„Nemezen” múlik, avagy a legelőtől a nemez készítéséig

 2018. Június 22.

Dobosné Hajdú Anikó Hímző Népi Iparművész, nemezkészítő (Hajdúnánás) előadásában áttekintést kaptunk a nemezkészítés ősi mesterségéről, amely egyedülálló a környező népek között.

A nemezkészítés magyar emlékei között kell megemlítenünk a jurtát, más néven a hajlékot (a kör lakú sátrat), a süveget, a szűrt, a gubát, a nemeztakarót és a különféle lábbeliket. Hagyományosan a kalákában végzett munkában születtek a nagyobb felületű használati eszközök, pl. a takaró. A középkorban gyapjúból szőttek, s ezek emlékei a mai napig megmaradtak. itt kell megemlíteni a székelyek abaposztóját is, amely racka szőréből készült durvább posztó, napjainkban is használatos.

Azonban lényeges különbség, hogy a szűr nem posztóból, hanem nemezből készül. A nemez ugyan több nyelvben is létezik (angol: felt, olasz: feltro, német:Filz), de elterjedése a magyarlakta területeken kiemelkedő. A felsőruházati darabok és sátrak mellett a mindennapi élet egyéb területein is jelen volt, készítettek belőle pl. a lovakra izzasztót, gyermekeknek szőrlabdát.

Érdekes része volt az előadásnak, amikor a nemezeléshez értékes szőrt/gyapjút adó állatfajták kerültek szóba: az angórakecske, a hortobágyi racka, a gyimesi/erdélyi racka, a cigája és a merinó, hiszen mindegyik gyapjának más és más a kártolási minősége, a lenyírt gyapjú mennyisége.

Említésre kerültek azok a hagyományos foglalkozások is, amelyek a feldolgozáskor igen fontosak: a csapók, a kalaposok, szűrszabók stb. munkája.

Kezünkbe vettük a szalaggyapjút, amely elsősorban a takarók, ékszerek alapanyagai és a bundagyapjút, amely pl. a szőnyeg és a süveg készítéséhez kiváló.

Dobosné Hajdú Anikó saját ötlete a nemezbe bújtatott házi szappan is nagy sikert aratott a hallgatóság körében.