtöbben teljesen egyetértettek az összefüggéssel, és összességében is minden vizsgált területegységnél több volt az inkább egyetértők száma az inkább egyet nem értőknél. Szlovákiában magas volt azoknak a száma, akik inkább nem értettek egyet az állítás helytállóságával, de Gömört vizsgálva megint a szlovákiai válaszoktól eltérő arányokat találunk. Ott csak minden hatodik véleményt formáló nyilatkozott úgy, hogy (inkább) nem ért egyet az állítással.

Bár itt ismét egy igen összetett – ok-okozati összefüggést tartalmazó – állítás helytállóságára kérdeztünk rá, az a következtetés levonható, hogy az előállított kézműves termékek a válaszadók szerint eladhatóak. Egyúttal, ha közvetve is, de rávilágít arra a következtetésre, hogy a valóban minőségi termékek eladhatóak, mert van rájuk kereslet. Tehát célszerűbbnek mutatkozik inkább a minőség további javításának irányába lépéseket tenni, mintsem új alkotók bevonásával a termelés volumenének növelését megcélozni.

 

31. ábra: A „Nem fenyegeti a kézműves termékeket a nagyüzemben gyártott, illetve bejövő (pl. kínai) tömegáru” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Mindannyian nap mint nap találkozunk az olcsóbb, főként távol-keleti termékek árusításával szinte minden iparcikk-csoport területén. Feltételeztük, hogy ez kihatással van egyes népművészeti termékek eladhatóságára is (gépi hímzések, rattan bútorok, nagyüzemi módszerekkel előállított fa- és fémtárgyak stb.) E vélemények megismerésére tettük fel a fenti kérdést, és mint látható, területegységenként nagyon eltérő eredmények születtek.

Magyarországon többségben voltak azok, akik szerint a kínai tömegáru nem jelent veszélyt a kézműves termékekre nézve, azaz – inkább vagy teljes mértékben – egyetértettek a fenti állítással. Szlovákiában viszont azok voltak többségben, akik szerint veszélyt jelentenek a távol-keleti termékek a helyi kézműves termékekre nézve, bár sokan voltak azok is, akik szerint inkább nem fenyeget ilyen veszély.

A partiumi és erdélyi magyarság körében végzett kérdőíves felmérés eredménye szerint a legtöbben (27 fő) egyáltalán nem ért egyet az állítással, azaz a tömeges behozatal veszélyeket hordoz magában a helyi termelőkre nézve. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy sokan voltak (15 fő), akik nem tudtak válaszolni a kérdésre. A bihari eredmények ötvözik a magyarországi és a romániai eredményeket: 25-en inkább egyetértenek az állítással, 24-en viszont határozottan elutasítják azt. Gömörben is ehhez hasonlóak az arányok a válaszolni nem tudok nagy száma mellett.

Összességében nem látszik határozott és egyöntetű vélemény-nyilvánítás egyik vizsgált területegység esetén sem, ami azzal lehet összefüggésben, hogy bizonyos szakmákat, népművészeti ágakat a probléma érint, akár jelentősen is; más esetben, foglalkozásoknál viszont egyáltalán nem jellemző, hogy a tömegáru kiváltaná a helyi, minőségi kézműves termékeket.

 

A következő hét állítás csak a mestereknek, alkotóknak szánt kérdőíven szerepel.

 

32. ábra: „Az általam készített termékek a mai kor ízlésének nem felelnek meg” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Bár vélelmezhető volt, hogy a válaszadók döntő többsége a saját maga által előállított népművészeti terméket a mai kor ízlésének megfelelőnek tartja, a válaszokból ez mégsem tűnik annyira egyértelműnek (32. ábra).

Összesen négyen – hárman Magyarországról, egy Felvidékről – határozták meg úgy, hogy készített tárgyaik egyáltalán nem felelnek meg a mai kor igényeinek (ez az érdemi válaszok kevesebb, mint 3 százaléka), Felvidéken 14 olyan válasz is született, hogy inkább nem felel meg (közülük kettő Gömörből). Viszont azon felvidékiek, akik szerint a termékeik megfelelnek a kor igényeinek, többen voltak azok, akik ezt határozottan állítják, mint akik „inkább” egyetértenek. Magyarországon és Romániában, valamint Gömörben fordított ez az arány. Biharban 32-en nyilatkoztak érdemben, éppen fele-fele arányban teljesen, illetve inkább egyetértenek. Itt nem volt olyan, aki szerint a terméke ne lenne a kor igényeinek megfelelő.

A kor igényeinek való megfelelés az értékesítés egyik kulcs-feltétele, ezért fontos, hogy aki ebből jövedelmet akar szerezni, az olyan tevékenységet válasszon, amelyik ennek a feltételnek megfelel. Természetesen amennyiben hobby tevékenységről van szó, ott ez nem feltétel, de mindenképpen előnyt jelent (pl. ajándéktárgy készítésénél), ha a tárgy illeszkedik a kor ízléséhez. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az ízlések is folyamatosan változnak, és bármikor újra népszerűbbé válhatnak olyan népművészeti ágak, amelyek jövője eddig nem volt biztosnak látszó. Megemlíthető pl. a klímaváltozás hatására az eldobható műanyag-szatyrok helyett a fonott kosarak vagy a szőtt táskák elterjedése, népszerűségük gyors növekedése.

 

33. ábra: A „Nagyon szűk az a réteg, amely valós értéket lát ezekben a tárgyakban” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Kíváncsiak voltunk, az alkotók hogy látják a keresleti oldal szereplőit. Hipotézisünk szerint viszonylag szűk, de érdeklődő réteg, aki felismeri a népművészeti tárgyak értékét (33. ábra).

Magyarországon viszonylag sokan nem tudtak érdemben reagálni e felvetésre, de akik igen, többségükben teljesen vagy részben egyetértettek (fele-fele arányban). Szlovákiában már több volt az egyet nem értő, de a legtöbben itt is az inkább egyetértők voltak (19 fő). Romániából viszonylag kevés értékelhető válasz érkezett, de ezek kétharmada egyetértett vagy inkább egyetértett a felvetéssel, egyharmaduk viszont inkább nem értett egyet. Biharban jóval nagyobb arányban voltak azok, aki szerint egyértelműen nagyon szűk az a réteg, amely valós értéket lát a népművészeti tárgyakban.

 

34. ábra: Az „Ezeket a termékeket a nagyüzemek sokkal olcsóbban tudják előállítani, így értékesíteni is” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Az értékesítést nehezíti, ha az adott termékhez hasonló, de általában rosszabb minőségű, viszont olcsóbb termék is jelen van a piacon. Ez előfordulhat azon árucsoportok körében, amelyek könnyen, viszonylag kis ráfordítással gépesíthetők (ld. gépi hímzés vs. népművészeti tárgy; fonott-bútor vs. rattan vagy műanyag bútor). Ezért tettünk fel olyan kérdést, amely a nagyüzemi előállítás népi kézművességre gyakorolt hatását mutatja (34. ábra). Feltételezésünk szerint azonban a válasz nem elsősorban attól függ, hogy mely területegységben kérdezzük, sokkal inkább attól, hogy a válaszadó milyen népművészeti ágban tevékenykedik, vagy – szervező esetében – mely népművészeti ágakkal van rendszeres kapcsolatban.

Magyarországon és Romániában közel azonos számban voltak azok a válaszadók, akik többé-kevésbé egyetértettek az állítással és azok, akik nem. A szlovákiai megkérdezettek között sokkal nagyobb azok száma, akik szerint a nagyüzemi termelés veszélyt jelent a népművészeti termékek értékesítésére. Gömörben itt is másként alakult a vélemény, ők kevésbé látják ezt a kockázatot, amely részben a másfajta tevékenységgel (pl. fafaragás, kovácsolás) és a megfelelő szervezeti keretekkel magyarázható, amelynek része az értékesítési hálózat kiépítése és működtetése is.

Biharban nagyon sokan nem tudtak választ adni a kérdésre, de arányait tekintve a válaszok aránya a romániai eredményre hasonlít.

Összességében 52-en nem értettek egyet az állítással, 62-en egyetértettek, viszont a legtöbben (40-en) az inkább nem értek egyet választ jelölték meg. Ez is azt támasztja alá, hogy a kérdésben rendkívül megoszlanak a vélemények egyrészt vizsgált területegységeken belül is, de az összes választ vizsgálva is.

 

35. ábra: „A mai háztartásokban, hétköznapokban nincs szükség ezekre a tárgyakra” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Tekintve, hogy népművészeti alkotásokról beszélünk, nem pedig hétköznapi használati tárgyakról, első gondolatra talán furcsának hathat a vizsgált állítás, mint felvetés. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg ezen alkotások esztétikai szerepéről, azaz akkor is szükség lehet ezekre a tárgyakra, ha a mindennapokban nem is használják őket.

Valószínűleg így értelmezték a válaszadók is, hiszen többségükben egyáltalán nem vagy – még gyakrabban – inkább nem értettek egyet az állítás helyénvalóságával (35. ábra). Összesen ketten voltak a 110 érdemi válaszadóból – a magyarországi Biharból – akik teljesen egyetértettek az állítással, velük együtt a válaszadók negyede vélekedett csak úgy, hogy a hétköznapokban nincs szükség ezekre a tárgyakra.

 

 

36. ábra: A „Költséges az előállításuk, a bekerülési költségre nem lehet hasznot tenni, mert eladhatatlan lesz” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Az, hogy melyik népművészeti termék előállítása mennyibe kerül, jelentősen függ az is, hogy az alkotó melyik népművészeti ágban tevékenykedik, hiszen egyes szakmákban az alapanyagok beszerzése, a feldolgozáshoz szükséges eszközök ára, a ráfordított élőmunka igény, a feldolgozás költsége stb. más és más.

Vélhetően ez befolyásolhatta a válaszadásokat is, bár az egyes területegységekben – Gömört kivéve – a legtöbben inkább egyetértettek azzal az állítással, hogy a termékek előállítása költséges, befolyásolja az eladhatóságot (36. ábra). Az érdemi válaszadók – a 126 válaszolóból 26-an nem tudták megítélni – több mint fele, 54 fő vélekedett így. Negyedük inkább nem értett egyet az állítással. Általában ez volt a második leggyakoribb válasz a vizsgált területegységekben, kivéve Szlovákiát, ahol a válaszadók negyede teljesen egyetértett azzal, hogy az előállításuk és a rárakott haszon költsége miatt a termék eladhatatlan lesz.

Mindössze két olyan válasz született – mindkettő Magyarországon, a bihari és a gömöri részeken kívül –, amely egyáltalán nem értett egyet az állítással. Gömörben az állítással – alacsony válaszadási hajlandóság mellett – inkább egyetértettek, ami azért is meglepő, mert az itteni fazekasság tipikusan olyan tevékenység, amely nagy élőmunka-ráfordítást, költséget (alapanyag-beszerzés, égetés, szállítás) igényel.

 

 

37. ábra: A „Nincs a környéken olyan, aki ilyet akar vásárolni, távolabbi értékesítési helyekre pedig nem gazdaságos elvinni a terméket” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Kíváncsiak voltunk arra, miként vélekednek a művészek, alkotók a térségben előállított termékek helyi értékesíthetőségéről, illetve a távolabbi térségekbe történő szállítás, értékesítés nehézségeiről. Feltételezésünk szerint ezt szintén jelentősen befolyásolja az adott népművészeti ág jellege (pl. egy szőttest, hímzést sokkal egyszerűbb, olcsóbb szállítani, mint egy kerámiát, fonott kosarat stb.).

A kapott válaszok vizsgált országok, illetve területegységek szerint meglehetősen különböző véleményeket, álláspontot tartalmaznak (37. ábra). Ami közös bennük, hogy minden területegységnél magas volt azok száma, illetve aránya, akik nem tudtak véleményt formálni az állítás helytállóságáról. A válaszadók több mint negyede (27%) tartozott közéjük, de Biharban 40%-uk nem tudott dönteni.

Magyarországon az érdemi választ adók közel fele (a 29-ből 14-en) inkább nem értettek egyet, tehát szerintük az előállítás környékén is van kereslet a termékekre. Szlovákiában ezzel szemben a legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy teljesen egyetértenek az állítással, Romániában viszont egyetlen ilyen válasz sem érkezett, a másik három lehetőséget azonban szinte egyenlő arányban (8-9 válasz) választották.

Az ilyen arányú területegységek közötti különbségek nem indokolhatóak az azokban preferált népművészeti ágak különbözőségeivel. Láthatóan nagy a bizonytalanság a válaszadók körében (erre utal a válaszolni nem tudók magas száma is), és az alacsony elemszám is lehetetlenné teszi a megalapozott következtetések levonását.

 

 

38. ábra: „A szomszédos térség hasonló népművészeti tárgyai híresebbek, így inkább azokat keresik” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

A következő állítást azért tettük fel a mestereknek, alkotóknak, hogy megtudjuk, van-e olyan térség a környékükön, amely az adott népművészeti ág terén híresebb, ezért az ottani termékek jobban eladhatóak.

Nagyon magas volt azok aránya (40%), akik nem tudtak érdemi választ adni a kérdésre (Gömört kivéve minden területegységben ez volt a legtöbb válasz). Ugyanakkor akik választ adtak, azok közül Szlovákiában és Romániában is azok voltak legtöbben, akik egyáltalán nem értettek egyet azzal, hogy a szomszédos térségek hasonló népművészeti tárgyak híresebbek lennének, és Magyarországon is  általában inkább egyetértettek az állítással (csak eggyel többen, mint ahányan teljesen egyetértettek).

Ha a három ország érdemi válaszadóit összességében vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy közel háromnegyedük (73%) valamilyen szinten egyetért az állítással.Mivel mindhárom országban jelentős többségben vannak azok, akik szerint a népművészeti termékeiknek a szomszédos térségekben nincs jelentős konkurenciája (63–78%), megállapítható, hogy a válaszadók szerint ez nem veszélyezteti az értékesíthetőséget.

Fontos kiemelni, hogy Gömörben nem volt egyetlen olyan válasz sem, miszerint a szomszédos térségek hasonló termékei híresebbek lennének, igaz, e térségből nagyon kevesen (mindössze 10-en) adtak érdemi választ.

 

 

39. ábra: Az „Egyre terjed a kézműves áruk nagyüzemi gyártása és kézműves termékként történő értékesítése” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

A következő négy állítás (39–43. ábra) csak a szakértők, szervezők kérdőívén szerepelt.

Elsőként azzal kapcsolatban érdeklődtünk, hogyan látják a kézműves(nek nevezett)  termékek nagyüzemi előállítását, mely vélhetően jelentősen befolyásolhatja a valóban kézműves úton előállított népművészeti termékek eladhatóságát, értékesíthetőségét.

141-en írtak véleményt az állításról, de közülük 18-an (13%), nem tudták ezt megítélni. Magyarországon és Szlovákiában azok voltak legtöbben, akik teljesen egyetértettek az állítással, Romániában viszont a válaszadók abszolút többsége, közel kétharmada (62%) inkább egyetértett az állítással. Ez befolyásolta a bihari véleményeket is, e térségben is az inkább egyetértők voltak legnagyobb számban (21 válasz) és arányban.

Összességében a válaszadók háromnegyede kisebb-nagyobb mértékben egyetértett az állítással, de Gömörben ez az arány meghaladta a 85%-ot is. Magyarországon egy bihari, valamint Szlovákiában 5 fő egyáltalán nem értett egyet az állítással, szerintük a kézműves termékek nagyüzemi előállításának terjedése nem jelent veszélyt. Magyarországon és Romániában 10-10 fő, Romániában 5 fő inkább nem értett egyet az állítással. 

Összességében tehát az vonható le következtetésként, hogy a kitöltő szakértők szerint oda kell figyelni a tárgyalkotó népművészet termékeinek nagyüzemi gyártásából adódó negatív következményekre, törekedni kell ezek kiküszöbölésére a valódi népművészeti értékek védelme érdekében.

 

40. ábra: „A vásárlók többsége meg tudja különböztetni az igazi kézműves termékeket a bóvlitól” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Az élet minden területén nap mint nap találkozunk olyan termékekkel, amelyek minősége megkérdőjelezhető, ugyanakkor árukkal, mutatósságukkal meg tudják győzni a fogyasztókat. Megkérdeztük a kitöltőket, hogy a népművészeti tárgyakra is vonatkozik-e ez, kell-e aggódni a népművészeti tárgyként értékesített, de valójában rossz minőségű – nem is feltétlenül kézműves eljárással készített – termékek miatt. Azaz jelen van-e a bóvli a népművészeti termékek piacán, és a fogyasztó felismeri-e ezeket, meg tudja-e különböztetni az igazi értéket a bóvlitól.

Kevés olyan állítás van, amellyel kapcsolatban ennyire megoszlott volna a válaszadók véleménye (40. ábra). Összesen 143 válasz érkezett, az egyáltalán nem egyetértők aránya 16 volt, a többi véleményt – beleértve a válaszolni nem tudókat is – összesen 30 és 34 közötti számú személy választotta. A legtöbb válaszadó Magyarországon nem tudta megítélni, Szlovákiában inkább nem értett egyet, Romániában viszont teljesen egyetértettek. Ekkora különbségeket nem okozhatnak az országok közötti belső piaci szabályozások, ezért valószínű, hogy az alacsony elemszám (országonként 30-40 érdemi válaszadó),az adatgyűjtés országonkénti eltérései is közrejátszottak a különbségek kialakulásában.

Összességében a válaszadók 58%-a kisebb-nagyobb mértékben egyetértett az állítással. Leghatározottabban ezt a bihariak állították, itt több volt a határozottan egyetértő, mint az össze többi válaszadó, és itt voltak a legkevesebben (5 fő), akik nem tudtak választ adni a kérdésre. Gömörben az inkább egyetértők voltak legtöbben (13 fő), de itt magas volt a válaszolni nem tudók száma is az összes gömöri válaszadóhoz képest (8 fő, 28%).

 

41. ábra: „A kézműves termékek vásárlói számára az ár a legfontosabb” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Azzal a kissé provokatív állítással kapcsolatban kértük ki a kérdőív kitöltőinek véleményét, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a legfontosabb az ár a kézműves termékeket vásárlók számára. Feltételezésünk szerint fontos tényező ugyan az ár, de a tárgyalkotó népművészet értékei után érdeklődők számára talán mégsem ez a döntő, hanem inkább a minőség, értékállóság, egyediség.

Az összesen 146 válaszadóból 22-en nem tudtak válaszolni, legtöbben Romániából. Az érdemi választ adók határozatlanságát jól tükrözi, hogy minden országban az „inkább nem értek egyet” és az „inkább egyetértek” válasz volt a két leggyakoribb; Magyarországon az előbbi, Szlovákiában és Romániában az utóbbi. Minden vizsgált területegységnél az egyáltalán egyet nem értők száma volt a legalacsonyabb (Romániában ugyanennyien állították, hogy teljesen egyetértenek).

Összességében az inkább vagy teljesen egyetértők száma (68) meghaladja az egyet nem értők számát (57), de a válaszadók alacsony száma és a bizonytalanabbak magas aránya miatt mégsem lehet határozott véleményt formálni a kapott eredményekből és az országok (területegységek) közötti különbségeiről a vizsgált állítás helytállóságával kapcsolatosan.

 

42. ábra: „A kézműves termékek vásárlói számára a minőség, a tetszetősség a legfontosabb” állításra érkezett vélemények megoszlása területegységenként

Már az előző állítás elemzése során felvetettük, hogy a minőség, tetszetősség feltételezésünk szerint sokkal inkább befolyásoló tényező az igényes kézműves termékek vásárlása során, mint az ár. A fenti állításra adott válaszok száma és megoszlása egyértelműen alátámasztja a feltételezésünket (42. ábra).

A szakembereknek, szervezőknek feltett állítások közül itt volt a legalacsonyabb a válaszolni nem tudók aránya (12%). Az összes érdemi válaszadó döntő többsége, közel 94%-a inkább vagy teljesen egyetért azzal, hogy a minőség, a tetszetősség a legfontosabb tényező kézműves termékek vásárlásánál. Leghatározottabban ezt a magyarországi és a bihari válaszadók állították, akik 69, illetve 62%-ban ezt a választ jelölték meg.  Romániában az inkább egyetértők és a határozottan egyetértők száma megegyezett (22%), és összesen hárman voltak, akik nem értettek egyet az állítással. Közülük ketten – mindkettő bihari – egyáltalán nem értett egyet. Gömörben mindenki egyetértett az állítás helytállóságával.

A válaszokból egyértelműen megállapítható, hogy a válaszadók – országtól, területegységtől függetlenül – a vásárlók szempontjából a minőséget, tetszetősséget tartják a legfontosabbnak, és sokkal fontosabb befolyásoló tényezőnek gondolják, mint az árat. Ez kedvező jelenség a minőséget előállító mesterek, alkotók számára, és biztosíthatja minőségi termékeik eladhatóságát.

 

 

Megkérdeztük a mesterektől, alkotóktól, hogy hol találkozhatunk a termékeikkel, mennyire ismertek a szűkebb térségükön kívül is az alkotásaik. Kíváncsiak voltunk, hogy vannak-e e tekintetben jelentősebb eltérések az országok, térségek között.

 

43. ábra: „Az Ön által készített tárgyakkal, termékekkel hol találkozhatunk?” kérdésre adott válaszok megoszlása területegységenként

A feltett kérdésünkre összesen 114 mester, alkotó válaszolt (43. ábra), országonként közel egyenlő, 35 és 41 közötti számban. Az országonkénti alacsony elemszámok biztos következtetések levonását nem teszik lehetővé, de az mindenesetre kitűnik, hogy Szlovákiában és Romániában elsősorban szűkebb környezetükben (legfeljebb járási szinten) oldják meg a megtekinthetőséget, árusítást, távolabbra a népművészeti termékeikkel nem jutnak el, azok országos vagy Kárpát-medencei szinten kevésbé ismertek.

Minden országban és vizsgált területegységbena helyi bemutatásra, értékesítésre érkezett a legtöbb válasz, de a magyarországi megkérdezettek közül viszonylag sokan (6-6 fő) jelzett úgy, hogy termékei megyeszerte, országszertevagy a Kárpát-medencében (és azon kívül) is ismertek. Más területegységeknél a megyei vagy országos ismertség kevésbé volt jellemző.

Mindez azt mutatja, hogy a Kárpát-medence művészei, mesterei elsősorban a szűkebb környezetükben, településükön, esetleg a környék tájházaiban, kiállítóhelyein tudják bemutatni népművészeti tárgyaikat, alkotásaikat. Magyarországon tűnik kicsit jobbnak a helyzet a válaszok száma alapján, itt többen és nagyobb arányban vannak olyan mesterek, akik távolabbi térségekbe is eljutnak alkotásaikkal.

 

A tárgyalkotó népművészet szervezeti keretei
 

Ahogy általában a hasonló tevékenységet űzőknek, a tárgyalkotó népművészet körében tevékenykedőknek is lehetőségük van szervezett keretek között – egyesületekben, civil szervezetekben stb. – végezni tevékenységüket. Ez sokszor biztonságot, hátteret, programokat, tapasztalatcserét, fejlődési lehetőséget biztosít az alkotóknak, szakembereknek, ezért úgy gondoltuk, fontos megismernünk, hogyan vélekednek erről a Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, illetve a bihari és gömöri térségben tevékenykedők.

Első kérdésünk arra irányult, hogy a kérdőív kitöltője tagja-e valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek. A kérdést nemcsak a mestereknek, alkotóknak tettük fel, hanem a szakembereknek, szakértőknek, szervezőknek is.

 

44. ábra: A „Tagja-e Ön valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek?” kérdésre adott válaszok megoszlása területegységenként

Egy romániai személy kivételével mindenki választ adott a kérdésre. Így megfelelő elemszám válaszból vonhatók le a következtetések. Összességében 132-en (a kitöltők 44%-a) nyilatkozott úgy, hogy nem tagja szervezetnek, a többség tehát szervezett keretek között végzi a tevékenységét. Magyarországon és Gömörben viszont azok voltak (minimális) többségben, akik nem tagjai valamilyen szervezetnek.

A diagramból az is megfigyelhető, hogy a tagok közül azok vannak minden vizsgált területegység esetében többségben, akik funkciókkal (szervezet-vezető, egyéb beosztású) nem rendelkeznek a szervezetben. Összességében ők többen voltak (összesen 86 fő), mint a szervezet-vezetők (40 fő) és az egyéb beosztásúak (41 fő) együttvéve.

A romániai válaszadók között a szervezet-vezetők és a szervezetben egyéb funkciókat ellátók száma megegyezik (17–17 fő), és alig marad el az egyéb tagok számától (23 fő). Magyarországon és Szlovákiában sokkal alacsonyabb volt a valamilyen funkciókkal rendelkező megkérdezettek aránya az egyéb tagokhoz képest.

Értékelői vélemény szerint azonban nincs érdemi jelentősége, hogy a megkérdezettek körében milyen arányban vannak vezető beosztásúak, hiszen a cél az, hogy a tárgyalkotó népművészet szereplői minél nagyobb arányban szervezett keretek között végezzék tevékenységüket, hogy jobban képviselhessék a szervezetek az érdekeiket, valamint aktívabban részt tudjanak vállalni a szervezet kulturális, hagyományőrző tevékenységében. E szempontból kifejezetten kedvező eredmény, hogy a külhoni területeken nagyobb arányban végzik a tevékenységüket szervezett keretek között, kulturális szervezet – funkcióval rendelkező vagy nem rendelkező – tagjaként.  

 

A szervezeti keretek előnyeit, területi különbségeit szerettük volna minél mélyebben megismerni, ezért megkérdeztük a kitöltőket – jelen esetben csak a szervezeti tag mestereket, alkotókat -, egyetértenek-e azzal, hogy megfelelően képviseli a szervezet a tagok érdekeit.

 

45. ábra: A „Megfelelően képviseli az érdekeimet” állításra adott válaszok száma területegységenként

Nem meglepő, hogy Felvidékről érkezett a legtöbb válasz, hiszen itt voltak a legnagyobb számban olyanok, akik szervezeti keretek között végzik a tevékenységüket. A mesterek, alkotók közül 35-en nyilvánítottak véleményt az állítással kapcsolatban (45. ábra). Inkább az a meglepő, hogy a szlovákiai tagok mennyire meg vannak elégedve szervezetük érdekérvényesítő képességével. 46%-uk szerint határozottan jellemző ez, 43%-uk szerint inkább jellemző, tehát közel 90%-uk elégedett a szervezet működésével. Ketten nem tudtak véleményt mondani, ketten pedig kissé elégedetlenek. Ilyen magas elégedettségi arány a többi vizsgált területegységnél nem tapasztalható, sőt, Magyarországon a legtöbben inkább nem tartják jellemzőnek és megfelelőnek az érdekérvényesítést. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagyon alacsony volt a válaszadási hajlandóság, ami azzal függ össze, hogy csak azokat az alkotókat és mestereket kérdeztük, akik tagjai valamilyen szervezetnek.

Ugyanakkor a kiugró szlovákiai értékek mindenképp megemlíthetők, és azt támasztják alá, hogy a Felvidéken – legalábbis a válaszadók környezetében – jól működnek a kulturális, hagyományőrző szervezetek.

Ezt a tézist a további állításokra adott válaszok is megerősíthetik (illetve akár cáfolhatják).

 

46. ábra: „A rendezvények száma megfelelő (nem túl sok, nem túl kevés)” állításra adott válaszok száma területegységenként

A rendezvények számának megfelelőségéről megkérdeztük a szervezeti tag mestereket alkotókat, valamint a szakembereket, szakértőket, hiszen vagy résztvevő vagy szervező oldalról ez mindkét csoportot érinti (46. ábra).

Összevetve a szervezeti tagok országonkénti számával, nem meglepő, hogy Szlovákiából érkezett a legtöbb vélemény az állítás helytállóságával kapcsolatban. Az már inkább meglepő, hogy mennyire nem egy véleményt fogalmaztak meg. Viszonylag magas volt a válaszolni nem tudok száma (8 fő), de az inkább nem jellemző, az inkább jellemző és az egyértelműen jellemző is egyenként 19 és 24 közötti számú választ kapott. Hasonló bizonytalanság figyelhető meg Magyarországon is, jóval alacsonyabb elemszám mellett. Ezzel szemben Romániában és Biharban az érdemi válaszok döntő többsége alapján inkább vagy egyértelműen jellemző, hogy a rendezvények száma megfelelő. Mindkét területegységnél az inkább jellemző válasz volt többségben, Romániában ezt választotta az érdemi válaszadók közel kétharmada (65%), Biharban pedig 51%-a.

A rendezvények száma mellett fontos az is, hogy érdekes, változatos programokat szervezzenek. A következő állításnál ezzel kapcsolatban kértük ki a válaszadók véleményét.

 

47. ábra: A „Változatos, érdekes programokat szerveznek” állításra adott válaszok száma területegységenként

Összesen 177-en reagáltak arra az állításra, hogy a szervezetek változatos, érdekes programokat szerveznek.  Az országonkénti szám ismét a szervezeti tagok arányában változik. Mindössze két olyan (romániai, Biharon kívüli) szakértő volt, aki nem tudott az állítás helytállóságával kapcsolatban állást foglalni.

A válaszok alapján (47. ábra) a legkevésbé a magyarországi válaszadók voltak megelégedve szervezeteik programjaival. Itt volt csak olyan válaszadó (a bihari térségből), aki szerint egyáltalán nem jellemző, hogy változatos, érdekes programokat szerveznének. Magyarországon a válaszadók 30%-a kisebb vagy nagyobb mértékben elégedetlen a programokkal, Szlovákiában ez az arány kb. 11%, a romániai válaszadók közül pedig mindenki elégedett a programokkal.

Összességében minden országban jelentős többségben vannak azok, akik elégedettek a szervezett programok változatosságával, színvonalával. Ez azért is fontos, mert így lehet úgy érdeklődőket a programokra csalogatni, felkelteni az érdeklődést a tárgyalkotó népművészettel (is) foglalkozó szervezetek működése, programjai iránt.

 

48. ábra: „A rendezvényeken nagyjából mindig ugyanaz a tagság/közönség van jelen” állításra adott válaszok száma területegységenként

Egy jól működő szervezet esetén fontos, hogy ne csak a régi tagjait tudja megtartani, számukra érdekes és változatos programokat szervezni, hanem ezzel párhuzamosan az új, leendő tagok számára is vonzó eseményeket rendezni. Ezért fontos tudni, mennyire változik a szervezet tagságának és a rendezvények közönségének összetétele. Erre próbáltunk választ keresni a következő állítással.

Romániában 7 és Magyarországon 1 személy kivételével (közülük összesen 6 bihari) mindenki válaszolt a kérdőív ezen felvetésére, azaz úgy tűnt, meglehetősen határozott véleménye van a megkérdezetteknek a tagság, közönség összetételéről. Minden országban, valamint Biharban és Gömörben is azt állították legtöbben, inkább jellemző, hogy a rendezvényeken mindig nagyjából ugyanazok vannak jelen. Az összes érdemi válaszadó (169 fő) több mint fele, 94 fő ezt a véleményt osztotta. Kiugróan magas volt ez az arány a Felvidéken (66%), és a Gömörben (69%), azaz a szlovákiai kitöltők kétharmada inkább egyetértett az állítással. Ha ehhez még hozzávesszük a határozottan egyetértők számát és arányát – Gömört kivéve minden területegységben ez volt a második leggyakoribb válasz –, akkor a megkérdezettek 79-88%-a egyetértett azzal, hogy nem változik jelentősen a rendezvényeken a jelenlévő tagság és a közönség személyi összetétele. 

Ez már egy olyan arányú különbség – területegységtől függetlenül -, amelyre oda kell figyelni, hiszen lemorzsolódás esetén nem biztos, hogy lesz utánpótlás, új résztvevő, tag. Ez a probléma Magyarországon éppúgy kimutatható, mint a szomszédos térségekben, tehát a megoldásra akár közös programot is ki lehet dolgozni. Ez azért is lenne különösen fontos, mert mivel tárgyalkotó népművészettel kapcsolatos eseményekről van szó, az utánpótlás elmaradása hosszabb (vagy már közép-) távon az érintett szakmák kihalását eredményezhetik.

 

49. ábra: „A szervezet tagjainak jelentős része fiatal (30 évnél fiatalabb)” állításra adott válaszok száma területegységenként

Az előzőkben felvázolt probléma talán nem is lenne annyira akut, ha a viszonylag állandó tagság, közönség a fiatal korosztályból kerülne ki. A következő állításunkkal annak próbáltunk utánajárni, hogy a szervezetre mennyire jellemző a fiatalok jelenléte,jelentősnek mondható-e a 30 évnél fiatalabbak aránya.

A kérdőívet kitöltőknek határozott véleménye volt, hiszen mindössze négyen nem tudták megítélni a választ, 175-en viszont volt az állítással kapcsolatban elképzelésük (49. ábra). A válaszadók többsége minden országban, valamint Biharban is Gömörben is úgy vélte, inkább nem jellemző, hogy a szervezet tagjainak jelentős része fiatal lenne. Az egyet nem értők száma 119 volt (ez az érdemi válaszadók több mint kétharmada, 68%-a), ami megerősíti azt az aggodalmat, hogy a tagság folyamatosan elöregszik. Ennek okai vizsgálata külön tanulmányt igényelne, de közrejátszhat az is, hogy a fiatalok nem elsősorban szervezett keretek között szeretnék végezni a szabadidős tevékenységüket, szeretnék az idejüket önmaguk beosztani, nem vonzó számukra bármilyen kötöttség, rendszeres program.

Az eredmények közül ki kell emelni jó példaként a romániai Bihart, ahol az egyik – Nagyszalontán működő – kézműves szervezet kifejezetten fiataloknak és szervez programokat, és a szervezők is fiatalok. Ez az itteni adatgyűjtés eredményében is tükröződik, hiszen itt 10-en is azt állították, kifejezetten jellemző, hogy a szervezet tagjai jelentős részben fiatalok. Ennek súlyát az is mutatja, hogy rajtuk kívül összesen ketten vélekedtek így (a szlovákiai Gömörből), azaz más térségekre egyáltalán nem jellemző, hogy a tagjai többségében fiatalok lennének.

 

50. ábra: „A szervezet által szervezett rendezvényeken többségben vannak a 30 év alatti fiatalok” állításra adott válaszok száma területegységenként

A fenti ábrán láthattuk, hogy nem jellemző a fiatalok jelenléte a szervezeti tagságban, ugyanakkor megfogalmazódott egy olyan elképzelés is, hogy ennek oka a kötöttségek mellőzése a mai fiatalok körében. Ebből levonható lenne az a következtetés is, hogy bár nem jellemző e fiatalokra a szervezeti tagság, de ennek ellenére a fiatalok magas arányban vesznek részt a szervezetek által szervezett programokon. Ennek jártunk utána a következő állítással, melynek eredményeit az 50. ábra szemlélteti.

A kérdőív kitöltőinek közel kétharmada (65%-a) szerint egyáltalán vagy inkább nem jellemző, hogy a szervezetek által szervezett rendezvényeken többségben lennének a 30 év alatti fiatalok. Magyarországon így vélekedett az érdemi választ adók háromnegyede: 48-ból 36-an gondolták ezt, de közülük is 25-en egyáltalán nem jellemző a fiatalok többsége a rendezvényeken). Felvidéken (64%) és Romániában (60%) sem sokkal jobb az arány. 

Összességében Biharban a válaszadók 58%-a nem ért egyet az állítással, viszont itt meglehetősen sokan állították azt is, hogy kifejezetten jellemző a fiatalok jelenléte a programokon (14 vélemény), ami szintén nagyrészt a nagyszalontai szervezet fiatalokat megszólító tevékenységének köszönhető. A másik vizsgált térségben, Gömörben többen értettek egyet az állítással, mint ahányan nem. A két külön vizsgált térségben megkérdezettek tehát az országos véleményekkel meglehetősen eltérő véleményen voltak az állítás helytállóságát illetően. Mivel Gömörben és Biharban az országos átlagoknál kedvezőbb eredmények születtek – legalábbis pozitívabban látják a fiatalok jelenlétét a programokon – az itteni tevékenységek, a fiatalok megszólítása akár jó példa is lehet a többi magyarországi térség számára is, amelyek egyébként nagyon kedvezőtlen eredményeket mutatnak e kérdésben.

 

51. ábra: „A szervezet által rendezett rendezvények egyre népszerűbbek, látogatottabbak” állításra adott válaszok száma területegységenként

A szervezeti tagsággal rendelkező mesterektől, alkotóktól megkérdeztük, hogy látják a rendezvények látogatottságának alakulását. Azt feltételeztük, hogy a fiatalok alacsonyabb részvétele összességében is rányomja a bélyegét a rendezvények látogatottságára.

Meglehetősen sokan, összesen 16-an (ebből 12-en Szlovákiában) nem tudtak véleményt nyilvánítani ezen vizsgált állítás helytállóságával kapcsolatban. Az érdemi 60 válaszból 42-en (70%) úgy vélekedtek, hogy a rendezvények népszerűsége növekszik. Összesen csak ketten nyilatkoztak úgy, hogy a népszerűség-növekedés egyáltalán nem jellemző, további 16 fő szerint inkább nem jellemző.

Minden országban többen voltak azok, akik szerint jellemző tendencia a rendezvények növekvő népszerűsége: így vélekedett a magyarországi válaszadók négyötöde, a felvidékiek 60%-a és a romániaiak háromnegyede.

A külön vizsgált két térségben elérő vélemények születtek: Biharban összességében csak 64% vélekedett úgy, hogy növekszik a rendezvények népszerűsége, Gömörben viszont mindenki így ítélte meg.

Sajnos az alacsony elemszámok miatt nem lehet térségekre vonatkozó következtetéseket levonni, de az mindenesetre következtetésként levonható, hogy összességében növekszik a kézműves termékekkel kapcsolatos rendezvények, események népszerűsége, ami bizakodásra adhat okot a népművészeti tárgyak népszerűségének növekedése okán, amely kedvezően hathat a mesterek alkotók bemutatkozására, bevételeinek növekedésére is.

 

52. ábra: „A szervezet lehetőséget biztosít az általunk készített népművészeti tárgyak kiállítására” állításra adott válaszok száma területegységenként

Megkérdeztük a mesterektől, alkotóktól, hogy a helyi szervezet tudja-e őket segíteni a népművészeti tárgyaik kiállításában, bemutatásában, népszerűsítésében. Úgy gondoltuk, hogy – helyi kulturális szereplőként – e szervezeteknek fontos feladata, hogy ilyen jellegű támogatást nyújtson elsősorban a helyben vagy a térségben élő alkotóknak.

Bár a válaszok alacsony száma miatt (csak a szervezeti tagsággal rendelkező mestereket, alkotók véleményét kértük ki) ez esetben sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az egyértelműen kitűnik, hogy a válaszadók döntő többsége elégedett a szervezet által biztosított megjelenési lehetőségekkel: az érdemi válaszadók 83%-a szerint ez inkább vagy egyértelműen jellemző a szervezetekre (52. ábra). Országonként ez az arány 81 (Románia) és 89 százalék (Magyarország) között változik, azaz minden országban így vélekedik a megkérdezettek többsége, és nincsenek jelentős országonként különbségek. Csak Magyarországon volt két olyan vélemény, mely szerint egyáltalán nem jellemző e szervezetekre, hogy a mesterek, alkotók népművészeti tárgyainak kiállítására lehetőséget biztosítanának.

Az eredmények összességében azt támasztják alá, hogy a vizsgált szervezetek megfelelően tudják képviselni a mesterek, alkotók érdekeit azáltal, hogy a népművészeti alkotásaikat bemutatják, népszerűsítik. Ez hozzájárulhat az értékesíthetőségük javulásához, amelyre a következő állításunk véleményezésével próbáltunk következtetni.

 

 

53. ábra: „A szervezet segíti az általunk készített népművészeti tárgyak értékesítését” állításra adott válaszok száma területegységenként

Összesen 78 szervezeti tag mester, alkotó írt véleményt arra a megállapításunkra, hogy az adott szervezet segíti az általuk készített népművészeti tárgyak értékesítését; de közülük is tízen nem tudták megítélni az állítás helytállóságát (53. ábra).

Öt magyarországi, két romániai és egy felvidéki nyilatkozó szerint ez egyáltalán nem jellemző, további négy romániai megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy inkább nem jellemző. Az összes többi megkérdezett vagy inkább jellemzőnek (36 db) vagy egyértelműen jellemzőnek tartja (20 db válasz), hogy a szervezetek segítséget nyújtanak nekik a népművészei tárgyaik értékesítésében. Szlovákiában minden érdemi választ adó – egy fő kivételével – úgy tartja, hogy a szervezetek segítik az értékesítést.

Összességében tehát az az általános tapasztalat minden országban, hogy azok a szervezetek, amelyekben a megkérdezett mesterek, alkotók tagok, segíteni tudják nemcsak a kiállításokon, rendezvényeken való megjelenést, hanem a népművészeti tárgyak értékesítését is. Ez különösen fontos az anyaország mellett azokon a külhoni területeken, ahol a tárgyalkotó népművészet hozzájárul a magyar nemzeti identitás megőrzéséhez. Ez ugyanis nem valósulhatna meg anélkül a szakmai segítség nélkül, amelyet e kézműves, kulturális, hagyományőrző egyesületek biztosítanak a népművészeti tárgyak bemutatásával, kiállításával és értékesítésének támogatása által.

 

 

54. ábra: „A szervezet vezetése nyitott az innovációra, új kapcsolatok kialakítására” állításra adott válaszok száma területegységenként

Akár a szervezetek tagtoborzását, akár a rendezvényeik, programjaik számát, színvonalát, valamint a résztvevők, közönség számát jelentősen befolyásolja, hogy az érintett szervezetek vezetése mennyire tud alkalmazkodni a változó igényekhez, mennyire tudja megragadni a kínálkozó lehetőségeket (személyes kapcsolatok, szervezetek közötti együttműködések, pályázatokon való részvétel, támogatások lehívása stb.).

Ennek megállapítása érdekében kérdeztük meg a szervezeti tag mestereket, alkotókat, szakértőket, szervezőketarról, hogy mi a véleményük a szervezetek innovációra, új kapcsolatok kiépítésére vonatkozó elképzeléseivel, hajlandóságával, nyitottságával.

A felvetésre való válaszadás meglehetősen nehéznek bizonyult, ezt támasztja alá legalábbis, hogy a 187 válaszadóból 26-an (14%) nem tudták ezt megítélni (54. ábra). Az érdemi válaszadók döntő többsége – közel 94%-a – szerint inkább vagy egyértelműen jellemző, hogy a szervezet vezetése nyitott az innovációra, új kapcsolatok kialakítására, és mindössze 10 kitöltő vélekedett másként, közülük hat (magyarországiak és felvidékiek) egyáltalán nem értett egyet az állítással. Magyarországon, Romániában, Biharban és Gömörben azok voltak legtöbben, akik teljesen egyetértettek az állítással, míg Szlovákiában a legtöbb válaszadó számára inkább jellemző a nyitottság a szervezetek vezetésére.

Összességében az látszik, hogy egyik vizsgált területegységben sincs probléma a szervezetek vezetésének innovációs képességével, és aktívak az új szervezet-közi kapcsolatok kialakításában.

 

 

55. ábra: „A szervezet tevékenysége jelentősen hozzájárul a magyar identitás megőrzéséhez” állításra adott válaszok száma területegységenként

A tárgyalkotó népművészet témakörében (is) tevékenykedő szervezetek – korábbi kutatási tapasztalataink szerint – többségében kulturális, hagyományápoló, identitás-megőrző, -erősítő tevékenységet is ellátnak, különösen a külhoni nemzetrészekben.

Ezen tapasztalatunk alátámasztása érdekében kértük meg a kérdőívet kitöltők véleményét arról, hogy szervezetük hozzájárul-e a magyar identitás megőrzéséhez a tevékenysége által.

A válaszok megerősítették korábbi tapasztalatainkat. Bár Magyarországról és Szlovákiából összesen 16-an nem tudták megítélni az állítás helyességét, az érdemi válaszadók kétharmada (66%-a) teljesen egyetért az állítással, további 24% pedig inkább egyetért, azaz 10 szakértőből 9 úgy véli, hogy a szervezet jelentősen hozzájárul a magyar identitás megőrzéséhez. Az országok között nincsenek jelentős különbségek az állítás helytállóságának megítélésében: Magyarországon 90%, Szlovákiában 89%, Romániában pedig 93% ért egyet a felvetéssel. Magyarországon 5 szakértő válaszolta azt, hogy ez egyáltalán nem jellemző a szervezetére (egy további ilyen válasz érkezett, Szlovákiából).

A romániai Biharban négyen osztották azt a véleményt, hogy inkább nem jellemző, hogy a szervezetük hozzájárulna a magyar identitás megőrzéséhez, míg Gömörben két ilyen válasz akadt. Mindazonáltal mindkét térségben – Biharban és Gömörben is – 92% szerint a szervezetük tevékenysége hozzájárul a magyar identitás megőrzéséhez. E magas arány azt mutatja, hogy e külhoni szervezetek munkájára mindenképp szükség van a határon túli magyarság helyben maradásának elősegítése és hagyományainak megőrzése érdekében.

 

56. ábra: „A szervezetnek román / szlovák nemzetiségű tagjai is vannak” állításra adott válaszok száma területegységenként

Kíváncsiak voltunk, hogy a tárgyalkotó népművészet témakörében is tevékenykedő szervezetek tagjai között vannak-e más nemzetiségű tagok is. A személyes interjúk során szerzett információk alapján a vizsgált gömöri (felvidéki) partnerszervezetnél ilyen előfordul, de összességében nem általános jelenség.

Elsősorban természetesen a romániai és szlovákiai válaszok esetében vártuk, hogy az ottani magyarokon kívül román, illetve szlovákiai tagokat is a soraikba vesznek, a magyarországi szervezetek esetén ez kevésbé releváns.

A 185 válaszadóból 22-en nem tudták megítélni; a legtöbben Magyarországról (13 fő), valószínűleg éppen a relevancia hiánya miatt (56. ábra).

Az összes érdemi válaszadó 72 százalékának az a véleménye, hogy az állítás inkább nem jellemző az egyesületére. A legmagasabb az ilyen válaszok aránya (83%) a magyarországi válaszadók körében volt. Szlovákiában a válaszadók harmada (34%), Romániában bő negyede (27%) nyilatkozott úgy, hogy van a magyaron kívül más nemzetiségű tagja is az egyesületnek. A bihari térség adatai hozzávetőleg megegyeznek a romániai adattal, a Gömörben gyűjtött adatok azonban jelentősen eltérnek a szlovákiaitól. Gömörben a 21 érdemi válaszadóból 13-an (62%) nyilatkoztak úgy, hogy jellemző a magyaron kívül más nemzetiségű tag jelenléte is a szervezetben. Ez az eredmény egybevág azzal a személyes interjúk során elmondottakkal, miszerint a gömöri térségben sok szlovák nemzetiségű is érdeklődik a magyar kézművesség, a magyar kultúra iránt, amelynek okai egyrészt a közös történelmi múltban, másrészt a nyelvhatár közelségében keresendő (a szervezet központját a már szlovák többségű tömbből is könnyen és gyorsan el lehet érni, ezért a szlovák nemzetiségűek közül sokan és szívesen vesznek részt a gömöri magyarság által szervezett kulturális rendezvényeken. Ez akár jó gyakorlatként is értelmezhető, hiszen vélhetően e szlovákok egy (akár jelentős) része is rendelkezik magyar gyökerekkel, így körükben is népszerűsíthetőek a magyar kulturális értékek, vagy erősödhet az őseik iránti tiszteletből (is) táplálkozó magyar identitástudat.A nemzetiségek egymás mellett élését mindenképpen megkönnyítik az ilyen – több nemzetiség által látogatott – rendezvények, programok.

 

57. ábra: Az „Együttműködik más magyar kulturális, hagyományőrző szervezetekkel (pl. közös programok)” állításra adott válaszok száma területegységenként

Megkérdeztük a tagokat, hogy szervezetük együttműködik-e más magyar kulturális, hagyományőrző szervezetekkel. Az előzetes elvárásaink szerint ez elsősorban a külhoni szervezeteknél lehet jelentős az egymásra utaltság és a magyarországi kapcsolatrendszer fenntartása miatt; míg Magyarországon ez kevésbé fontos szempont.

A kapott válaszok csak részben támasztották alá feltételezésünket (57. ábra). Az együttműködés mindhárom ország válaszadóinak többsége szerint működik, Magyarországon 84% szerint jellemző vagy inkább jellemző, Romániában 61, Szlovákiában pedig 86 százalék szerint. A kiugró szlovákiai értéket azért is fontos megemlíteni, mert a válaszadók többsége (41 fő) szerint ezek az együttműködések kifejezetten jellemzők szervezetükre.

Talán kissé meglepő módon Romániában elég sokan (16-an) nyilatkoztak úgy, hogy inkább nem jellemző ez az együttműködés szervezetükre.  Bár minden vizsgált területegységnél legtöbben azt nyilatkozták, hogy az együttműködés egyértelműen jellemző, Biharban ugyanannyian voltak azok, akik ezt inkább nem találták jellemzőnek (18–18 fő). Ennek okai – hogy miért térnek el a tendenciák a magyarországi és szlovákiai adatoktól – mélyebb kutatást igényelnének, a rendelkezésre álló adatok alapján ezek nem következtethetőek ki, és a Biharban lefolytatott személyes interjúk során sem merült fel olyan körülmény, amely indokolná, hogy az itteni szervezetek kevésbé igénylik az együttműködést más magyar szervezetekkel. 

 

58. ábra: Az „Együttműködik más román / szlovák kulturális, hagyományőrző szervezetekkel is” állításra adott válaszok száma területegységenként

Ahogy kíváncsiak voltunk arra, hogy más magyar szervezetekkel tartják-e a kapcsolatot szervezeteik, az is érdekes kérdésnek tűnt, hogy a hasonló profilú román és szlovák szervezetekkel ápolnak-e kapcsolatokat.

Országonként, területegységenként nagyon különböző lett a válaszok összetétele (58. ábra). 22-en nem tudták megítélni, hogy van-e ilyen irányú együttműködése a szervezetüknek; különösen Szlovákiában volt sok ilyen (13 db), de Magyarországon is sok bizonytalan volt (7 fő). Az, hogy a kérdéshez a különböző szervezetek különböző módon állnak hozzá, jól bizonyítja a magyarországi kérdőíve válaszainak megoszlása: 17 válaszoló egyáltalán nem tartotta jellemzőnek az együttműködést, és ugyanennyien voltak azok is, akik kifejezetten jellemzőnek tartották. Szlovákiában a legtöbben inkább nem tartották jellemzőnek (25 ilyen válasz), 19-en viszont kifejezetten jellemzőnek tartották. Romániában az érdemi választ adók kétharmada szerint nem jellemző az együttműködés hasonló működési területű romániai szervezetekkel, és a bihari megkérdezettek is hasonlóan vélekednek. A gömöri szervezetek tagjainak több mint fele szerint van ilyen együttműködés szlovák szervezetekkel, sőt, többségük szerint ez egyértelműen jellemző.   

Összességében az „inkább jellemző” választ 22-en jelölték meg, a többi három válaszlehetőséget pedig 45-50 szakember választotta. Ez is arra utal, hogy szervezetenként eltérő lehet a hozzáállás a másik ország szervezeteivel való együttműködés kialakítására.

 

59. ábra: „A szervezet bevételei elegendőek a tervezett programok lebonyolítására” állításra adott válaszok száma területegységenként

Az a szakembereknek, szakértőknek szóló állítás, hogy a szervezet bevételei elegendőek a tervezett programok lebonyolítására, már átfedést mutat a következő nagyobb témakör, a szervezetek fenntarthatósága irányába; a válaszlehetőségek azonossága miatt azonban célszerű még a szervezeti keretek között tárgyalni. Összesen 111-en mondtak véleményt az állításról, közülük 22-en nem tudták megítélni, így Magyarországról 23, Szlovákiából és Romániából 33-33 véleményt tudtunk értékelni (59. ábra).

A szervezetek forráshiányára utal, hogy az összes válasz többsége az inkább nem jellemző (36 db) és az egyáltalán nem jellemző (32 db) kategóriába sorolta az állítást. Tehát összességében az érdemi véleményt nyilvánítók több mint háromnegyede (76%) nem elégedett a szervezete anyagi helyzetével. Az arányok országonként igen hasonlóak.

A két kisebb térséget vizsgálva az látható, hogy Biharban senki nem nyilatkozott úgy, hogy teljesen elégedett lenne a szervezete anyagi helyzetével. Gömörben az állítást inkább jellemzőnek és inkább nem jellemzőnek tartók száma megegyezik, de összességében itt is inkább elégedetlenek a helyzettel (bár az alacsony elemszám és az érdemi választ nem adók magas száma miatt nem vonható le biztos következtetés.

Összességében tehát az látszik, hogy a szervezetek bevételeit nem tartják elegendőnek a programjaik lebonyolítására, tehát akár a magyarországi, akár a külhoni szervezetek finanszírozása esetén át kell gondolni a finanszírozásuk megfelelőségét, hiszen – mint láthattuk – e szervezetek nemcsak a tárgyi népművészet témakörében tudják biztosítani az örökség fennmaradását, de fontos szerepet töltenek be a kultúra és a nemzeti identitás megőrzésében, megtartásában is.

 

60. ábra: A „Ha nem tagja kulturális, hagyományőrző szervezetnek, miért nem?” kérdésre adott válaszok száma területegységenként

Arra próbáltunk rákérdezni a nem szervezeti tag kérdőív kitöltőktől, mi az oka annak, hogy nem szervezett keretek között végzik tevékenységüket. A szervezők, szakemberek három válaszlehetőség közül választhattak, a mesterek, alkotók számára viszont releváns lehetett az is, ha véleménye szerint a szakmája, mestersége űzéséhez nincs szüksége szervezeti keretekre. Emellett lehetőséget biztosítottunk, hogy szabadszavas válaszban egyéb okot, okokat is megnevezzenek. 

A három országból összesen 94 válasz érkezett, a legtöbb – 36 darab – a magyarországi kitöltőktől. Mindhárom országban a „nincs ilyen szervezet a településen, de ha lenne, belépnék” válaszlehetőséget jelölték be legtöbben, és mindhárom országban a válaszadók 46-50%-a. Hasonló az ezt a választ megjelölők aránya Biharban is (48%), Gömörben azonban csak a válaszadók ötöde gondolta így.

Többen – összesen 18-an – akkor sem lépnének be, ha lenne ilyen szervezet a településen: különösen Magyarországon és a gömöri térségben gondolták így, Gömörben minden második vélemény ez volt. (Ebben közrejátszhat az is, hogy aki szervezeti tagságban gondolkodott az a környéken már be tudott lépni ilyen szervezetbe.)

Bár csak a mestereknek, alkotóknak tüntettük fel válaszlehetőségként, hogy „az én szakmám, mesterségem végzéséhez nincs szükségem szervezeti keretekre – a szakemberek, szervezők számára ez irreleváns lett volna –, meglepően magas számban és arányban választották ezt a lehetőséget, különösen Romániában (12 fő, 40%) és Biharban (szintén 12 fő, 48%). Szlovákiában – ezen belül Gömörben – két válaszadó jelölte meg a személyes ellentéteket a szervezet vezetésével.

A szabadszavas válaszadás lehetőségével összesen négyen éltek: volt, aki hobbiszinten űzi, nem tartotta fontosnak a szervezett kereteket, nem vonzzák a szervezett keretek, nem áll szándékában belépni, illetve még nem gondolkodott a belépésen.

Összességében tehát azt lehet megállapítani, hogy amennyiben aszervezetek tagságának növelésea cél – ennek számos előnye van –, akkor a lehetőségekhez képest több településen is jelen kellene lenni ilyen szervezetnek. Ez megfelelően ambiciózus szervezők, szakemberek hiányában nehezen megoldható, ezért első lépésben célszerű lehet a meglévő szervezetek tevékenységét bemutatni, terjeszteni a környező településeken a lehetőségeik függvényében. Értékelői vélemény szerint a meglévő és működő szervezetek programjainak bővítésével (mely pl. anyagi források biztosításával, megfelelő marketinggel érhető el) jobban, hatékonyabban lehetne a szomszédos településekről is tagokat toborozni, mint a véges humánerőforrások kapacitásainak felaprózásával több településen létrehozni és működtetni tárgyalkotó népművészettel (is) foglalkozó szervezeteket.

 

Végezetül megkérdeztük a kérdőívet kitöltőket, hogy milyen – a magyar kultúra ápolásához, hagyományőrzéshez – kapcsolódó díjai, kitüntetései vannak.

A kitöltők az alábbiakat jelölték meg:

Bányai János díj

Az Év Tájház vezetője díj

Podmaniczky díj

Partium díj

Bihar Kultúrájáért érem

Csemadok Közművelődési díj

Erdélyi Gábor díj

Király Zsiga díj

Kölcsey díj

Magyar Művészetért díj

Magyar Örökség díj

Népművészet Mestere díj

Népművészet Ifjú Mestere díj

Kézműves Remek díj

Kisjankó Bori díj

Pro Gömör – Gömörért díj

Vass Lajos Nívódíj

K.Ó.T.A – Aranypáva nagydíj

 

Ezen kívül megemlítettek számos érmet, oklevelet, illetve kiállításokon megszerzett helyezéseket is. Feltételezhető, hogy a kérdőívet kitöltők nem törekedtek a teljesség igényére.

 

A szervezetek fenntarthatósága
 

A szervezetek fenntarthatóságára vonatkozó kérdéseinket a kizárólag a szakembereknek, szakértőknek, szervezőknek tettük fel, és közülük is azoktól vártunk választ, aki tagjai valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek.

 

61. ábra: A „Hogyan változott a szervezet pénzügyi helyzete az utóbbi években?” kérdésre adott válaszok megoszlása területegységenként

A szervezeti tag (vagy vezető) szakemberek, szakértők, szervezők közül 103-an nyilatkoztak arról, hogy hogyan változott a szervezetük anyagi helyzete az elmúlt években. országonként nagyon eltérő számú válasz született: Romániában 42-en, Szlovákiában 35-en, míg Magyarországon csak 26-an válaszoltak (61. ábra)

Minden országban, valamint Gömörben és Biharban is a „hozzávetőleg stagnált” választ jelölték be legtöbben: az összes válasz kb. 59%-a ez volt, de Magyarországon a válaszadók több mint kétharmada (69%), Gömörben háromnegyede (77%) nyilatkozott így.

Javulásról számolt be a szlovákiai válaszadók több mint egyharmada (12 fő, 34%), a romániaiak pontosan egyharmada (14 fő). Magyarországon kevesen tapasztaltak pozitív elmozdulást (mindössze 2 fő), Gömörben ilyet senki nem tapasztalt.

A kedvezőtlenebbé váló anyagi helyzetről legnagyobb számban Magyarországon (6 fő), legnagyobb arányban Magyarországon és Gömörben számoltak be, ahol a válaszadók közel negyede (23%) válaszolta ezt. Szlovákiában, Romániában és Biharban 3-3 fő tapasztalt romlást szervezete anyagi helyzetében.

Összességében tehát Magyarországon és Gömörben inkább negatívnak látják a folyamatokat, míg Romániában és Szlovákiában pozitívabb tendenciák rajzolódnak ki a megkérdezettek véleménye alapján. Ebben jelentős szerepet játszhatnak külhoni magyar szervezeteknek a Kormány által az utóbbi években juttatott növekvő összegű támogatásai.

 

A fenntarthatósággal kapcsolatban megkérdeztük a szakembereket, szakértőket, hogy véleményük szerint az egyes beavatkozások közül melyek lennének pozitív hatással a szervezet működésével, és ezeket mennyire tartják fontosnak.

Első beavatkozásunkról – növekvő pénzügyi támogatás – azt feltételeztük, hogy mindenki nagyon fontosnak tartja, hiszen ismerve a civil szervezetek helyzetét, úgy véltük, hogy e támogatás nagyon nagy részét képezi működésüknek, azaz alapvetően meghatározza a működésüket az államtól vagy egyéb helyről érkező támogatás.

 

62. ábra: A „Növekvő pénzügyi támogatás” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

A pénzügyi támogatás tárgyalkotó népművészettel foglalkozó civil szervezetei számára a megadott válaszok alapján alapvető jelentőségű. Mindhárom vizsgált országban, valamint Biharban és Gömörben is kimagaslóan legtöbb válasz a „nagyon fontos” volt, az érdemi válaszadók 61%-a ezt jelölte meg (62. ábra). Különösen Magyarországon jelölték ezt meg sokan (78%), de a magyarországi válaszadókat jelentős számban tartalmazó Biharban (81%) és Gömörben is (76%).  Szlovákiában 46, Romániában 62% szerint nagyon fontos a növekvő pénzügyi támogatás.

A többi válasz megoszlik a fontos és az inkább fontos között (26 illetve 18 db), de területileg igen egyenlőtlenül, hiszen Magyarországon nem volt, aki „inkább fontosnak”, Gömörben pedig aki „fontosnak” tartotta. Szlovákiában több volt, aki inkább fontosnak tartotta. Összességében is Szlovákiában volt az a megítélés a vizsgált területegységek közül, hogy a legkevésbé fontos a növekvő pénzügyi támogatás, míg Magyarországon ítélik a legfontosabbnak ezt a beavatkozást. A 113 érdemi válaszból (ezen kívül nyolcan nem tudták megítélni) senki nem nyilatkozott úgy, hogy számukra a növekvő pénzügyi támogatás nem fontos.

 

63. ábra: A „Pályázati lehetőségek bővülése” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

Eddigi tapasztalataink szerint a magyarországi szervezetek igen erősen építenek a pályázati lehetőségekre, igyekeznek kihasználni azokat. A kapott válaszok egyértelműen alátámasztják hipotézisünket, hiszen a 28 érdemi válaszból 25 szerint ez nagyon fontos tényező (63. ábra).

Az előző állításra adott válaszokból talán az következett volna, hogy Szlovákiában is kevésbé tartják ezt fontosnak (mint a növekvő pénzügyi támogatás esetében), azonban a felvidéki megkérdezettek többsége (63%-a) szerint is ez nagyon fontos tényező, Romániában 60% gondolja így. A gömöriek több mint háromnegyede (76%) szerint is nagyon fontos a pályázati lehetőségek bővülése.

Az előző beavatkozáshoz hasonlóan itt sem volt olyan válasz, amely szerint nem fontos a pályázati lehetőségek bővülése a szervezet működése, fenntartása szempontjából.

 

64. ábra:A „Hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatása, alkalmazása, amennyiben a költségeket mások viselik” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

Mind az interjúk során, mind a kérdőív szerkesztését megelőző beszélgetéseken felmerült, hogy a tárgyalkotó népművészet, a kézművesség – bizonyos feltételek megléte, teljesülése esetén – alkalmas lehet a hátrányos helyzetű térségekben élők felzárkóztatására, a jövedelmi viszonyok javítására is. Fontos megemlíteni, hogy a két vizsgált térségben, Biharban és Gömörben is az országos átlagot meghaladja a hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, és ez a helyzet Bihar és Gömör külhoni területein is.

Mindezek miatt fontos megismerni, hogyan vélekednek az egyes térségek szakértői a hátrányos helyzetűek bevonásáról a tárgyalkotó népművészetbe, vagy – általánosabban – a kézműves tevékenységek elvégzésébe. E foglalkozások jelentős része alkalmas lehet arra, hogy – megfelelő színvonalú képzés után – akár az alacsony iskolai végzettségűek, hátrányos helyzetűek is piacképes, jövedelemtermelő tevékenységet tudjanak végezni. Annak megítélése azonban, hogy ez mennyire lehet támogatott az egyes térségekben, ennek a beavatkozásnak a vizsgálata szolgáltat válasszal.

A válasz bizonytalanságát egyrészt az igazolja, hogy magas (18) volt azon válaszadók aránya, akik nem tudták megítélni, hogy ez mennyiben hatna a szervezete működésére; másrészt az is, hogy a három vizsgált országban más-más fontosságot jelöltek meg legtöbben (64. ábra).

Magyarországon az érdemi válaszadók éppen fele szerint nagyon fontos beavatkozás lenne ez a szervezet működésére. A többi három válaszlehetőséget közel azonos számban (4-6 fő) jelölték meg. Szlovákiából 30 érdemi válaszból 18-an fontosnak tartották a hátrányos helyzetűek bevonását: ez a felvidéki válaszadók 60%-a. Romániában ezzel szemben csak „inkább fontosnak” tartották a legtöbben a beavatkozást (15-en, 39%), ezen kívül 10-en nagyon fontosnak tartották.

Biharban a magyarországihoz hasonlóan nagyon fontosnak tartották a szervezet szempontjából ezt a beavatkozást, 13-an (az érdemi válaszadók 54%-a) vélekedtek így. A gömöri eredmények viszont inkább a felvidéki eredményekre hasonlítanak, a válaszadók 57%-a fontosnak tartja a kérdést, 5-en nagyon fontosnak, a másik két válaszlehetőséget 2-2 fő jelölte a térségből.

Az eredményekből az tűnik ki, hogy elsősorban a magyarországi megkérdezettek látják úgy, hogy a hátrányos helyzetűek bevonása segíthetné a szervezet helyzetét, azaz az általuk végzett kézműves tevékenységeket érdemes lenne támogatni, hiszen ezzel kiegészítő jövedelmet lehetne biztosítani számukra (pl. kosárfonás, cirokseprű-készítés).

 

65. ábra: A „Képzett munkavállalók foglalkoztatása, amennyiben a költségeket mások viselik” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

Az interjúk során felmerült, hogy a szervezeteknek sok esetben nincs olyan szakértőjük, akik a szervezet működtetésében, a források előkerítésében (források lehívása, pályázatok megírása stb.) hatékony segítséget tudna nyújtani. A következő beavatkozási javaslatunkkal annak szerettünk volna utánajárni, hogy ez a probléma mennyire jellemző a szervezeteknél, vannak-e különbségek e kérdés megítélésében az egyes vizsgált országok és területegységek között.

Magyarországon és Romániában – valamint az e két ország területére eső Biharban – nagyon fontosnak tartják ezt a kérdést. Romániában a válaszadók fele, Magyarországon 58%-uk tartotta ezt a kérdést nagyon fontosnak, Biharban ez az arány 65% (65. ábra).

Szlovákiában a legtöbb válasz a fontos és az inkább fontos volt (12-12 db), nagyon fontosnak csak hatan gondolták. Gömörben a válaszadók többsége (14 fő, 61%) fontosnak tartotta a kérdést.

Összességében tehát a szlovákiai válaszadók gondolják úgy, hogy a képzett munkavállalók foglalkoztatása a szervezetekben kevésbé fontos, míg Magyarországon és Romániában ezt nagyon fontosnak tartották.

 

66. ábra: „A szervezetben működő jelenlegi munkatársak költségeinek (munkabér, járulék stb.) finanszírozása állami/egyéb forrásból” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

Megkérdeztük azt is a kérdőívet kitöltőktől, hogy a szervezetek jelenlegi munkavállalói juttatásainak állami vagy egyéb forrásból történő finanszírozása mennyiben segíteni a munkájukat (66. ábra). Sokszor találkoztunk azzal, hogy mivel a szervezeti tagoknak, vezetőknek egyéb munkát kell végezni saját és családjuk megélhetése érdekében, nem marad elég energia a szervezet feladatainak minél alaposabb ellátására.

A válaszok területegységek szerinti különbségei hasonlítanak az előző felvetésre adott válaszok összetételéhez, arányaihoz. A magyarországi válaszadók több mint kétharmada (20 fő, 69%) szerint a munkatársak költségei finanszírozásának átvállalása nagyon fontos lenne, és így vélekedett a romániai válaszadók 60%-a is, összesen 24 fő). Nem meglepő, hogy Biharban is hasonlóan magas arányban született ez a válasz (62,5%).

Szlovákiában és Gömörben „csak” fontosnak tartották ezt a kérdést, és itteni válaszadóktól kaptunk csak inkább fontos minősítést: Szlovákiában 8-an, ezen belül Gömörben 4-en nyilatkoztak így. Felvidéken 4 válaszadó (egyik sem gömöri) szerint számukra nem fontos a kérdés.

 

67. ábra: A „Biztos évenkénti támogatási háttér megteremtése (tehát pl. ne az évenkénti támogatás megítélésétől függjön a bevétel)” beavatkozás hatásainak megítélése területegységenként

A magyarországi és külhoni civil szervezetek vezetőivel történő korábbi munkákhoz és jelen feladathoz kapcsolódó beszélgetéseinken többször szóba került a szervezetek állami finanszírozása. Egyfelől megvan a hátránya, ha évről évre pályázni kell a működés biztosítása érdekében különböző forrásokra, hiszen egy-egy évi sikertelen pályázat vagy alacsonyabb támogatás megszerzése akár a szervezet ellehetetlenítését is maga után vonhatja, másrészt a pályázati tapasztalatokkal lehetőség van arra, hogy az ambiciózusabb, aktívabb szervezetek nagyobb támogatást szerezzenek.

A kérdőív kitöltők véleménye egyértelműen megadja a választ. Mindhárom országban legtöbben nagyon fontosként határozták meg az támogatás megítélését, Romániában a válaszadók 91%-a vélekedett így, Magyarországon 83% (67. ábra).  A két ország területére eső Biharban a válaszadók 92%-a ezt jelölte meg. Bár Szlovákiában is legtöbben nagyon fontosnak tartják a kérdést (43%), sokak szerint fontos, illetve inkább fontos (24 és 32%). Gömörben többen jelölték meg a fontost, mint a nagyon fontost. Inkább fontos válasz csak Felvidékről érkezett „számunkra nem fontosként” senki nem jelölte meg a biztos támogatási háttér biztosítását.

 

Végezetül megvizsgáltuk, hogy az egyes beavatkozási tevékenységeket mennyire tartják fontosnak az egyes területegységekben. A „számunkra nem fontostól” a „nagyon fontosig” 1-től 4-ig pontoztuk a válaszokat, majd ezek érdemi válaszadók számával súlyozott számtani átlaga adta a területegységenkénti és beavatkozásonkénti fontosságot (68. ábra).

 

 

68. ábra: Az egyes beavatkozások fontosságának megítélése területegységenként

Magyarországon a pályázati lehetőségek bővítését tartották a szakértők a legfontosabbnak beavatkozásnak, még a biztos évenkénti támogatási háttér megteremtésénél is fontosabbnak. A növekvő pénzügyi támogatást szintén nagyon fontosnak tartották. Összességében a válaszokból az állapítható meg, hogy a pénzügyi források megszerzésére van legnagyobb igény, de támogatásigényléseket is szívesen benyújtanak, amely pályázati forrásokkal bővíthetik kínálatukat, programjaikat.

A három vizsgált ország közül az egyes beavatkozásokat Szlovákiában tartották összességében a legkevésbé fontosnak. Itt is a pályázati lehetőségeket ítélték a leghasznosabbnak, viszont a többi szempont átlagosan csak „fontos” minősítést kapott, közülük a másik két pénzügyi támogatási lehetőség kapta a legtöbbet. A foglalkoztatás finanszírozását – Magyarországhoz hasonlóan – itt is kevésbé fontosnak tartották a válaszadók.

Romániában az előzőekhez képest eltérés, hogy a biztos évenkénti támogatási háttér mellet a szervezetben működő munkatársak finanszírozását tartották a legfontosabbnak, és csak ezt követi a pályázati lehetőségek bővítésének igénye. Úgy tűnik tehát, hogy itt a magyarországi válaszoktól eltérően inkább a stabil, évenkénti bevételekben és a munkatársak költségeinek finanszírozásában bíznak. A romániai válaszadók számára a hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatása, alkalmazása az összes területegység összes szempontja közül a legkevésbé fontos.

Biharban a biztos évenkénti támogatási háttér megteremtése az összes térség válaszai közül a legfontosabb lett, az itteni 25 válaszadóból 23-an nagyon fontosnak tartották. A többi választ közel azonos fontosságúnak tartották, közülük kiemelkedik a növekvő pénzügyi támogatás és a pályázati lehetőségek bővítése, legkevésbé fontosnak pedig – a magyarországi és romániai válaszokhoz hasonlóan – a hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatásának támogatást vélték.

Gömörben a válaszadók összességében a pályázati lehetőségek bővítését és a növekvő pénzügyi támogatást tartották a legfontosabbnak.

Amennyiben az öt területegységet összességében vizsgáljuk, az a következtetés vonható le, hogy a biztos támogatási háttér megteremtése, biztosítása mindenhol egyaránt a legfontosabb, de emellett a pályázati lehetőségek bővülésében is nagyon bíznak a szakemberek. Utóbbi azért érdemel kiemelt figyelmet, mert a pályázati lehetőségekkel a legaktívabb, térségi szerepet betöltő kulturális szervezetek így plusz forrásokat tudnak szerezni, ezáltal erősíthető térségi integráló szerepük. Kiemelendő, hogy ezeknél a szervezeteknél általában már rendelkezésre áll az a tapasztalt szakembergárda, amely elő tudja készíteni a pályázatokat, megfelelő tervekkel és humánerőforrás kapacitással rendelkezik a támogatási források sikeres lehívásához.

 

 

Egyéb vélemények
 

A kérdőíven lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a kitöltők saját véleményüket is kifejtsék a tárgyalkotó népművészettel kapcsolatban; tehát megosszanak olyan gondolatokat is, amelyeket fontosnak tartanak, de a kérdőív egyes pontjaiba nem tudták belefoglalni. Az alábbiakban felsoroljuk az általunk kifejezetten fontos, hasznosnak, előremutatónak vélt releváns válaszokat.

ü  „Fontos, hogy az alap- és középiskolákban nagyobb gondviselést kapjon a magyar népművészet.”

ü  „A vajúdó, haldokló népművészeti ágazatoknak mentőövet kell dobni.”

ü  „A kézműves tevékenységet folytató, címmel rendelkező, pl. "népi iparművész" személyeket, akik a szakmát hivatásnak tekintik, az állam részéről munkaviszonynak kellene tekinteni.”

ü  „A népi mesterségeket jobban meg kellene becsülni, ha kihalnak, elvész a tudás is.”

ü  „Az oktatásról is kérdezhettek volna, mert az nincs megoldva, szerintem.”

ü  „El kell mondani az embereknek, hogy ez az ősi örökségünk, és őseink tudását visszük vele tovább.”

ü  „Elég nehézkes egy civil szervezetnek úgy kulturális programokat szervezni, hogy a rendezvények szervezésére van lehetőség pályázni, de nem lehet a szervezet birtoklására, költségeket a rendezvények költségvetéséből kell kigazdálkodni.”

ü  „Fiataloknak több engedmény, támogatás kell, előrébb kell helyezni őket. Több értékesítő pályázatot teremteni. Tiszteletdíj, útiköltség rendszeresítése bemutatókhoz.”

ü  „Hiányolom, hogy nem kérdezik, szeretnék-e fejlődni, tanulni.”

ü  „Magyarországon nagyon magasak a rendezvényeken a helypénzek. Szlovákiában és Lengyelországban árulom a termékeimet. Szlovákiában a helypénz a szállás és az útiköltség együtt kevesebb, mint Balatonfüreden hasonló háromnapos rendezvény helypénze. Három magyar, három lengyel és sok (kb. 30)szlovák rendezvényem van évente. Magyarországon a magas helypénzeket a kínai árukból lehet csak kitermelni. Ezért sajnos alacsonyak a magyar rendezvények színvonalai.”

ü  „Olyan használati eszközöket készítek főállásban, amelyek általában egy az egyben régi eszközök formájára készülnek, vagy a hagyomány tovább van gondolva, de teljesen megállják a helyüket a mai dolgos emberek kezében a ház körül. Ez számomra siker: újragondolva, a hagyományból merítkezve élő dolgot készíthetek, amit használnak az emberek, nem csak dísz. Ez rajtam múlik, hogy én mit és hogyan készítek, a tárgyak, amit csak tájházban látni, rajtam és a két kezem által ismét fontos eszköze lehet valakinek, ha tudja hogyan és mire kell használni, amit meg is tanítok.”

ü  „Sokszor a pályázatokat fel sem tudjuk tölteni, már betelt. Számomra felfoghatatlan, hogy látja mindenki a jó teljesítményt és mégsem támogatja.”

 

A fenti gondolatokból is kitűnik, hogy a válaszadók aggodalommal figyelik a tárgyalkotó népművészettel kapcsolatos problémák alakulását. Megjelölnek számos kritikus problématerületet, rávilágítanak a jelenlegi helyzet kialakulásának okaira, de sok esetben egyúttal felvázolják a megoldási lehetőségeket is. Ennek kulcsa, hogy erősíteni kell a tárgyalkotó népművészet erkölcsi és anyagi támogatását. A szakemberek, szakértők, valamint a mesterek, alkotók részéről is rendelkezésre áll az a humánerőforrás, amely biztosítja a népművészeti ágak továbbélését.

Mindazonáltal a szakértői észrevételekhez a következő kutatói kiegészítéseket szükséges tenni:

-          Az oktatás kérdése több véleményben is felszínre került. A szakértőkkel kapcsolatos mélyinterjúk során ez a téma felszínre került, amely alátámasztja az aggodalmakat. Nem elsősorban az oktatói gárdával van a baj, hiszen a népi iparművész mesterek legtöbbje szívesen vállalja tudása átadását akár iskolarendszerű képzés keretein belül is. A probléma inkább abban keresendő, hogy a kézműves szakmák népszerűsége csökken, holott jónéhány még a hosszútávú tisztes megélhetést is biztosítani tudná. Másik probléma, hogy a felnőttképzések, OKJ-s képzések keretein belül folytatott tanfolyamok színvonala rendkívül változó, de sokszor nem adják meg azt a tudást, amely a szakma megfelelő szintű elsajátításához szükséges. E kérdéskörrel a személyes interjúk tapasztalatainál részletesebben foglalkozunk.

-          Sokan fontosnak tartják, hogy a tárgyalkotó népművészet területén alkotó mesterek a mesterségük fenntartása érdekében részesüljenek bizonyos – pl. az őstermelőhöz hasonló – kedvezményekben. Nem állami támogatást szeretnének, sokkal inkább azt, hogy az állam könnyítse meg számukra a termékek értékesítését. Ebbe beleérthető pl. bizonyos adókedvezmények megadása, az értékesítést segítő támogatások (ernyőszervezet támogatása), helypénzek, kiállítási díjak egy részének leírása vagy átvállalása.

-          Általános probléma, hogy sokan féltik egyes szakmákat a kihalástól, hiszen ezáltal a kulturális örökségünk egy része veszik oda. Ennek megakadályozása mindenképpen állami szintű beavatkozást igényelne. A probléma felmerül Magyarországon éppúgy, mint a külhoni magyarlakta területeken.

-          Szintén többen felvetették a tárgyalkotó népművészet bemutatását, népszerűsítését felvállaló szervezetek forráshiányát. Ha egy-egy rendezvényre sikerül is forrást szerezni, akár napi problémákat okozhat a szervezet működéséhez szükséges forrásokat előteremteni. Még nehezebben biztosítható a határon túli kulturális szervezetek folyamatos támogatása.

 

A személyes interjúk és azok tapasztalatai
 

A kutatás megbízóival egyeztetve személyes interjúk készültek szakemberekkel mind a gömöri, mind a bihari térségből. Az interjúalanyok kiválasztásánál szem előtt tartottuk, hogy lehetőleg a térségek több mikrotérségében tevékenykedjenek, minél többféle mesterséget űzzenek, valamint ne csak népművészek legyenek közöttük, hanem olyan szervező szakemberek is, akik a szervezetek működését jól ismerik.

A személyiségi jogok védelme érdekében az interjúalanyok nevét nem közöljük, meghatározzuk viszont foglalkozását, illetve a szűkebb térségét.

-     Kosár-, fonottbútor-készítő népi iparművész és felesége Derecske környékéről;

-     Ötvös, a Népművészet Ifjú Mestere, Berettyóújfalu térségéből;

-     Szövő Népi Iparművész Berettyóújfalu térségéből;

-     Szalma-, csuhé és gyékényfonó, kézműves kör vezetője és kemenceépítő férje a partiumi Nagyszalontáról;

-     Magángyűjtemény tulajdonos szakember, tájház-alapító Érmellékről;

-     Gömöri kézműves szervezet elnöke;

-     Gömöri Magyar Örökség díjas fafaragó;

-     Felvidéki polgári társulás elnöke, Magyar Ház vezetője;

 

A szakemberektől kapott válaszokat témakörök szerint csoportosítva, összegezve közöljük.

 

Népművészeti örökség, tudásátadás
 

Arra irányult a kérdésfeltevésünk, hogy mennyiben volt meghatározó a családi háttér, a hagyományok a kézműves mesterség választásánál, meghatározta-e ez a pályáját.

A kosárfonó mester a feleségével együtt űzi a szakmát, és kézenfekvő volt, hogy a tudásukat átadják a gyermekeiknek. A fia ezenkívül más szakmát is kitanult, ő bőrműves is, a Népművészet Ifjú Mesterecím birtokosa is (emellett jogi egyetemre jár, államigazgatást tanul).

Az ötvösművész válasza, hogy kifejezetten ötvös mesterséget nem űztek a családban, de varrást vagy kifejezetten kézügyességet igénylő dolgokat végeztek a környezetében. A szomszéd bácsi festett, és ő is szeretett rajzolni, így került L. Ritók Nóra rajz-szakkörébe, aki segített neki kiválasztani az iskolát, ahol zománcművességet majd ötvösséget tanult. A kislánya szeret rajzolni, ő fogalmazta meg azt hat évesen, hogy „majd megtanítod nekem?”. ebből úgy tűnik, hogy lehet utánpótlása a szakmának a családon belül.

A szövő foglalkozású adatközlő kiemelte, hogy édesanyja paraszti családból származik, és régen a háztartásban mindennapos tevékenység volt a szövés, a fonás. A hagyomány is felkeltette a figyelmét, azért jelentkezett egy szövő szakkörbe.

A nagyszalontai mester édesapja festő volt (festményeket festett), tőle örökölhette rajz-készségét. Mivel Budapesten élt, ritkán találkoztak, és ünnepekkor mindig valami kreatív játékot, ajándékot kapott édesapjától, amivel tudott rajzolni, gyöngyöt fűzni, színezni. Aztán eljutott a helyi kézműves körbe, ahol egy idős – azóta nyugdíjba vonult – hölgytől eltanulta a fogásokat. Ez vezette később a pályájára, illetve később átvette a hölgytől a kézműves kör vezetését. Úgy tűnik, hogy a fiának is sikerül átadni a tehetséget és az érdeklődést: egy kirakodóvásáron megismerkedett egy fafaragó nénivel, és egész nap ott ült mellette és faragott. A néni azt mondta, hogy még nem látott ilyen kitartó gyereket.

A gömöri szervező interjúalany ács szakmában dolgozott, barátai viszont fafaragók voltak, és a közös munkákba beletartozott pl. a szószékek, templombelsők kialakítása, emlékművek készítése. Egy baleset után a szakmunkát abba kellett hagynia, megalakították az egyesületet, amelynek azóta ő az elnöke. Gyermekeinek is igyekszik tovább adni a hagyományokat (lánya néptáncol).

 

Kitűnik tehát, hogy a megkérdezettek többsége vagy családi örökségként „kapta” a mesterséget, vagy valamilyen muníciót kapott hozzá családtagoktól, rokonoktól, barátoktól. Nagyon fontos – de nem kizárólagos – tehát a családi hagyomány, a kézműves szakmák hagyományainak tisztelete. Természetesen a szakmai művelőinél nélkülözhetetlen a kézügyesség és a szakma elsajátításához szükséges kompetenciák (pl. türelem, érdeklődés) megléte. A szakemberek, szervezők sok esetben szintén rendelkeznek valamilyen népművészeti ágban legalább hobbi szintű jártassággal (erre a kérdőív válaszai is rávilágítottak), de esetükben inkább a hagyományőrzés és – különösen a külhoni területeken – a magyarságtudat megőrzése a vezérelv. Külön pozitívum, hogy a mesterek között vannak olyanok, akik a saját családjukon belül is tovább tudták – vagy vélhetően a későbbiekben fogják tudni –örökíteni a tudást.

Több alkotó is megemlítette, hogy ha valami különleges feladatot kell ellátni (új minta, eltérő technika stb.), akkor van kihez fordulnia, segítséget kérnie, de ők is nagyon szívesen megosztják a tudást, fel lehet hívni, keresni őket ilyen ügyekben.

 

A tárgyalkotó népművészet, mint jövedelemtermelési lehetőség
 

Egy-egy tárgyalkotó népművészeti szakma művelése történhet hobbi szinten, de akár megfelelő tudással jövedelmet is lehet belőle szerezni. Kérdésünk arra irányult, hogy a népművészeti szakmákból meg lehet-e élni, lehet-e belőle olyan jövedelmet szerezni, ami biztosítja a megélhetést, vagy csak kiegészítő jövedelmet biztosít.

Az egyik interjúalany határozott véleménye, hogy az általa űzött szakmákból – kosárfonó, fonottbútor-készítő és cirokseprű-készítő – kellő tudással, kitartással, szorgalommal meg lehet élni. Hogy mennyi a havi jövedelem, az attól függ, hogy az adott hónapban a munkát milyen szorgalommal űzi, mert pl. kosárra nagyon nagy a kereslet Ausztriában, Németországban is. Véleménye szerint a cirokseprűnek is van piaca: egy barátja nagyban gyártja még a seprűt, tehát több ember dolgozik nála. Szlovákiába havi 10 kamionnal is lehetne küldenicirokseprűt. Megemlítette, hogy a kosárfonásban és a cirokban is egyszemélyes, önfoglalkoztató is tud lenni az ember. Problémaként felvetette, hogy nagyon nagy, havi 50 ezer forint a fix adófizetés, amit akkor is fizetni kell az állam fele, ha keresett, akkor is ha nem. Szerinte a kézzel művelt szakmákban nagyon nehéz előteremteni, hogy fix jövedelme legyen valakinek. Szerencsésnek gondolja magát, hogy ezt a szakmát űzi, mert erre van jelentős kereslet.  Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az általa készített termékek magyar alapanyagokból készülnek. A cirkot meg lehet Magyarországon termelni, ez foglalkoztatja az embereket, mezőgazdasági termék, amit meg lehet termelni, elő lehet készíteni, megkötni, értékesíteni. A kosárfonáshoz a vesszőt már Lengyelországból hozzák be, holott Magyarország is vesszőtermő nagyhatalom volt. Tiszafüreden volt kosárfonó üzem is, ami megszűnt, pedig 100-150 embernek – tehát ugyanennyi családnak – adott munkát: vegyszerezni kellett, ősszel levágni a tőről, osztályozni, lefőzni, hántolni, szárítani, és majd utána jött az, hogy lehet belőle készterméket csinálni.Ezt nagyon fontosnak tartja, és nagyon büszke rá, hogy ezt csinálja. Arra meg, hogy az egész család ezt csinálja, tehát a felesége is meg a nagyfia is, különösen. Mert úgy gondolja, így náluk tényleg megvan, hogy apáról fiúra száll.

Az ötvös interjúalany is úgy gondolja, hogy az ötvös, tűzzománc készítő szakmából meg lehet élni. Ők is ebből próbálnakmegélni. Szerinte nagyon terjeszkedni nem lehet, anyagilag nagyon tervezni nem lehet rá, és minden adót nekik is ugyanúgy fizetni kell rá, mint az összes többi vállalkozónak, tehát semmi kedvezmény nincs. Véleménye szerint jó lenne, ha társulna hozzá valami olyan fajta kedvezmény, mint az őstermelőknek, hogy van valami kedvezmény, vagy egy keret, amire azt mondják, hogy X millió forint alatt akkor ne kelljen fizetni különböző dolgokat. Véleménye szerint rengeteget kell utánamenni meg dolgozni, ugyanannyi időt vesz igénybe az eladás meg az előállítás, de szerényen meg lehet élni belőle.

A szövő interjúalany szerint a szakmájában is vannak olyan fiatalok, akik ebből akarnak megélni. Mikrovállalkozásban, egy kis műhelyben megfelelő tudással és technikával nagyon szép ruhákat lehet készíteni, olyat, amit ma is bárki szívesen felvesz. Megemlítette még a vállkendőket, szőttes táskákat, amelyeket a mai elegáns viselethez is fel lehet használni kiegészítőként.

A nagyszalontai interjúalany szerint az ő szakmájából – szalma, csuhé- és gyékényfonás – ma nem lehet megélni. Szerinte az a szerencséje, hogy a város támogatja az egyesületet, de a terembérlés és a partneri szerződés miatt egy vállalkozást kellett alapítani, így viszont nagyon magasak a közterhek. A maradékból nem lehetne eltartani a családot, bár ez csak kb. napi négy órás leterheltséget jelent, tehát emellett van lehetőség otthon kézműveskedni, illetve vásárokra, rendezvényekre járni és értékesíteni a termékeket. A kézműves termékek mellett egy másik hobbija, amit otthon szokott alkotni: matatós könyveket készít gyerekeknek, ezt nagyon szeretik és van is igény rá. Ezeket azért csinálja, mert fix rendelések és fix pénz jön belőle. Külföldön is nagyon keresettek ezek a könyvek.De úgy látja, hogy a szalmában van a jövője, mert az mindenkinek tetszik és mindenki különlegesnek tartja.

A gömöri szervező is választ adott a tárgyalkotó népművészet gömöri mesterek jövedelemtermelési esélyeire. Úgy látja, hogy néhány szakmában nem lehet megélni pusztán a népművészetből, mert nem lehet megfelelő bevételt szerezni hímzésből,gyöngyfűzésből, nemezelésből. A bevételek a népművészeti vásárokon, rendezvényeken jönnek össze, de ha rossz az idő, kevés a látogató, akkor sokszor még a benzinpénz sem jön össze. Vannak viszont helyi szakmák, ilyen a fafaragás, amiből egy ügyes mester meg tud élni, mert jelentős kereslet van rá. Szerencsére biztosítottnak tűnik az utánpótlás is. Úgy tartja, hogy a helyben működő harangöntő mester a legügyesebb Közép-Európában, senki nem tud úgy harangot hangolni, mint ő, sőt, más – nem a térségben dolgozó – harangöntő mesterek hibás harangjait is ő javítja ki. Még csak 22 éves, de már jól meg tud élni a harangöntésből, amit autodidakta módon és egy holland mester segítségével sajátított el. Jelenleg is Kassán tanul tovább, de tudja, hogy ez lesz a jövője. Nagyon sok megrendelése van. A gömöri kovácsok jól meg tudnak élni, van kereslet a termékeikre.

A fafaragó mesterséget űző interjúalany azt emelte ki, hogy a laikus, a vásárló sokszor nem is tudja elképzelni, hogy milyen költségek jelentkeznek egy-egy tárgy elkészítésekor. A fazekassághoz pl. be kell szerezni a megfelelő agyagot, azt ki kell szárítani, meg kell formázni, kemencében égetni kell, a terméket szállítani kell, és végül az önköltség akkora, hogy már nem lehet értékesíteni nagyobb profittal. Ezért is tűnnek drágának a minőségi fazekastermékek.

 

Összességében tehát azt lehet megállapítani, hogy a legtöbb népművészeti ágban az előállított termékek könnyen értékesíthetőek, és vannak olyan szakmák (pl. kovácsmesterség, kosárfonás, fafaragás), amelyben egy képzett mester jól meg tud élni; a többi szakmában, vagy kevesebb idő-ráfordítással pedig kiegészítő jövedelemre lehet szert tenni. Többen hangsúlyozták az értékesítési nehézségeket, hiszen a piaci (vásári) árusítás, a marketing, az értékesítési utak (pl. honlap) kialakítása és működtetése jelentős időt, energiát és anyagi ráfordítást igényel.  Országtól (területegységtől) függetlenül szinte mindenki megemlítette, hogy a termékek előállításához és értékesítéshez szükséges vállalkozások működtetése jelentős költségekkel jár, nagyon magasak az adóterhek, a különböző közterhek. Úgy gondolják, hogy ilyen szakmák esetén, amely segít megőrzi a hagyományokat, legalább az őstermelőkéhez hasonló kedvezményeket lehetne adni. Az is megfogalmazódott, hogy ez nem feltétlenül jelentene bevételkiesést a (magyar) államnak, mivel segítené „kifehéríteni” a gazdaságnak ezen szegmensét is. Szintén fontos és előremutató megállapítás, hogy számos népi mesterség űzése az alacsony iskolai végzettségűek számára is megkönnyítené a megélhetést, főállásban vagy akár mellékállásban is űzhető lehet. Ez elősegítené a közfoglalkoztatás kivezetését, amennyiben piacképes tudással rendelkező tárgyalkotó népművészettel vagy azzal rokon szakmákkal foglalkozó munkavállalók, vállalkozók kerülnének a munkaerőpiacra. Ez különösen fontos olyan elmaradottabb, periférikus helyzetű térségekben, mint Bihar vagy Gömör.

A népművészeti oktatás helyzete
 

Az előzőekben is előkerült a foglalkoztatás kérdése, amelynek alapja a megfelelő képzési rendszer megléte a tárgyalkotó népművészeti oktatás területén. Ezzel kapcsolatban kérdeztük a szakértőket.

A kosárfonó interjúalany igen részletesen beszélt a népművészeti oktatás helyzetéről. Kiemelte, hogy a szakmáját, a kosár- és fonottbútor-készítést OKJ-s szakmunkás képzésben is oktatják. Pl. most vitt egy csoportot Körösújfaluban, 12 főt, akik májusban szereztek szakmunkás végzettséget. Nagyon nagy dolognak tartja, hogy több mint 150 közmunkás dolgozik utána kosár- és fonottbútor-készítőként,  illetve seprűkészítőként; olyan roma, magyar alulképzett emberek, akik amúgy ott csüngnének a polgármesteri hivatalok nyakán. Az a véleménye, hogy hiába jó a program, hiába mondják azt, hogy például Székesfehérváron forgácsoló szakmában marósokat keresnek háromszázezer forintért, aki itt él és a nevét alig tudja leírni, és itt van egy szerény otthona, az nem fog oda elmenni. Az itt fog maradni, itt fog élni, és ezek a tevékenységek, amiket itt tanítanak nekik, ezeknek az embereknek megélhetést biztosítanak, és örömmel csinálják. Nagyon jó a kormánynak a programja, hogy ilyen jellegű kisszövetkezetek jöjjenek létre.Csak az a probléma, hogy a hivataloknak, ahol a közmunkaprogramban többféle tevékenységet csinálnak, köztük ezt is, egy embert kellene beállítani, aki ezt a folyamatot menedzseli: alapanyag – termeltetés – értékesítés. Ez az egy nincs meg. Azokon a településeken, ahol a polgármester fel tudja vállalni még a munkája, a teendői mellett, ott ez működik. Ahol nem tudja, sajnos nem működik. Azok az emberek, akik ezt a tevékenységet végzik, nem rendelkeznek azzal a tőkével, hogy vállalkozók legyenek, illetve azzal az ambícióval, tudással, hogy menedzselni tudják magukat. Ők egyet tudnak: ha megtanulják ezt a tevékenységet, és ha van, aki megkövetelje tőlük, és tudják, hogy mennyit kap érte, akkor maradéktalanul végrehajtják.

Ment az iskolarendszerben való képzése a fiataloknak, Debrecenben a Kós Károly Művészeti Szakközépiskola és Kollégiumban, de sajnos kivették. Elmondása szerint most már nincs. Annak idején az ő fia is ott végzett, mint bőrös, de ő kosárfonóként lett oda jelentkezve, csak év közben megszűnt a képzés, így választani kellett másik tevékenységet, és így lett bőrműves. De kosárfonó akart lenni. Utána máshogy alakultak a dolgok. De véleménye szerint érdeklődés is nagyon van ezekre a szakmákra. Mert látják a gyerekek, hogy azonnal sikerélményük van, megcsinálnak egy ilyen seprűt, akár egy kosarat, egy tálcát, és ha a piac sarkába kiállnak és eladják, már kenyeret fog tudni érte venni. De rendszergazdának, CNC marósnak vagy informatikusnak nem mindenkit lehet kiképezni.

A szakmákat oktatókról a következő a véleménye: helyesnek tartja azt a Hagyományok Háza részéről, hogy azt próbálják megvalósítani, hogy azok az emberek legyenek az oktatók, akik egy bizonyos színvonalat már elértek a szakmában. Tehát akár népművészet ifjú mestere, népi iparművész vagy a népművészet mestere. Véleménye szerint lenne képző, hiszen a saját egyesületében is nagyon sok népi iparművész van, van népművészet mestere, és minden szakágban megvannak a megfelelő emberek. És itt működik is ez, ők képezik az embereket. Ők mutatják, ők vannak foglalkoztatva. A másik fontos dolog szerinte: így van motiválva az, aki most kezdi az egyesület keretein belül a tevékenységét, hogy ő is minél magasabb szintre képezze ki magát, és érjen el olyan eredményeket, ami alapján odaállhat, hogy igen, én ilyen és ilyen mester vagyok.

Iskoláknál tapasztalta, hogy a pedagógusok rá vannak kényszerítve, hogy menjenek ilyen képzésekre. Elmennek rövidebb tanfolyamokra, és utána az iskolában próbálja tanítani. Nem tudja megszerettetni így a gyerekkel. Ő maga itt Berettyóújfaluban is találkozott olyanokkal, akik lehet, hogy enyhén fogyatékosok is voltak, gyerekek, de manapság ott vannak minden évben a Számadó napokon, és alig várják, hogy menjen oda tanítani, mert olyan élmény volt az az egy nap nekik.

Az ötvös foglalkozású interjúalany szerint a debreceni iskolának még nagyon jó, hogy megvan a fémműves képzése, így a fiatalokat valamilyen módon még meg tudja szólítani, bár nem tudja, hogy a jelentkezések hogy alakulnak. A képzés még megvan, egy szakgimnáziumi képzés folyik, tehát az általános iskola elvégzését követően lehet oda jelentkezni, de úgy tudja, hogy most talán a felnőttképzés is alakul. Mert sokan felnőttként kezdenek el érdeklődni ez iránt. Talán egy középiskolás korú gyereket nem biztos, hogy annyira le lehet ültetni egy ilyen munka elé. Le lehet, de nem biztos, hogy fő foglalkozásnak ezt szívesen választja később, meg ugye nagyon elvonzza a gyerekeket az informatika meg a digitális világ, úgyhogy nehéz. Most amikor belemerült ennek a digitális részébe, olyan szinten, hogy megtanult a számítógépen tervezni ékszert, mert van olyan, amit meg tud kézzel tervezni, de van olyan is, amit vagy nem tud, vagy nem éri meg hozzáfogni, mert olyan körülményes. Pl. vésnököt kellene megbízni, és az sem nagyon van, vagy nagyon drágán dolgoznak. És vannak bizonyos munkák, amiket így meg lehet oldani. Nemrégen kért árajánlatot egy ilyen nyomtatós cégtől egy tárgynak a kinyomtatására, és akkor mondták, hogy a viasznyomtatójuk elromlott. De tudnak helyette ajánlani olyat, hogy fémből kinyomtatják. És rögtön aranyból vagy ezüstből is. És akkor megfordult a fejében, hogy hogy fog egy gyereket rávenni arra, hogy reszelje ki azt a formát, amikor most, az ő korukban már egy meglévő, működő, igaz, hogy nagyon drága technológia van; de ahogy megyünk előre, úgyis megfizethető lesz előbb-utóbb, és így nagyon nehéz elképzelni a jövőjét. Mert tényleg korlátlanok a lehetőségek a 3D tervezésben. Ilyen szempontból sajnálja az ötvös kézművesség jövőjét. De egy tárgyat végül is ki lehet nyomtatni, biztos, hogy az is egy megoldás, de úgyis lesz mindig olyan ember, aki azt szeretné a kezében megformálni hagyományos eszközökkel, esetleg már nem azért, hogy megéljen belőle, hanem hobbiként. Tehát hogy megélhetést mi fog majd adni, azt szerinte nem tudjuk előre, de az biztos, hogy az emberekben azért valószínűleg benne marad az az ösztön, hogy valamit a kezével létre akar hozni. Tehát kihalni biztos, hogy nem fog, legfeljebb nem fogja tudni felvenni a versenyt már a géppel előállítható dolgokkal. De biztos, hogy lesz igény arra is, hogy ne csak a készítői oldalról, hanem a vásárlói oldalról is, hogy a géppel termelt ezer egyforma dolog mellé valaki szeretne egy olyat, ami egy kicsit szabálytalan, egy kicsit eltér attól a szabályostól, amin látszik, hogy kézzel lett elkészítve. Teháta megkérdezett egy kicsit pesszimista is, de reménykedik, hogy lesz valaki, aki még tovább folytatja, mint ahogy a hagyományos paraszti gazdálkodást is van olyan fiatal, aki azt mondja, hogy neki nem kell az, amit legyártanak, élelmiszer meg alapanyag, hanem azt mondja, hogy ő azt megtermeli magának, esetleg eladásra is. Ugyanígy szerinte lesznek fiatalok, ha kevés is, de biztos, hogy lesz.

A szövő mesterséget űző interjúalany pozitívabb képet festett a térségi kézműves oktatás helyzetéről. Véleménye szerint szerencsés helyzetben vannak, mert Nádudvar tőlük csak kb. 40 kilométerre van, tehát elérhető közelségben. Ő tanult ott, egy-két éve elvégzett egy felnőttképzési tanfolyamon, mert akart még tanulni. Szerinte az ország egyik legjobb kézműves iskolája, sajnos nem sok ilyen van. Háromról tud az egész országban, amelyik iskolarendszerben működik. Szerinte a nádudvari vezeti a mezőnyt. Az oktatókról azt mondta: ha valaki egy kicsit is tájékozottabb ilyen téren, akkor biztos, hogy találkozott már Vetró Mihály nevével, biztos, hogy találkozott Galánfi András nevével, Galánfiné Schmidt Teréz nevével, Árvai Anikó nevével, ők a nemezesek–szövők. Galánfi – ő fafaragó - indította az egész művészeti képzést úgy két évtizeddel ezelőtt, és ők is nemcsak országosan, de nemzetközileg is elismert szakemberek. Az interjúalany járt tavaly a Műcsarnokban egy kiállításon, ami egész nyáron nyitva volt; ahol összeszedték az egész országból azoknak a mestereknek meg alkotóknak a munkáit, akik pillanatnyilag a legnívósabbak, és nekik ott szerepelt jó néhány munkájuk, másokkal egyetemben, persze. Tehát ott olyan szakmai színvonalon vannak, amiből tanulni rengeteget lehet, és ők is folyamatosan tanulnak, tehát ők is mennek tovább. Mennek pl. gyűjteni Kazahsztánba, Ázsiába, ahonnan mi egykor jöttünk, és ott nagyon sok mindent meg lehet találni, ami visszaköszön.

Az oktatók is nagyon jó oktatók, és ez jelzi például, hogy amikor elkezdték ezt az ingyenes szakmai képzést, ez olyan négy éve volt, és mindenféle szakmára vonatkozott ez, esti képzésben. Tehát villanyszerelőtől a cukrászig lehetett jelentkezni. Ő is egy ilyen nyílt napon láttameg ezt, és érdekelte a dolog, szétnézett egy kicsit ebben az iskolában. És ott ki volt függesztve a molinó, hogy ilyen képzésre – akinek még nincs ilyen OKJ-s képzése – ingyenesen lehet jelentkezni. Úgyhogy utánajárt a dolgoknak, jelentkezett, és megismerte, hogy tényleg mennyire nívós az iskola is, Egertől kezdve a Dunántúlról is jöttek ebbe az iskolába felnőttek, úgy, hogy péntek–szombat–vasárnap volt a képzés, tehát munka mellett leadták akkor, amikor, és akkor jöttek, és rászánták az egész hétvégéjüket minden második héten, és annyian jelentkeztek, hogy a végét nem tudták már felvenni. És senkit sem hajtottak oda, senki nem kötelezte rá, hanem akarta csinálni azokat a dolgokat. És lehetőség az biztos lehetett volna a Dunántúlon is valahol, de jöttek erre Pestről nagyon sokan, és a határon túlról is jöttek át sokan. Szerinte ennek az is az előnye, hogy mi nagyon sok mindent tanultunk Erdélyből, vagy hoztunk onnan is, de az ottaniak már elfelejtették, mert már nem csinálták, és most visszatanulják ezt a dolgot. Tehát ezt egy nagyon jó dolognak tartja, nagyon szuper, hogy oda-vissza működik, erősödik a dolog.

A szalma-, csuhé- és gyékényfonó interjúalany (partiumi, dél-bihari) kifejtette, hogy akit a környékükön érdekel a tárgyalkotó népművészet, és szeretné, hogy legyen egy ilyen diplomája, az Békéscsabára megy tanulni. Nem csak azért, mert magyar, hanem azért, mert Romániában –úgy tudja – nem igazán van rá lehetőség. Ő amikor elvégezte az iskolát, tehát a szalma-csuhé-gyékényfonás oktatói képzést, és szerette volna a diplomáját honosítani, akkor kiderült, hogy nem lehet, mert nincs román megfelelője. Romániában nincs ilyen szak, még hasonló sem, ami belefért volna abba a kategóriába. Ezért is egyértelmű, hogy Magyarországra mennek. És máshogy állnak hozzá a tanárok, az oktatók ott is. A megkérdezett nagyon szeretett abban az iskolában tanulni. Az iskola szervez minden évben egy tábort, és most idén volt alkalma családostul elmenni. Ő a gyékényfonóknál volt, a férje a kemencekészítőknél, sőt, a gyereket is vitték magukkal, mert volt külön foglalkozás a gyerekeknek. Nagyon élvezték. Tehát ott sokkal figyelmesebbek, kedvesebbek az emberek, és segítőkészebbek, mint Partiumban. Ezt tapasztalta. A Partiumbangyakorlatilag nincs lehetőség, hogy hova küldjenek egy tehetséges gyereket. Van valami művészeti iskola Nagyváradon, de úgy tudja, hogy az csak festés szakon, tehát más kézműves szakmát ott nem lehet tanulni.

 

Összességében az az oktatással kapcsolatban a megkérdezett szakértők többségének a véleménye, hogy az iskolarendszerű oktatás Magyarországon megfelelő színvonalú, de viszonylag kevés az olyan középfokú oktatási intézmények száma (szakiskolák, szakgimnáziumok), ahol a kézműves szakmákat oktatják, pedig lenne rá igény.

Szintén több interjúban is felmerült a kézműves szakmák felnőttképzés keretein belül történő oktatása. Erre is lenne igény, olyanok körében például, akik valamilyen felsőoktatási intézménybe nem kerültek be, és a következő felvételiig el tudnak sajátítani egy olyan tudást, amely alkalmas lehet (legalább) kiegészítő jövedelem szerzésére.

Felmerült, hogy tárgyalkotó népművészeti képzéseket csak képesítéssel, szaktudással rendelkező mester oktathasson, hogy megfelelő tudás kerüljön átadásra. Az OKJ-s képzésekkel kapcsolatban kritikaként megfogalmazódott, hogy sokszor minél alacsonyabb összegből, rövidebb idő alatt akarják lebonyolítani a képzést, és sem az oktatók nem elég felkészültek, sem a tanfolyam ideje nem elég arra, hogy egy szakma alapjait megfelelően elsajátítsák az érdeklődők. Ennek egyik következménye, hogy sok olyan pedagógus (rajztanárok, technika tanárok) is jelentkezett ilyen képzésekre, akik a tanfolyam után már a saját diákjaiknak próbálják továbbadni a tudást. Ez ahhoz vezet, hogy a diáknak nem lesz sikerélménye, nem fogja megszeretni a szakmát, amit mutattak neki.

Az interjúalanyok véleménye szerint van Magyarországon annyi és olyan tudású mester, alkotó, aki szívesen részt vállal az oktatásban, megmutatja a fogásokat, és valós, felhasználható tudást tud biztosítani. Ehhez az kell, hogy felkérjék ezeket a mestereket, és az oktatáshoz megfelelő feltételeket biztosítsanak számukra.

A külhoni magyar tárgyalkotó népművészeti oktatásról nincs a megkérdezetteknek pozitív véleménye. Nincsenek ilyen jellegű iskoláik, képzéseik, a szövő-fonó képesítésnek nincs pl. romániai megfelelője, nem lehetett honosítani a Magyarországon megszerzett diplomát. A kovácsmesterség után érdeklődő gömörinek Kassára kell járnia iskolába, ott van – a kassai vasműhöz kapcsolódóan – ilyen jellegű képzés, de ott is a technológiát lehet elsajátítani, a kézművességet, népművészetet nem.

 

A népművészeti szakmák jövője
 

A derecskei interjúalany szerint az általa űzött szakmáknak fényes jövője van. Nem tudnak annyit termelni, hogy értékesíteni ne tudják. Tehát inkább kapacitás-probléma van. Mert ha minőséget akar az ember előállítani, akkor nem tudja azt megcsinálni, hogy üti-vágja a munkát. Tehát a minőségi akár kosár, akár fonottbútor-terméknek nagyon megvan a helye, magasra van pozícionálva. Egy példát mondott: pár évvel ezelőtt megkereste egy férfi, annak a cégnek valakije, akik Kínából hozzák be ezeket a kis kék, sárga, zöld, piros rattan-kosarakat. Megkereste, hogy csináljon egy céget és vagy száz főt képezzen ki, majda vállalkozó hozz hozzá a megrendelést. Tehát a kis színes kerek kosarakból kellene évente 300 ezer darab. Mondta neki, Isten őrizzen, mert az ő életvitelével, felfogásával ez nagyon ellentétes, és hogy tisztában van vele, hogy egy olyan kiskosarat mennyi idő alatt lehet megfonni, és nem fogja azt mondani, hogy ezért kap 75 forintot. Mert fél napja fog rámenni, ha szépen kell megcsinálni. Kínában vagy Indonéziában, ahol egy dollárért eldolgoztatják az embereket egész nap, ott megéri, valószínűleg. Azért tudják behozni kilóra. Többször visszajött a vállalkozó, hogy gondolja meg, de megmondta határozottan, hogy nem; még a betanítást sem vállalja rá, azért, mert ellentétes a nézete. Nekika feleségével azért nem volt alkalmazottjuk az életünkben se a kosár, se a cirokseprű-készítésben, mert annyit nem tudtak fizetni, amennyit szívük szerint szerettek volna. Akkor inkább ketten dolgoznak.

Tehát eladhatóság szempontjából nagyon jó a helyzet. Akik behoznak rattant is, mindet eladják, nem raktározzák. Ők most éppen készültek a Budai Várra[4], elmondása szerint nagyon össze kellett kapják magukat, hogy egy-egy kis termékcsoportot össze tudjunk állítani, amit oda felvisznek. Odavoltak az Egyesülettel Debrecenben a Campus Fesztiválon, péntek-szombat-vasárnap reggeltől estig kötötték a seprűt. De ha kosárfonóra vannak meghívva, akkor azzal mennek. Úgy véli, ma már nem úgy van, mint tíz évvel korábban, mert akkor még a vízcsapból is az folyt, hogy számítástechnikát tanuljál, mert ezzel lehet százezreket, milliót keresni havonta, ha rendszergazda leszel. Ők Derecskén élnek, ott számítástechnikából kell rendszergazda 5–10, de van biztos kétszáz, akinek ilyen végzettsége van. Ez a tevékenység  biztos, hogy nem fog kihalni. Pl. huszonvalahány évvel ezelőtt nagyon hívták Münchenbe, pakolja a családot össze, azt az eszközt, szerszámot vigye, amit nem lehet beszerezni, és tanítsa visszaaz ottaniaknak ezt a mesterséget, a kosárfonást. Mert a magyarok a kosárfonást a németektől vették át annak idején. És most náluk már nincs. Volt vásárban olyan vásárló, szekrényt, ülőgarnitúrát vett az interjúalanytól, azt mondta, hogy pakoljon össze és menjen Hollandiába. Tehát nem fél tőle, hogy kihal a mesterségvagy hogy értékesítési gondok lesznek. Az interjúalany szerint ha többen dolgoznának neki, biztos, hogy megtalálná, hogy hova lehet eladni. A nagy áruházláncoknak nem is tudnak dolgozni. Magyarországon egy cég van, amelyik nagy áruházláncnak dolgozik: Tiszaalpáron van az a cég, amelyik dolgozik a Tesconak meg hasonló nagy áruházaknak. Mert olyat nem tud az ember elvállalni, hogy azt mondják pl. hogy szoknyás fotelből kell 500 vagy 600 darab. És régen ugye úgy ment, hogy pl. Tiszafüreden készítették, jöttek az olasz vagy a spanyol tengerparti tulajdonosok, és azt mondták, hogy kell 70 darab asztal, 300 darab fotel. Jön a kamion januárban, és akkorra legyen készen. Mert ha ott tárolta, felületkezelte, akkor az még drágább volt, mint ha itt újat vett és aztán kivitte a kamion és kirakta. Vége volt a szezonnak, összerakta és elégette. Tehát nem fél tőle egyáltalán.

A németeknek kellett 80 dekás, 1 kilós, 1 kiló 15 dekás seprű, mert úgy nevezte, hogy bolyhos legyen meg torzsos legyen. A torzsost műhelyekbe, forgácsoló-üzembe, lakatosműhelybe, ilyen helyekre vették. Annak idején innen Magyarországról a cirkot a világ minden részére vitték. Az olaszok úgy vitték, mint a cukrot. Az amerikai filmekben is, a régebbiben is meg a maiakban is ott vannak a cirokseprűk, többször lehet látni, hogy ott kotrogatnak a cirokseprűkkel. Derecskéről is sokat vittek Amerikába, Ausztráliába. Ezért is mondja, hogy biztos, hogy nagy jövője van.

Az ötvös interjúalany inkább csak hobbinak, kiegészítő tevékenységként tudja elképzelni az ő szakmájának a jövőjét. Szerinte van egy-két kézműves, akinek olyan a szakmája, ilyen szempontból az ötvösség is előnyt élvez, mert itt lehet kicsi sorozatgyártást beletenni, mint ahogy a faműveseknél lehet esztergálni tárgyakat, ami eladható, és bevállalható a népművészet kategóriába. Vagy van egy-két olyan szakma, ahova ezt a gépesítést valamilyen szinten be lehet vinni, és akkor kis sorozatszámú gyártásban lehet gondolkodni. A hímzés nem, mert a gépi hímzés nem megengedett a népművészetben. Szerinte, ha azt az árat írják rá, amennyi órát valójában eltöltöttek egy tárgy készítésével, akkor eladhatatlan vagy nagyon nehezen eladható lesz. Van egy-két olyan ember, aki tudja ezeknek az értékét, de nagyon minimális az a vásárlórétegből, aki tudja, hogy az tényleg hogy készült, abban mennyi munka van. Ilyen szempontból jó, hogy a gyerekek találkoznak így kicsiként, meg táborokban, egy-egy ilyen helyen, ahol belepróbálhatnak, belekóstolhatnak egy-egy tevékenységbe, és akkor rájönnek, hogy ez nem is olyan egyszerű. Tehát azért jó, hogy találkoznak vele, mert esetleg felnőttként azt mondják, hogy na, akkor én ezt veszem meg, mert tudom, hogy ebben van munka, nem pedig a sorozatgyártmány. De sajnos még így is nagyon sokan a sorozatgyártmány mellett döntenek, mert olcsó, meg csillog.

A szövő interjúalany szerint a tárgyalkotó népművészet Magyarországon viszonylag jó helyen van, amennyi rálátása van a környező országokra és Olaszország, Franciaország irányában van Nagyon sok mindent ott már elfelejtettek. Ott megmaradtak inkább a zene, tánc meg a gasztronómiai része, viszont ez a tárgyalkotás, ezt mondták a kinti régi öregek is, hogy igen-igen, valamikor csinálták, de már nem tudják, vagy nagyon csak nyomokban. Itt a Kárpát-medencében ez viszonylag megmaradt, tehát ilyen szempontból jó helyzetben vagyunk. Sok lehetőség van erre, hogy megmutassuk azt, amink van. Amit ötven vagy száz évvel ezelőtt csináltak, azt már nem fogják felvenni, mert ugye a világ meg halad. Ők is újítottak mindig a dolgon, de egy-egy technikával szőtt szőttesből nagyon szép ruhákat lehet készíteni, olyat, amit ma is bárki szívesen felvenne. Vagy amik ismertebbek, a vállkendők, amik eléggé elterjedtek, megint divatba jöttek, és azok is olyanok, hogy az egy abszolút mai elegáns viselethez is, de akár egy hátköznaphoz is fel lehet használni. Táskákat lehet olyanokat csinálni: a lányok itt a nyári táborbanmost annyi idő alatt, ami van, egy olyan kis szőttes táskát megcsinálnak, és az már viszi tovább ezeket a dolgokat. Tehát mindenképpen megvan a helye, megvan a lehetőség is rá, és vannak vásárok meg egyéb alkalmak, népművészeti vásárok, ahol ilyenekkel lehet bőven találkozni.

Ezért állítja, hogy Magyarország ebből a szempontból kivételezett helyzetben van, mert szerinte elég jó helyen vagyunk: ezt nem szabad hagyni elsilányítani vagy elveszni, azzal együtt, hogy ehhez idő kell, türelem kell, tehát hogyha egy fiatal leül, és nincs türelme azt kivárni, hogy akár egy kosarat megfon vagy akár egy nemezből valamit csinál, vagy akár egy szőttest, amikor pár óra alatt mondjuk haladt ennyit, hogyha ahhoz nincs türelme, akkor abból nem lesz semmi. De hogyha van, akkor viszont tényleg gyönyörűségek kerülnek ki a kezükből, és azért szerencsére vannak olyan fiatalok, akik úgymond szakma szintjén, tehát ebből akarnak megélni mint mikrovállalkozások, vagy akár egy pici műhely, és akkor ők ezt a dolgot viszik tovább.

A gömöri interjúalany nagyon optimistán látja a jövőt. Szerinte Magyarországon sokat panaszkodnak a kézművesek. Nem tudja, miért van egy így. Lehet, hogy ők azért vannak ilyen jobb helyzetben, mert náluk Gömörben az alkotó tagság inkább fiatalabb, inkább ötvenig, mint ötven felettiek. Huszon-harmincas korosztály, aki már alkot, tevékenykedik, kovácsol. Persze vannak idősebbek is a társulásban, de összességében pozitívnak látja. Azt mondja: vagy sírnak, hogy milyen kevesen vannak, vagy belenevelik a gyerekeikbe, táborokat csinálnak, önzetlenül, keményen dolgoznak, és beléjük nevelik a kézművesség és a tárgyalkotó kultúra szeretetét.

Szerinte tehát van utánpótlás. Van, hogy a gyerekek jönnek, és kérdezik, mikor lesz ez meg az. És véleménye szerintami még szép, hogy ezekből a gyerekekből ötvenből egy biztos, hogy marad kézműves. Robi (a harangöntő) gyerekként kezdett hozzájuk járni, és kereste magát. És rájött, hogy a vashoz van leginkább tehetsége, érdeklődése, kitanulta, részben autodidakta módon, és most lehet mondani, hogy Közép-Európa legjobb harangöntője. Mert középkori technológiával senki nem önt harangot, csak ő. 22 évesen. Egy holland mestere van, és sok más harangöntőnek ő javítja a harangjait. Hangolni csak ő tud harangot. Az ő esete egy óriási példa, hogy érdemes csinálni, csak egy nagyon fontos dolgot kell még kiemelni. Van egy nagyon fontos szó a szótárában, az alázat. Soha nem szabad valakinek azt mondani magáról, hogy ő a legjobb. Ha ott van a szakmai és az emberi alázat, akkor viheti valamire. A szakmai és az emberi alázatot tartja a két legfontosabb dolognak a világon.

 

Összességében a megkérdezett szakértők többsége pozitívnak látja a tárgyalkotó népművészet jövőjét, de néhány nehézség, probléma is felmerült. A pozitívumok között megemlíthető a hagyományok iránti tisztelet: egyes népművészeti tárgyakra igen nagy a kereslet (pl. népviselet), ezeket előállítani csak kézzel lehet, nem vagy alig gépesíthető. Ezáltal jóval nagyobb értéket képviselnek, ami miatt anyagilag is megéri folytatni a hagyományt.

Szintén pozitívum, hogy a tárgyalkotó népművészet által előállított termékek természetes anyagokból készülnek (pl. fonott-bútor, szőttes, cirokseprű, népviseleti ruha, fajátékok), így megfelelnek a klímatudatos gondolkodásnak, ezért népszerűségük egyre nő és várhatóan a továbbiakban is növekedni fog. Ezeket az igényeket (pl. műanyag bevásárlószatyor helyett textil táska vagy fonott kosár használata, rattan és műanyag bútorok helyett gyékénnyel font) a kézműves szakmák ki tudják elégíteni.

Egyes kézműves szakmákban inkább kapacitáshiány mutatkozik, a kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot. Ez is azt igazolja, hogy megfelelő népművészeti oktatás mellett a mesterségek többsége fenntartható. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy az alkotó technikák átalakulnak, egyes munkafázisok gépesítettek lesznek, új eljárások alakulnak ki, de ez a tendencia az előző évszázadokban is megfigyelhető volt, ez tehát egy természetes átalakulási folyamat, amely a kézműves termékek értékét, használhatóságát nem csökkenti. Sőt, általános tendenciaként figyelhető meg, hogy a beérkező tömegáru minősége messze elmarad a kézműves termékekétől, még ha árban nem is tud azokkal versenyezni. Egyre inkább jellemző, hogy inkább a minőséget keresik, és nem az ár befolyásolja leghangsúlyosabban a vásárlási szándékot. A kérdőívek értékelése során nyert tapasztalatok is ezt támasztják alá.

A megkérdezettek többsége szerint tehát van egy – szakmánként, mesterségenként változóan – szűk vásárlói réteg, amely kifejezetten keresi a kézműves termékeket, és a gazdasági helyzet, a jövedelmi viszonyok javulásával, valamint a szemléletváltozás (klímatudatosság, hagyományok megőrzésének igénye) eredményekéntez a kör bővülni fog. Bár néhány szakmát veszélyeztet a géppel vagy olcsó ázsiai munkaerővel készített tömegáruk elterjedése, a jövőben még biztosan lesz igény a minőségi, kis szériában előállított vagy egyedi kézműves termékek iránt is: ezáltal a népművészeti szakmák jövője biztosítottnak látszik.

 

A fiatalság bevonásának lehetőségei
 

A kosárfonó iparművész szerint ez fogós kérdés; mert úgy érzi, hogy ezzel nincsen probléma. Ha nézi a tévében a Röpülj pávát, akkor abban nagyon-nagyon sok jó hangú, táncos lábú, ügyes fiatalembert, gyereket lehet látni. Ha elmennek egy-egy rendezvényre bemutatózni, azonnal egy-két-három-öt-tíz ember áll körülöttük. Debrecenben a Campus Fesztiválon, a kisgyerektől a középiskolásokig jöttek, hajtották a hajókereket[5] nagy élvezettel, csak nem volt annyi idő, hogy eggyel tudott volna sokáig foglalkozni. Csak általánosságban mutatták meg. Fontosnak tartotta elmondani, hogy tavaly a Campus Fesztiválra az álmosdi roma kisebbségi önkormányzat hívta meg. Annyi fegyelmezett, táncos lábú kis roma kölyköt – az első osztályostól a 7-8. osztályosokig voltak – még nem látott. Azok egy papírt el nem dobtak, egyet meg nem szólítottak azok a nevelők, akik ott voltak velük, akik a roma szervezetben foglalkoznak a gyerekekkel. Ott volt a tízórai, az ebéd elkészítve, kicsomagolva, az üdítő és minden hozzá, azok hozzá nem nyúltak. El nem csavarogtak onnan. Gondolta, ez nem létezik, hogy ennyire fegyelmezettek legyenek. Egy ilyen típusú foglalkoztatásban volt részük, és úgy kerültekegymással kapcsolatba, hogy elhívták egy napra őket kosárfonás bemutatót tartani. És lökdösték egymást, hogy most ki következik. Tehát nem lenne az érdeklődéssel gond, a lehetőséget kell számukra megteremteni. És ha a lehetőség megvan, akkor megtalálja azt, akit ez érdekel. Szóval szerinte ezzel nincsen probléma, inkább ott van probléma, hogyha az iskolákban megszűnik. Van, mikor általános iskolába, középiskolába hívják meg bemutatózni. És akkor fonnak a gyerekekkel egy kosarat. És őknagy örömmel csinálják. Csak ott is rövid az idő, hogy egy napra elmennek, és akkor egy kosarat csinálnak, és arra kell törekedni, hogy ha van ott 5–10–20 gyerek, akkor egy kicsit mind csinálhasson belőle. Mert különben akkor nincs motiválva. Véleménye szerint az is fontos nekik, hogyha elhívják, bemutatnak, ésegynépi iparművészt mutatnak be, ha a felesége is ott van, akkor kettőt. Tehát látják, hogy rangot lehet benne csinálni. És ez nagyon nagy dolog nekik. Ez, hogy a népművészet mestere, ez nekik olyan, mint ha sportban azt mondják, hogy Ronaldo. És akik arra fogékonyak, azok meg vannak ezért őrülve. És ez nagyon lényeges nekik, hogy motiváltak. Ezt nagyon fontosnak tartja.

A szövő mesterséget űző interjúalanyelmondta, hogy mikor rendeznek egy táncházat, akkor nagyon jó azt látni, hogy fiatalok jönnek, és akkor farmerben például gyönyörűen táncolják ezeket a régi magyar táncokat. És nyilván ha egy fiatal már megtanul egy táncot, akkor felveszi hozzá adott esetben azt a viseletet, akkor megnézi, hogy hogy varrták, akkor lehet, hogyha érdekli a szövés, akkor meg is akarja szőni. Vagy bőrből készít valamit. Így tehát egyik a másikat hozza magával. Illetve aki egy kicsit is érdeklődik, az ezeken a népművészeti rendezvényeken, vásárokon találkozhat ezekkel a dolgokkal, és hogyha érdekli, akkor megtalálja azt a módot, hogy hova menjen, hol tanuljon, melyik egyesületbe menjen úgy, hogy teljesen kezdő, de ezt szeretné itt tanulni. És akkor ott lehetősége van, hogy csinálja. Az interjúalany régen általános iskolában dolgozott, és akkor technikát tanított; ez már úgy körülbelül 25 éve volt. Akkor a technika tantárgyon belül ketté volt választva, hogy lányok és fiúk. És akkor a lányok gyakorlatibb dolgot tanultak: varrás, mindenféle apróbb dolog, olyanokat, amivel előbb-utóbb egy nő találkozik. És az akkori iskolavezetés nyitott volt rá, vettek egy szövőszéket az iskolának, és kipróbálták a szövést. És a gyerekek odaültek, úgyhogy ha bárki ott kedvet kapott, ha nem is folyamatosan, de egyszer visszakanyarodik, hogy valamikor valamit kapott onnan. Jó lenne most is, hogyha technikából ilyen dolgokat tanulnának, nem pedig elvont dolgokat. Mert valami elmélet kell, jó, ha megtanulja a gyerek, de utána úgyis elfelejti egy hét múlva, mert valami elvont dolgot tanult meg. Most nyugdíjasként is tanít gyerekeket, de ha most azt mondja, hogy kössél egy csomót, akkor visszakérdez, hogy hogyan kell. Nem tudják. De olyan is volt, hogy megkérte, fűzze be a tűt. Jön, hogy nem tudja befűzni, és úgy tartja a tűt, hogy fogja a lyukat. Tehát ilyen nagyon alapvető dolgokat sem tudnak. De egyébként nagyon szeretik a gyerekek csinálni. Mert látják a kis munkájukat, amit ők csináltak. A következő már szebb lesz, még szebb lesz, tehát az iskolai oktatásból nem lenne szabad kiengedni ezt a dolgot. Sok óvodában is csinálnak ilyet valami kis hasonló kézműves dolgot, de ha iskolába bekerül, ez ne essen ki teljesen. Ha ott is folytatja valamennyire, akkor lehet tovább vinni, mert ha valaki ezt szeretné folytatni, akkor legyen meg a lehetőség, hogy megtehesse. De az iskolák többségében ez a része kihalt. Pedig simán lehetne ilyen dolgokat is csinálni. Nem kell, hogy utána mindenki ezt csinálja, de ezek tényleg olyan dolgok, ami beletartozna az oktatásba. A fiúk faragnak, és élvezettel csinálják ezeket a dolgokat. És van az a hozadéka ennek – több is van –, hogy ügyesedik a kezük, nem mindig a telefonon csüngenek, ami most már a kicsiknél is ott van, már a 6–7 évesek is állandóan a telefont nyomkodják. És egyébként ha azt félretették, akkor ez is ugyanúgy leköti őket, sőt. Tehát szerinte van ennek sok olyan hozadéka, ami miatt hosszú távon kellene ebben egy kicsit gondolkodni.

A gömöri interjúalany szerint nem sírni kell, hanem belenevelni a népművészet szeretetét a gyerekekbe. Úgy látja, hogy ez a folyamat elindult Magyarországon, a Hagyományok Háza rendezvényei, a Fölszállott a páva nagyon pozitív hatással van a fiatalokra. A saját gyerekein is látja: a nagyobbik most megy egyetemre, a kisebbik 14 éves, ők is néptáncosok természetesen, és érzi, hogy pozitívan megfertőződtek. Ez azt jelenti, hogy nem azt nézi, hogy hova mehetne zülleni, diszkóba, inkább azt nézi, hogy milyen néptáncot nem ismer még, mit hol tanuljon, hova, milyen táborba menjen. És aki már elmegy néptánc- vagy népzenei táborba, az nem a drogot fogja keresni, hanem azt, hogy mit és hogy tanuljon meg jobban. Meglátása szerint ennek óriási pozitív hatása van azon túl is, hogy komoly embereket farag belőlük. És ha a kézművesek is járnak bemutatózni, ahhoz kell tartás, ki kell állni beszélni, még alkotni, tenni is kell. Úgy érzi, hogy a nevelésbe kell több hangsúlyt fektetni. És ezt a mi (felvidéki) oldalunkról csak pozitívan tudom látni, mert nagyon sok a fiatal, és ez nagyon jó benne.

 

Szervezetek fenntartása, forrásszerzés
 

A (magyarországi)bihari szövő népi iparművész elmondta, hogy egyesületük most volt 25 éves. Ahhoz képest, hogy kb. 15 taggal indult, most olyan 150–170 taguk van, ami nem azt jelenti, hogy most mindenki valamit csinál, de a konkrét gyakorló, alkotó mesterek is sokan vannak, meg azok is, aki egyszerűen csak szimpatikusnak tartják és szeretnek az ilyen rendezvényeken részt venni. Ők is beléphetnek, tehát a keretek megvannak. És ezekben szerinte az a jó, hogy akkor az információk is eljutnak azokhoz az emberekhez, akikhez mind magánember nem jutnának el. Van az egyesület, meg van a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, ami összefogja ezeket az egyesületeket az országban. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége alá tartoznak ezek a kisebb egyesületek. Sok információ a NESZ-hez jut be. A pályázatokról meg továbbképzésekről, de gyakorlatilag minden szakmai dologról onnan lehet információt szerezni, és akkor az egyesületek, ha ezzel élnek, akkor szólnak a tagoknak. Tehát az információáramlás így megvan, és ez nagyon fontos, hogy ezután is meg kellene lenni. Mert egyébként nincs más forrás, ahonnan lehetne tájékozódni. Előbb-utóbb biztos, hogy valahova csatlakozni fognak, pont emiatt, hogy az információkat nagyon lényeges, hogy megkapják.

A gömöri interjúalany véleménye szerint nagyon nehéz a forrásszerzés. Most már szerencsére nagyon elismerik a társulásukat, mert tudják, hogy intézményes háttérrel működnek, meg soha nem vertek át embert és nem is fognak, és tudják, hogy a tábort, amit ígérnek, megcsinálják. Sőt, inkább ráfizetnek, inkább ők lesznek mínuszban. Ha beírják, hogy két képzés, akkor inkább négy képzés lesz, nem kettő. Most már elismerikőket a Felvidéken, Szlovákiában is, de Magyarországról is megkaptuk a Csoóri-támogatást is, amiből be tudták vásárolni az alapanyagokat, pl. a kosárfonáshoz. Mert a kosárfonás, gyöngyfűzés alapanyagai drágák. Drót, festékek stb. És ha utazni kell, utazási költség nincs, de valahogy mégis meg kell oldani. Sokszor járnak óvodákba, iskolákba bemutatózni, ahhoz is kell alapanyag, és ez nem szalvétahajtogatás, hanem gyöngyfűzés, kosárfonás, szalma-csuhé-gyékényfonás. Most egész nyáron szinte minden nap voltak valahol. Persze inkább csak a környéken, Kassától Rimaszombatig. Fel sem tudja sorolni, mennyi táborban vettek részt, mennyi falunapon, kisebb rendezvényeken. És az a jó, hogy sokan vannak, az egyik odamegy két gyöngyfűzővel, a fafaragó a másik helyre megy, az agyagos a harmadikra.

A másik felvidéki interjúalany elmondta, hogy már nagy tapasztalatot szereztek a pályázatokon történő indulásokon, és igénybe veszik lehetőség szerint mind a Bethlen Alap támogatásait, sőt, jelenleg a Petőfi program keretében is van egy fiatal magyarországi alkalmazottjuk, akinek az a feladata, hogy segítse a szervezési munkákat. Emellett szerencsés földrajzi elhelyezkedésük okán tudnak indulni nemcsak a magyar-szlovák Interreg pályázatokon, hanem a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna négy határmenti pályázatokban is. Utóbbi keretében került kialakításra a helyi magyar házban egy szövőműhely, ahol a helyi érdeklődők rendszeresen jönnek szőni, illetve képzéseket, tanfolyamokat is tartanak. Népművészeti termékek árusítására az intézmény udvarán kéthetente megrendezésre kerülő helyi termelői piacon van lehetőség. Korábban nagy gondot jelentett a fenntartáshoz szükséges költségek előteremtése, de az utóbbi években már a város is magáénak érzi az intézményt és a benne folyó rendezvényeket, így – legalábbis részben – hozzá tud járulni a fenntartási, működési költségekhez. Nagy eredménynek tartja, hogy az önkormányzat költségvetésében külön soron szerepel már az intézmény, így nem egyszeri – pl. rendezvény szervezéséhez kötődő – támogatásról van szó, hanem rendszeres, évenként biztosított támogatásról, ami jelentős anyagi biztonságot jelent a korábbiakhoz képest.

Az érmelléki interjúalany említette, hogy nagyon sok terve, elképzelése van, de nagyon sok saját forrást kell rá költenie, mert nem mindenre tud pályázati forrást szerezni, pedig sokszor megpróbálja. Nehezményezi a pályázatok bonyolultságát, illetve azt, hogy sokszor nagyon sok dokumentumot kell beszerezni, és ez nagyon idő- és költségigényes, és közel sem biztos, hogy a pályázat a beadása után nyerni is fog. Profi pályázatírónál nagyobb lenne az esély, de azt meg nem tudják megfizetni.

Probléma az is, hogy a fenntartásra, üzemeltetésre nem nagyon lehet pályázaton pénzt szerezni, csak fejlesztésre. Pedig előbbire is szükség lenne, sőt, ezt mindenképp meg kell oldani valahogy, hogy a fejlesztések eredményeit fenn lehessen tartani.

A nagyszalontai interjúalany említette, hogy leült tárgyalni a polgármesterrel a kézműves kör üzemeltetésével kapcsolatban, és kérte, hogy amennyiben szüksége van a városnak a kézműves körre, akkor nyújtson a város valamilyen támogatást ehhez. Pár hónapig húzódott a dolog, aztán azt mondta a polgármester, hogy folytassa csak lelkiismeretesen a munkáját, majd csak valahogy kialakul. Kellett neki egy olyan 4-5 hónap, mire sikerült kitalálni, hogy hogy is legyen, és akkor rábeszélték, hogy csináljon egy céget, mert ez így nekik jobb volt. Ez így az interjúalanynak is megfelelt, de tényleg az a gond, hogy könyvelőt kell tartani, adót kell fizetni, kassza-gépkell, hogy legyen… nagyon sok dolog és nagyon sok kiadás van egy ilyen céggel.

Arra a kérdésre, hogy pályázott-e támogatásra, azt válaszolta, hogy nem, mert eddig nem volt ismeretsége. Úgy véli, hogy ezeket a pályázati anyagokat, és azokat a dokumentumokat, amit le kell adni egy pályázathoz, azokba ő nem lát bele. A városban a kézműves tábort amikor megszervezi, akkor lead a város részére egy pályázatot, ahol kap egy kis anyagi támogatást, hogy az anyagköltséget tudja biztosítani a gyerekeknek. Hallott a Bethlen Gábor Alapítványról meg a Csoóri Sándor Alapítványról, és szeretne oda is pályázni. De ehhez úgy érzi, hogy jelen pillanatban nincs elég ismerete, tehát kellene egy pályázatíró ismerős legyen, aki a legelső pályázatnál segít neki. Ez tervben van, csak még nincs meg az a megfelelő ember, akivel együtt tudna majd ebben dolgozni.

 

Összességében azt lehet megállapítani, hogy bár pályázati lehetőségek – akár települési (önkormányzati), akár országos, akár európai uniós – rendelkezésre állnak, de előnyben részesülnek azok a szervezetek, amelyek régóta folytatják a tevékenységüket és jelentősebb tapasztalattal rendelkeznek a pályázati rendszerek terén, van kapcsolatuk olyan megfelelő személlyel, aki meg tud írni és le tud bonyolítani egy pályázatot.

Akut probléma, hogy a szervezetek fenntartására sokkal nehezebb forrásokat szervezni, mint egy-egy rendezvény, tábor, kiállítás, konferencia megrendezésére és lebonyolítására. Két külhoni szervezetnél is felmerült, hogy egy-egy híresebb személyhez köthető épület felújítására lenne szükség, amely egyrészt segítené a magyar épített kulturális örökség megőrzését, másrészt később színhelyet is szolgáltathatna a szervezet rendezvényeinek megtartásához. Jelenleg nincs olyan pályázati kiírás, amelynek keretében ilyen fejlesztést meg lehetne valósítani, de ha lenne is, pályázati szakember alkalmazása nélkül nincs reális esély megnyerni a pályázatot és zökkenőmentesen lebonyolítani a fejlesztést. Későbbiekben a fenntartás is gondot jelentene.

Jó példaként a Felvidéken felmerült, hogy a település önkormányzata lehetőségeihez mérten hozzájárul a fenntartás költségeihez, sőt, egymás kapacitásait igénybe véve közös rendezvényeket, eseményeket szerveznek. Ez az elismertség és a rendszeres támogatás nagyobb anyagi biztonságot jelent a szervezet számára is.  

A kézműves szervezetek megkérdezett vezetői, tagjai szerint az érdeklődők számával nincs probléma. Úgy látják, hogy van igény a munkájukra, és ha igényes, változatos programokat szerveznek, akkor lesz elég érdeklődő. Van, ahol a személyi (szervezői) kapacitások végesek, ez okoz nehézséget: a programokon való részvétel (utaztatás) biztosítás, a kézműves foglalkozásokhoz szükséges anyagok (gyöngy, vessző, drót stb.) beszerzése stb.

 

Szakmai ajánlások
 

A kutatás során három országból, Magyarországról, Szlovákiából és Romániából 100–100 kérdőív összegyűjtésére került sor. A kutatók több alkalommal jártak Biharban és Gömörben, ahol interjút készítettek tíz szakemberrel, megkerestek a népi kézművességhez, tárgyalkotó népművészettel kapcsolatos helyszíneket, múzeumokat, tájházakat. Ezzel párhuzamosan összegyűjtötték a térségek népművészetére vonatkozó szakirodalmi hátteret.

A kérdőívek válaszainak országonkénti összegzése, elemzése, az elkészített interjúkból leszűrt tapasztalatok és egyéb helyről szerzett információk alapján már lehet olyan megalapozott javaslatokat tenni, amelyek a tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzését szolgálják, egyúttal lehetőséget biztosítanak az érintett – többségében hátrányos helyzetű – bihari és gömöri térség foglalkoztatási, jövedelmi helyzetének javítására.

Az itt feltárt – tématerületenként bemutatott – ajánlások alkalmasak lesznek arra is, hogy a magyarországi konvergencia régiók hasonló szervezetei, mesterei, alkotói, szervezői, szakemberei számára is irányt mutassanak, sőt, azok minden bizonnyal felhasználhatók a határon túli szervezetek számára is.

 

A tárgyalkotó népművészet jövedelemtermelő képességének javítása
 

A tárgyalkotó népművészet – és általánosságban a kézművesség – lehetőséget biztosít a foglalkoztatás bővítésére, ezáltal a helyi jövedelmi viszonyok javítására. A kutatás során vizsgált bihari és gömöri térség társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű térségek, még ha egyes települései iparuk, gazdasági szerepük miatt kiemelkednek is. Azonban ezekben is fontos a hátrányos helyzetű – sokszor alacsony iskolai végzettségű vagy roma – emberek életminőségének javítása.

Néhány kézműves szakmában kifejezetten nagy az igény a kapacitás bővítésére az igények növekedése miatt. Ilyen a kosárfonás, a fonottbútor-készítés, az egyedi szőttesek, ruhák készítése, a faragott tárgyak készítése, a seprűkészítés, a kemence- és cserépkályha-készítés stb. E szakmák elsajátítása némi kézügyességet, valamint kitartást igényel. A közfoglalkoztatásból kivezetés és a piaci viszonyokhoz illeszkedő foglalkoztatási szerkezet kialakítása különösen azon hátrányos helyzetű térségekben jelenthet kiutat, amelyben az alacsony iskolázottságú népesség aránya átlagot meghaladja: itt a közfoglalkoztatásból történő kivezetésben a kézműves szakmák elterjesztése megoldás lehet.

A térségi hagyományokhoz illeszkedő és jelenleg is piacképes kézműves szakmák elterjesztése nem valósítható meg megfelelő marketing nélkül. Egyrészt meg kell ismertetni a lehetséges foglalkoztatotti körrel e szakmák előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket, másrészt a vásárlói körben is minél inkább tudatosítani kell, hogy e szakmák termékeinek megvásárlásával nemcsak a magyar kultúra és a hagyományok megőrzéséhez járulnak hozzá, de a szinte kizárólag természetes anyagok alkalmazása miatt hozzájárulnak a környezetük védelméhez, globálisan pedig a klímavédelemhez is.

A kézműves termékek gazdaságos és tömeges előállításához nélkülözhetetlen az alapanyag ellátás biztosítása. Mivel ezek hagyományos kézműves tevékenységek, az alapanyagok mindegyike helyben rendelkezésre áll (vagy korábban állt). A táji-természeti adottságok tehát adottak az alapanyagok termelésére: a termelési igényekhez igazodva lehetőség van ezen növények termesztésére, állatok tenyésztésére (pl. bőrművességhez), kőzetek, ásványok kitermelésére (pl. agyag a fazekassághoz). Valószínűleg még helyben rendelkezésre állnak az idősek termesztési tapasztalatai (pl. fűzfavessző, kender), amelyekre építve elsajátítható a 21. századi tudás is. Az ezen termékek gyártásához szükséges alapanyagok termesztése és foglalkoztatása hozzájárul a foglalkoztatás és a jövedelemszerzési lehetőségek bővítéséhez is – elsősorban szintén a jobban rászoruló alacsonyabb iskolai végzettségűek körében. Tehát az egyes térségekben – Biharban, Gömörben, de a magyarországi leszakadó térségek szinte mindegyike említhető – a kézművesség fejlesztésével olyan piacképes termékek előállítására kerülhet sor, amelynek alapanyagait is helyben (a térségben) állítják elő, az elsődleges feldolgozásuk is itt történik, valamint a termelés is, sőt, az értékesítés is részben a térségben történhet, mindez a térség évszázados kézműves hagyományaira alapozva.

A tárgyalkotó népművészet a térségben élő mesterek, alkotók számára kiegészítő jövedelmet is biztosíthat, hiszen a szabadidőben, munka után előállított termékek is értékesíthetők. Több interjúalanynál felmerült, hogy szüksége lenne az őstermelőkhöz hasonló kedvezmények biztosítására a tárgyalkotó népművészet területén működő mesterek számára. A vállalkozói állandó terhek magasak, egy bizonyos mennyiségig, árbevételig egyáltalán nem éri meg a termékek értékesítésével foglalkozni, ami adóelkerüléshez vezethet. Ennek megakadályozása, az ágazat „kifehérítése” érdekében is szükséges a fenti lépés megtétele: ezzel ugyanis nem adóbevételtől esne el az állam, hanem a szürkegazdaság csökkenésével azok még növekedhetnének is.

Összességében tehát az alábbi lépések megtétele szolgálja a tárgyalkotó népművészet, mint gazdasági ág jövedelemtermelő képességének javítását.

ü  A tárgyalkotó népművészet (és általában a kézművesség) azon ágazatainak támogatása, amelyek egyrészt piacképes terméket állítanak elő, másrészt a termelésbe (átképzéssel) bevonhatók a közfoglalkoztatottak, hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek.

ü  A tárgyalkotó népművészet körében dolgozó alkotók, mesterek számára az őstermelőkéhez hasonló kedvezmény-rendszer kidolgozása.

ü  A tárgyalkotáshoz szükséges mezőgazdasági alapanyagok termelésének ösztönzése, támogatása a térségekben.

ü  A tárgyalkotó népművészet marketingjének erősítése: egyrészt a népművészeti ágak ismertségének, jövedelemtermelő képességének bemutatása, másrészt a termékek értékesítésének támogatása.

A népművészeti oktatás helyzetének javítása
 

A tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen a kapcsolódó oktatás fejlesztése. Többféle oktatási formát érint az alábbiak miatt:

Az általános iskolai (alapfokú) oktatás keretében a korábbi években, évtizedekben volt lehetőség a technika (gyakorlati ismeretek) tantárgy keretein belül kézműves tevékenységek alapjainak elsajátítására is. Sok esetben a fiúk és lányok más-más gyakorlati oktatáson vettek részt, de összességében a kézműves oktatás a tananyag egészén belül háttérbe szorult. Más tantárgyak keretében nem vagy csak érintőlegesen kerül szóba a témakör.

A középfokú oktatási intézmények közül van néhány, amely kifejezetten a kézműves szakmák elsajátítására specializálódott. A bihari megkérdezettek jó példaként említik a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskoláját, melyben a kézműves szakmák közül a bőrműves, faműves, fazekas, nemezkészítő, szőnyegszövő és népijáték-készítő szakmák fortélyait lehet elsajátítani neves mesterektől. Az intézményt szakmai körökben az ország legjobb ilyen jellegű képző intézményeként tartják számon. A debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban ötvös, fémműves és aranyműves szakmákat lehet tanulni. Ez az iskola szintén jó hírnévnek örvend a térségben. Összességében az alap- és középfokú oktatásban meglehetősen háttérbe szorult a kézműves szakmák elsajátításának lehetősége, holott ennek oktatásával amellett, hogy megszerettetik a tanulókkal a szakmát, gyakorlati tudást szereznek, kézügyességet fejlesztenek. Bár a megkérdezett szakértőkben biztos van némi elfogultság az iskolai rendszerű népművészeti oktatással kapcsolatban, de az említett iskolákban folyó oktatást mindegyik magyarországi interjúalany magas színvonalúnak tartja. Többen megemlítették, hogy csak valamilyen címmel rendelkező mesterek oktathassák a kézműves tárgyakat. Hiányolták a népi kézművességről, tárgyalkotó népművészetről szóló tankönyvet.

A romániai Biharban megkérdezett interjúalanyok arról számoltak be, hogy nincs hagyománya az iskolarendszerben a népi kézműves szakmák oktatásának Romániában, az ez iránt érdeklődők Magyarországra (elsősorban Debrecenbe és Békéscsabára) jönnek át tanulni. A Magyarországon szerzett diplomát Romániában nem lehet honosítani, mert nincs romániai megfelelője. A szlovákiai mesterek jelentős része is Magyarországon tanult.

Az érettségi vagy 10. évfolyam utáni képzések, valamint a felnőttképzések területén is van lehetőség kézműves szakmák elsajátítására. A megkérdezettek szerint ezek a képzések igen népszerűek, van rájuk igény. Kiemelték Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskola által szervezett ilyen jellegű képzéseket, ahol jelenleg a bőrműves, faműves és fajáték-készítő, nemezkészítő és takács szakmákat lehet elsajátítani.

A különböző szervezetek, vállalkozások által indított OKJ-s tanfolyamok szakmai színvonalával szemben többen fogalmaztak meg kritikai észrevételeket. Javasolták, hogy ezen képzéseken is kifejezetten csak olyan mesterek oktathassanak, akik valamilyen szakmai elismeréssel, címmel rendelkeznek. Többen említették, hogy a különböző rövid képzéseken legfeljebb csak az alapokat elsajátító pedagógusok vesznek részt, akik aztán megpróbálják a szaktantárgyuk keretei között továbbadni a szerzett tudást a gyerekeknek. Véleményük szerint így nem lehet felkelteni az érdeklődést a fiatalokban.

A fentiek alapján az alábbi szakmai javaslatok fogalmazhatók meg a döntéshozók felé a kézműves mesterségek oktatásának javítása érdekében:

ü  Tananyagfejlesztés; az általános iskolai tananyagokban a népi kézműves mesterségekről bővebb információk, a kézművességhez kapcsolódó gyakorlati ismeretek bővítése: tanműhelyek ilyen jellegű fejlesztése, eszközök, alapanyagok biztosítása.

ü  Gyakorlati ismeretekkel és oktatási tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, minősített mesterek alkalmazása az alapfokú oktatásban is (akár megbízási jogviszonnyal).

ü  A tárgyalkotó népművészeti szaktárgyak oktatásával párhuzamosan szükség van a vállalkozóvá válást segítő (pénzügyi, vezetési) ismeretek elsajátítására is. Ennek beépítése a tananyagokba a középfokú oktatásban és a felnőttképzésben, OKJ-s tanfolyamokon ugyanúgy szükséges.

 

A tárgyalkotó népművészeti tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében
 

Az interjúk során több esetben is felmerült az a probléma, hogy a fiatalok egyre kevéssé fogékonyak a tárgyalkotó népművészet tevékenységei iránt. E problémát azért nagyon fontos kezelni, mert az utánpótlás elmaradása egy-egy hagyományos népi mesterség kihalásához vezethet. Erre a veszélyre nemcsak az interjúk során hívták fel a figyelmet, de több kérdőív végén az egyéb közlendők között is megemlítettek a kitöltők ezzel kapcsolatos állításokat.

A fiatalok érdeklődésének felkeltése és a tárgyalkotó népművészet megismertetése érdekében az alábbi ajánlások fogalmazhatóak meg.

ü  Célszerű lenne megvizsgálni azoknak a szervezeteknek a működési elvét, tevékenységeit, amelyek az átlagosnál nagyobb arányban tudnak a tevékenységeikbe fiatalokat bevonni, illetve programjaikkal a fiatalok népművészeti ismereteinek bővítését, valamint a hagyományok megőrzését célozzák. Az így szerzett tapasztalatok megoszthatók más, konvergencia régiókban működő szervezetek között.

ü  A „Nagy Sportágválasztó” rendezvényekhez hasonlóan a tárgyalkotó népművészet tevékenységeinek bemutatása, népszerűsítése a fiatalok (elsősorban az általános iskolai korosztály) körében. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy megismerhessék, kipróbálhassák a tárgyalkotó népművészeti ágakat, hiszen ez akár a pályaválasztásukat is befolyásolhatja.

ü  Népi iparművészek, népművészet mestereinek bemutatási lehetőséget kell biztosítani az általános iskolákban, melynek keretében megmutatják a tárgyalkotás folyamatát, és a gyerekeknek, tanulóknak lehetőségük nyílik kipróbálni a tevékenységet, sőt, egy-egy egyszerűbb tárgyat is elkészíthetnek.

 
A szervezetek működőképességének javítása
 

Számos interjú során felmerült, valamint a kérdőívekben adott válaszok is azt támasztják alá, hogy a részben vagy egészben tárgyalkotó népművészettel foglalkozó civil szervezetek működési feltételei nem ideálisak, bevételeik nem fedezik a programjaik, rendezvényeik lebonyolításához szükséges kiadásokat.

Figyelembe véve ezen szervezetek közösségformáló, hagyományőrző, nemzeti összetartozást erősítő szerepét, valamint azt, hogy az egyes szervezetek az adott térség meghatározó kulturális szereplői, szükséges lenne biztosítani a működéshez és a tervezett programjaik lebonyolításához szükséges forrásokat. Az interjúk során több esetben felmerült Magyarországon és külhonban is aktuális problémaként, hogy egy-egy rendezvény, program lebonyolítására lehet ugyan forrásokat szerezni, de a szervezet napi működéséhez szükséges kiadások (számlák, munkabérek stb.) finanszírozására nem.

Természetesen nem kizárólag közvetlen vagy közvetett (pl. Bethlen Gábor Alapon keresztül történő) állami, költségvetési támogatás merül fel, sokkal inkább az, hogy e szervezetek vezetőit, tagjait képessé kell tenni arra, hogy a működésükhöz szükséges forrásokat megszerezzék. Számos jó gyakorlat működik Magyarországon és a környező magyarlakta területeken is, ezek disszeminációja segítheti a többi szervezet működését is.

Nagyon eltérő az egyes szervezetek hozzáállása a pályázatokon való induláshoz is. Míg egyes szervezetek kihasználják az ezekben rejlő lehetőségeket, és tapasztalt szakembergárdával rendelkeznek a szükséges dokumentáció összeállításához és magas színvonalú pályázatok benyújtásához (pl. a vizsgált érmelléki, gömöri és Ung-vidéki szervezet esetén ez a tapasztalat), addig más esetben a szervezet nem rendelkezik megfelelő szaktudással a pályázatok, támogatás igénylések benyújtásához (pl. nagyszalontai szervezet).

Az a tapasztalat, hogy az önkormányzatok – amelyek lehetőségeikhez mérten támogatják a településükön vagy környékükön működő szervezetek működését – jó néven veszik, ha a szervezetek más forrásból is igyekeznek bevételt teremteni. A szervezetek és a településvezetés közötti együttműködés azért is fontos, mert e szervezetek alkalmasak arra, hogy az önkormányzatok egyes kulturális területhez kapcsolódó kötelező feladatait átvállalják, amelyért cserébe az anyagi juttatáson túl az önkormányzat egyéb módon (pl. helyiségek átadásával, rendezvények közös szervezésével) is támogathatja a szervezetet. A gömöri Várhosszúrét példája mutatja, hogy az ott működő szervezet milyen jelentősen tudja kedvező irányban befolyásolni a település életét, jellegét.

 

Mindezek miatt az alábbi szakmai javaslatok fogalmazhatók meg:

ü  A tárgyalkotó népművészet területén tevékenykedő magyarországi és külhoni civil szervezetek körében végzett információgyűjtés a működésükhöz szükséges feltételek meglétével kapcsolatban.

ü  E szervezetek tájékoztatása a pályázati lehetőségeikről, szaktanácsadás, igény szerint ehhez kapcsolódó képzések lebonyolítása.

ü  Szervezeti tagok tárgyalkotó népművészeti alkotásai bemutatásának, népszerűsítésének támogatása: pl. kiállításokon, vásárokon való részvétel költségeinek (legalább részbeni) átvállalása.

 
Szükséges hangsúlyozni a szakmai ajánlásokkal kapcsolatban, hogy a szakmapolitika nem kizárólag – sőt, nem elsősorban – anyagi támogatással szolgálhatja a tárgyalkotó népművészet ás a hozzá kapcsolódó tevékenységek (népi kultúra, népművészet, hagyományőrzés stb.) fennmaradását. Természetesen fontos az anyagi támogatás, de a fent felsorolt ajánlásokból az is kitűnik, hogy a tárgyalkotó népművészettel foglalkozó szakmai szervezetek vezetőinek, tagjainak véleménye alapján kell meghatározni azt a cselekvéssort, amely a tárgyalkotó népművészet szakágainak fennmaradását, fejlődését fogják eredményezni.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a tárgyalkotó népművészet által előállított piacképes termékek értékesítésével jövedelem keletkezik, ráadásul a legtöbb esetben – Bihar és Gömör esetében is – elmaradottabb, fejletlenebb térségekben. Az ágazat tehát hozzájárul a területi kohézióhoz, a társadalmi-gazdasági különbségek csökkentéséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez.

Ezáltal a tárgyalkotó népművészet fenntartására fordított támogatások nemcsak a magyar kultúra értékeinek megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a kulturális gazdaság bevételeinek növekedéséhez, így az ország – különösen a konvergencia régiók – fejlődéséhez is.

 

 

Irodalomjegyzék
 

Borovszky Samu (szerk.): Gömör–Kishont vármegye. Méry Ratio Kiadó, Budapest, 2018.

Domokos Ottó (főszerk.): Magyar Néprajz III. kötet: Anyagi kultúra 2., Kézművesség. Akadémiai Kiadó, Budapest 1986–2002

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/03/index.html

Flórián Mária – Paládi-Kovács Attila: Magyar Néprajz I. 1. – Táj, nép, történelem. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011.

Kállai Irén (szerk.): Berettyóújfalu az újkőkortól napjainkig. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága – Berettyóújfalu Önkormányzata, Berettyóújfalu, 2011.

Kéri Gáspár – Kántor Anita: Az érmelléki szőlőművelés építészeti és tárgyi emlékeinek védelme. Hajdúsági Civil Központ és Adattár Alapítvány, Hajdúböszörmény, 2009.

Malonyay Dezső (elsődleges szerző): A magyar nép művészete, 5. kötet, Helikon Kiadó, Budapest, 1984–1987.

Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon II. és III. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977–1979. http://mek.niif.hu/02100/02115/html/index.html

Statisztikai adatok:

Központi Statisztikai Hivatal: http://www.ksh.hu/

Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer: https://www.teir.hu/

Nemzeti Statisztikai Hivatal, Románia: http://www.insse.ro/cms/ro

Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala: https://slovak.statistics.sk/

Térképek: http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/vmlista.htm)

 

           

 

MELLÉKLETEK
1. sz. melléklet
 

Készült A

Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai egyeSület

Megbízásábóla

Nemzetstratégiai Kutatóintézet

által

 

 

KÉRDŐÍV

 

a tárgyalkotó népművészet témakörében (is) tevékenykedő szakembereknek, szakértőknek

 

 

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Az alábbi kérdőív a

Biharországtól Gömörországig - A tárgyalkotó népművészet hagyományainak erősítése transznacionális együttműködéssel

(EFOP-5.2.2-17-2017-00002)

c. projekt keretén belül készült.

Válaszával nagyban hozzájárul a kutatás szakmai minőségéhez javításához.

Válaszát név nélkül és bizalmasan – az Európai Parlament és a Tanács 2016/679. számú Rendeletének (GDPR) megfelelően – kezeljük.

Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával és kitölti kérdőívünket!

 

Személyes adatok

1. Neme

¨
Férfi
¨
Nő
 

2. Életkora

                        ……………. év

 

3. Legmagasabb iskolai végzettsége

¨
kevesebb, mint 8 általános
¨
alapfokú
¨
középfokú
¨
felsőfokú
 

 

 

 

4. Lakóhely (település, ahol él)

                        ………………………………………..

 

5. Település, ahol a tevékenységét folytatja (ha eltér az előzőtől)

                        …………………………………………

 

6. Fő foglalkozása (amiből a legtöbb bevétele származik)

…………………………………………..

 

Általános kérdések a kultúráról, kézművességről

1. Ön a tárgyalkotó népművészet melyik művészeti ágát képviseli? (Akár több is megjelölhető)

¨
Nem művelek aktívan tárgyalkotó népművészeti ágat, szervező, népművelő vagyok
¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha- és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig ………………………………………
 
 
 

2. Az Ön településén a tárgyalkotó népművészet melyik ága a legjellemzőbb hagyományosan?

¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha- és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig ……………………………………..
 
 
3. Ön szerint a saját térségére (megyéjére, régiójára) a tárgyalkotó népművészet melyik ágai a legjellemzőbbek?

¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha- és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig ……………………………………..
 
 
 

4. Az Ön településén melyek a magyar kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei, ha a népi kultúra többi ágát is beleértjük? (Több válasz is megjelölhető.)

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
¨
egyéb, éspedig ………………………………..

 
 

 

 

 

 

5. Az Ön régiójában melyek a magyar kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei, ha a népi kultúra többi ágát is beleértjük? (Amennyiben több is jellemző, kérem, rangsorolja 1-től kezdődően.)

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
¨
egyéb, éspedig ………………………………..

 
 

 

 

 

 

 

6. A másik térségből (tehát magyarországiak, partiumiak, erdélyiek számára Gömör, gömörieknek, felvidékieknek Bihar) milyen népművészeti ágakat gondol leginkább jellemzőnek?

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
¨
egyéb, éspedig ………………………………..
 

 

 

 

 

 

7. Van-e a másik térségben élőkkel valamilyen személyes kapcsolata (személyes ismeretség)? Ha igen, mióta (hány éve)?

¨
van, éspedig ……………………….. éve
¨
nincs
 

8. Mennyire ismeri a másik térséget?

¨
nem jártam még ott, nem ismerem
¨
nem jártam még ott (vagy csak átutaztam rajta), de olvastam róla, nagyjából be tudom határolni
¨
néhányszor jártam arra, viszonylag jól ismerem
¨
többször jártam arra, jól ismerem
 

9. Művel-e Ön egyéb, a népi kultúra megőrzését szolgáló tevékenységet (tárgyalkotó népművészeten, kézművességen kívül)? (több válasz is megjelölhető)

¨
nem
¨
néptáncolok
¨
népzenét játszom …………………………………. hangszer(ek)en
¨
vers- és/vagy mesemondás
¨
népszokások, népi hagyományok megőrzésében veszek részt (betlehemezés, húsvéti locsolás, májusfa-állítás, búcsújárás, szüreti bál stb.).
¨
egyéb, éspedig ………………………………………..
 

 

Piaci lehetőségek

1. Ön szerint mivel lehetne piacképesebbé, népszerűbbé tenni a tárgyalkotó népművészet termékeit?
(Több válasz is megadható.)

¨
Marketing és/vagy turisztikai szakemberek bevonásával, akik népszerűsíteni tudják a térséget, a termékeket.
¨
A szakma, a kézművesség állami támogatásával, adókedvezménnyel.
¨
Piacokon, rendezvényeken való megjelenés támogatásával.
¨
Összefogással a népművészeti ágak művelői között, közös rendezvények, bemutatók tartásával, média-megjelenésekkel
¨
A térséget bemutató rendezvényeken (vásárok, kiállítások, turisztikai események) a tárgyi népművészet termékeinek hangsúlyosabb szerepeltetése, bemutatása
¨
Egyéb, éspedig: …………………………………………………………………………..
2. Mennyire ért egyet Ön az alábbi, piaci lehetőségekre vonatkozó állításokkal?

 
egyál-talán nem értek egyet

 
inkább nem értek egyet

 
inkább egyetér-tek

 
egyértel-műen jellemző

 
nem tudom megí-télni

 
Egyre nagyobb a kereslet a kézműves termékek, tárgyak iránt
¨
¨
¨
¨
¨
Van egy viszonylag szűk, de fizetőképes réteg, aki keresi ezeket a tárgyakat
¨
¨
¨
¨
¨
Jellemző, hogy az emberek keresik ezeket a kézműves tárgyakat, termékeket
¨
¨
¨
¨
¨
Csökken ugyan a kereslet, de az alkotók általában még meg tudnak élni belőle
¨
¨
¨
¨
¨
Nagyjából stagnál a kereslet ezen tárgyak iránt
¨
¨
¨
¨
¨
Egyre kevesebb a mester ebben a kézműves szakmában, kevés az ilyen tárgy, ezért egyelőre még az egyes szakmák termékei eladhatóak
¨
¨
¨
¨
¨
Nem fenyegeti a kézműves termékeket a nagyüzemben gyártott, illetve bejövő (pl. kínai) tömegáru
¨
¨
¨
¨
¨
Egyre terjed a kézműves áruk nagyüzemi gyártása és kézműves termékként történő értékesítése
¨
¨
¨
¨
¨
A vásárlók többsége el tudja különíteni az igazi kézműves termékeket a bóvlitól
¨
¨
¨
¨
¨
A kézműves termékek vásárlói számára az ár a legfontosabb
¨
¨
¨
¨
¨
A kézműves termékek vásárlói számára a minőség, a tetszetősség a legfontosabb
¨
¨
¨
¨
¨
 

Szervezeti felépítés, tagság, elismerések

1. Tagja-e valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek?

¨
nem vagyok tagja
¨
vezetője vagyok
¨
egyéb beosztással rendelkezem a szervezetben
¨
tagja vagyok, de nincsenek benne funkcióim
 
 
 

 

 

 

2. Ha igen, Ön szerint erre a szervezetre jellemzőek-e az alábbiak?

 
egyál-talán nem jellemző

 
inkább nem jellemző

 
inkább jellemző

 
egyértel-műen jellemző

 
nem tudom megí-télni

 
A rendezvények száma megfelelő (nem túl sok, nem túl kevés)
¨
¨
¨
¨
¨
Változatos, érdekes programokat szerveznek
¨
¨
¨
¨
¨
A rendezvényeken nagyjából mindig ugyanaz a tagság/közönség van jelen
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet tagjainak jelentős része fiatal (30 évnél fiatalabb)
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet által rendezett rendezvényeken többségben vannak a 30 év alatti fiatalok
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet vezetése nyitott az innovációra, új kapcsolatok kialakítására
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet tevékenysége jelentősen hozzájárul a magyar identitás megőrzéséhez
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezetnek román / szlovák nemzetiségű tagjai is vannak
¨
¨
¨
¨
¨
Együttműködik más magyar kulturális, hagyományőrző szervezetekkel (pl. közös programok)
¨
¨
¨
¨
¨
Együttműködik más román / szlovák kulturális, hagyományőrző szervezetekkel is
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet bevételei elegendőek a tervezett programjaink lebonyolítására
¨
¨
¨
¨
¨
 

3. Ha nem tagja kulturális, hagyományőrző szervezetnek, miért nem? (több válasz is megjelölhető)

¨
Nincs ilyen szervezet a településen, de ha lenne, belépnék
¨
Nincs ilyen szervezet a településen, de ha lenne, se lépnék be
¨
Személyes ellentétek vannak az ilyen szervezet vezetésével, vezetésében
¨
Egyéb, éspedig …………………………………..
 

 4.Milyen – a magyar kultúra ápolásához, hagyományőrzéshez kapcsolódó – díjai, kitüntetései vannak?

                        ……………………………………………………………………………………………………

Szervezetek fenntarthatósága

(Amennyiben tagja valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek.)

1. Hogyan változott a szervezet pénzügyi helyzete az utóbbi években?

¨
javult
¨
hozzávetőleg stagnált
¨
romlott
 

 

 

2. Ön szerint az alábbi beavatkozások mennyire lennének pozitív hatással a szervezet működésére?

 
számunkra nem fontos

 
inkább fontos

 
fontos

 
nagyon fontos

 
nem tudom megí-télni
Növekvő pénzügyi támogatás
¨
¨
¨
¨
¨
Pályázati lehetőségek bővülése
¨
¨
¨
¨
¨
Hátrányos helyzetűek, alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatása, alkalmazása, amennyiben a költségeiket mások viselik
¨
¨
¨
¨
¨
Képzett munkavállalók foglalkoztatása, alkalmazása, amennyiben a költségeket mások viselik
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezetben működő jelenlegi munkatársak költségeinek (munkabér, járulék stb.) finanszírozása állami/egyéb forrásból
¨
¨
¨
¨
¨
Biztos évenkénti támogatási háttér megteremtése (tehát pl. ne az évenkénti támogatás megítélésétől függjön a bevétel)
¨
¨
¨
¨
¨
 

Amennyiben van egyéb közlendője a tárgyalkotó népművészethez és a kérdőív tartalmához kapcsolódóan, kérjük, itt fejtse ki.

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

 

Köszönjük válaszait!

2. sz. melléklet
 

KÉSZÜLT A

Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület

Megbízásából a

Nemzetstratégiai Kutatóintézet

által

 

 

KÉRDŐÍV

 

 

a tárgyalkotó népművészet témakörében (is) tevékenykedő mestereknek, alkotóknak

 

 

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Az alábbi kérdőív a

Biharországtól Gömörországig - A tárgyalkotó népművészet hagyományainak erősítése transznacionális együttműködéssel

(EFOP-5.2.2-17-2017-00002)

c. projekt keretén belül készült.

Válaszával nagyban hozzájárul a kutatás szakmai minőségéhez javításához.

Válaszát név nélkül és bizalmasan – az Európai Parlament és a Tanács 2016/679. számú Rendeletének (GDPR) megfelelően – kezeljük.

Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával és kitölti kérdőívünket!

 

Személyes adatok

1. Neme

¨
Férfi
¨
Nő
 

2. Életkora

                        ……………. év

 

3. Legmagasabb iskolai végzettsége

¨
kevesebb, mint 8 általános
¨
alapfokú
¨
középfokú
¨
felsőfokú
 

 

 

 

4. Lakóhely (település, ahol él)

                        ………………………………………..

 

5. Település, ahol a tevékenységét folytatja (ha eltér az előzőtől)

                        …………………………………………

 

6. Fő foglalkozása (amiből a legtöbb bevétele származik)

…………………………………………..

 

Általános kérdések a kultúráról, kézművességről

1. Ön a tárgyalkotó népművészet melyik művészeti ágát képviseli? (Akár több is kiválasztható)

¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha-és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig ………………………………………………………..
 
2. Az Ön településén a tárgyalkotó népművészet melyik ága a legjellemzőbb hagyományosan?

(Amennyiben több is, fontossági sorrendben számozza 1-től kezdődően)

¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha-és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig …………………………………………………………………….
 
 
 
 
3. Ön szerint a saját térségére (megyéjére, régiójára) a tárgyalkotó népművészet melyik ágai a legjellemzőbbek? (Amennyiben több is, fontossági sorrendben számozza 1-től kezdődően)

¨
Bocskorkészítő
¨
Késes
¨
Bognár
¨
Kosárfonó
¨
Bőrműves
¨
Kovács
¨
Cserépkályha-és kemencekészítő
¨
Kötélverő
¨
Csipkekészítő
¨
Mézeskalács-készítő
¨
Csizmadia
¨
Nemezkészítő
¨
Csuhéfonó
¨
Népihangszer-készítő
¨
Faműves
¨
Népijáték-készítő
¨
Fafaragó
¨
Népviseleti baba-készítő
¨
Faszobrász
¨
Népiékszer-készítő
¨
Fazekas
¨
Papucskészítő
¨
Festettbútor-készítő
¨
Paszománykészítő és gombkötő
¨
Fonottbútor-készítő
¨
Pintér
¨
Gyertyamártó
¨
Rézműves
¨
Gyékényfonó
¨
Szalmafonó
¨
Gyöngyfűző
¨
Szíjgyártó-nyerges
¨
Halászháló-készítő
¨
Szűcs
¨
Hímestojás-festő
¨
Szűrhímző
¨
Hímző
¨
Szűrrátét-készítő
¨
Kalapos
¨
Szövő
¨
Kádár
¨
Viselet-készítő
¨
Kékfestő
¨
Tetőfedő: nádazó, fazsindely-, zsúptető-készítő
¨
Egyéb, éspedig ………………………………………………………………..
 

4. Az Ön településén melyek a magyar kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei, ha a népi kultúra többi ágát is beleértjük? (Több válasz is megjelölhető.)

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
¨
egyéb, éspedig ………………………………..

 
 

 

 

 

 

5. Az Ön régiójában melyek a magyar kultúra megőrzésének legfontosabb eszközei, ha a népi kultúra többi ágát is beleértjük? (Több válasz is megjelölhető.)

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
¨
egyéb, éspedig ………………………………..

 
 

 

 

 

 

6. A másik térségből (tehát magyarországiak, partiumiak, erdélyiek számára Gömör, gömörieknek, felvidékieknek Bihar) milyen népművészeti ágakat gondol leginkább jellemzőnek?

¨
népköltészet
¨
népzene
¨
néptánc
¨
népviselet
¨
népi díszítőművészet
 

 

 

 

 

7. Van-e a másik térségben élőkkel valamilyen személyes kapcsolata (személyes ismeretség)?

¨
van, éspedig ………… éve
¨
nincs
 

 

8. Mennyire ismeri a másik térséget?

¨
nem jártam még ott, nem ismerem
¨
nem jártam még ott (vagy csak átutaztam rajta), de olvastam róla, nagyjából be tudom határolni
¨
néhányszor jártam arra, viszonylag jól ismerem
¨
többször jártam arra, jól ismerem
 

9. Művel-e Ön egyéb, a népi kultúra megőrzését szolgáló tevékenységet (tárgyalkotó népművészeten, kézművességen kívül)? (Több válasz is megjelölhető.)

¨
nem
¨
néptáncolok
¨
népzenét játszom …………………………………. hangszer(ek)en
¨
vers- és/vagy mesemondás
¨
népszokások, népi hagyományok megőrzésében veszek részt (betlehemezés, húsvéti locsolás, májusfa-állítás, búcsújárás, szüreti bál stb.)
¨
egyéb, éspedig ………………………………………..
 

 

A tárgyalkotó népművészet öröksége, tudásátadás

1.       Ön kitől tanulta a népművészeti mesterséget?

¨
családtagtól, ezen belül szülő, nagyszülő
¨
rokontól, baráttól, ismerőstől
¨
szakkörben, tanfolyamon, külön foglalkozáson
¨
nyári táborban, rendezvényeken
 

2.       Hány éves kora óta él olyan környezetben, ahol ezt a mesterséget űzik?

………………..

 

3.       Ön hány éves korában kezdte el elsajátítani ezt a mesterséget?

……………….. évesen

 

4.       Milyen oknál fogva választotta ezt a mesterséget?

¨
a család ezzel foglalkozott, természetes volt, hogy ezt folytatom
¨
rokon, ismerős űzte, és megtetszett ez a foglalkozás
¨
ehhez volt leginkább tehetségem, kézügyességem

 
¨
egyéb: ……………………………………………………………………..
 
 
 

5.       Összesen hány éve űzi / évig űzte ezt a mesterséget?

 

…………………. év

 

6.       Jelenleg is foglalkozik-e ezzel?

¨
igen
¨
nem
 

7.       Van-e olyan a családban vagy tágabb környezetében, akinek tovább tudja/tudta adni ezt a mesterséget? Ha igen, hány fő?

¨
családtag (gyermek vagy unoka), éspedig ……….. fő
¨
családtag (egyéb, pl. feleség, sógor, unokatestvér), éspedig ………… fő
¨
barátok, ismerősök, éspedig  …………….. fő
¨
nincs ilyen személy
 

 

Ha Ön átadta a tudását valaki(k)nek, az(ok) a személy(ek) rendszeresen űzik-e ezt a mesterséget?

¨
nem
¨
igen, amatőr szinten űzik
¨
igen professzionális szinten űzik, része a megélhetésüknek
 
 
 

8.       Az Ön véleménye szerint ez a mesterség:

¨
kiveszőben van, néhány generáció múlva teljesen eltűnik
¨
egyre kevésbé van jelen, de azért a jövője biztosítottnak látszik
¨
nagyjából ugyanannyian űzik, mint 50-100 évvel ezelőtt
¨
egyre népszerűbb, egyre többeket érdekel, és egyre többen foglalkoznak vele.
 

 

9.       Amennyiben úgy gondolja, hogy egyre kevésbé van jelen (előző kérdés során az első kettő valamelyikét jelölte meg), mit gondol, mi ennek az oka?

¨
a mai fiatalokat nem érdekli annyira a (térségi) népi kultúra, hogy annak továbbvitelében, megőrzésében aktív részt vállaljanak
¨
túl sok energiát vesz igénybe, nincs rá idő a munka mellett
¨
nem lehet belőle megélni vagy piacképes terméket előállítani
¨
a magyarságtudat elvesztése, asszimiláció (külhoni területeken)

 
¨
egyéb: ……………………………………………………………………………………..
 

 

10.   Folytat-e Ön a mesterségéhez, szakmájához kapcsolódóan oktatói tevékenységet?

¨
egyáltalán nem
¨
ismerősöknek, barátoknak megmutatom, hogy hogyan kell készíteni a tárgyakat, de nem tanítom vagy oktatom őket
¨
alkalmanként igen (pl. rendezvényeken, nyári táborokban)
¨
rendszeresen, szervezett keretek között (pl. szakképzés részeként).
 

 

Piaci lehetőségek

 

1.       Az Ön véleménye szerint az Ön által művelt kézműves iparágból meg lehet-e élni?

¨
Igen, egész tisztességesen, amennyiben azt valaki professzionális szinten, nagy szorgalommal űzi
¨
Többé-kevésbé ki lehet jönni belőle, sok munkával
¨
Legfeljebb kiegészítő jövedelmet lehet belőle szerezni
¨
Nem, az ebben a népművészeti ágazatban készített termékeket nem lehet vagy nagyon nehéz értékesíteni.

 
2.       Ön melyik állítással ért egyet?

 
egyál-talán nem értek egyet
inkább nem értek egyet
inkább egyet-értek
egyértel-műen jellemző
nem tudom megí-télni
Egyre nagyobb a kereslet a mesterségem termékei, tárgyai iránt
¨
¨
¨
¨
¨
Van egy viszonylag szűk, de fizetőképes réteg, aki keresi ezeket a tárgyakat
¨
¨
¨
¨
¨
Jellemző, hogy az emberek keresik ezeket a kézműves tárgyakat, termékeket
¨
¨
¨
¨
¨
Csökken ugyan a kereslet, de még meg lehet élni belőle
¨
¨
¨
¨
¨
Nagyjából stagnál a kereslet ezen tárgyak iránt
¨
¨
¨
¨
¨
Egyre kevesebb a mester ebben a szakmában, kevés az ilyen tárgy, ezért egyelőre még a termékeim eladhatóak
¨
¨
¨
¨
¨
Nem fenyegeti a kézműves termékeket a nagy-üzemben gyártott, illetve bejövő (pl. kínai) tömegáru
¨
¨
¨
¨
¨
Az általam készített termékek a mai kor ízlésének nem felelnek meg
¨
¨
¨
¨
¨
Nagyon szűk az a réteg, amely valós értéket lát ezekben a tárgyakban
¨
¨
¨
¨
¨
Ezeket a termékeket a nagyüzemek sokkal olcsóbban tudják előállítani, így értékesíteni is
¨
¨
¨
¨
¨
A mai háztartásokban, hétköznapokban nincs szükség ezekre a tárgyakra
¨
¨
¨
¨
¨
Költséges az előállításuk, a bekerülési költségre nem lehet hasznot tenni, mert eladhatatlan lesz
¨
¨
¨
¨
¨
Nincs a környéken olyan, aki ilyet akar vásárolni, távolabbi értékesítési helyekre pedig nem gazdaságos elvinni a terméket
¨
¨
¨
¨
¨
A szomszédos térség hasonló népművészeti tárgyai híresebbek, így inkább azokat keresik
¨
¨
¨
¨
¨
 

 

3.       Az Ön által készített tárgyakkal, termékekkel hol találkozhatunk?

¨
Csak a lakóhelyemen/műhelyemben lehet megtekintetni, megvásárolni
¨
A környék tájházaiban, iskoláiban, néprajzi értékeket gyűjtő és bemutató helyein (inkább járási szinten)
¨
A megyében ismertek az itt készített tárgyak
¨
Országszerte ismertek az itt előállított termékek
¨
Számos itt készített tárgy külföldre (a Kárpát-medencén kívülre) került

 
 
 
 

Szervezeti felépítés, tagság

 

1.       Tagja-e valamilyen kulturális, hagyományőrző szervezetnek?

¨
nem vagyok tagja
¨
vezetője vagyok
¨
egyéb beosztással rendelkezem a szervezetben
¨
tagja vagyok, de nincsenek benne funkcióim
 

 

 

 

 

 

 

2.       Ha igen, Ön szerint erre a szervezetre jellemzőek-e az alábbiak?

 
egyál-talán nem jellemző
inkább nem jellemző
inkább jellemző
egyértel-műen jellemző
nem tudom megí-télni
Megfelelően képviseli az érdekeimet
¨
¨
¨
¨
¨
A rendezvények száma megfelelő (nem túl sok, nem túl kevés)
¨
¨
¨
¨
¨
Változatos, érdekes programokat szerveznek
¨
¨
¨
¨
¨
A rendezvényeken nagyjából mindig ugyanaz a tagság/közönség van jelen
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet tagjainak jelentős része fiatal (30 évnél fiatalabb)
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet által rendezett rendezvényeken többségben vannak a 30 év alatti fiatalok
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet által rendezett rendezvények egyre népszerűbbek, látogatottabbak
¨
¨
¨
¨
¨
Lehetőséget biztosít az általunk készített népművészeti tárgyak kiállítására
¨
¨
¨
¨
¨
Segíti az általunk készített népművészeti tárgyak értékesítését
¨
¨
¨
¨
¨

 

 
egyál-talán nem jellemző
inkább nem jellemző
inkább jellemző
egyértel-műen jellemző
nem tudom megí-télni
A szervezet vezetése nyitott az innovációra, új kapcsolatok kialakítására
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezet tevékenysége jelentősen hozzájárul a magyar identitás megőrzéséhez
¨
¨
¨
¨
¨
A szervezetnek román / szlovák nemzetiségű tagjai is vannak
¨
¨
¨
¨
¨
Együttműködik más magyar kulturális, hagyományőrző szervezetekkel (pl. közös programok)
¨
¨
¨
¨
¨
Együttműködik más román / szlovák kulturális, hagyományőrző szervezetekkel is
¨
¨
¨
¨
¨
 

3.       Ha nem tagja kulturális, hagyományőrző szervezetnek, miért nem? (több válasz is adható)

¨
Nincs ilyen szervezet a településen, de ha lenne, belépnék
¨
Nincs ilyen szervezet a településen, de ha lenne, se lépnék be
¨
Az én szakmám, mesterségem végzéséhez nincs szükségem szervezeti keretekre
¨
Személyes ellentétek vannak az ilyen szervezet vezetésével, vezetésében
¨
Egyéb, éspedig ………………………………………
 

 
 
 

4.       Milyen – a magyar kultúra ápolásához, hagyományőrzéshez kapcsolódó díjai, kitüntetései vannak?

……………………………………………………………………………………………………………..

 

5.        Amennyiben van egyéb közlendője a tárgyalkotó népművészethez és a kérdőív tartalmához kapcsolódóan, kérjük, itt fejtse ki.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

 

Köszönjük válaszait!

[1]Gömör-Kishont vármegye délnyugati része ma a Losonci járáshoz tartozik, de azt külön azért sem vizsgáljuk, mert nem érkezett innen kérdőív kitöltés. Gömör-Kishont vármegye része volt nagyrészt a mai Poltári járás és a Garamvölgyi járás, amelyekből szintén nem volt kitöltés, és itt a magyar népesség száma is elenyésző. Ez utóbbi területek jelen összehasonlító vizsgálat szempontjából nem relevánsak.
[2]Ózd településrész esetén csak Susára áll rendelkezésre (összes) népesség adat.
[3]A tárgyalkotó népművészet témakörében (is) tevékenykedő szakembereknek, szakértőknek szánt kérdőív a https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSepbH2smBLf4dxHtFpU2zlviwHy3Yvug4M0zHGfN1Jupkrh2w/viewform, míg a tárgyalkotó népművészet témakörében (is) tevékenykedő mestereknek, alkotóknak szánt a https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScM3E6a_wKhQm1skM85KLfO50LG6Qf7TBoCwx3mRG7V0XLkgA/viewformoldalon volt elérhető.

 

 
[4]az évenként a Budai Várban megrendezésre kerülő Mesterségek Ünnepe nevű rendezvény
[5] A seprűkötő gép egyik alkatrésze.