3. Műhelymunka – 2018. június 22.

A bihari szűrök

Gyönyörűné Erdei Judit sárándi szűrrátét készítő, népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere a 3 Műhelymunka keretében fotókkal gazdagon illusztrált előadásában végigvezette a juh nyírásától a szűr díszítéséig a legfontosabb munkafolyamatokat képet adva így a magyarlakta területek (beleértve Erdélyt is) egykor legjellegzetesebb felsőruházatáról.

A hosszú szőrű racka (a pásztorok nyelvén a juh) gyapját ősidők óta feldolgozzák, míg a merinó (a pásztorok nyelvén a birka) később került a haszonállatok sorába. Megtapinthattuk a szövött szűrposztót, amely a kallózásnak, ványolásnak köszönhetően nyerte el tartósságát. Még az „elkallódott” szó eredetére is fény derült előadásában.

Megismertük a szűrök szabását, amelyek 16 darabból állnak. Előadónk külön kitért a befenekelt ujj funkciójára.

Érdekes volt a fotók alapján a jellegzetes szűrtípusokat is végigtekinteni: a díszítmény nélküli szegett szűrt, a hímzett cifraszűrt (jeles kutatója Győrfi István volt), a posztóvirágos/rátétes szűrt, amelyet elsősorban növényi ornamentika és címer díszít. Különleges volt a csücskők közötti különbségeket is felfedezni. Rácsodálkoztunk a jellegzetes kalotaszegi szűrök gazdag díszítésére.

A bihari rátétes szűr díszítőelemeit élőben is megcsodálhattuk: a kehelylevél és a szegfű, a címer, a bokorvirág motívum a három dohánylevéllel és az életfa bihari specifikumok. Külön kitért a hajdúböszörményi szűrökre előadónk, hiszen azoknál a rátétes és a hímzett díszítés együtt van jelen.

Felidéztük jellegzetes szólásunk: „a kitették a szűrét” eredetét és a szűr, mint szimbólum jelentőségét. Megtudtuk azt is, hogyan lehetett vásárláskor a posztó/ a szűr minőségét leellenőrizni.

Bemutatta azokat a mestereket, akiktől szívesen tanult: Erdei Lajost és fiát (Derecske), ifj. Szidor Jánosnét, Sárközi Bélánét, Vak Zoltánt és Sebestyénné Győrfi Annát.

Gyönyörűné Erdei Judit előadása végén bemutatta saját tervezésű mintáit és az általa többször alkalmazott alárakásos díszítési technikát is. Élethivatásának tekinti a szűrrátét továbbéltetését, mint ahogy teszik azt népművész társai: Tóth Lajos, Mezei András és Porkoláb Ferenc.